Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-04-05 / 12. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. JMegjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő : Dp. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség és kiadőhivatal: Vár-utcza 15. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is Rákóczl-tér. „A nagy vendéglő ügye.“ A múlt számban e helyen egy szak- vélemény jelent meg, melynek nagy része számítási hibákkal van tele, miért is a nagyközönség meggyőződésének megtévesztésére felette alkalmas. Ezen szakvéleményt kivánom pőrére vetkeztetni, mert a tárgyat oly fontosnak tartom, hogy mindenoldalról való megvilágítása elsőrendű közérdek. Czikkiró a téglán kezdi. Téglája azonban igen drága, a környéken sem ismeri jól az árakat, legalább nem mindenütt. 27 K az előállítási ár, azt állítja. Ugyan miből vagyonosodnak akkor a téglagyárosok? Hogy adhat akkor pl. a szatmári téglagyár 30—32 K (múlt év, jelenleg 29—30 K) eladási ár mellett 200 K névértékű részvények után 20 K osztalékot részvényeseinek s a mellett tartalék tőkéjét is jelentékeny összeggel tudja gyarapítani? A beregszászi Kont téglagyár 325 koronáért adta múlt évben ezrét a téglának vasúti kocsiba rakva tisza — újlaki — bank építkezésünkhöz. Itteni téglagyár bérlő 28 korona eladási ár mellett 4 korona hasznot tud produkálni ezrenként, tehát egyezer tégla maximum 24 koronából előállítható, mely összegben gyártás, földkitermelés s minden H Nagybányai Hírlap tárczája. A szerencse. Szerencse barátom, elég már a tréfa Örökkön bujósdit játszol én velem. Délibábos képed ha látom is néha, Hült helyedet mindig bottal üthetem. Karomból menekülsz gúnyosan kaczagva, Kebled helyett puszta léget ölelek, Bűvös, csábos ajkad mézet is adhatna, Csintalankodsz mégis mint vásott gyerek. Fordítsunk barátom a dolog menetén Te üldözzél most már viszont ha lehet, Ügyesebb is lennél a játékban, mint én, Biztosan megfognál mindjárt engemet. .Jeney Gyula. Vágy. Irta: Lábas Erzsiké. Kint a mezőn jártam Aratók daloltak, A pacsirták'még fent A dal társi voltak. üzemköltség benfoglaltatik, sőt a hol olcsóbb a fa, az előállítási ár még olcsóbb. Azt állítja továbbá czikkiró, hogy a tégla — mizériák kényszeritették a várost arra, hogy 80.000 koronával lépje túl az épülő két iskola költség előirányzatát s hogy kénytelen volt annak kiadni az építkezést, ,,a kinek tégla gyára s igazgatói állásánál fogva téglája volt“. Társam az a szerencsés ember, illetve mi, de az „önkényes“ felülfizetési ajánlatot nem volt kénytelen a város, illetve a minisztérium elfogadni, hisz volt még két ajánlattevő Tabakovics Aradról s Reisinger Kolozsvárról, a kik nagybányai téglát véve számításba 26 és 28 % felülfizetést kértek. Szerintem ezen kifakadás nem elen- gedhetlen kelléke a szakvéleménynek. Tapintatlanság mindenesetre egy több vármegyében köztiszteletben álló, 25 évi gyakorlattal rendelkező szakembert azzal gyanúsítani, hogy a helyzetet saját előnyére ilyen módon aknázta ki. Egyébkényt sz ' adjunk ! A két iskola költségelőirányzata 196.870 K, a vállalati összeg az engedmények leszámításával 242.706 K, tehát a felülfizetés 45.836 K és nem 80.000. Számokat levegőből venni nem szabad! Tekintve, hogy a város 7.500 korona engedmény értelmében 250.000 helyi tégla behasználását engedélyezte, csupán a többi Azúrkék volt az ég. Egy boglya tövébe' Enyhét adó árnyék Hivott az ölébe. Itt a vágy meglepett: Miért nincsen szárnyam ? Mért nem vagyok madár Fent a lég honában! Elrepülnék innen Az édes rózsámhoz, El, oda repülnék Bezárt ablakához. Ott aztán dalolnék, Mint a kis pacsirta, Mig szive megérti S ablakát kinyitja. Odaszállnék akkor Ringató karjába, Mint a kis pacsirta A virágos ágra. És lopnék száz csókot Mézédes ajkáról, (Csicseregnék szivem Nagy boldogságáról. 600.000 drb. idegen téglánál jöhet számításba az árdifferenczia, ami 16.200 koronát tesz ki 27 koronával számítva ezren- kint a különbözetet. A felülfizetés többi része már a téglára nem vezethető vissza, hanem igenis arra, hogy az előirányzati költségvetések egység árai hiányos gyakorlati szakismerettel állapíttattak meg. A harmadik iskolát s a többi építkezést nem óhatja nekünk, világosan elárulja, fél, hogy „monopolizált“ vállalkozókká leszünk. Tágas az a három vármegye, hová vállalataink kiterjednek, akad hasonló nagy vállalat másutt is, de ameny- nyire tőlem és számitóképességemtől telik, rajta leszek, hogy czikkiró kedvét szegjem; én már azért is szeretek itt, mert akad olyan, a kinek ez nincs Ínyére. Műszaki véleménye többi fontosabb részét minden tekintetben osztom. Fontos dolog, hogy az építendő szállodához és egyéb városi építményekhez szükséges téglát a város állíttassa elő, ezen ténykedéssel, csupán a nagyszálloda építkezési költsége 51000 koronával redukálható, 1.700.000 téglát vesz számításba, (ha jól emlékszem ennyi szükséges), feltéve azt, hogy ellenkező esetben ezen tégla quantum Szatmárról volna szállítandó. Fődolog azonban, hogy jó téglát gyártassanak, itt nyílik tág tere a szakértelemnek. Ha a földet már a télen kitermelték, hogy az kifagyhatott s ügyes Mártírok. Potoczky gróf, a nagy Potoczky utolsó sarja halálán volt. Minden erejét elvette már a gyilkos kór, de mielőtt végkép elpusztította volna, ajándékozott neki nehány boldog perczet. Melléből már alig hallhatóan törtek elő a kínos hörgések és csak homlokának hideg verejtéke sejtetett valami nagy lelki indulatot. Lelkében átvonult a rózsás gyermekkor, mikor a falu aprajával játszadozott a kastély parkjában, azután az ifjú évek boldog küzdését látta, hogyan harczolt külső ellenséggel és a magáéval, a balitéletekkel. Milyen gyönyörrel szívta magába azoknak az íróknak igéit, kik teljes egyenlőségért kiáltoznak. Atyját látta maga előtt, a buzgó lengyel nemest, minden erényével, minden bűneivel. Anyját, kit legszebb éveiben kellett a családi kriptába helyezni. Barátokat és rokonokat, kik fölött virágok nyílnak és fonnyadoznak évről-évre. A szükebb családi kör látomásai után láza tovább vezette őt. Látta hősi küzdelmében vitéz nemzetét, mint tusakodik egy emberség- telen hordával, ki nem ismer jogot, csak hatalmat és megalázkodást. És azt is látta, hogy az ő népe elveszett . . . Egy mély sóhajtás és Potoczky gróf meghalt. Meghalt mindenki nélkül. Barátai szívesen eljöttek volna a drága bajtárs betegágyához, de hol vannak a barátok? Itt Szibériában bűnhődik, mett nem tűrhette a muszka önkénykedést. Ki Párisban vagy Turinban eszi a szám-
