Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-11-22 / 45. szám
2 1908. november 22. Köztisztviselők eladósodása. Időről időre felvetődik a köztisztviselők j hitelviszonyainak rendezése, de az eszme ami- i lyen ötletszerűen jön, oly gyorsan el is némul. j Nagyarányú dolgok alkotásánál a mellékkörül- ; mények igen sokszor fontosabb szerepet ját- j szanak, mint maga a lényeg. Az ok felderítése, hogy a tisztviselők eladósodását mi okozza, ép oly fontos, mint maga a konverzió ténye, melyet j az államnak kellene teljesíteni alkalmazottjai j és a maga érdekében. A mily általánosan nyilatkozik meg az ál- j lami konverzióra vonatkozó óhaj, éppen olyan általános az eladósodás okára nézve az a tudat, hogy azt az eladósodottak személyén kivid álló j körülmények okozzák. E feltevés csak részben j helyes. Mert az eladósodás tényében egyformán j játszik közre az egyén, az állam és a társadalom. Az állam sokáigtartó szükkeblüsége, j melylyel saját alkalmazottjait a nyomor karjaiba dobta, messze időkben vette már kezdetét. Maga az első státus felállítása és az ezzel I járó dotáczió a nyomor bélyegét már szüleié- j sekor magán hordta. Jöttek államférfiak, bölcsek j és nagyok, kormányok keletkeztek, megszűntek, ! de a hatalmon lévők közül senkinek eszébe j nem jutott, hogy e téren alapos gyógyításra : van szükség. Az utóbbi kormányok kezdettek j csak érdekkel viseltetni az ügy iránt s most ! midőn a megvalósulástól az eszmét csak lépések választják el, elsősorban az okot kell megszüntetni s csak azután lehet szó a leggyökeresebb segítségről, az állami tisztviselők adósságának konverziójáról, mely a sokat vitatott szolgálati pragmatika egy lényeges pontját j képezi. A mai dotáczió mellett nem lenne szabad I a köztisztviselőknek eladósodni. A kvalifikált államhivatalnokok nagy része már fiatalon belekerül a IX-X fizetési osztályba. A hiba abban az eléggé nem kárhoztatható szűkkeblű eljárásban van, hogy mielőtt valakit felesküdt hivatalnokká fogadnak, sőt közvetlenül még ki- í nevezés után is oly anyagi tortúra elé állítják, j hogy ez számára a nyomor első lépcsőjét jelenti. | Ezekre az évekre esik a fiatal állami hivatal- : nokok eladósodásának első foka, amelyből nagy önmegtagadás és csak a legszerényebb életmód mellett képes szabadulni. Másik íőok a tisztviselők könnyelmű váltó- machinácziója. Ez a lehető legszigorúbb kormányrendelettel lenne rendezendő, melynek értelmében elbocsátás terhe mellett volna eltiltva az egymásért való jótállás. A váltóadósságok az álíami intézetekben egész körzeteket alkotnak. Az a szokás, hogy a kiért jótállanak, ugyanannyi összeg erejéig tartozik viszont ke- ! Ezen iratok között voltak Tolstoj s Gorkij műveiből is, lábaim kőre csavarva, a dörzsölő- dés megakadályozására valami ruhaneműt vagy harisnyát tettem az egyes rétegek közé. Bő felöltő élelmiszerekkel töltött zsebekkel egészítette ki utikészletemet. Megvallom, hogy az első tíz perczben pokoli félelmet álltam ki, lassan-lassan azonban erőt vettem magamon, úgy hogy három óra múlva mielőtt Herbesthälbe értünk volna, elaludtam. Talán hihetetlennek látszik, hogy egy ember az én helyzetemben egy 90 km-nyi óránkénti sebességgel száguldó gyorsvonat alá akasztva képes legyen aludni, de becsületemre biztosítom, hogy valóban aludtam. Egy kő ébresztett fel, mely nagy erővel arczomba csapódott s élénk fájdalmat keltett. A pór s időjárás ellen védelmül egy posztó álarczot, olyanfélét, a minőt az inquisitor szerzetesek viseltek, erősítettem sapkámhoz s most természetesen leakartam azt ereszteni. Ekkor kezdtem először különös helyzetem kellemetlen oldalait számbavenni. Barátaim belátták, hogy kezeimet nem tarthatom lecsüngesztve, mert ez elviselhetetlen teher lett volna, azért a kötelékekhez erősítették őket, melyeken függtem. Képzelni sem tudja, aki nem próbálta, hogy mily nehéz még a legkisebb helyzetváltoztatás is, ha valakit vízszintes helyzetben megkötözve, amint én valék, szé- ditő gyorsasággal ragad magával a gyorsvonat. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy kezem kiszabadítása s az álarcz lehúzása s begombo- lása egy óránál több időt igényelt. zességet vállalni. Innen van, hogy egy ügyletből kifolyólag 8-10 embernek van ugyanazon összegért letiltva a fizetése, innen származhatik az, hogy 2400 koronás fizetéssel biró hivatalnoknak 20.000 koronás szövetkezeti letiltása van, amiből ő alig 1000 - 2000 koronát élvezett, illetőleg kapott kézhez. Ki kel! mondani, hogy ugyanazon állami intézetnél lévő tisztviselők egymásért kezességet nem vállalhatnak. Az uj végrehajtási törvény meghozatala óta a követelés letiltások eszközöltetésére olyan l lelketlen s raffinált módszerek kaptak lábra, | melyek végeredményéről nagy részben a törvényszéki rovat fog beszámolni uzsoraperek kapcsán. A nagy eladósodás egyik lényeges, közelfekvő oka a nősülés minden rangban való lehetősége. Van Budapesten például egy bankintézet, a hol igen helyesen a nősülés bizonyos fizetés eléréséig tiltva van. Első pillanatra ezen rendelkezés ellentmond a modern társadalmi irányzatnak, de ha alaposan taglaljuk a dolgot, bizonyosan követésre méltó rendelkezést találunk benne. A kishivatalnok sokszor a Xl-ik fizetési osztályban pár száz koronára elég vakmerő megnősülni. Ilyen poziczió mellett hozományra vajmi kevés számot tarthat. Már most nemcsak, hogy kettőnek kell élni abból a pár garasból, de családi események kapcsán olyan rendkívüli kiadások származnak, melynek fedezésére ismét kénytelen az illető uzsora, vagy pedig a szövetkezeti kölcsönt igénybe venni. Jogában van az államnak kimondani, hogy bizonyos fizetési fokozat elérése előtt alkalmazottai cautió nélkül nem nősülhetnek. így nem fog előállani az a tény, hogy 150 korona havi fizetéssel biró tisztviselő, feleség és 2 - 3 gyermekével kénytelen élni e csekély összegből. Számtalan ilyen okot lehet felsorolni, melyek előidézői voltak a hivatalnoki köznyomornak. Ezeknek az okoknak alapos gyógyítása kell, hogy legelső sorban teljesittessék, mielőtt a konverzió keresztülviteléről szó lehet. Mert, ha ezen okok meg nem szűnnek, akkor a konverzió, tudniillik az adósságoknak kamatmentes át- i vállalása kárba veszett munka. A tisztviselők j igyekezzenek ezen betegségek gyógyításában előljárni. Tárják fel eladósodások okát felettes hatóságuknak, azok pedig az egészet egybe- állitva terjesszék fel a kormányhoz, hogy igy : egy csoportban összeállítva teljes képét lássák a segíteni illetékesek az eladósodás okának. Ezen a nyomon indulva kezdődjék meg a gyomlálás, a tisztogatás s a helyzet teljességének megismerése után lehet csak szó a tisztviselői adósságoknak hatósági rendezéséről. W agy bányai ZZlrlap Tíz év.*) — Irta: Inc se Lajos. Zarándokúira tér a nemzet Lelkében, mely vérzik, sajog, Felkeresi szent nyugvóhelyed, Hogy egy imát rettegjen ott, Hogy hő fohászban, esdve kérjen, Míg elzokogja bánatát. . . Komor felhők gyűlnek az égen . . . Reményi, Intel ez ima ád. Öh! nézz reánk le! Esdve kérünk! Hisz' miénk volt arany szived! Mint jó anyu: úgy bániál vélünk Dódéig eléd a nemzetet. Védő szárnynyal lebegj felette! Óh! terítsd ránk palástodat, S el lesz a, kin, a bú feledve, Mit a sors bőven osztogat. Kin, gyötrelem volt osztályrészed, A inig e sártekén valói; Homlokod száz tövistől vérzett . . . Es végül jött a rút halál . . . Váratlanul tört rád orozva, . . . A martirkoszoru lehullt: Árvák lettünk! Mondhatlun árva Egünk csülaglalan, borult. Megtört szived. A mienk vérzik . . . A fájó seb fel-felszakad És panaszunk felhat az égig,- dó, hogy könnyeznünk még szabad. - Mért volt élted, útja tövissel Rakott, mért, kinzott gyötrelem ! Halálod, száz halállal ér fel! Miért, miért én Istenem! — A rernénydús tavasz virágát Letarolta az ősz, a tél; Sárgult falombnak siri álmát Tízszer boriid szem födél, S ha a nemzet még sirat... Szerettünk! Nem vigasz, nem a, feledés! Hogy elfeledjünk téged! Szentünk! Ahhoz ezredév is kevés. Zarándokúira, tér a nemzet, Ha szive fáj, vérzik, sajog, Felkeresi, szent nyugvóhelyed, Hogy egy imái rebegjen ott, Hogy hő fohászban esdve kérjem : Légy gyámolun/c fent s ide lenn! Légy vezérlő csillag az éjben! Oh! őrködjél, e nemzeten. *) A főgimnázium Erzsébet királyné csütörtöki S gyászünnepélyén előadott óda. Éjjeli 11 és félkor Kölnben álltunk meg, ahol nagy félelmet kellett kiállnom. Reméltem, hogy a szokásos kocsitolatás által — mint eddigelé mindig — a csarnok legsötétebb részébe kerülünk, e helyett, mintha csak szándékosan tették volna, a megérkezés helyén maradtunk kitéve a villanylámpák arczátian fényének, még pedig egy teljes félórán át, ami valóságos örökkévalóságnak tetszett előttem. Ha száz évig élek, sem felejtem el többé a kölni állomást s talán szabadulni sem fogok a gyűlölet érzéstől, mely a mai kor indiszkrét világitó eszközei iránt elfogott. Annak a hoszvárakozásnak kínjai! Tisztán ki tudtam venni a földön heverő kavicsokat, széntörmelékeket, a köriilálló tárgyak árnyékát s szinte lehetetlennek tartottam, hogy észrevétlenül szabaduljak ki abból a fényáradatból. A hányszor valami egyenruhás ember lábbelijét, vagy nadrágját vettem észre, mindannyiszor fagyni éreztem ereimben a vért. Hisz Németországban voltunk, ahol minden oly aprólékos pontossággal megy végbe, s a hol jobban féltem lehető íelfedeztetésem eshetőségeitől, mint bárhol másutt; társaim közt ugyanis nem tudom, minő alapon az a balhir volt elterjedve, hogy a két állam rendőrsége közt titkos egyezség létezik. Isten úgy akarta, hogy úgy éjfél után e gyötrelmemnek is vége szakadjon. A vonat megindult s én a hosszas várakozástól kimerültén másodszor is elaludtam. Mélyen aludtam, rázkódás és félbeszakítás nélkül, mígnem a hirtelen megállás s beszédzaj felébresztett. Berlinben voltam, világosan hallottam, amint _a nevet kiáltották ; 8 óra 40 pereznek kellett lennie, tehát már 15 órája utaztam a vonat alatt s ez időnek mintegy felét alva töltöttem. Lehetetlen volna még csak megközelitőleg is leírni e felébredés kétségbeejtő benyomását. Bár a hosszas várakozás Berlinben, hozzá még fényes nappal, sokkal veszélyesebb volt az előző estinél. Különben félelmem egészen eltűnt s heves testi szenvedésnek adott helyet. Tessék csak elképzelni, 15 órája voltam teljes mozdulatlanságra kárhoztatva mialatt — azt a kis időt kivéve, a mig a vonat állott - folytonos rázkódásnak, jobbra-balra való > .mbálózásnak a forgó kerekektől felvetett kavicsok záporának voltam kitéve. A mig a ringás tartott, még csak tűrhető volt a helyzetem, de a mint a mozgás megszűnt s Berlinben felébredtem, minden csontom, minden izmom kínosan fájt, idegeim olyanok voltak, mint a táviró sodrony, melyen villamos áram fut keresztül. * Még egy más körülmény is hozzájárult kínjaim növeléséhez. Ostendeben csendes, ködös márczius volt, enyhe tavaszi léggel, mig amott észak Németországban a hideget jócskán lehetett érezni s még zordabb időt várhattam, amint czélom felé közeledtem. E jelenség ugyan nem volt új előttem, sőt előkészületeket tettem legyőzésére, de távolról sem tételeztem volna fel ekkora hőmérséklet-különbséget s most tapasztalnom kellett, hogy előkészületeim nem voltak elegendők. De mégsem a légtünemények voltak az én legkegyetlenebb ellenségeim ; volt valami nehezebben elviselhető. Berlintől kezdve ébren marad-
