Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-11-22 / 45. szám

1908. november 22. W »Ky Irányai HCtrlap 3 HÍREK. November 22. Személyi hírek. Kiss Gábor budapesti VI. kerületi főgimnáziumi tanár beteg neje látogatására városunkban időzött. •*-. Torday Imre városi tanácsos, a aagybányói ref. egyházmegye világi kiküldötteként a debreczeni reform, püspök beiktatási ünnepélyein résztvett. — Kápolnai Pan er Viktor m. kir. bánya­mérnök poroszországi és hollandiai utazásáról haza­érkezett. Erzsébet ünnepélyek. Feledhetetlen em­lékű, dicső Erzsébet királynénk névnapja alkal­mából folyó hó 19-én összes iskoláinkban szépen sikerült gyászünnepélyeket rendeztek. - F<7- <gimnáziumunk l'etőfi Önképzőköre folyó hó 10-én, csütörtökön d. e. 10 órakor a zene és énekkar közreműködésével a tornacsarnokban tartotta gyászünnepélyét előkelő közönség rész­vétele mellett. A minden tekintetben sikerült ünnepség a következő műsorral zajlott le: 1. Szózat. Énekli az egész ifjúság. 2. Tiz év. Oda. írta Incze Lajos főgimn. tanár, szavalta Kóczy László, VII. o. t. 3. Erzsébet királyné emléke­zete. Irta Köves Illés, VIII. o. t., felolvasta Szabó Miklós, VIII. o. t. 4. Apothesis. Énekelte a főgimn. énekkar. 5. Melodráma, (Heidelberg.) Szavalta Esser Kálm. VIII. o. t. zongorán kisérte Homola Viktor, Vili. o. t. 6. Himnusz. Énekelte az egész ifjúság. Incze Lajos főgyinn. tanár remek ódáját lapunk más helyén hozzuk. - .1 ■polgári leányiskolában d. e. 9 órakor volt ünnepély, melyen Sloll Béla gondnoksági elnök is részt vett. Waigandt Anna igazgató tartotta az ünnepi beszédet, melyet a közönség és nö­vendékek áhitatos figyelemmel hallgattak végig. Ez a beszéd a tannlósereg idealizmusának és rajongó hazaszeretetének ápolására nemes ha­tással volt, érzéstől teli, gondolatokban gazdag s előadása könnyen érthető, szerkezete egyszerű és világos. Kár, hogy nem nagyobb szánni kö­zönség hallgatta meg! A 11. III. IV. osztályok Kozáry József: ,, Hullassatok könnyet“ czimü karéneket adták elő. fíoda Margit III. oszt. növendék Várady Antal: ,,A legboldogabb“ gyönyörű ódáját , szavalta. Weiss Margi IV. osztályú tanuló Ábrányi Emil „Feltámadás“ czimü költeményét adta elő. Á lélek emelő, szivnemesitő ünnep befejezéséül az összes ta­nulók a ,,Szózatot“ énekelték el. — Az állami elemi iskolákban a gyermeksereg reggel 8 órakor hitfelekezetek szerint istentiszteletet hall­gatott, majd az iskolatermekbe vonult, hol osztályonként tartották az emlékünnepet, mert az együttes összejövetelre alkalmas terem az uj palotákban sincs! A III. osztálytól kezdve hazafias énekek és alkalmi szavalatok tartása után a tanítók méltatták Erzsébet királynő emléke­zetét s a gyermekeket a nemzet nagyjainak rajongó szerető téré oktatták. tani; abban a pokoli helyzetben, öszeszoritva mint valami múmia, kitéve egy rossz állapotban levő vonalszakasz döczczenéseinek, a kerekek zaja közepeit, mely agyvelőmet rázkódtatta, nem birtam sokáig csukva tartani a szemem, pedig a hosszú keskeny, fehér pályatest látása az ő végtelenre nyúló két aezélkigyójával s min­dig ugyanabban a ragyogásban, majdnem meg- vakitotí s akaratom ellenére kétségbeesett jaj- \ kiáltásokat csikart ki belőlem. Okultam is e tapasztalaton s midőn másod­szor is útra akartam kelni, de felfedeztek, egy pár alkalmas pápaszemet csináltattam magam­nak, melyben a lencséket egy pár posztó lapocska helyettesítette, hogy ekképen erőszakkal is sötét­ben maradhassak, de abban a pillanatban nem volt menekvésem sem könnyebbülésem. Oly idegessé lettem, hogy Thorn közelében d. u. 3 óra tájt teljesen indokolatlan, őrült féle­lem lepett meg, úgy hogy sikoltozni s kétség­beesetten hadonászni kezdtem, hiába törekedtem megszabadulni sokféle kötelékemtől. Szeren­csére a vonat zakatolása elfojtotta kiáltásaimat, azután amint megálltunk, hirtelen visszahatásként oly nagy gyöngeség lepett meg, hogy rövid időre eszméletemtől is megfosztott. Csak akkor jöttem magamhoz, amikor — Istennek hála — utoljára megindultunk. Éjszakára végre valahára Alexandrowoba értünk már a határon túl. Fogaim vaczogtak, tán képzelődtem, de úgy tetszett, mintha hallanám is koczczanásukat. Azon vettem észre magam, hogy e szavakat mormolom : Bátorság, Miklós, bátorság ; vigyázz, hogy el ne veszítsd a fejed ! i , ‘ 1 Zsuzsi és Panni a sarkon. Zsuzsi.-. Jé! Panni! Hallottad, hogy kato­nákat akarnak ide hozni? Panni-. Hallottam, de nem vagyok meg­elégedve az egészszel. Zsuzsi: ? Fanni: No igen! Először is bakát akarnak hozni, holott hej, - csak a huszár lehet az igazi. Azután meg csak egy zászlóaljat hoznak... már az igaz, hogy Bányára mindennek csak az alját hozzák. Zsuzsi: Hm. Látszik, hogy liba vagy. Jó a baka, jó a huszár, de tanuld meg, hogy jobb egy ifjú közbaka, mint egy vén huszárezredes. Panni: (bámul.) Zsuzsi: Meg fognak pukkanni az idevaló nagyságák dühökben. Tudom én azt. Szolgáltam én Pesten . . . Politzeréknál. Tudom, hogy ahol katona van, ott a nagyságának meg kell en­gedni, különben nem kap cselédet. Itt pedig nincsenek hozzászokva a nagyságák az effélék­hez. — Itt még azt sem engedik meg, hogy a kapuban — álljunk, ott a konyhába is be sza­bad jönni. Pedig jobb, ha a konyhában van ... Persze neked fogalmad sincs a hadi terep­tanról. Panni: Persze. Persze! Zsuzsi: Hej, hát még mikor Temesváron voltam, volt nekem akkor minden sarzsiból. Volt még önkéntes urfi és trombitás is. De az önkéntes urfi lefejtette a sárga pertlit a bluzzá- ról, a mikor hozzánk jött ... S ha lefejtette a — pertlit, akkor . . . épen olyan volt, mint a közbaka. Ezt neveztük inkognitónak ... De hát te mindezt nem érted! . . . nem tudod, mi az az inkognito . . . Egyszer kijön a nagysága s I véletlenül kettő van nállam. Rám rivalt a nagy- j sága : „Ejnye Zsuzsi hát magánál már két ka- i tonát is találok?“ Én azonban hamar odavág­tam neki, hogy: „tehetek én róla, hogy épen felváltáskor tetszett jönni?“ Úgy látszik meg­értette, mert békét hagyott ... De hát te nem érted a katonai nyelvet . . . Fanni: Tudod kiknek lesz rossz a kato­naság ? Zsuzsi: ? Fanni: Szegény bányász legények, szegény j kéményseprők. Nem lesznek olyan kapósak ! Zsuzsi: Ó dehogynem. Vidéki liba vagy, mondtam . . . Pesten egy újságszerkesztőnél laktam . .. Oszt mindig hajlottam, hogy panasz­kodott az ura a nagyságának, hogy amit az irók Írnak, annak mindig ő issza meg a levét, mert ő a felelős szerkesztő . . . Nohát amit ott az iró, az lesz itt a katona s ami ott a felelős szerkesztő, az lesz nálunk a bányász és iparos... A katonának nem lehet megházasodnia ... de hát te ezt nem érted, mert vidéki liba vagy . .. Hja én Pesten is szolgáltam ... Jaj a Politzerék­Ismeri Alexandrowot ? Reménye és félelme egy személyben mindazon szerencsétleneknek, kiket a szabadságvágy vagy a rendőrség üldö- i zése kiűznek szegény hazánkból. Hányán meg hányán csúsznak le a vonat hágcsóján s ugranak le, mielőtt a haladó vonat a félelmes állomásra érne. Senki sem tudja számukat, senki sem képzelheti el, mily aggodalmakat állnak ki az ; elhatározó pillanatban. Tudtam, hogy az Alexandrowoból távozó j vonat egy darabig igen lassan halad s azt is I tudtam, hogy a tetőzet alatt uralkodó ragyogó j világossággal szemben az éj sötétje az állomás elhagyása után még áthatlanabbnak tetszik, mint j bárhol. Ezért indulás közben a magammal hozott késsel levagdostam kötelékeim nagy részét, úgy hogy egy rángassál könnyen megszabadulhattam a többitől, mielőtt a vonat szokott sebességét venné fel. Az alkalmas pillanatban eleresztettem magam s a hóval borított íöldkosárhoz vánszo­rogtam, melyet rejtekül használtam egész éjjel. Végre valahára ép egészségben becses szállít­mányommal egyiit Oroszországban voltam ! * Nincs több mondani valóm. Pár órai pihe­nés után kissé rendbe szedtem öltözékemet, épen, hogy fel ne tűnjek s reggelre gyalogszer­rel a szomszédos faluba értem, a hol szeretet­teljesen fogadott s ápolt egy derék család, mely már várt reám. Őszintén mondhatom, hogy nekünk forradalmároknak csak barátaink van­nak az orosz nép körében. Csakis a romlott s egyúttal kegyetlen hivatalos körök félnek tőlünk s üldöznek minket. J. R. 1 ! nél. Egy szilveszter estén találós mesét ját- \ szőttünk . . . Panni: Hogy, hogy? Zsuzsi: Hát ott volt a Pista és a Lajos... | Az én szememet bekötétték, oszt hol Pista, hol Lajos csókolt meg és én n kém ki kellett ta­lálnom, hogy melyik volt.... Én pedig reggelig sem tudtam kitalálni ... De hát te nem érted, j mi az a hadi taktika . . . Fanni: Istenem, ha én olyan művelt le­hetnék, mint te!! Uj mérnök. Gerdenits László városunk szülötte, Gerdenits János polgártársunk fia a napokban a budapesti Ferencz József műegye­temen mérnöki diplomát nyert. Esküvők. Moldován Gábor földmivelés- ügyi miniszteri tisztviselő Budapesten folyó hó 17-én házasságot kötött Dlauchy Gusztáv buda­pesti háztulajdonos és szadai földbirtokos kedves leányával: Emykével. - Fuhr Richárd bécsi és gráczi szállodatulajdonos, ki többször meg­fordult városunkban s itt rokoni ismerettsége van, f. hó 21-én Becsben oltárhoz vezette Hauska Rózát Bubentschből. Heghivó. Az Orsz. Magy. Bányászati cs Kohászati Egyesület Nagybánya-Vidéki osztálya 1908. november 26-án délután 4 órakor Nagy­bányán, a kir. bányaigazgatóság tanácstermé­ben Osztálygyülést tart. Tárgyak: 1. Elnöki megnyitás és bejelentések. 2. Dr. Kádár Antal ; felolvasása: A Frankfurt a/M.-ban folyó évben I tartott I. nemzetközi mentésügyi eongressusról | szóló hivatalos jelentése. 3. Révai Károly fel- I olvasása: „Nagyág a szabadságharcz alatt.“ 4. | Indítványok. Gyűlés után társas összejövetel a j Casino termeiben. Nagybányán, 1908. évi nov. hó 15-én. Neubauer Ferencz elnök. Szellemy Geyza titkár. Választott bíróság. A munkásbiztositó és betegsegélyző pénztárról szóló 1907. XIX. t.-cz. alapján „betegség és baleset esetére biz­tosított személyek vagy igényjogosult hozzá­tartozóik és az országos munkás betegsegélyző | és balesetbiztosító pénztár között betegségi j segélyekből és baleseti kártalanításból folyó vitás ügyek eldöntésére az a törvény 180. §-á- ban említett kérdések kivételével minden kerü­leti munkásbiztositó pénztár székhelyén, annak kerületére kiterjedő hatáskörrel választott bíró­ság alakittatik.“ A szatmári kerületi munkás­biztositó és betegsegélyző pénztár kerületére kiterjedő hatáskörrel folyó hó 20-án délelőtt 9 órakor a kir. törvényszék palotájában Szabó József kir. törvényszéki biró elnöklete alatt alakult meg ezen választott bíróság, mely fele­részben munkaadókból, felerészben alkalmazot- ! lakból áll s adandó alkalommal Ítéleteit a hozzá- utasitott perekben egy az igazságügyi miniszter j által kinevezett kir. törvényszéki biró elnöklé­sével ötös tanácsban hozza meg. Városunkból | ezen választott bíróság tagjai, illetve ülnökei: Harácsek Vilmos, Kupás Mihály, Jancsovits József és Galló Antal lettek, kik folyó hó 20-án az alakulásnál a törvényben előirt hivatali esküt letenni szintén megjelentek. Elkészült alapszabályok. A „Teleki Társaság“ tagjai e hó 16-án, hétfőn d. u. 5 órakor értekezletet tartottak a városháza nagy­termében. Az értekezletet megelőzőleg az id. titkár bejelentette, hogy Rácz Péter festő­művész múltkori kimaradását kimentette. Az értekezlet ennek alapján Ráezot rendes tagnak legitimálta. A gyűlés az alapszabályokat közel két órai vita után végleges szövegezésben el­fogadta, mire az elnök a jegyzőkönyv hitele­sítésére Stella Sándor és Thorma János ta­gokat kérte fel. Az idő előrehaladottsága miatt a tisztikar megválasztását két hétre elhalasz­tották. Szatmár vagy Nagykároly? Szatmár­németiből írja tudósítónk, hogy a szatmárine- gyei Székhely-párt szerdán Kende Zzigmond elnöklésével értekezletet tartott, amelyen a megyének törvényhatósági tagjai tekintélyes számmal jelentek meg. Az elnök indítványára kimondották, hogy november 26-án monstre- küldöttséggel mennek a miniszterelnökhöz, a Ház elnökéhez és a kormány egyes tagjaihoz. Memorandumot fognak átnyújtani, amelyben a megyeszékhelynek Nagykárolyból Szatmárra való helyezését, iilelve a vármegyének már 13 évvel ezelőtt meghozott ezen határozatának végrehaj­tását kérik. Végül az elnök javaslatára állást foglaltak Szatmármegye kettéosztása ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom