Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-10-25 / 41. szám
TÁUSADALMI ÉJS SZÉPIRODALMI HETILAP. Nagybánya, 1908, október hó 25. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth Lajos-u. 21., hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is Rákáczl-tér. Delendum est. A „Magyar Szöllősgazdák Országos Egyesülete“ Budapesten e hó 21-én tartott impozáns gyűlésében egyhangúlag kimondotta, hogy a boritaladót el kell törölni s monste deputációval járult a pénzügyminiszter elé, ki a kérelmet teljesíthetőnek nem találta. Bortermelő vidékünket is fájdalmasan érintette e tagadó válasz, mert valósággal képtelenség az, hogy oly országban, melynek sok ezer polgára él a bortermelésből és egyedül csak abból, az állam kicsinyes fiskális érdekekből egyenesen elnyomja a borfogyasztást, nem is szólva arról, hogy a bor megdrágításával az állam rákényszeríti különösen a ! munkásosztályhoz tartozókat az egész- i ségre sokkal hátrányosabb pálinka fogyasztásra Francziaország, hogy a borfogyasztásnak nagyobb lendületet adjon, már 1900- ban eltörölte a boradót és 173 millió frank évi bevételről való lemondással sietett a bortermelők segélyére. Nálunk a boritaladó csak 16 millió koronát hoz be, a mi elenyészően csekély összeg a másfél milliárdot meghaladó állami költségvetésben és a törvényhozás még erről a csekély összegről sem hajlandó lemondani. Azaz, hogy akarna, de nem mer. Már 1902-ben majdnem leszavazta a képviselőház a boritaladót, melyet Széli Kálmán csak nagy erőfeszítéssel mentett meg; másfél év előtt Wekerle is hajlandónak nyilatkozott a boritaladónak legalább mérséklésére, ha az előálló hiány fedezésére más forrásból megfelelő rekom- penzácziót talál. Ez a hiányt pótló fedezet már megvan, mert a szeszadó felemelése 37 millió K bevételi többletet jelent s ennek valamivel több mint egyharmada fedezi a boritaladó eltörlése folytán előálló hiányt. Soha sem nehezült a bortermelőkre a boritaladó súlya oly óriási teherként, mint épp az iáén. Az ország rendkívül nagy bortermelésnek örvend; a must ára literenként 10-15 fillérre szállott le, de még ilyen alacsony árak mellett sem akad vevő, mert a kereskedők félnek attól, hogy a megvásárolt borok a nyakukon maradnak. És joggal félnek, mert a boritaladó, meg egyéb terhek a fogyasztásban annyira megdrágítják a bort, hogy a kitűnő minőség daczára a fogyasztók visszariadnak a magas áraktól. Hiszen külföldi ember előtt szinte lehetetlennek tűnő dolog az, hogy midőn a termelő 10 — 20 fillért kap egy liter mustért, Budapesten 1 koronán alul sem lehet megiható bort kapni, holott Páris- ban 30—40 centimes-ért jó asztali bort szolgálnak ki a vendéglőkben. Nincs a világon oly állam, melyben a boradó oly nagy volna, mint nálunk, még Ausztriában sem, ahonnan pedig ezt az adót átvettük. Bécsben a boradó hl.- ként 8 K 48, Budapesten 12 K 70, az osztrák egyéb városokban 6 K 36, nálunk 12 K 70, Ausztriában a vidéken 1 K 48—4 K 46 közt ingadozik, nálunk 8 K 70 tői felmegy 12 K 70-ig. Azt hisszük, ezzel megtaláltuk annak a kulcsát, hogy nálunk miért vesztette el a mi nemzeti italunk az ő népszerűségét, miért pártolt át a jobbmódu közönség a sörhöz a szegényebb osztály a pálinkához. Nemzeti és kulturális, közegészségi és közerkölcsi szempontok parancsólag követelik, hogy azt a rombolást, melyet a pálinka népünk széles rétegeiben évtizedeken át tett, a jövőben hárítsuk el. Ennek csak egy módja van: ha a boradó törlésével hozzáférhetővé tesszük a nép széles rétegei számára a jó és egészséges italt: a bort. Ennek ma megvan a módja. A bor ára tetemesen leszállóit, mert az adó akadályozza annak általános fogyasztását. Tessék az adót eltörölni és akkor nemcsak az idei, még nem is oly nagy, de a remélhetőleg közel jövőben beálló 9—10 millió hektoliteres termések is hamar és biztosan fognak vevőre találni. Gondoljuk meg, hogy a mai borárak néhol már 10—12 K-rasülyedtek, migezzel szmben az állami boritaladó, mint fentebb jelezve volt, 9—43 K. közt ingadozik. Ha ehhez hozzászámítjuk a némely községek által kivetett 20%-os adópótlékot, az italmérési illetékeket, a forgalomszerinti kereseti adót, akkor világosan áll előttünk, hogy maga az állam jóval kap többet adók R ilagybányai Hírlap tárczája. Odor Ferencz szerencséje.- Irta: Dr. Kiss Rezső. — Egész Kis-Kállóban egyébbről sem beszéltek az emberek, mint az Odor Ferencz szerencséjéről. De volt is azon csodálkozni, meg még bámulni is. Hogy ne, mikor Huszti Sándor gazduram, aki 17 évig hordozta a bírói pálczát s aki olyan nagy tisztességben van, hogy még képviselőséggel is megkínálták a Kossuthisták, aki mindezen jelenségek mellé még a legnagyobb tudásu és legvagyonosabb gazda a faluban, az egyetlen leányát, a hajnal szemű Évit oda ígérte feleségül az Odor Ferencznek. Hiszen Ferencz nyalka, takaros legény, aztán meg a becsület dolgában is kiállja a sarat, de hát bizony csak szolga legény volt ő. Az apja pedig a falu harangozója meg már, mint az öregek beszélik . . . régen, mikor még Nagy Kállóban is tették a törvényt, lakat alatt is volt — valami rablásért — a kállai várban. Hát hiszen ezért nem lehet a Ferit kárhoztatni, az szent igaz, de bizony az is igaz, hogy nem messze esik az alma a fájától. Ilyen formán súgtak búgtak a mezőn, a fonóban, a korcsmában. Mindenütt. Tarka Kovács Estánné meg még azt is kinyilatkoztatta még pedig a tisztelendő ur előtt hogy Huszti Sándor uram kölcsönbe adta az eszét. De még Tintás segéd jegyzőnek is zokon j esett ez a história, mert hát a szüretkor volt egy éve, megkérte az Évi kezét, de bizony kosarat kapott. De hát csak azéiT végbe ment j a Huszti Sándor akarata. Az Évi a Ferencz felesége lett. Ott volt az egész falu az esketőn. j Ki kíváncsiságból, ki meg szokásból. A tisztelendő ur kitett magáért derekasan. Szívhez, lélekhez szóló beszédet mondott a fiatal párhoz. Szépen kifestette a boldog életet, - mely reájuk várt. A Ferencz apjának köny csillogott a szemében a pap beszédének hallattára. Látszott rajta, hogy a boldogság édes érzése fakasztotta ki könnyeit. De bezzeg Huszti uram, meg a jegyesek olyan közönyösen állottak ott, mintha csak bámulok lettek volna. A menyasszony el sem pirult, nem is sirt. Pedig már az ilyenkor úgy szokás. A Feri arczán sem volt kifejezve a boldogság rózsája. Látva ezt a jelenetet, ümmegtek a falubeliek. Hát bolond dolog is az, hogy sem a vőlegény, sem a menyasszony nem örül az es- ketőnek, aztán még is elmondják a hitet. Volt még egy lélek a templomban, aki sirt szintén, mint a Feri apja, de annak a sírását nem látta senki sem, mert a Szűz Mária oltára előtt térdelt az egész szertartás alatt, ott imádkozott s mikor a fájó érzés meg a keserűség — kitörte zsilipjét s mikor már Ferencz elmondotta a hitet, el távozott a szentegyházból. Haza ment, aztán lerogyott a rozoga kis asztal mellé a nagy házba és zokogott, hogy szinte belehalt. Arra tért csak magához, mikor zene szóval a násznép arra felé közeledett. De akkor aztán rettenetes küzködés támadt a lelkében. Magából kikelve fuldokolva kiáltotta: elrabolták, megvették a szeretőmet! Aztán futott ki az útra, de az anyja visszatartotta. Ez a leány: Barna Rózsi volt. Hogy mi volt ő Ferinek s Feri neki, nem tudta azt a falu, de tudták ők, mert tenger mély szerelemnek lettek a rabjai. Ember tervez. Isten végez. * * * Van már annak vagy húsz esztendeje is, hogy a nyírbátori posta kocsit az országúton egy éjszaka kirabolták. A kocsis és az őr, kiket a rabiók megkötöztek, - nem látták a rablók arczát, mert azok korámmal voltak bekenve. A rablás után feltűnt mindenkinek Kis- Kállóban, hogy Odor Gábor a nélkül, hogy a lutrin nyert volna, vagy örökölt volna, jól kezdett élni, már mint enni, inni, ruházkodni, meg még egy három boglyás földet is vett s az árát leszúrta. Le biz az! Pedig 250 frtot csak úgy napszámból keresni nem igen lehet — egy pár év alatt. Egy szép napon a csendbiztos meglátogatta Odor Gábort. Harmadnap levelet kapott Gábor a törvénytől. Belett rendelve — kihallgatásra. Amint megkapta az idéző levelet, azon éjszaka egyre
