Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-10-18 / 40. szám
1908. október 18. IV agytoáiryal Hírlap 3 Salamonnak bölcs ítélete. 1. Jövének a királyhoz két ifjú emberek és megáljának előtte. 2. És mondá az egyik ifjú ember. Kérlek édes uram, hallgass meg engemet: Ez az ember itt azt mondja, hogy ez a némber Jtt, akit magunkkal hozánk, az én anyósom. 0 pedig nem az én anyósom, hanem az övé s 5 hazudik, állitván az ellenkezőjét. 2. Mondá pedig a másik ember: Semmiképen nem, hanem a te anyósod ő és te hazudsz mondván, hogy az enyém. Amaz viszont mondá: Nem, hanem a te anyósod ő, aki itt áll. És eképen vetekednek vala a király előtt. 4. És te, némber - kérdé a király - melyik e két ember közűi a te vöd ? 5. És szólt az asszony: Hasonlítanak egymáshoz, mint egyik vízcsepp a másikhoz. Az én vöm tiz évek előtt elhagyván országodat, átment a sivatagon s visszatérvén tiz év múltán egy hozzá igen hasonlatos emberrel, nem tudom megkülönböztetni őket egymástól. Pedig egyedül vagyok s szükségem van rá, hogy öregségemnek gyámola legyen. A te bölcsességed világa áradjon szét, oh nagy Salamon! 6. Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez a némber nem az én anyósom. És amaz azt mondja: Semmiképen nem, hanem a te anyósod A nő pedig mondja: Nem tudom őket megkülönböztetni. 7. Mondá annak okáért a király: Hozzatok fegyvert ^nékem; és hozának fegyvert elébe. 8. És monda a király: Vágjátok két részre ama némbert és adjátok egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak. 9. Mondá pedig az ember, akinek nem va'la anyósa a nő: Add inkább nekem e nőt és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala: Vágjátok ketté. 10. Akkor felele a király és mondá az utóbbinak : Ember, te vagy az ő igazi veje; ad játok neki az asszonyt és ne öljétek meg azt, mert az az ő anyósa. 11. És mikor hallotta volna az egész Izrael ezt az ítéletet, melyet tett vala a király, félék a királynak orczáját: mert látták, hogy Isten bölcsessége vagyon az ő szivében az ítélettételre. A Kossuth-utczai központi és a veres* vízi állami elemi iskolákban a rendes tanítás hétfőn, október 19*én délelőtt 8 órakor meg* kezdődik. meleg kezdett alkalmatlan lenni. Igaz ugyan, hogy odabenn még rnelegebbünk lett, de az mellékes. A fő az, hogy a méhes volt az a templom, a hol én oly édes örömest tűrtem, hogy a szép Erzsi rajtam próbálja ki két fekete szemének, két puha karjának varázshatalmát. Nagyon boldog voltam akkor. Igaz, hogy Varga Ottó csöndes méltatlankodását véltem néha hallani, mikor a méhkas szalmaágyán ülve „beszélgettem“ az édessel, de a kis méhecskék zümmögése közben akaratlanul is elhallgatott szegény Ottó. Akkor tapasztaltam, hogy a méhek igen elnéző, udvarias teremtményei az Istennek. Meg nem zavarták volna boldog együttlétünket valami prózai csípéssel a világért sem, hanem zsongtak, szerelmeskedtek körülöttünk ők is. Mi mégis féltünk tőlük s hogy esetleg ne érjen valami katasztrófa, előkerestünk az egyik zugból egy olyan rajfogó hálót, a mely elég nagy volt arra, hogy mindkettőnk feje beleférjen. Én haladtam igen szépen. A szerelem apró axiómiái sokkal könnyebben megmaradtak fejemben, mint a vérszerződés pontjait. Hát még az aranybulla! Juj! Burkus, a komondor mint valami török háremőr, kint feküdt mindig a méhkas ajtaja előtt. Egy szép napon ismét együtt voltunk. Fejünkön a rajfogó háló s a méhecskék mintha ma még szerelmesebben zümmögtek volna . . . A kísérletezés fölöttébb előhaladott stádiumban volt . . . Egyszer csak a Burkus odakünn vidám ugatásban tört ki. — Jézus, a papa! Igen a papa jött. Végh Péter hirtelen benyitott a méhesbe. Két szerencsétlen lény akkor Színház. Városunk közönsége Krémet Sándor jeles színtársulatának kifogástalan előadásaival teljesen meg van elégedve. A repertoár összeállítása ellen azonban volna ez alkalommal némi mondanivalónk, mert abban az operette kultusz tultengését látjuk, holott e műfajok dekorátio- nális hatásainak kifejtése a színpad miatt technikai akadályokba ütközik s ezért különösen a ! szorgalmasan és állandóan nagy tömeggel látogató ifjúság érdekében kívánatos volna egy- egy komolyabb értékű és maradandó becsű színmű vagy történelmi vígjáték előadása. Az ennivaló primadonnák feledhetlen mosolyait kell valamivel ellensúlyozni, különben nem lesz csoda, ha az ifjúság esze egész nap csak a színházon jár! Heti referádánk a következő: Szombaton és vasárnap zsúfolt ház előtt a „Tatárjárás“ operette került színre. A színpadon lezajló eleven, lüktető katonaostromoktól a karzatot oly lelkesedés szállta meg, hogy az ott lévő kályhát is feldöntöttek. Egyéb baj nem történt, ! de azért kívánatos volna, hogy csak a terem térfogatának megfelelő jegyeket árusítsanak el s a rendőrség legalább még egy személylyel szaporittassék a szombati és vasárnapi előadások idejére. Jakabffy Jolánt (Mogyoróssy) | mindkét estén zajosan ünnepelték. Elragadóan kedves, bámulatosan temperamentumos önkéntes volt, gyönyörű énekével pedig mindenkit le- | bilincselt. Halmos (Lörenthey főhadnagy) terjedelmes hangjával szépen énekelt. Megjelenése biztos és nyugodt, éneke könnyed, színesen hullámos. Ungvári (Lohonyai) törölmetszett j altárbornagy volt; maskirozása kitünően találó, előadása a hadseregünk életéből merített. | Sziklai Jenő (Wallerstein t. hadnagy) az ügyetlen tartalékost porodizálta nagy sikerrel. Ladányi (Riza báróné) kissé lagymatag volt, de nyugodt megjelenésével és otthonias játékával mégis hozzájárult a darab nagy sikeréhez, mely az ensemble bámulatos könnyedségének és gör- dülékenységének következménye. Általában az j egyes szereplők játéka ellen csak akkor emel- I hető némi kifogás, ha a darab szellemét és szerepeit nem egy szívvel lélekkel értik át, mert akkor jelentkezik itt-ott egy-egy dishar- monikus mozdulat avagy figuráczió, mely az egész jelenet hatását megrontja. S ez oly ritka eset, j hogy a társulat magas intelligencziáján és precziz \ játékának sikerén csorbát nem ejthet. Hétfőn Wilde Oskar „Salome“ czimü egy felvonásos színművét s ezt követőleg a „Huszárszerelem“ vígjátékot adták elő. igyekezett volna kihúzni a fejét a rajfogó hálóból, de az a máskor oly szótfogadó jószág most sehogy sem akart engedelmeskedni. Úgy kellett összetépni. Az öreg Péter összeszidott amúgy magyarosan. Holmj zsebkendőről, könyvekről beszélt főképen. Én szégyenkezve néztem Varga Ottóra, ki kárörvendve ^pillantott rám vissza. Aztán Erzsit vette elő. Én kisompolyogtam ezalatt a méhesből s csak egy indiszkrét szellő hozta fülembe Erzsi egy mondatát: — De papa, hisz látod, hogy még gyerek. Akkor beszéltem utoljára Erzsivel s mintha tudtuk volna, hogy többet nem találkozunk azon a reggelen mondtunk egymásnak legtöbbet . . . Két nap múlva levizsgáztam s készültem haza, a vakáczióra. Mikor fölmentem Véghékhez búcsúzni, azt mondták, hogy Erzsi nincs otthon. Megjegyzem, hogy mielőtt fölmentem volna alapos kémszemlét tartottam, nehogy az öreg Pétert valahogy otthon találjam. Nem szimpa- tiroztam az öreggel. A mama hidegén kívánt sok szerencsét az életben, én pedig elszorult szívvel bandukoltam lefelé a lépcsőn az ötperczes vizi után. Mikor az utczára értem, ^ megzörrent fölöttem egy ablak. Fölnéztem. Ő volt. Csókot intett rózsás két ujjával. Bizonyosan be volt zárva. . . . „Dömjén Béla és Végn Erzsiké jegyesek.“ Itt fekszik előttem a fehér papírlap s vele mintha valami régen érzett illat költözött volna szobámba. A bohó, oly boldog diákélet gyönge illata, melyet csak néha-néha sodor szobámba az emlékezés szellője. P. Nagy Sándor. Salome nehéz szerepét Benes Ilona alakította. Biblikus dolgok dramasztizálása rendszerint nem sikerül s e mű is inkább egy eszmének corporátiója, melyet Benes igazán átérzett. Hatalmas méretű játéka lelkes odaadást i követelt s ezért teljes elismeréssel adózunk a művésznőnek,_ hogy minden ambiczióját alakításába fektette. A drámai művészetnek azonban vannak oly rejtettebb nüanszai is, melyeket még el kell sajátítania, hogy alakítása tökéletes és kifogástalan lehessen. A Huszárszerelem előadása kitünően sikerült, csak a mozgás olykor vontatott volt. Kedden Strausz világhírű operettje a Bőregér került színre. Valamennyi művész jól játszott. Szerdán Abonyinak „A gyermek“ czimü színművét ismételték abban a precziz előadásban, mint a megnyitó előadás alkalmával. Kréméi’ igazgatónak azonban le kell vonnia a tanulságot, hogy különösen színmüvek ismétlésére nálunk nem akad közönség. Alig ténfergett néhány ember a színházban. Annyira egy a közönsége minden előadásnak, hogy a társulat minden tagja előtt ismerős már a közönség arcza, mint vice versa. Igazán összeforrt a társaság és a közönség, melyek egymás kedvéért is szeretik a színpadot s a rajta zajló ambiczi- ósus művészetet. Csütörtökön Heltai Jenő énekes bohózatát „Berndtot“ adták telt ház előtt. Közönségünkből sokan ismerik e darabot a fővárosi vagy a kolozsvári színpadról s azzal a benyomással távoztak az előadásról, hogy a minden igazi tehetség ideálját képező ama deszkákon sem látták jobb előadásban, csak teljesebben, a mit a színpad rovására Írunk. Jakabffy (Cziczay Panni) ismét zajos tapsokat provokált. Deák és Sziklay pompásak voltak. Bárodi Kató (Elvira) szerepében jelesül bevált s gondosan alaldtotta. Szemrehányást kell tennünk azonban a művészeknek, hogy a darab pikantériáinak élét nem hogy tompítani, de még inkább kihegyezni igyekeztek s ezért nehány családapa a jövőben vonakodni fog, hogy a mi erősebb morális érzékünknek megfelelőleg leányát újabb piron- kodásnak tegye ki. Pénteken Lehár Ferencz gyönyörű zenéjü operettjét ,, Víg özvegyet“ adták zsúfolt ház előtt. Az előadás kifogástalan volt. A szereplők mindenike derekasan megállta a helyét s a közönség elragadtatását helyenkért zajos és szűnni nem akaró tapsvihar tanúsította. Szombaton a Dollárkirálynő operette került szinre, ugyanezt vasárnap megismétlik, mig vasárnap délután a ,,Baba“ operettet adják félhely árakkal. HÍREK. Október 18. Személyi hírek. Mázy Engelbert, a kassai tankerület főigazgatója a héten egy napot városunkban töltött. Utazásának nem volt hivatalos jellege - L. Berks Leo pénzügyi tanácsos 3 heti szabadságidejéről Kassáról a napokban haza érkezett. — tíyőrffy Aladár debreczeni nagykereskedő a héten rövid ideig városunkban időzött. - Dr. Wagner József kincstári orvos ministeri megbizásból orvosi tanulmányútra Budapestre utazott. Kitüntetés. Őfelsége a király Takáts Mihály operaénekesnek, a budapesti Operaház világhírű tagjának, városunk szülöttének a dalművészet emelése körül szerzett érdemei elismeréséül a Ferencz József rend lovagkeresztjét adományozta. Uj orvos. Steinfeld Géza szigorlóorvost, városunk szülöttét, a budapesti tudományegyetemen az orvostudományok doktorává avatták. Esküvők. Kömley Károly esztergomi kir. járásbirósági irattárnok szerdán esküdött örök hűséget Takáts Máriának. A polgári kötésnél az ifjú pár tanúi Bányay József és Glavitzky Károly voltak. Az uj házaspár a déli vonattal Esztergomba utazott. — Witt Béla nagybányai kir. járásbirósági irodatiszt ma tartja esküvőjét Pilisvörösvárott Mazgon Idával. Uj ügyvéd. Dr. Markovies Mihály főgimnáziumunk egykori jeles növendéke, Budapesten az ügyvédi vizsgálatot sikeresen letette. Az uj ügyvéd Nagysomkuton szándékszik megtelepedni.
