Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-09-06 / 34. szám
TÁHSAI5AX.MI ÉS SZ5ÉPIR.ODALMX HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1,50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Dr. ftJTfií NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. ......... " " 1 1 1 *“*“ 1 5’ erkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth Lajos-u. 21., hova a iapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is Rákóczi-tér. „Vidékiek előnyben.“ A ref. egyház tulajdonát képező hid- utczai, renoválás alatt álló épület emeleti homlokzatán olvasható a ezimül választott jelige. Ugyanis a vállalkozó kőműves- segédeket keres s a vidékieket előnyben részesíti. Mikor még kevesebb építkezés volt városunkban, építő iparunk körében nagy volt az elkeseredés, hogy Tabakovics Emil aradi vállalkozó a több rendbeli nagyobb építkezéseknél idegen munkásokat és iparosokat alkalmazott. Azonban azt mindenki megtudta magyarázni, mert ahhoz az üzleti érdeket háttérbe szorító magasabb érzék szükséges, hogy egy idegen vállalkozó városunk iparának foglalkoztatásával mindenekelőtt törődjék. Most, mikor az építkezések oly nagy mértékben folynak, talán kevésbbé tűnik fel, hogy a vállalkozó vidéki munkásokat keres, ennek oka azonban még mindig nem abban keresendő, hogy elegendő helybeli munkaerő nem áll a vállalkozó rendelkezésére, hanem inkább azon meggyőződésben, hogy a viszonylag sokkal drágább helyi munkaerő és ipari produc- tumok a kivánalmaknak meg nem felelnek. Ezen tapasztalatban van valami elszomorító, bármennyire tiltakoznak is ellene iparosaink, de azért abban is van valami bántó és visszataszító, hogy a városi mérnök nem átalja tapasztalatát sértő módon publikálni is. Mert ha a vállalkozó nem a városunk embere, joggal nem kérhetjük tőle a helyi viszonyok alapos figyelmét, de a j város mérnökétől méltán elvárhatjuk, hogy eljárásában első sorban nem üzleti érdek, hanem magasabb felfogás vezérli, melytől | áthatva erkölcsi kötelessége, ha már | vállal s a minden építkezésnél szükséges hatósági ellenőrzés feladatát illusoriussá teszi, hogy a helyi építőipar nyavalyáinak és fogyakozásainak palástolója, tudásának és szakképzettségének kiképző mestere, az egészséges haladás apostola legyen ! Nem azonos ugyanis működése a i rendőrhatóságéval, melynek jóvoltából a vidékiek szintén előnyben részesülnek s ennek köszönhetjük, hogy a czirkusz, I panoráma, ringenspiel, bűvészet, kabaret- társaság s elsorolhatlan mutatványos népség állandóan elárasztja városunkat. A rendőrséget a működésében az a felfogás vezérelheti, hogy a szellemi táplál- I kozásra a népnek feltétlen szüksége van, : azért csak erkölcsi -hasznot közvetít, a melyért számára legfeljebb őszinte elismerés terem, mig a mérnöki hivatal nem egyedül az erkölcsi haszonra törekszik vázolt működésével, sőt erre épen nem, hanem csak anyagi haszonra, midőn az abszolút megbízhatóságában és képzettségében legalább is kétséges, de valószínűleg olcsóbb vidéki munkaerőt keresi. Hajlandók vagyunk azokat a panaszokat, melyeket a helyi építő iparosság a városi mérnöki hivatal ellen gyakorta emel, elfogultaknak s önzőknek tartani, azonban helyesnek azt sem tarthatjuk, hogy a lappangó elkeseredés tüzére csak olajat öntsünk s állandóan azon tudat rabszolgasága alatti cselekedjünk, hogy a helyi ipart nem érdemes pártolni, mert maga ez a tény is csak elfogultság, mely akadálya a viszonyok minden oldalról való alapos ismeretének s a visszáságok, hiányok gyökeres orvoslásának, sőt kiirtásának. A „vidékiek előnyben“ elve egy városi közhivatalt is viselő vállalkozó ajkán nagyon visszatetsző, bár mindenesetre férfias dolog, hogy az elv érdekében nyíltan cselekszik s nem tiiz tulipánt az idegen szövetből készült kabát gomblyukába. A „vidékiek előnyben“ elve a városi polgárság egy jelentékeny osztályának vagyoni s közvetve erkölcsi elsatnyulását, sőt pusztulását is vonhatja maga után, a mi lehetőleg elkerülendő. Tiszteletben tartjuk minden vállalkozó jogos magánérdekét, azonban vannak magasabb érdekek is, melyek szolgálata sokkal fontosabb, mint amazé. Ezen magasabb érdekek parancsolóan követelik, hogy a sokszor említett elv uralkodó princípiummá ne vállhassék, mert messzemenő következményeit legvégső vonatkozásában városunk érzi meg, mely sok mindennek megitta már a levét. Lehet, hogy még ezt az egyet is elbírná, de minek háborítsuk fel újra nehezen emésztő gyomrát! R Hagybányai Hírlap tárczája. diplomás lányok. Egy apának három lánya - Mindnek van már diplomája. Úgynevezett ,,kész leányok“. Büszke is a papa rájok, És ez cseppet sem csodás! A jövőjük biztosítva: Orvos lesz a komoly Minka, Postás a fürge Katinka, S a kis Évi — óvódás. így a dolog folyna rendbe, Ha negyedik is nem lenne: Esztike, a ,,mama lánya“. De ez a kis boszorkánya Csinált ám nagy galibát: Jó is tanult, kedves, szép is, A tanárok beczézték is, S ő egy napon sírva mégis Otthagyta az iskolát. Mért — miért se? - Sohse mondja, Különben is más a gondja; Napesteiig dalolgatva ,,Jár a baba . . .“ tanogatja, Csókolgatja, csalogatja Kis öccsét, a Javilcát A mainája nézi . . . nézi . . . És úgy sejti és úgy érzi: Ez szerzi meg még őneki A egszebbik diplomát! Lampérth Géza. Baredusuka lopása. — Japán monda. — Kin&ró barátom nagy figyelemmel vizsgálta eg;' japán váza festményeit. — Mit nézel? — kérdém- Ennek az edény oldalára festett alaknak az arcza nagyon kasonlít a Daredusuka jegyesének arczához.- Daredusuka? S ugyan ki ez a furcsa nevű ír? — Azok egyike, kik megkísérelték a nagcyai várkastély oszlopán lévő delfinek arany pikkflyeinek ellopását. Ezeket az aranyszárnyu delfneket Katokiyomasa tábornok helyeztette oda 3000 évvel ezelőtt s halálbüntetést szabott azfkra, akik csak kísérletet is tesznek eltulaj- dciításukra. — Az esetet ismerem. Csak arról nem tudtam, hogy valaki ilyen lopásra vállalkozott volna. — Megtette Daredusuka, kinek történetét a következőkép mesélték el nekem. Daredusuka elsőrendű vívó hírében álló „romin“-ná, azaz hűbérúr nélküli katonává, majdnem zsoldossá lett. Vívómesterségre adta I magát s különböző torna-versenyeken hírnevet s számos jutalmat nyert s nem akart a hadse- l reg, vagy valamely főúr szolgálatába áliani. Izgalmas s kalandos élete közepette legfőbb | gyönyörűségét az út mentén lévő faágak lecsap- ! kodásában s az akkoriban a farkasoknál is veszélyesebb vadkutyák irtásában találta. Beszélik, hogy egy alkalommal szuronyokkal, lán- i Csákkal s kardokkal fegyverzett utonállók támad- | ták meg, de Daredusuka egy-két csapással | kettőt közülük oly mesteri módon terített le, hogy a többiek megszaladtak esküdözve, hogy egy „Onin“, vagyis egy gonosz szellem támadt reájuk. Daredusuka nem sokára Kuyotoban, a Tenshi császár székhelyén telepedett meg, A shogun, Japán nádora, akkoriban Tokióban lakott s minden évben népes kiséret társaságában szokott elmenni Kuyotoba, hogy hódolatát nyilvánítsa a császár előtt. Ez nagyszerű ünnepélyekre szolgáltatott alkalmat s nagy hasznára volt a kuyotoi nemességnek, mert ashogán kíséretével sok arany is jött a
