Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-09-06 / 34. szám
2 N asybáayai Hírlap 1908. szeptember 6. Németh Gyula hangversenye. Frázis nélkül dicsekedhetünk vele, hogy valóságos művészi esemény zajlott városunkban csütörtökön este a Kaszinó nagytermében, i Németh Gyula tartotta meg hangversenyét a város előkelő közönségének jelenlétében, mely mindvégig a legfeszültebb figyelemmel hallgatta | a kitünően összeválogatott műsort s a szerep- j löket a rászolgált ünneplésben zajosan részesi- j tette. A legcsiszoltabb zenei műérzéket is ki- ‘ elégítette a nyújtott élvezet s az Ízlésében és képzettségében nagyszámú válogatott hallgatóság valósággal el volt ragadtatva a szerzett, mély hatástól. Egy kellemes ünnepély volt ez a hangverseny, lezajlásában diskret és előkelő, hatásában mély és felemelő, az adott miliőben kedves és vonzó, az emlékezetre feledhetlen. A műsorban Németh Gyula háromizben szerepelt s úgy az előadott klasszikus számokkal, mint magyar népdalaival maradandó hatást keltett. Hangja fegyelmezett és terjedelmes, férfias erejében is iskolázott, érczes zengésében színes, mint az ezüst harang, alacsony hullámzásában gyöngéd es lágy, kellemes, behízelgő. Alig volt valakinek a hangokból kivetni valója, ! bár olykor a hangskála hirtelenebb átmenetei- | ben hiányzott az az imponáló nyugalom, mely a művészt előadásában oly előnyösen jellemzi. Óhajtanok, ha minél gyakrabban viszontláthatnék az emelvényen, mely számára a jövőben csak dicsőséget és babért szerezhet s nekünk a legkellemesebb szórakozást. Berenczei Kováts Lajos hegedűművész már első darabjával rabszolgájává tette a közönséget. Játékát napokon át hallgattuk volna, ha a tetszés féktelen megnyilvánulását a művész imponáló szerénységével elhárítani nem akarta volna. Könnyű lehet e hegedűvel meghódítani Páris és London zeneértő publikumát, mert minden egyéniség megtalálja benne azt, a mi hallásának kedves és feledhetetlnn. Meglepő volt művészetében az érzés és előadás fenséges harmóniája s nemcsak saját banyomásunkat közöljük, midőn azon állítást koczkáztatjuk, hogy városba A theaházak geishái sok pénzt szereztek tánczukkal s az egész város lakossága atlétikai jellegű mulatságoknak engedte át magát; volt versenyfutás, torna, birkózás, „juthsu“ s nyillövés. Daredusuka a nap hőse volt. Megjelent a tornaversenyeken s mindig mint győző került ki belőle. Mindenki róla beszélt s mindenki tisztelte őt. Annyi ünnepélyre s lakomára volt hivatalos, hogy heteken át nem kellett élelemről gondoskodnia. Ily lakomákon gyakran találkozott kecses geshiákkal, a leghíresebb tánczo- sokkal s énekesekkel; de jó katona módjára nem sokra becsülte őket; gyakran mondogatta, hogy nem nőknek, hanem mozgó szobroknak nézi őket. E víg nőcskékről táplált véleménye azonban egyetlen éjjel gyökeres változást szenvedett; Daredusuka Kuyioto egyik legjobb theaházában egy ünnepélyen vett részt. A vélemény-változást Eikibo San, egy elragadó kis geisha okozta, ki bámulatosan tánczolt s csakis gazdag házak s előkelő vendégség meghívását fogadta el. Daredusuka meglátta őt s többé szemét sem bírta levenni róla. A leány a legyező- tánczot járta; apró lábai mintha a földet sem érték volna, oly ügyesen izgató módon lejtett. Arcza csupa gyönyörűség volt, vonásai, arcz- szine a pagodákban tisztelt istennőkéhez hasonlított. Daredusuka Eikibo San iránt tanúsított bámulatát észre is vette egyik asztaltársa s a következőket mondta hősünknek: — Erkibo San legkedveltebb tánczosnőnk; a császár s a shogun egyaránt elhalmozzák kegyeikkel. Sokan vágyakoznak utána, de ő tudni sem akart szeretőkről. Öreg nagynénje társaságában él az északi városrészben s csak az ő művészetének egyéni jellemét a legváltozatosabb érzések nyugodt és zárkózottan előkelő összhangja adja meg. Programmon kívül előadott magyar népdalaival is mély hatást gyakorolt, azonban a klasszikus zene interpretatiója volt az, mely a közönséget meghóditotta. Martin Györgyné úrasszony saját kísérete mellett énekelt. Szükebb körben, kiket megtisztelt, ismeretes volt már bámulatos orgánum, melyre bármely országos hirü énekesnő is büszke lehetne, de a nagy nyilvánosságnak eddig nem volt fogalma arról a nagyszerű hanganyagról, melylyel a franczia úrasszony rendelkezik. A dilettáns művészet azon páratlan jelenségével találkoztunk nála, mely csak kevés hivatásos énekesnő sajátsága, hogy sokkal több gondöt és figyelmet fordít hangjának megmü- í velésére, mint a természeti adomány hiú fitog- tatására s ebből érthető meg, hogy a hallgatóság egészen le volt bilincselve, mikor a gyönyörű hangokat a legiskolázottabb előadásban hallotta. Berenczei Kováts Géza zongoraművészetét közönségünk már ismeri. Nemcsak a művészek kisérésében volt kiváló, de önálló zongora- játékában is, a mikor is magyar népdalokat adott elő a legkorrektebb technikával, igazi magyar temperantummal s őszinte érzéssel. A rendezésből is oroszlán részt vett ki s a prog- | ramm kitűnő megválasztásának és összeállításának érdeme is az övé s ezen tevékenységének tudható be, hogy a hangverseny már külső keretében is oly előkelőén ízléses, állandóan lebilincselő, változatos volt. Hangverseny után a közönség nagy része ott maradt. Vacsora után az ifjúság tánczra perdült s a kora röggeli órákig víg kedvvel mulatozott. Az értékes erkölcsi siker mellett | a hangverseny elég szép anyagi eredménynyel zárult a művész javára. társaságában jelenik meg. Néhány merészebb ifjú ajándékot akart neki vinni lakására, de meghallgatás és siker nélkül kellett visszatérniük. Alig nehánynak sikerült a nagynénjével beszélni, de Eikibo Sannal senkinek sem. Mindez csak növelte a Daredusuka érdeklődését a kecses geisha iránt s amikor a táncz végével ősi szokás szerint italt töltött az asztal- társaság poharaiba, Daredusuka felszólította, hogy igyék az ő serlegéből. A leány elfogadta a szívességet, de csak alig hogy megnedvesi- tette ajkát az itallal s ügyesei elhárítva a bajnok udvarlásait, tovább folytatta a vendégek j kiszolgálását. Daredusuke kísérlete sokféle nagyarázga- ( tásra szolgáltatott okot azon éjjé., mert nem j bírta a szeretetreméltó és szép geisha iránt való élénk s hirtelen szenvedélyét e'titkolni. Hősünk napról-napra jobban megváltozott. Eikibót szerette volna látni éjjel-nEppal, ami azonban lehetetlen volt, Ehhez az kelett, hogy meghívják azon házakhoz, a hol Eikibo fellépett. Komolyan elhatározta, hogy nem kinél költséget, csakhogy megközelíthesse s meghólithassa a fiatal leányt. Az egymást követő versenyeken Laredu- suka hírneve folyton nőtt, legyőzte összes ellenfeleit, úgy, hogy egy daimio azzal a fényes és kecsegtető ajánlattal fordult hozzá, hogy szép fizetéssel s bőséges ellátás mellett fiáinál tanítását bízza rá. Oly kecsegtető volt ez ajáilat, hogy Daredusuka örömmel fogadta volna el, ha saját szivének ura lett volna; annyira nbja volt szenvedélyének s félt hogy Eikibo n»m fog vele menni. Kiskereskedők és kisiparosok egyesülése. Országos mozgalom indult meg a kiskereskedők és kisiparosok körében, hogy létfeltételeik biztosítása végett egyesületbe tömörüljenek. A nagybányai kereskedők és kereskedő ifjak köre is vette a budapestiek által kibocsátott felhívást, melyből általános és érdekes voltánál fogva a következő szemelvényeket adjuk közre: Az ország gazdasági életében minden osztály szervezkedik, csak a kiskereskedők és. kisiparosok nem, kik számra nézve az elsők között vannak! Lassú anyagi öngyilkosságot jelent ez, különösen mostan, midőn a nagy tőke diadalmas versenyén túl, az ujabbi törvényhozási irány is mintha ellenük irányulna! Veszélyt rejt magában kezdetben a végrehajtási novella különösen ezek üzleteinél, melyek hiteladásra és hitelvételre vannak berendezve ! Áldozatokat kíván tőlük az uj ipartörvény és adótörvény tervezet is. A gyárosok, a nagyobb kereskedők, a munkások szervezkednek, csak ők maradnak tétlenek, néznék a jövőt ama, most már keleten is szűnő félben levő fásultsággal, amely jövő számunkra csak a nyomor képét nyújtja? Fel kiskereskedők és kisiparosok! Ébredjünk! Merítsünk mi is az előbb emlitottek mintájára, de különösen a művelt nyugat mintájára erőt abból a kiapadhatatlan forrásból, mely az egyesülésben rejlik. Érvényesítjük ezt az egyesülést kezdetben elsősorban ott, hol a segély legsürgősb és ez biztosítás az aggkor és rokkantság kimaradha- tatlan esélyeivel szemben, másodsorban olcsóbb hitelnyújtás a nekünk természetszerűleg drágább jelenlegi hitelnyújtókkal szemben. Mindezt könnyen keresztül vihetjük, ha csak csekély befizetéseket is eszközlünk, mert a mi erőnk számunkban rejlik; mely nagy szám csekély befizetés mellett is, az egész országra kiterjedő mozgalmunkban, sok nehéz milliót jelent. Nem látjátok a nyereséget, melyet ezen a czimen a biztositó- és hitelintézetek részvényesei és igazgatói zsebrevágnak; a mikor ezen kimaradhatatlan nyereség szétosztva a mi családi köreink között az egész hazára nézve ! sokkal áldásosabb elosztást és befektetést jelent. Bizton hisszük, hogy a bölcs törvényho- | zás, a magas kormány tőlünk sem fogja megDaredusuka gyakran ment a theaházakba, hogy Eikibot láthassa, de soha sem sikerült egy pár pillanatnál tovább vele lennie, ami végtelenül bosszantotta őt. A leány nagyszámú vendégsereg jelenlétével mentegetődzött, Daredusuka pedig kezdte reményét veszteni. A shogun elhagyta Kuyotot s az ünnepélyek véget értek. Daredusuka megindultan a legteljesebb őszinteség hangján oly ajánlatot tett Eikibonak, melynek a geishák soha sem állottak ellen: házassági ajánlatot tett neki. Ha elfogadja, haza viszi őt a maga tűzhelyébe s ezzel előkelő úrnővé, a nemesi osztály tagjává teszi. Reszketeg hangon vallott neki szerelmet s esküdözött, hogy szenvedélye csak létével ér véget. A geisha csak nevetett a hangzatos Ígéreteken; már szokva volt hozzájuk, mert már sokszor ostromolták ilyenekkel füleit. — Szép. szó el nem csábit engem, — mondá — érdekes őket hallgatni, de csak olyanok, mint a fehér lepkék, melyek alig hogy rászállnak a virágra s rögtön elröppentek örökre. Daredusuka hiába kért, könyörgött, hölgyének folytonos tagadó válaszára rajongva kiáltott fel: — Próbálj ki hát s győződj meg őszinteségemről. Ha kell a tengerfenék gyöngyét, vagy a nagoyai delfinek arany pikkelyét hozom el szerelmem zálogául. Csak szólnod kell s megoldom feladatomat, ha kell életem árán. A geisha élénken nézett rá s válaszolá: — Elhiszem, a mit mondasz s jegyesed leszek, ha hódolatot jeléül egy arany pikkelyt hozol nekem a nagoyai delfinekről. Daredusuka habozott.
