Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-07-19 / 27. szám
Nagybánya, 1908. julius hó i9. TÁRSADALMI ES SZEPIITODALMI HETILAP. 27. szám. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: □ r. AiTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Turista-élet. Előrebocsátjuk, hogy nem egyesületről van szó jegyzőkönyvekkel, tisztikar választással, tagdijakkal, sem szónoki beszédekkel, melynek záporában agyonütik az eszmét, hanem gyakorlati szempontból fogva fel, akarjuk városi hatóságunk figyelmét a következőkre felhívni. Az idegen nyaraló bizalommal, reménykedéssel jön hozzánk, hogy messze- földön méltán híres hegyeink s völgyeink ölében üdülést nyerhessen, hogy egész évi fáradozása után pár heti szabadidejét szépséges vidékünk megtekintésének szentelje. Számításában azonban keservesen csalódik. A tündéri, kies kirándulóhelyekben legfeljebb képeslapokban gyönyörködhetik, mert megközeliteni fáradságos és kalandos, úgy, hogy edzett sportférfiak kitartását és türelmét is erősen próbára teszik. Városi hatóságunk ezideig semmit nem tett arra nézve, hogy hozzá férhe- tővé tegye a vidék festőibb részleteit. Sehol pihenő hely, pad, fedél. Menházak- ról nem is merünk beszélni. Az egyetlen guttini menház létesítése mely igaz, távol esik a környéken, a kárpátegyesület érdeme. A kénes vizű fokhagymás patak völgyén, avagy a virághegy gerinczén fölfelé menve, alig járható, szakadékos a Szt. János patakvölgy, mely vízesései, bájos helyei miatt megérdemelné, hogy az odáig vezető utat járhatóvá tennénk. A Kereszthegy, Morgó, Kőalja, Virághegy oldalánál szép kilátás, felséges panoráma tárul a néző elé. Innen már látszanak mint őrtornyok a Rozsály, Feketehegy és Guttin sziklacsucsai mint a Kárpátok birodalmának kezdetei. Lent a folyók, patakok ezüstszalagjai, falvak, városok körvonalai rajzolódnak elérik, kápráztatnak el bennünket és ébresztenek szivünkben fölemelő érzéseket. Ha még a Romana völgy, a szturi völgy elragadó tájképeit felemlítjük és elgondoljuk, hogy ennyi kincs birtokában vagyunk, melyeket nem vagyunk képesek felhasználni, kiaknázni és megbecsülni, akkor méltán érhet bennünket a lelkiismeret vádja, hogy azokat nem is érdemeljük meg. Igaz, hogy városi tanácsunktól nem követelhetjük jelenleg, midőn minden ide- jök és energiájuk arra irányul, hogy a teknika áldásaival ruházzák fel városunkat, hogy tüstént teljesítse óhajtásunkat; nem kívánhatunk sürgős intézkedés,eket, sem pedig azt, hogy egy csapásra vigye azokat keresztül, hanem annyit elvárhatunk, kogy foglalkozzék a kérdéssel, melynek fontossága reá szolgál a kedvező megoldásnak kilátásba való helyezésére. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ^ár-utcza 15. szám, hova a lapközlemények, Jiirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is Rákóczi-tér. _ Nem volna megbocsátható a városi testületnek, ha ad akta tenné kérelmünket, ha keresztül siklanék rajta, egyelőre megelégednénk ha elvileg állást foglalna, minket pedig fedne s igazolna sürgető felszólamlásunk, mint a kik a figyelmét eme kérdésre tereltük. Előzetesen, ha oldalunk mellé sorakoznék a természetkedvelőknek a közönség soraiból azon tekintélyes számú gárdája, kik lelkesen, fáradtságot, áldozatot nem tekintve, felszínen tartanák a czé- lunkat szolgáló összes kérdéseket s azokat részleteiben s egészben megérlelve, befolyásokkal keresztülvive diadalra vinnék az ügyet, mely nemes buzgalomnak méltó jutalmai lennének azon intézmények, melyeknek szükségességét hangoztatjuk és elérésükért harczolunk. Városunkban jelenleg turistaélet nincsen, sem rendszeresen vezetett kirándulások, lehet a mai kor tulajdonsága a kényelem szeretete, a nemtörődömség okozzák ezen áldatlan viszonyokat, mint fajunk jellemvonásai. Lennének csak az angolok vagy a poroszok istenadta természeti kincseink birtokában, úgy csakhamar világhírű fürdővé s üdülőhelylyé varázsolnák szeretett városunkat, mely nemcsak dicsőséges hírnevet, hanem anyagi boldogulást is idézne elő. A serdülő ifjúságnak is nagy szüksége van kirándulásokra s ezzel kapcsoR hagybányai Hírlap tárczája. Vallomás. Veled szeretnék lenni mindig, S nem válni tőled egyre el; Szemed mélységén elmerülni, Mely egy világot átölel . . . Veled szeretnék lenni mindig. Hallgatni szived dobbanását, Szerelmi vallomásodat, Kihunyni lángjaid tüzében, Mint egy szép nyári alkonyat... Veled szeretnék lenni mindig. Hogy csillag ként szálljunk az égre, Hol végtelen a szerelem, S kiolthatatlan lángban égve Lobogjunk a zord éjeken: Veled szeretnék lenni mindig. Havas Emil. Az éjben. Oly észrevétlenül suhan tova Az a világ, mely eddig éltetett. És hogy nem térhet vissza már soha, Bánat veszi körül a telkemet. Amint fájón és lassan elvonul És halványulva végkép elborul, Tovább látom ragyogni, bár sötét, Hallom még zsongni elhalt énekét. A fénynyel eltűnt csalogány dalát; Bár minden csendes, engem még gyötör A kép, melyet látok az éjen át, Az a sugár, mely a sötétbe tör. Lassanként elhal s minden romba dől, Köröttem is még rezeg az a sugár, A vész lebeg itt, mely mindent elöl, S előttem csak a múlt emléke jár . . . Sötét körülem s én ébren vagyok, S csak fényt látok s egy álom ringat el, Halálon át is csak ragyog, ragyog, Világomat a sir nem födi el. Azaziel. Bűn és becsület. (Dráma 6 jelenetben.) — Irta: Dr. Kis* Rezső. — Személyek: Gálfalvy, bankár, Bánfalvy Endre, Eliz, neje, Laura, leánya, Gálfalvy Béla, Ferenc*, szolga, Börtönőr. ELSŐ JELENET. (Szín: a bankár pazarul berendezett szobája.) Gálfalvy, Eliz. Eliz: Kinek gondol? En tisztes nő vagyok. Gálfalvy: Minden szokás csak. És mi azzá válik. Másik szokás legyőzni hamar! Avagy ki sétál, nem szokásnak rabja? Üdvözlés, csók, bók az mind csak szokás... így van szokásból — háztartási hűség, Erény, bűn, bánat. De egy pillanat Uj éltet, rendet, más szokást teremt! Szeress engem — s férje mentve van! E.: Uram! G.: E sértődés is csak szokás hatalma, Értsen meg végre engem asszonyom! S hiszem meg is ért. Filosophiám, Lehet, hogy nem az erény talpkövén Épült fel, — ámde észszerű s szilárd! Ön eddig mással nem osztá szerelmét, Hű volt férjéhez, mert az igy szokás A női nemnek kisebbik részénél! Értem ... de nem baj.. . Hallgasson reám... Hozzám ha hajlik haszna lesz belőle! E.: Ön azt akarja becstelen legyek?! Ocsmány ajánlat. Égi irgalom, E sértést tűrni adj erőt nekem! G.: No jó... Haragszik. Pedig oktalan, Egy csókot hát!- Az nem lesz bűn talán, S becsületén még csorba sem esik! (Eliz felé megy.) E.: Egy védtelent megbántni gyávaság és Férfiatlan, rut, hitvány dolog! Hozzám ne érjen, mert rákényszerit Segítségül, hogy férjem hívjam el!
