Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-07-19 / 27. szám
2 3NT agyto anyai Slrlap 1908. julius 19. latosan azon intézményekre, melyek egyes festőibb helyeken a vidékünkön gyakori szeszélyes időjárás változásaitól és viszontagságaitól megvédelmezi. Hangsúlyozzuk ismételten, hogy ezen intézményeket addig ki nem vívhatjuk, mig itten a turistaéletet fel nem frissítjük, fel nem nyitjuk, a mig egy társasággá nem verődnek azok, kik a szabad természet ölében érzik legjobban magokat. Azután ezen társaság minden hivatalos színezet nélkül csendben készítené elő azokat a feladatokat, melyeknek végrehajtása a városi testület teendőjét képezné, mint az útirányok megjegyzését, mint a pihenőhelyek, mint a menházak pontjainak megjelölését. Hisszük, hogy felhívásunk nem lesz pusztában elhangzott szó, lesznek a természet szépségei iránt kellő fogékonysággal bírók, kik azt megszívlelik, kik sokat nem beszélnek, de annál többet tesznek.- y - IáKözfürdőink. Egészséges és kellemes nyári mulatság a fürdés a szabadban. Milyen drágán fizetné meg sok alföldi város lakossága, ha egy ilyen kris- tályvizü hegyipatak folyna keresztül a városon mint a miénk — Fernezely patak. Megbecsülné azt az áldott hiis vizet, amely korlátozza nyáron a nap perzselő tüzét és a melegtől eltikkadt emberiséget felüditi hűs hullámaival. Megbecsülné bizony jobban mint mi, kik ugy- látszik megelégszünk azzal, amit a természet jószántából minden fáradtság nélkül nyújtott. Mert tudni kell a természet önként nyújtott előnyeit saját hasznunkra kihasználni, az által érdemeljük azt meg! Most csak a fürdésről és pedig az uszodai fürdésről akarunk szólani, mert ez nálunk nagyon gyenge lábon áll. Mikor a városi uszodát megalkották - ugylehet — még megfelelt a város és kivált a népesség G.: Mily esztelenség, amit ön teszen ... Férje, mint tudja, százakat sikkasztott Pénztáromból — és sorsa s az öné S egész családja boldogsága tőlem Függ. Kezemben van jövője is! Törvény .elé, ha viszem ezt a dolgot, Mi vár Önökre? Tudja. A nyomor, Hajléktalanság, éhség, gyötrelem! Börtön takarja a férjét sokáig, Családját meg a szégyen lepele! . . . E.: Igaz ... Igaz. Ily rémképek gyötörnek A kétség majdnem eszem elveszi, Uram! Könyörgöm, higyje el nekem Férjem ártatlan. Nem lopott, sikkasztott, A számadásban tévedett talán ... Innen a hiány! Erre esküszöm! . . . G.\ Szép hogy ön hisz, de én nem hiszek! Üres kifogás! E.: Oh nem az . . . nem az! Ha van szív önben, fog reám hallgatni, Az nem lehet, hogy semmivé tegyen Egy embert s annak ártatlan családját, Midőn megmentni módja van reá! A pénzt, mi eltűnt, mind megfogjuk adni, Egy fillér kára sem lesz. Lányom, én Dolgozni fogunk; varrni, mosni, főzni, A falatot megvonjuk majd magunktól, Minden ingónkat zálogként lekötjük, Kegyelmezzen hát ó uram nekünk! GMidőn egy ember a vízben fuldoklóit Magában százszor esküvel fogadta, A vízből hogyha élve megmenekszik, Védőszentjének kápolnát épit, S midőn a vízből száraz partra ért ki, Miket fogadott, elfeledte mind !! . . . E.: Egyetlen lányom, földi, égi üdve, Legyen semmivé, hogyha nem igaz Lesz minden szóig, a miket Ígértem . . . Irgalom hát. Óh irgalom nekünk! . . . G.: (Félre.) Minő igézet ömlik rajta el, Bánkódó arcza mily kívánatos! Enyém lesz ő, enyém, ha perezre is! akkori viszonyainak, de ma már tizenegyezer lakosú városban s íőkép az intelligens elem olyan nagyfokú megszaporodása mellett már jogos a panasz, amely mind sűrűbben hangzik fel, hogy kicsiny az uszoda és kényelmetlen, nem felel meg a kor igényeinek. Most, mikor városunk fejlesztését, előrehaladását, a lakosság kényelmének biztosítását a vezető férfiak oly nagy lépésekkel viszik előre, nem volna igazságos, ha ilyen aránylag kisebb érdekű dologban mulasztással vádolnánk bárkit is. Csupán rámutatni akarunk arra, hogy a nagy vívmányok és alkotások mellett, ezen a lakosság kényelmét szolgáló intézményünk nagyon is hátra van.*Nem tűnnék ugyan ez fel mégsem annyira, ha nem lehetne rajta oly könnyen segíteni. Kevés pénzáldozattal ebben a tekintetben nagy kényelmet lehetne biztosítani a város lakosságának. Bővizű patak folyik el az uszoda mellett, amely bármilyen nagy tükörfürdőt is képes ellátni vizzel, nem kellene tehát egyéb, mint a mostani uszodának azt a falát, amely a városkertre néz 6 — 8 méterrel kijebb hozni s mindjárt segítve volna azon a bajon, hogy kánikulában, mikor mindnyájan csak a hűs vízben keresünk vigaszt, nem lehet mozogni a városi fürdőben. Ha még ehhez hozzájárulna az is, hogy a berendezés tekintetében egy kevéssel nagyobb kényelmet biztosítana a város mint tulajdonos, a fürdőközönségnek, többé semmi panaszra okunk nem lehetne. Anyagi tekintetben, azt hiszem, ez a kis újítás semmi nagyobb áldozattal sem járna. Nem járna pedig azért, mert ilyen módon a bevétel határozottan emelkednék, amennyiben a közönség, amelynek nagy része most épen a fentemlitett hiányok miatt az uszodába nem jár, hanem másutt keresi fel a helyet, ahol ennek a kellemes nyári passziónak hódolhat, ha azt látná, hogy itt azért a pár fillérért kényelmesen fürödhetik sűrűbben keresné fel a városi fürdőt. Nyárról lévén szó, a nyaralókat sem feledhetjük ki a számításból. Utóbbi időben városunkat a nyaraló közönség oly szép számmal keresi fel, hogy a nyaralóknak minél nagyobb kényelmet biztosítani a városnak nemcsak vendégbaráti kötelessége, hanem hovatovább nagyobb érdeke is. (Fent hévvel.) Édes szép asszony vérem lázba van, Vágyom csókjára, vágyom bírni önt! (Felé megy s átöleli.) E.: Segítség! G.: Mily kéj! csókot, csókot adj! (Csókolja s dulakodik vele.) E.: (Kiált.) Rabló! Tolvaj! Hé emberek elő! (Kirántotta magát a bankár karjaiból s azt arczul üti, ebben a pillanatban belép Ferencz, a szolga.) Ferencz: Uram! Parancs! G.: (Szégyennel.) E nő megtámadott. Kisérd le s aztán engedd menni el! MÁSODIK JELENET. (Szín: az Endre szegényen berendezett szobája,) Endre, Laura. Endre: Ne sírj lányom. Könnyeid szárítsd fel, Isten velünk van, majd ő megsegít! Imádkozz hozzá hű fohászkodással, Védő karját, hogy nyújtsa ki felénk! Laura: (Letérdel a kis fakereszt elé s halkan imádkozik.) E.: (Magában.) A törvényszéken voltam, [és megtudtam, Hogy feljelentés még nincs ellenem, Talán kérésem s barátim esdése, Meglágyították kőkemény szivét, Melynél keményebb nincs a szírt se tán! HARMADIK JELENET. Voltak, Eliz. Endre: (Nejéhez.) Soká.valál, hol jártál édes [társam? Mi lelt? Halvány vagy! Édes szólj, beszélj! Sorsom hogy aggaszt, azt tudom. De hát Kétségbeesni nem szabad. Hiszen Isten felettünk és jó emberek Részvevőek vannak még a világon, Akik segitnek rajtam, jól tudom! E.: Gálfalvynál valék és minden hiába Kilátásba sem helyezé kegyelmét, Ez indított fel, ez bánt végtelen! Pedig hogy egy kellemes, minden kívánalomnak megfelelő fürdőház ma már a kényelmes élet egyik főfeltétele, bizonyításra sem szorul. Használjuk hát ki, amit városunk fekvése önként nyújt, használjuk ki lehető legjobban javunkra, annyival is inkább, mert ezt a kád és gőzfürdő amúgy is küszöbön levő átalakításával kapcsolatosan minden nagyobb pénzáldozat nélkül meglehet valósítani. Kevés embernek jut olyan sors osztályrészül, hogy saját lakásában fürdőszobát rendezhessen be és igy az egészség íentartásához föltétlenül szükséges fürdést télen-nyáron naponként gyakorolhassa. Hanem legtöbben arra vagyunk utalva, hogy a városi fürdőt keressük fel egészségünk érdekében, ha ezt meggondoljuk, nem fogjuk indokolatlannak találni azt a kérést, hogy terjesszék ki az irányadó körök figyelmüket a most megvalósuló nagyarányú intézmények mellett a fürdő felvirágoztatására is, mert ez is úgy hozzátartozik egy város modern alapra fektetett felvirágoztatásához ép úgy mint a vízvezeték, csatornázás, villam- világitás. A legújabb gyógymód. A szenvedő emberiség érdekében küzd és dolgozik az orvostudomány és folytonos haladása közben mindent átvett a tudományok más szakaiból, ami magasztos czéljának elérésében elősegíthette. Mai nap a természettan, vegytan, élettan stb. mind segédeszközöket adnak az orvos kezébe, de fölhasználja az egyszerű természeti eszközöket is: a viz, a levegő a napsugár, a természetes étrend, mind nagy szerepet játszanak ma mint hathatós gyógy- eszközök. Az orvos nem utál ma semmit, nem irtózik semmitől sem, mindent igénybe vesz, miáltal segítséget: gyógyulást, vagy legalább könnyebbülést szerezhet betegének. Ez az egyedüli és igazi törekvése minden orvosnak, ez 2( magasztos és nemes föladat lebeg előtte nehéz, pályáján. És mégis mennyi panasz mindenünnen. Mily silányak az eredmények! Napról-napra borzasztó módon szaporodnak az elmezavarok öngyilkosságok, váratlan és hirtelen halálesetek, Nem ember az, de érzéketlen tuskó, Kinek nincs szive s jó érzése se! . . . L.: (Felál térdepeléséből, anyja kezét megcsókolja.) Édes anyánk az Isten nem hagy el! E.: Ügy, úgy, e drága gyermek jól mon[dotta, Isten nem hágy el, benne bízok én, Még nem jelentett föl Gálfalvy és ha A pénzt elő tudnám teremteni, Pénzén örülve, elhagyná a pert. Megyek hát mostan pénzt keriteni. E.: Legyen veled az Isten szent kegyelme S áldás kisérje minden léptedet! (Endre elmegy.) Ki hitte volna, hogy a balszerencse így üldöz egykor s ily helyzetbe ejt, Miként Istenhez, úgy esdettem hozzá Gálfalvyhoz és irgalmat szivében Nem nyújtott esdő, kérő szózatom, Ne hallgassa majd meg a másvilágon Őt se az Isten, irgalmat ha esd. Ha egy család, egy nemzetség jövőjét Nem menti meg, habár módjában áll! Legyen átkozott ő és minden sarja! L.: Anyám^ne átkozd! fia van neki. E.: Fia? Őt véded? Szólj, beszélj, miért? L.: Apja, hogy nem jó, látom és tudom, Fia azonban nemes és derék! E.: Ismered őt? És én ezt nem tudom, Beszélj leányom, honnan ismered? Őszintén hát! L.: Őszintén vallók én! Most nyolezad napja kint a korcsolyázón Űztem a sportot, siklottam tova, Midőn egyszer csak egy társnőm elrántott És én elestem - s abb’ a pillanatba Mellettem termett Gálfalvy fia. Felállított és ő nevét mondotta, Én is az enyémet — beszéltünk tovább, Előkelő, finom társalkodása. Rokonszenvessé tette őt nekem. Majd másnap ismét künt a korcsolyázón Találkoztunk. Ő engem keresett, S én örömmel láttam újra őt!
