Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-04-12 / 13. szám
TÁUSADAIjMI és® szépirodalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden heten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vár-utcza 15. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is Rákóczi-tér. Tavaszi vásár. (F. É.) A szakköröket kivéve kevesen tudják czikkünk cziméül választott két szónak nagy jelentőségét. Nem tudják minő hatalmas lépés országunk kereskedelmében, nem sejtik minő merész pespec- tivát mutat e két szó kereskedelmünk jövendőjében. Tavaszi vásár!? Vájjon mily erő lappanghat benne, hogy ennyire elragad toliunk?! Hiszen vásár már nem egy volt. Minden esztendőben, sőt minden héten vannak vásárok. Miért lenne a tavaszi, tehát időszaki jelzővel ellátott vásárnak nagyobb jelentősége, az egyéb s már megszokott vásárokénál?! Mindezt a laikus kérdezheti. A szakmabeli feltudja fogni, hogy milyen hatalmas lendületet kellett, hogy kereskedelmünk vegyen, ha a világhírű lipcsei vásárok (Leipziger Messe) mintájára országos kereskedelmi vásárt rendeznek fővárosunkban, melyen való megjelenés nemcsak minden magyar kereskedő s iparos kötelessége, hanem egyben elsőrangú érdeke. Mert hiszen ez a mesterséges találkozó helye a magyar kiviteli piacznak. Itt láthatjuk az újdonságok, az uj gyártmányok kiállítását. Itt ad találkozót a művelt nyugat a keletnek. S itt bonyolítják le személyesen kereskedőink a kivitelre szánt czikkek üzleteit. Nemcsak a Balkán, noha a kivitelnek ide kell hogy gravitáljon, de az egész Nyugat kereskedelme eljő, hogy megtekintse, mit lehetne nálunk odahaza, a mi czikkeink- ből, a mi gyártmányainkból értékesíteni. Ez képezi mintegy megerősítését annak, hogy tulajdonképen nem kizárólag agrár, földmivelő állam vagyunk, hanem az ipar s kereskedelem terén is előrehaladunk, ami egy modern ország egyetlen biztos alapját képezheti. A miként a Leipziger Messe egész Németország s mondhatnók az egész kontinens kereskedelmi s ipari világát összegyűjti, amiként innen indul hóditó világkörutjára minden ipari újdonság, úgy az évenként immár állandósuló tavaszi vásár Budapesten szintén kell, hogy a Nyugat és Kelet találkozó helyévé legyen. Eleget türtük immár, hogy az élelmes nyugati kultur államok testünkön keresztül szívták ki a Balkán államok vérét a / mi élhetetlenségünknél fogva. Epen elég ideje már, hogy végre észre térjünk s kihasználjuk természetadta előnyeinket, melylyel a Kelet kapuját alkotjuk. Zárjuk be végre azt az ajtót, melyen az idegen minden kérdezősködés nélkül ki s be járhatott s ne engedjük, hogy az egyetlen biztos piacz rajtunk keresztül idegen érdekek szolgálatába szegődhessen. A történet s a földrajzi fekvés szemmel láthatólag igazolja, hogy csupán a mi országunk lehet az, mely a Balkán államok szükséglete itt kielégítheti ipari járma alól felszabadulni, igyekezzünk legalább azokat megnyerni a mi kezdetleges iparunk s kereskedelmünk számára, akik egyenesen arra teremtvék, hogy ipari fejlődésünkhöz anyagi erejükkel hozzájáruljanak. Az első budapesti tavaszi vásár megmutatta, hogy kellő érettséggel bírunk a Kelet igényeit teljes mértékben kielégíthetni. Rajta tehát a keskeny nyomot szélesítsük hatalmas csapássá, hogy azon keresztül a már rég nélkülözött keleti kereskedelmünk megindulhasson. Bizton tudjuk, hogy minden gazdasági tényező oda fog hatni, hogy ez a kereskedelmi összeköttetés csakis a mi javunkra szolgáljon. S a mikor az idegen észre tér s látni fogja, hogy ébred a magyar, nem alszik tunyán megszokott fekhelyén s kettőzött erővel akarja felvenni a versenyt, akkor, mi a közelségünkkel, egyenes utunkkal, mindenkor megelőzhetjük a kellemetlen versenytársakat. örömmel üdvözöljük tehát az első hatalmas lépést, mely hazánk kereskedelmi életének kidomboritását czélozza s velünk érez minden igaz magyar hazafi, ki országa jólétének emelkedésében látja, hazájáaak, mindnyájunk édesanyjának felvirágozását. R Nagybányai Hírlap tárczája. Tavaszi vers, vagy Dalra, dalra jó poéták! Újra feslik már a bimbó, Újra nyilik a virág. Dalra nosza jó poéták! Elő azt a cziterát! (Akarom mondani a lantot). Aki télen sokat sóhajtott, Vígan, dalba kapjon az . . . Itt van, itt van a tavasz. Fedélhéjon, ereszaljon Csiripelnek verebek; Téli bánat szálljon messze, Fő, hogy zengjen a berek! Ne agasszon egy pár rossz rim, Vagy hogy nem passzol a refrain . . Nem tesz semmit, nem baj az: Hiszen itt van a tavasz! A vers lába, hogyha sánta, Trocheussá lett a jámbus, Semmi az, no semmi az, A poéta azért nem bús — Vígan tovább sántikál: Égbe az úgy sem kiált, Bíróhoz sem megy panasz . , . Itt van, itt van a tavaszt Fő pedig a versezetben Legyen benne szerelem. Szőkéhez, vagy barna lányhoz Szól, — az oly egyre megyen. Az eleje legyen zsongó, Majd meg szertelen csapongó, Ne mint vallásos malaszt, Mert hisz’ itt van a tavasz! A középen egy pár képet Be lehet illeszteni, Egy pár semmit mondó frázist Meg is kell ereszteni. Nyelvezete válogatott Legyen sejtelmes, szaggatott, Meg ne értse a paraszt . . . Itt van, itt van a tavasz! Vége legyen váratlanul, Rendkívüli, meglepő: Mintha derűs égből csap le Nyári napon a menykő; Legjobb itt megszakítani, Derékban megroppantam, Hal senki sem várja azt . . . Itt van, itt van a tavasz I A reczipét im megadtam: Rajta, nosza! c/.imborák! Töltsétek poharatokba A poézis szinborat: Ha a bortól jön a mámor, Kivágja az, a ki bátor, Kiben van mersz s nem mamlasz ... Itt van, itt van a tavasz 1 Kritikustól nincs mit félni, Tavaaz lehe őt is éri, Szikla szive megpuhul, Hogyha megcsendül a húr Lantodon költő-colléga! S dicséretet vág ki meg a . . . Nem mint szokta, a paraszt . . . Itt van, itt van a tavasz! (1908.) Holt. Földünk keletkezése és alakulása. Az emberi életben nincs hatalmasabb mozzanat, mint a nagy Isten és annak hatalmának megismerése és a nagy természet titkainak kutatása. Mert ahol az isteni hatalom kezdődik, ott az emberi ész és tudomány megszűnik. Nincs talán köztünk senki, ki ha a nagy természetet és annak bárminemű alakulását megfigyelte, hogy ne gondolkodott volna, miért vannak az év külömböző szakai, miért alszik és ébred a természet, miért van nappal és éjszaka, miért van az égen a nap, számtalan csillagaival és egyéb természeti tüneményeivel. Ezen természeti tünemények megmagyarázásához sok kutatás és tanulmány szükséges és én Laplace franczia tudós után értekezésemmel ezen természeti titkok keletkezésének legelsőjéhez t. i. földünk miképi keletkezésének megmagyarázásához óhajtok járulni. Földünk keletkezésének történetét már az iskolában, gyenge gyermek korunkban a bibliából tanultuk ismerni, de az abban lefektetett
