Nagybánya, 1931 (22-29. évfolyam, 27-52. szám)

1931-10-04 / 40. szám

2. oldal. NAGYBANYA 1931. október 4. a nagy adók kivonták a gazdasági tőkét a termelési folyamatból. Az életstandard leszállt, a fogyasztás és a munka leapadt. Van azonban a kapitalista termelési rendszernek ettől teljesen független belső el­lentmondása, amely most teljes kifejlődése időpontjá­ban, akuttá vált. A kapitalizmus által meg­indított világverseny oly módszerek alkalmazására kényszerítik a termelőt, ame­lyek az egész rendszer fel­bomlásához vezetnek. Az áruk olcsóbbitása végett gé­vezetés alatt áll. Az Unió sem exportra, sem importra nem szorul és ezzel a vi­lágverseny megszűnik. A termelés a fogyasztás­sal összhangba hozandó. A munkabérek és a munkaidő szabályozásá­val a munkanélküliség meg­szüntetendő. A gazdasági élet meg­szabadulva a fojtó hínárból, amelybe a verseny által bele hajszolták, uj életre kel és mindenki normális kereseti lehetőséghez és kulturlé- i nyéknek megfelelő életmód- i hoz fog jutni. peit és munkamódszereit tö­kéletesíti, a munkabéreket leszorítja, ami munkanélkü­liséget és kereset hijján a fogyasztás csökkenését von ja maga után. Ezáltal az árak lemorzsolódnak, ami újabb ‘ bérszoritásra készteti a gyár­tást, a fogyasztás fokozottan csökken és végeredményben a munkanélküliség tömege nő és a gazdasági élet tel­jesen megszűnik. A kibontakozást egy nagy kontinentális Gazda­sági Unióban iátia Hirsch Jakab, amelynek egész gaz­dasági funkciója egységes „Vegyék azonnali revízió alá ,. a tűrhetetlenül magas villanyárakat! If-r« • nPDfiPI V r>V!H & A fenti követelés volt a csat­tanója és befejezője a Keres­kedők és Iparosok múlt .vasár­napi együttes rendkívüli köz­gyűlésének, amely Tréger Lajos, M. Gyirászin Sándor, Lezniczky Árpád, Marosán Gyula, Hirsch Jakab és Lengyel Béla urakat választotta meg a közgyűlés vég­rehajtó bizottságaként. Nagybánya villanyíogyasztó közönsége most az ők eredmé­nyes munkáját várja, mert a nevezett urak személye és köz­életi munkássága garancia arra, hogy megbízatásukat híven fog­ják teljesíteni. A megbízatás lényege, hogy f. hó 11-éré egy népgyülést hivassanak össze, beszámolva az eredménytelenségről, hogy békés utón a Gnmz-vállalattól a város uj vezetőségének támoga­tásával sem tudtak eredményt elérni. Meglepő és sokan kérdezni fogják: honnan állítom határo zottan, hogy a Ganz békés utón a villanyárakat igazságosan nem szállítja le? Bár csalatkoznék, de nem hi­szem, mert akkor már tavaly önmagától le kellett volna, hogy az árakat szállítsa, nem pedig a múlt hónapban is kedvezőtlen válasszal elutasítani a város megkeresését, hivatkozva, hogy Nagybányán nem is olyan drága a villany (?) és a szerződés ér­telmében, amit a várossal meg­kötöttek, nincs is erre köte­lezve. Szeretnék választ kapni arra, ha 3 évvel ezelőtt a lejt Maniu kormánya nem stabilizálja zü­richi 300 as kurzuson felül, ha­nem csak reálisabban, 120-150-es kurzuson és egyéb általános gazdasági körülmények nem a lej vásárlóerejének nagymérvű fel­fokozását eredményezték volna és pedig időközben a búza ára 1000 lejről nem 230 ra, az évek­kel ezelőtti 8000 lejes kövér disznót nem 1500-ért, a 35 lejes bort ma nem 12-ért, a 10000 lejes angol ruhát ma nem 4000-ért, a 2000 lejes konfectió- öltönyt ma nem 900-ért, az 1600 lejes Bata cipőt ma nem 700-ért, vagy a 700 lejes bakkancsot ma nem 300-ért szerezhetnénk be, hanem ellenkezőleg a lej vá­irta : GERGELY GYULA sárlóereje nagymértékben csök­kent volna és csak egy 40-50 °/„-os infláció után, amikor ma 2000 lej volna egy mázsa búza, 16000 lej egy kövér disznó, 70 lej 1 iiter bor, 20000 lej egy angol öltöny és igy tovább, . .. akkor is 2 lej 16 báni lenne Nagybányán a villany ára??? I Nem ! A Ganz villamosmü nagyszerű összeköttetései révén! a városi tanácsnak megfeleld kérvényben előadta volna, h gy a faszén 60% kai emelkedett, a nyersolaj 80-al, a munkabérek és az általános rezsi 40% kal^ ezért méltányosságból kéri at villanyáraknak megfelelő feleme­lését. És a városi tanács nem akarva veszélyeztetni a város rendes világítással való ellátá­sát, a kérés teljesítéséhez hozi zájáruit volna. A villanyfogyasztó közönségre ez nem jelentve megJ lepetést, az árak általános emel­kedésével a villanyárak emelke­dését is természetesnek találták volna. Ma pedig, mikor megfordítva történt mindez, és a gazdasági viszonyok annyira leromlottak, hogy még a 200 lejes buzáfia)í sincs vevője és a teljes pénz­telenség látszólag a legnagyobb bankokat is tönkreteszi, látjuk, hogy csak harcok árán fogjuk kikényszeríteni a villamosmütől a villanyárak mai viszonyoknak megfelelő leszállítását. Egy példa erre a »Kereske­dők Lapjá«-ban f. év szept. 19-én megjelent Ganzzal kap­csolatos következő cikk: „A kézdivásárhelyi kereske­dők megkezdték a világítási sztrájkot. Kézdivásárhelyen ép­pen úgy, mint sok más erdélyi városban a kereskedők harcot folytatnak az olcsóbb világos­ságért. Kézdivásárhelyen a vil­lamosüzem a Ganzék tulajdona, akik szóba sem akartak áilanj a kereskedőkkel, amikor az áram­dijak leszállítását kérték. Dacára annak, hogy kimutatták, meny­nyire olcsóbbodott a tüzelő­anyag, az üzemanyag, a mun­kabér stb., a villamosmű nem akart engedni a konjunkturális időkből származó horribilis áram­dijakból. A megszervezett kéz- divásárhelyi kereskedők erre formális sztrájkot mondtak ki a villamosom ellen és hétfő este óta egyetlen üzletben sem hasz­nálnak villany világi tást, csak gyertyát és petróleumlámpát. Elismerésre méltó példáját mu­tatják be a kézdivásárhelyi kar­tácsaink az önfeláldozásig menő szervezettségnek, mertnem akadt egyetlen sztrájktörő 'sem, mert mindenki végsőkig kitart a ha­tározat mellett. A sztrájkot csü­törtök este mondották ki egy nagygyűlésen, amelyen az ipa­rosok is résztvettek, miután már előzőleg Írásban jelentették be I csatlakozásukat az akcióhoz. Eb- j ben az ügyben Kézdivásárhely ! polgárságé vásat'háp hágygyu- > lést tart, melyeu a kereskedők j kezdeményezésére az akciót a város minden lakosára kitér- I jesztik.“ Stb., stb. Van tehát példa reá, hogy a Ganztól csak radikális eszközök- j kel érhetjük el a tűrhetetlenül magas világítási dijak leszállí­tását, ezért a kinevezett bizott­ságnak gondoskodniakell Nagy­bánya egész viiianyfogyasztó ! közönségének egybehivásáról és ez a gyűlés dokumentálni fogja, a város vezetői előtt- is, hogy nem egyes emberek akciója, ha- j nem, amint a szeptember 27-iki nagygyűlésen is látszott, az egész i város óhaja ez. A világítási sztrájk sikerülni ! fog 1 Nem lesz a legkisebb bányász­házban sem villany világosság,^ mert mindenki szolidáris lesz a j kihasználással szemben. Legfeljebb csak a „díjmentes“ j és 75 vagy 50°/„-os kedvezmé­nyeseknél fogjuk látni a villany­világítást, akik ugyan az általuk konzumált világításból nem igen fogják tudni kielégíteni a Ganz- vállalat megnövekc-dett étvá­gyát . . . Ha időközben a fogyasztók egy része ie fog mondani a vil­lanyvilágítás lukszusáril és hoz­zászokik a petróleum szagához, belátva annak aránytalanul ol­csóbb előnyét, úgy ennek követ­kezményét viselnie kel! a Ganz vállalatnak a várossal szemben is azért, hogy e veszedelmes ak­cióra kényszeriiette reá Nagy­bánya viiianyfogyasztó közön­ségét. A város vezetőinek be kell látniok, hogy a Városháza villany­fogyasztásból származó külön jövedelmét redukálni lesznek kénytelenek. Mert: amint Lupa nagy politikus is mondja egyik beszédében („Nagyvárad“ októ­ber 1-i szám) „Amikor egy va­gon búza ára 100 000 lejről le­esett 20.000 lejre és egy liter bor ára 16 lejről leesett 2 lejre, tehát az ország lakoságának be­vétele '/5-ére csökkent, akkor az adót is ebben az arányban kell leszállítani.“ És ez tény ! Nagybánya közön­ségének jövedelme is lecsökkent legalább ‘/3-ára, tehát nem fizet­het még konjukturális időkből visszamaradt adóterhet a villany címén. És ha erdeiben, raktárai­ban felhalmozott és Nagybánya lakossága által el nem használ­ható famennyiség árát méltányo­san redukálják, úgy azt más vá­rosé knak isr Értékesíthetik, de a megkötött román-magyaFTcefes- kedelmi szerződések , alap|án : exportra is alkalmassá tehetik. Ha pedig tovább tartják a jelen­legi áraikban és a szállítók - konkurálva — még a helyi fo­gyasztás ellátásától is elütik a várost és a felhalmozott kész­letek árai tovább sülyednek, akkor nem nyújtanak a városi háztartásnak megfelelő jövedel­mezőséget. Már pedig erre nagy szükség van, mert a villanyárak­kal kapcsolatos, igazságtalanul magas villanyadót Nagybánya villanyfogyasztó közönsége el­viselni már nem bírja. Tehát a szeptember 27-i nagy­gyűlés által megválasztott végre hajtó bizottság tagjainak csak lel­kiismeretes munkája keli ahhoz, hogy a tűrhetetlenül magas vil­lanyárakat leszállítsák, mert há­tuk mögött érezhetik a város egész közönségét és annak tel­jes szolidaritását. Átlőtték a falu rosszát... Akit még haldokolva is láncra kell verni Sovre László a Mátyásé 24 éves trestiai lakos 2 és fél éves börtön-büntetését ülte a szatmári ügyészség fogházában. Ezt emberölésért kapta, amit 1931. junius 7-én követett el. A tömlőéből megszökött és hajtotta vére, sorsa. A lej­tőn nem lehet megállni.. . Barangolása közben ösz- sze akadt barátjával és ro­konával Sovre Jánossal, aki­vel ugyancsak folyó év au­gusztus 11-én közösen meg­ölték Sovre János apósát, Cozmufa Jánost. A vidék betyárja ezután méginkább továbbjárta a he­gyeket, erdőket; bujdosott és élt, ahogy tudott. Szep­tember 22-én, reggel 6 óra­kor, a csendőrség járőre vé­letlenül reátalált a ploptyisi erdő egyik juhász-kalibájá­ban. FRIEDNEL megolosult a ruliafestés, vearytlsztltás, gallérmosás FRIEDNEL

Next

/
Oldalképek
Tartalom