Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1919-03-20 / 12. szám

2. oldal NAOYBÁNYA 1919. március 20. Sz. 192-1919. Községi bizonyítvány. AluMrottak, mint községi elöljárók, igazol­juk, hogy Maroshéviz községben az összes el­halálozások rendes körülmények közt történt, három kivételével, akik vasúti szerencsétlenség áldozatai voltak. Erőszakolt halálozás nem volt. Maroshéviz, 1919. február 28. Cristea s. k. Pop s. k. biró. titkár. Február hó elején budapesti tartózkodásom alatt olvastam a Déli Hírlapban, hogy Maroshé- vizen dr. Kelemen nevű egyént a románok bán­talmazták és családját meggyalázták. A Népköztársasági minisztériumban lévén dolgom, többen, kik tudták, hogy Maroshévizről most érkeztem, kérdést intéztek efelől, melyre a következőket válaszoltam: Dr. Kelemen nevű egyén egyáltalán nem is létezik, sőt hasonló eset nem is fordult elő. Maroshéviz, 1919. február 27. Goldmann Hermann s. k. Nyilatkozat. Az alólirott lelkészi hivatal által igazoltatik: miután a román hadsereg Maroshéviz községbe bevonult, semmiféle gyilkolást, erőszakolást és atrocitást a lakossággal szemben nem követett el, ellenben helyreállította a rendet, mely a bolse­vikek által meg lett zavarva, melyért az összes lakosság, nemzetiségi különbség nélkül a leg­nagyobb hálával van a román katonák maga­tartása iránt. A gör. kel. egyházi hivatal. Maroshéviz, 1919. uiárc. hó 1-én. George Maier s. k. Gör. kel. lelkész. ii mm mi misiniii shiéséiiíz. Erre vonatkozólag az árlejtésnél két ajánlat­tevő között esik a választás. Az egyik Babies, aki a legolcsóbb és legkedvezőbb ajánlat-tevő, ez közvetlen szakerő. A másik Kassovitz Tivadar, a magas aján­lat-tevő, a közismert vállalkozó. E kettő közötti választáshoz „egy névtelen polgár e lapban leadta a nézeteit. Őszerinte csak Kassovitz mentheti meg a város közönségét a fahiánytól. — Ez nagyon szép, de drága csemege, amit a város a mostani anyagi viszonyai mellett aligha igényel­het ; mert, ha a város intézőkörei is úgy gon­dolkoznának, a városnak bármilyen fényes, ked­vező jövedelme mutatkozzék, ha a város azt egy­— *Tanítónő“ — Bródinál. — Atyja? — Én a „Dolovai nábob leánya“ vagyok. — „Van-e babája“ ? — Igen . . . — Katona? — Igen . . . Bumerli a “Csokoládé katona“. — „Szökött katona“ ? — Nem . . . — Es civilben? — „Vasgy áros“. E kínos faggatásoktól elájult. Hátrahanyat- lott és nyöszörgött: „Doktor uru . . . „Doktor ur“ . . . A detektív intézkedésére csakhamar ott termett „Faust“ dr., aki egy félgrammos aspirin beadása után nyomósán kijelentette, hogy ko­molyabb bajról szó sincsen és páciense csak „Képzelt beteg.“ A csodaorvos távozása után a nyomozás tovább folyt a szomszédos szobák lakói között. A 27. számú szoba lakói: Tschöl Keresztély udvari üvegfestőmester és három leánya ez ügyről semmit se tudnak. A 30-as szoba lakóját, egy „Névtelen asszony“-1, sirógörcsök közt kel­lett kihallgatni, annyira meglepték a szörnyű ese­mények. A 40-es számú szobát „Vengerkák“ lak­ják. Novotnyi kérdéseire szaggatott feleleteket adtak. — Beszéljen — rivall rá a detektív. — Én nem . . . „Majd a Vica!“ A Vica zavaros szavaiból annyit lehetett megtudni, hogy egy Drótostótot látott lemenni a lépcsőn egy parasztleánnyal. A parasztleány kezé­szerüen magától eldobja, akkor misem természe­tesebb, mint, hogy a város adósságát csak törzs­vagyon eladásából fizetheti, sőt a leendő vevőt maga a város iparkodik elősegitni. Az én szerény nézetem az volna, hogy a városra nézve ezen nagyon is lényeges üzleti ügyben a képviselőtestület jelöljön ki egy bizott­ságot, amely hivatva lesz az ügy érdemével be­hatóan foglalkozni, sőt a várossal szemben tanú­sított eddigi eljárásról visszamenőleg a képviselő testületnek beszámolni, márcsak azért is, hogy a képviselőtestület e kérdésben már egyszer tisztán láthasson és a város érdekében a konzekvenciát levonhassa, mert ma a városnak nem lehet érdeke ezt az ügyet gyors tempóban vezetni. Megemlítem, hogy e sorok aláírója a vál­lalkozókkal szemben teljesen független, sőt Babi- csot személyesen nem is ismerem. Véleményem kizárólag közérdekből ered. Dán György. HIRE k. Esküvő. F. hó 18-án esküdött örök hűsé­get Takács Lajos birtokos polgártársunk leányának, Erzsikének Dézsi Jenő magyarberkeszi tanitó. Az esküvőn tanúként szerepeltek Bányai József és Szabó Ernő magyarberkeszi jegyző. Jótékonyság. Huszthy Mátyásné 30 ko­ronát juttatott szerkesztőségünk utján szegény kis Csordás Ilonka ravatalára szánt koszorú meg­váltása fejében özv. Mezei Sándornénak, a múlt számunkban említett szegény tüdőbeteg hadiöz­vegynek és három kis árvájának. Midőn ezt a nemesszivü adományt köszönettel • nyugtatjuk, a szerencsétlen családot olvasóink nemes pártfogá­sába ajánljuk ismételten. Mezeiné Fazekas-utca 30. szám alatt lakik. Bányásztemetóa. Szervezett bányamun­kásaink az együttérzésnek igen dicséretes példá­ját adják az utóbbi időben. Ugyanis egyik lelkes társuk, Marosán Pál indítványára minden ha­lottjukat ez év eleje óta testületileg kisérik ki utolsó útjára. Révai Károlynak, lapunk kiváló munka­társának egy pompás humorral megirt hosszabb elbeszélését kezdjük közölni mai számunkban. A kedves meséjü elbeszélésre itt is felhívjuk olvasóink szives figyelmét. Köszönet. Mindazon barátainknak és ismerő­seinknek, kik szeretett Ilonkánk elhunyta alkal­mából szives részvétükkel és a temetésen történt megjelenésükkel mérhetetlen fájdalmunkat eny­híteni szívesek voltak, hálás köszönetünket nyil­vánítjuk. Csordás József és neje. Haláleset. Louise Adleff Litsch, Szabó Albert áll. bányász, főpénztári ellenőr nejének édes anyja hosszas szenvedés után meghalt Szászrégenben. — Salzer Frieda, néhai Salzer János kincst. erdőmesternek egyetlen leánya, f. ben egy kis csomag volt. Ő mindjárt rosszat sej­tett, de nem mert szólani. A detektivnek sikerült megtudni, hogy emlí­tettek Baratye Janó és Ancsura nevű leánya vol­tak, akik már vissza is utaztak Szepesharikócra. Ez azonban újabb fordulatot nem hozott. Legutoljára hallgatta ki a portást, aki el­mondta, hogy mintegy öt órával az esemény megtörténte előtt egy gyanús külsejű ember kért j szobát, de ő nem adott, mire ez megfenyítette és elment. Novotnyi tisztában volt azonnal azzal, hogy a titokzatos eset egy „Pénztárca“ körül forog, amit valami „Liliom“ nevű csirkefogó lopott el a szál­loda egyik lakójától. Egy másik verzió szerint valami „Bíboros„ követett el „Tündérszerelem“ égisze alatt merényletet a szálló egyik lakója ellen. Ezek azonban — amint a nyomozás kiderí­tette — abszolúte nem fedik a valóságot, mert a tények a következőket mondják: Egy idegen nő udvarlói, a „Koszivá ember fiai“ „ Legény búcsú“ - jókat tartották a szálloda éttermében. Ebből az alkalomból egy „Kék róká“-1 és egy csokor „Gyimesi vadvirág“-ot küldtek fel kedvesüknek egy cédula kíséretében, amin ez a pár szó állott: „Királynőm, meghalok érted“. Ettől annyira megijedt, hogy elsikoltotta magát: „Othello“. E hivatalos nyilatkozat után a közönség némikép megnyugodott és ezzel — úgy este 9 óra felé — a déli korzó véget ért. Jenel József. hó 13-án meghalt 70 éves korában. A megbol­dogult már hosszú évek óta volt a Mária-menház lakója. Most a földi szenvedésektől megváltotta a halál. A temető kápolnájából temették el a rokonok, ismerősök őszinte részvételével. Jótékony adomány. Biró Gábor, az állami bányaigazgatóság élelmezési biztosa a f. hó 17-én megtartott bűnügyi tárgyalás alkalmából néki Ítélt pénzt: 50 koronát a bányászárvák javára és 50 koronát az ev. ref. templom tatarozási költségeire adományozta. Szatmári újabb értesülésünk szerint francia katonaság fogja megszállni. E megszállás után valószínűleg meg fog indulni ismét a vasúti forgalom Szatmár felé. Könyvkiosztáa. A polgári olvasókör könyvtára ismét megnyílt márc. 17-én. Könyv­kiosztás van a szokott időben: hétfőn és csütör­tökön d. u. 5—6-ig. Fontos értekezlet a bányaigazgató­ságnál. E hó 16-án délelőtt a bányaigazgatóság összes tiszti és segédtiszti személyzete értekezle­tet tartott, melyen a nagyszebeni román kor­mányzó tanács megbízottjai is résztvettek. Egyet­len tárgy volt a román kormányzó tanács azon fel­hívása, hogy az egész bányaigazgatósági személy­zet egy fogadalmat, illetőleg nyilatkozatot Írjon alá. Elnöklő b. Kováts Géza miniszteri tanácsos felhívta a személyzetet, hogy minden befolyástól menten nyíltan, szabadon nyilatkozzék annak el- vagy el nem fogadása mellett. Az összes személyzet — Gallov Géza főbányatanácsos és a román szár­mazású Herczeg Pál bányatanácsos kivételével — az el nem fogadás mellett nyilatkozott azon indokolással, hogy nem tartjákiössze egyeztethető- nek a magyar államnak tett esküjükkel, hogy más fogadalmat, vagy nyilatkozatot tegyenek. Ezen határozatot írásban fogják közölni a román kor­mányzó tanáccsal. Értesülésünk szerint az altiszti kar is ugyanerre az álláspontra helyezkedett. Városi bérföldek. Szociális érzékről tanús­kodó, dicséretes lépésre határozta el magát városi hatóságunk. Mivel a város határában más, mező­vagy kertgazdaságra alkalmas nagyobb terület nincs, csak a Frenkel Mórnak bérbeadott kb. 300 holdnyi terület, a város lakosai közül azon­ban egyre többen jelentkeznek bérföldekért, a város felbontotta a bérlővel kötött szerződést, miután Frenkel Mór bérlő is előzékenyen hozzá­járult a szerződés felbontásához. Most már egy bizottság készíti elő a tervet, amely szerint ezt a nagyobb területet 1-2 holdas parcellákban fogják majd egyes kisgazdáknak és minden jelent­kezőnek méltányos feltételekkel bérbe adni még e hó folyamán. Nagyon örülünk, hogy vezetősé­günk megérti kellően az uj idők szellemét és módot nyújt mindenkinek ajrra, hogy megélheté­sét megkönnyítse egy és más szükségletének betermelésével. Csak aztán vetetlenül ne marad­jon egy talpalatnyi föld sem ! Mozi. F. hó 16-án d. u. és este, hétfőn és kedden este, sőt kedden d. u. az iskolás gyer­mekeknek is előadták a Jézus életét és halálát megjelenítő filmet. A film nagyhatású, szinte káprázatosnak mond£ tó változatos, színes képei­vel, és — bizony — mégsem volt öröm látni. Igen bizarr gondolatnak tartjuk, hogy ezt a tár­gyat dolgozták föl, amely évezredek óta milliók hitének üditő forrása. Bármilyen fényes a kiállí­tása a darabnak, nem lehet méltó távolról sem a magasztos tárgy misztikumához. A nyári időszámítás az idén már ápr. 1-én életbe lép. Ápr. elsején éjfélkor előre igazít­ják az órákat és nem szeptember 15-én, hanem szept. végén térünk a rendes időszámításhoz vissza. Bányavirágok. Sehogyse jó. Csinos szobalány kínálkozik egy családhoz. A ház úrnője lapozgat a cseléd­könyvében, de nincs megelégedve az eredmény­nyel. — Lelkem, maga, úgy látszik, nem állandó természetű. Nem sokáig szolgált egy-egy helyen. Például M.-éknél csak 2 hónapig volt. — Igen, kérem Nagyságos Asszony, az azért volt, mert nem egyeztem az úrral. — Hát K.-éknál meg épen csak egy hóna­pig szolgált! — Ott meg, kérem, az volt a baj, hogy egyeztem az úrral!

Next

/
Oldalképek
Tartalom