Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1918-08-29 / 35. szám
XVI. évfolyam. 1918. augusztus hó 29. 35-ik szám. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona, egy szám ára 24 fillér. == Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. Felelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ilid-utca 10. sz., , , ahova Iapközlctnényck, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők, 1 Ólliunl-.atars RÉVAI KAROLY. I = Fürdetések felvételnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. ±~« Jótékonysági gyiijtések. A háború alatt a pénz összegyűlt. Sokan szinte meg vannak lepve a náluk felgyűlendő pénznek mennyiségétől. Nem is értékelik úgy, mint régen. Könnyen jutottak hozzá s könnyen bánnak vele. Az általános piaci áremelkedésnek ez a közismert régi tény az oka. Akik könnyen kiadják a pénzt, azok a megállapított árak betartásával, a jutányosabb vásárlással nem törődnek. Ebből következik aztán az a nagy drágaság, amelyet a kész fizetésből élő s a kisebb jövedelemmel biró család megérez és megszenved. Azt a körülményt, hogy sokakhoz a pénz özönével folyik, a háborús nyereségi adó mellett, ami a jövedelemhez képest csak csepp a tengerből, némely helyen igen életrevalóan használják ki a jótékonysági célt szolgáló alapok összehordására. Vannak községek, ahol a hadi jövedelemmel bírókat s a vagyonnal bőven rendelkezőket humánus intézmények felállítását célzó alapokra való adakozásra kérik s ilyen módon kórházi ágyalapitványokat létesítenek más jótékony kulturális irányú és a közjót szolgálni hivatott intézetek istápolására tekintélyes összegeket hordanak össze. Így a különben könnyen folyó pénznek egy-egy kis olyan jó irányba terelt erében gyűl fel a pénz, ahol a jónak, a köznek, a késői nemzedéknek is javára megmarad emlékéül ennek az irtózatos viharnak, amely még ma is dúl s amelynek súlyát és keservét any- nyian nyögjük. A sokirányú társadalmi gyűjtés nálunk majdnem állandó. Szanatóriumok, rokkant katonák, hadi árvák, hadi foglyok, katonai szeretetadományok, vak katonák, feldúlt tűzhelyek, különböző ligák, otthonok, árvaházak, siketek és vakok intézete, tanulók segítése, táplálása, jutalmazása, tanulói otthonok stb. céljaira mind gyűjtenek társadalmi utón. A gyűjtésnek állandóan annyi ága és annyi iránya vau, hogy a felsorolására sem idő, sem alkalom nincsen. Hiszen adunk, amit adhatunk mindnyájan, de adjanak első sorban és foképen azok, akiknek a háborúból hasznuk van, akiknek jövedelmét a háborúval járó körülmények nagyban s sohasem remélt módon emelte. Akik a gyűjtést vezetik, első sorban s különös figyelemmel erre gondoljanak. A szomszédos Szolnok-Doboka megye tanfelügyelője ennek az elvnek alapján a megyei tanítók gyermekeinek internátusa céljára a háborús négy év alatt negyed- millió koronát gyűjtött össze. E negyed- millió korona olyan pénz, amelyet az adakozók meg nem éreztek s ami talán különben is kifolyt volna az illetők zsebéből. így pedig hasznos eszköze-* Asz egy társadalmi osztálynak, hogy gyermekeik értelmes, okos férfiak és nők lehessenek s a magyar nemzet gerincét képező középosztály erősödjék. A példa előttünk. Megérdemli a követést. Egy-egy középiskolának magyar tanulói élelmezésére ezzel a móddal nagy ösz- szeget lehetne összehozni. Lehetne az elaggott szegények részére otthont állitani s minden más nemes, az emberiséget szolgáló intézménynek céljára annyit összegyűjteni, amennyi csak kell . . . A háború sokat rombolt. A romok felépítése már most folyamatban van. A sok pusztulásnak pótolható részét pótolják és építsék fel abból a vagyonból, amelyik a háborúval született s amit a háború halmozott fel. Ez az igazságos elv. Az állam ezen az alapon indult el. A társadalom is ezt kövesse. Méltányos, helyes dolog az, hogy a háborúban úrrá lettek a háborús szenvedéseknek enyhítésére legyenek. Igazságos dolog az, hogy a háborúban vagyonoso- dottak az állami terhen felül is megfizessék azt a közadót az országnak, amely vagyonuk arányában reájuk hárul s amelyet meggazdagodásuk mértéke szerint kötelességük megfizetni a társadalomnak, székely Árpád. Segítsünk hazavágyódó véreinken! Orosz hadifogságból most már tömegesen jönnek haza sokat szenvedett véreink. Mielőtt szülőfalujukat megláthatnák, nagy táborokban gyűjtik őket össze, hogy egészségi állapotukat megfigyeljék. Tengersok időit töltöttek nyomorban és piszokban és igy nem csoda, ha utolsó feljér- I nemű darabjuk is leszakadt testükről. A gyűjtő- táborokban tehát nemcsak testi nyavalyáiktól, hanem rongyaiktól is meg kell őket szabadítani. A m. kir. honvédelmi ministerium Hadsegélyező Hivatalának vezetője azt az ideát vetette fel: Forduljon a hazatért hadifogoly elsősorban legközelebbi hozzátartozóihoz! És hogy ez idea minél hamarabb testet öltsön és hogy sokat szenvedett véreink minél sürgősebben megkapják a legszükségesebb fehérnemű darabokat: a m. kir. honvédelmi ministerium Hadsegélyező Hivatala sok százezer példányban több nyelvű levelezőlapokat nyomatott, melyeA „Nagybánya“ tárcája. Tábori lap. Fáj nekem, Ha sir a nyárég alja, Ha a könnye pereg És ha vastag, szürke nagymamakendőben Gúgolnak a kegyek. Fáj nekem, Ha felhőrongyok járnak, A nap lángja elül És ha a levegő, mint egy ócska hályha Lassan lehidegűl. Fáj nekem, Ha ázottak a rétek, Ha metsző szél szakad, Mert a tested fázón megborzad a durva Bakaköpeny alatt. _____ Neubauer Margit. Mi rosnásirhelii iMii lore íiIíIíiíj. Ötven esztendő közszolgálatban csodálatos dolog, — ötven esztendő közszolgálat után rózsás kedéllyel, ruganyos léptekkel üdén, frissen, fiatalon élvezni az ünnepeltetés részegítő mámorát, nem mindennapi, nem közönséges, de Felséghez (Thor- dai bátyánk a körben Felség,) illő felséges dolog. Abban a teremben, hol Thordai Imre bátyánk jubileuma lezajlott, egyszerre, egy napon talán- sohasem volt annyi előkelőség, mint a társas vacsorán. Mind az, aki eljött erre az estére, kivétel nélkül tisztelője és jóbarátja a jubilánsnak, de akadt egy tanulótársa is Imre bátyánknak és pedig Harácsek László miniszteri tanácsos személyében, aki a dohány országos kormányzója (a „Pesti Napló" Táborija a közelmúlt napokban dicsérte meg Harácsek bátyánkat (igy!), hogy mily helyesen osztja be a dohány kiszolgálást stb.) aki a mai estén a gyermekkor varázshatása alatt avagy a szülőföld iránt érzett meleg szeretet sugalmára nemcsak elemében volt, de szellemesen szellemes volt és sok-sok derűs percet szerzett a jubiláló társaságnak. Voltak ezen az estén kisebb hivatalbeliek, ügyvédek, orvosok, szóval mindenféle branche s ezek között iparosok, kereskedők, újságírók is. Szóval voltak mindenek és pompás ünnepély volt. Méltóságteljesen komoly helyenkint, aztán megható, midőn az ünnepelt köszönetét mond az ünnepeltetésért és vig, mikor Harácsek bátyánk elmésen sziporkázott. A menü, bár rövid volt, de kiválóan jó és bőségesen bő. Megfizettük ugyan a vacsora árát, de ám jól is lakhatott mindenki, aki még enni vágyik és enni tud és akinek a gyomrát a háború nyomorúsága tönkre nem tette. — Kiszolgálás is kifogástalan s aztán a csokrokkal diszitett asztalok és mindenik teríték mellett egy-egy szép rózsaszál, muskátli, őszi rózsa és más-más virágok színessé tették a vig muzsikától hangos nagy termet. Jubiláltunk, tehát tósztoztunk. A tósztozás is kiadós volt, sőt a tósztok elsőranguak. Dehát nem is csuda, hiszen volt miről és volt kiről, de ám volt kiknek is beszélni. Hálás volt a téma, hálás volt az ünnepelt, de hálás volt a százan felüli hallgatóság is. — Mindezek mellett mégis hiányzott valami. És pedig hiányoztak a szép asszonyok, kik Imre bátyánknak nemcsak nagy tisztelői, de szeretettel is vonzódnak hozzája. A tósztok sorát Bálint Imre erdőtanácsos nyitotta meg. Köszöntötte Thordai bátyánkat ékes és meleg szavakkal mint kollegát. Felemlítvén beszédében azt, hogy büszke lehet mindenki, ki 50 évi szolgálat után oly szeretetben és közbe- csülésben áll, mint Thordai Imre. Isten éltesse őt! Brebán Sándor szerint az ember csak akkor érték, ha nélkülözhetetlenné tudja tenni magát. Imre bátyánk is nagy értéke városunknak, hiszen ami egy félszáz év alatt e város közéletében előfordult s Nagybánya javára, előhaladására, fejlődésére hatással volt, mindenből kivette Thordai a részét s igy köszönti őt, mint a közjónak fáradhatatlan munkását és egy szép családnak megalapítóját. — Lovag Csiky Lajos szellemes beszédben'emlékezik Thordairól és üdvözli őt mint örök ifjú kedéllyel megáldott embert, mint a városi képviselő testületnek legfiatalabb tagja (Csiky bátyánk csak a múlt évben jutott a városi képviselőséghez s ez okból ő fiatal képviselő, máskülönben pedig azt hiszem, hogy ő is hetven- kedik.) — Harácsek László miniszteri tanácsos
