Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1918-04-18 / 16. szám
XVI. évfolyam. 1818. április hó 18. 16-ik szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. 1 Megjelenik minden héten csütörtökön reggel, r....n A lap közleményeiért az ideiglenes szerkesztő felelős. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. ===== Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. = Imi Jr. IMis Lajos tólteras. Elment ő is! A páratlan kedélyű, a mindnyájunk által szeretett Lajos bácsi. Szinte kételkedünk abban, hogy valóban meghalt-e? ó, akinek ajkáról a mosoly, lelke tárházából a vigság, elméjéből a sziporkázó humor soha egy percre sem tűnt el. Fiatal asszonyok, leányok becézett bácsija, ki örökös derűt varázsolt társaságára. Gavallér katona, ki aggkorában is mindig úgy nézett ki, mint egy huszárfőhadnagy. Talpig csinos és daliás, ki akárhány fiatallal fölvette a versenyt. Nem is halt meg ő, csak elaludt szép csöndesen s egyszer csak fölébred, hogy elmondja a legújabb anekdotát, aminek kitalálásában elsőrendű mester volt. Azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom, hogy sógorának, Baróti Lajosnak, ki hosszú éveken át szerkesztette a „Bolond Istók“-ot, oszlopos munkatársa volt. Aranyos kedélye, egyenes jelleme, puritán becsületessége mellett, —, talpig nemes szivü ember volt. S ez a legfőbb, amit róla elmondhatunk. Ritka eset is az, hogy valaki oly általános tiszteletnek és szeretetnek örvendjen, mint ő. Magas állása és rangja mellett, igazi demokrata, szerető jóbarát, készséges pajtás, el-elmulatgató cimbora, de emellett a szegények támogatója, sebesült katonák ápolója, gyógyitója. Jellemző puritán gondolkozására az pz utolsó intézkedése, hogy koporsójára virágot ne tegyenek, emlékkövet sírja fölé ne állítsanak rokonai hanem annak költségeiből szegény bányász családot segélyezzenek. És végül igazi magyar katona volt! Pedig lett volna elég ideje osztrákká lenni, mert egész életét osztrák ezre- dekben töltötte el. De hát — úgy látszik, — az a régi katonai szellem, mely a múlt században még erősen, tartotta magát a hadseregben, — rajta nem fogott. Megmaradt magyarnak izig-vérig s mégis fölvitte a legmagasabb rangig.- \ Hiányozni fog mindnyájunknak! Keresni fogjuk a nagybányai korzón, a ligetben, színházban, moziban, de nem találunk többé reá. Elment előre, hogy szállást rekviráljon nekünk, az ő tisztelő barátainak s ott fogja elmondani a túlvilágon szerzett legújabb anekdotáit, tréfáit. A viszontlátásig édes, drága jó Lajos bácsi! Dr. lovag Berks Lajos vezértörzsorvos életrajzi adatai a következők: Berks Lajos lovag Felsőbányán szül; . t 1843. január hó 19-én, ahol atyja kincstári tisztviselő volt. Az algimnáziumot Nagybányán, a felsőbb osztályokat Selmecbányán végezte 1861-ben. Ugyanebben az esztendőben, mint a bécsi egyetem orvostan szakjának hallgatója,, őfelsége legmagasabb kegyéből, a Josephineumban ingyenes helyet nyert el s 1866-ban megszerezte az orvostudori diplomát. Mint főorvos részt vett a szerencsétlen emlékezetű Königrätzi nagy ütközetben. 1872-től kezdve M 890-ig mint katonai főorvos, majd mint ezredorvos Kolozsváron szolgált s még ez évben törzsorvos és kórházparancsnok lett. Majd Komáromba nevezték ki, onnan Temesvárra kerületi egészségügyi főnökké s 1902- ben, mint vezértörzsorvos, tábornoki ranggal vonult nyugalomba. Előbb Budapesten lakott, majd 1911-ben Nagybányára költözött. Megemlítjük még, hogy 1878-ban részt vett Bosznia okkupációjában is. A nagybányai Vöröskereszt egyesület városi választmánya tevékeny és érdemekben gazdag kiváló elnökének lovag dr. Berks L jósnak váratlan elhunyta alkalmából rendkívüli üb st tartott, amelyen a választmány tagjai nagy számban megjelentek. * Elhatározták, hogy az elhunyt nagy érdemeit jegyzőkönyvben megörökítik és felkérték dr. Kádár Antal választmányi tagot, hogy az egyesület legközelebbi közgyűlésén emlékbeszéd keretében méltass^ kiváló elnökének egyéniségét nemes jóságát, működését. Külön gyászjelentést ad ki az egyesület és a családnak küldöttséggel fejezi ki részvétét, gyászát. A megboldogult vég- kivánságát tiszteletben tartva, az egyesület nem helyez a ravatalra koszorút, hanem az elhunyt emlékének megörökítésére a nagybányai és felsőbányái hadiárvák segélyezésére lovag Berks Lajos alapot létesít, erre a gyűjtést megindította a következő felhívással: A nagybányai Vöröskereszt egyesület vá- laszmányának határozata alapján tisztelettel kérem az egyesület tagjait és jóakaróit szíveskedjenek az egyesület elhunyt érdemes elnökének 1. dr. Berks Lajos urnák emlékére szánt adományaikat a nagybányai Vöröskereszt-egyesület javára felajánlani és az egyesület pénztárába eljuttatni. Nagybánya, 1918. évi ápr. hó 12. Özv. Turmann Olivérné az egyesület elnöke. Erre a felhívásra eddig a következő adakozások érkeztek: özv. Turmann Olivérné 30 K, Brebán Sándor 20 K, Stoll Béla 20, Bajnóczy Sándor 20 K, Andrea János 10 K, Szőke Béla 10 K, Neubauer Hermin 10 K, Waigandt Anna 10 K, dr. Kádár Antalné 10 K, dr. Rencz János 5 K, Damokos Ferencné 5 K, Fülep Imréné 5 K‘ Balezer Györgyné 5 K, Gurszky Jánosné 5 K. Oblatek Béla 25 K. A család gyászjelentése igy szól: Lovag Berks Leó és dr. lovag Berks Aurél fivérei gyászbahorult szívvel tudatják összes rokonaik nevében is forrón szeretett bátyjuknak, a gyöngéden szerető nagybácsinak és mindenkor igazszivü hű rokonnak: Római szent birodalmi A „Nagybánya“ tárcája. Ntse a lis lángról, a ti azl a fesisi várja. Evelin váfí . . . várt ... és várt . . . Azt a bizonyost várta, aki egyszerre csak megjelenik, ránéz a leányra, a mikor aztán a leány a szive táján egy szúrást érez, arculatát hajnalpir borítja el, egész lényén egy boldogító zsendület borzongat végig és ő érzi, tudja, hogy megjelent — itt van — a bizonyos! A jövendőbeli, a ki vőlegénnyé alakul át s később férjjé idomul. Mint a hogy ez igy van berendezve a világ teremtése óta s igy mesélik el minden lánynak, mikor első alapfogalmai támadoznak a nő rendeltetéséről. Mondják neki: — A te rendeltetésed, édesem, hogy férjhez menj! — Az áfn de honnan kapom a férjet? — kérdezi ő. Felelik neki: — Majd meg fog jelenni, csak várj türelemmel. De tovább kíváncsiskodik: —- Miről fogom tudni, hogy ő az, aki nekem ki van rendelve szolgálattételre? A felvilágositók kara fülébe és leikébe súgja: — Ne félj semmitől. Adódik ez magától. Rávisz a szerelem . . . Szeretni fogod, meg fo'god szeretni egyszerre, hirtelen, magad se tudod hogyan és miképp, egyszerre csak eltelsz a képével és az övé lész, ő meg a tied ... Minden felől hallja ezt Evelin és olvassa is könyvekben, látja színpadon és mozikban, megcsendül költeményekben és fölvetődik álomképekben. Mert a mióta fölcserepedett, azóta egyebet se teit, mint hogy ezen a nagy kérdésen töprengett és tűnődött. S a mit nappal összeálmodott és ábrándozott róla, az élő alakban fölvetődött éjjeli látásokban. Hol mint főherceg, hol mint király, vagy dúsgazdag mágnás jelent meg a jövendőbeli. Alább nem adta álmában sem ! Megjelent fényes, nagy kísérettel és megkérte: „Evelin, légy az enyém! Te vagy az, a kit keresek. Te, csak te!“ Felébred és sajnos, a főherceg vagy császár eloszla és feloszla és nincs sehol. De ha az álom csalékony, mért ne kínálhatná meg kézzel fogható valósággal az élet ? Ha nem is éppen királyfiakkal és grófokkal, legalább egy milliárdos miniszteri segédfogalmazóval, vagy holmi kisbirtokossal, a kinek legalább 10.000 holdja van — egy tagban. Arra valók a bálók, estélyek, jegelések, teniszezések és zsúrólások, hogy az illetők jelentkezzenek. Evelina meg is volt győződve, hogy ez meg fog történni. Nem egy barátnéja és kortársa akadt igy össze az ő bizonyosával. A nélkül, hogy sejtelme lett volna. Egyszerre ott termett előtte. Megkérte, elvette! És elutaztak galambokat etetni a Szent Márk-térre. Nem is egy, sok ilyen történetet tud Evelin és valahányszor egy zsúrba lép, vagy a jégre megy, vagy más egyebüvé, megdobban a szive, mert hát nem lehet tudni, nem lesz-e ott az ő bizonyosa ! Nem csinál-e nyolcasokat jégen, vagy nem szürcsöl-e ötórai teát a zsúron. Szive állandó zakatolásban és rezgésben van, mivelhogy sohase tudni azt se, nem-e ez a mostani perc az a nagy pillanat, a mikor a bizonyosnak tekintete ráesett, a ki külön az ő számára került erre a világra . . . Így álmodik, igy képzelősködik, de a valóság nem mindig igy fest. Ha körülnéz az életben és el-elgondolkozik a társadalmi apró eseményeken s a lapok eljegyzési és házassági híreit is böngészgeti,' sokszor elcsodálkozik, hogy hm ! . . . lám csak . . . éppen ez a Péter volt Mariskának rendelve ? . . . Éppen ez a Pali született külön a Juliska részére ? Nagyon köznapi az újabb férjek nagy része és csöppet sem regényes, sem a külsefére sem a hivatására, sem a viszonyaira. Akárhány ismerőse férjhez ment, de csak olyan módon és körülmények közt, a hogy ő — már mint Evelin — legkevésbé se szeretne férjhez menni. A hogy például Gizuska férjhez menődött... a kit inkább férjhez adtak . . . De a férje se nem előkelő, se nem fiatal, se nem csinos, se nem ked-
