Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1918-03-14 / 11. szám
XVI. évfolyam. 1918. március hó 14. 11-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. ____la p közleményeiért az ideiglenes szerkesztő felelős. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. ===== Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. — — tudjuk, mit hoz még reánk a jövendő? Aggodalom bénítja lelkünket. Nem a győzelemért, mert azt már az Isten segedelmével kivívtuk. A végleges győzelmet kezünkből már ki nem csavarhatja semmi erő. Hanem aggódunk a sok százezer özvegy és árva sorsán, kiknek kenyérkeresője ott porlad a Kárpátok humuszában, a galíciai síkon, a tiroli hegyekben. De ha aggódunk is, el még sem csüggedünk ! k Nincs okunk arra, hogy félénken, erőtlenül elcsüggedjünk, mert ez a nemzet, mely jóban és rosszban egyaránt megállóit, melyen történeti viharok ereje ezerszer végig szántott és mégis fennmaradt — nem fog elbukni soha! A magyar nemzet ereje hazafiasságában rejlik s megoltalmaz minden idők, minden idegen nemzet gyilkoló befolyásával szemben! Ezért most, midőn a nagy idők márc. 15-iki évfordulóját ünnepeljük, gondoljunk kegyeletes szívvel az elesettekre és fogadjuk föl, hogy minden időben, a veszedelem minden percében méltóak leszünk hozzájuk. 70 esztendő után támadjanak föl szívünkben újólag a negyvennyolcas dicső eszmék s teljes erejükben lobogjanak; mert mi szabadok, boldogok akarunk lenni, még forróbb vágyakozással, erősebb elhatározással és igazabban, mint valaha! E nagy világháborúban kiomlott magyar vér tegye termékennyé e sokat szenvedett földet. Köszöntünk március Idusa! Színház. Évek óta figyelemmel kisérjük a vidéki színészetet, s szomorúan tapasztaltuk, hogy folytonosan sülyed arról a nívóról, amelyre sok-sok évtized nehéz, úttörő munkája emelte. Nem a legújabb keletű ez a hanyatlás, már a háború előtti esztendőkben megkezdődött. A csekély anyagi befektetéssel dolgozó mozi hatalmas konkurenciát csapott neki, egy csapásra elhódította a színház régi közönségét, de magához csalta azt a rétegét is a társadalomnak, amely a színház megértésére és élvezésére még nem volt érett, amelyet a színháznak csak lassú, fáradságos munkával sikerült volna magához édesgetni. A társadalom szinte egészében behódolt a mozinak, pusztán szórakozást nyert benne, a színházzal szemben, amely tanítani, művelni is akarta. A színháznak igy a közönség pártolása híján nem volt meg az az anyagi ereje többé, hogy igazi tehetséggel lépjen porondra a kultúra terjesztésében folytatott küzdelemben. Sőt hogy felvehesse fegalább a versenyt a mozival, divatos, de silány fércmunkákkal állott a közönség elé, mert az jobban jövedelmezett, s igy lelépett arról a piedesz- tálról, melyre a rajongó elődök nagykeservesen emelték. A háború alatt anyagilag felderült a napja. Számtalan oknál fogva a közönség a legnagyobb ártolásban részesítette, mert még olyanok is ezdték kultiválni, akik azelőtt a nevének hallatára is menekültek. De a nagy pártolás dacára is hanyatlott, mert a háború a színészek legnagyobb részét is a frontra szólította, igy a direktoroknak társulatuk összeállításánál nem volt meg az a nagy választékuk, mint békében. A társulatok is, mint sok más egyéb, „hadi“-ak lettek, s oly jól jövedelmeztek, mint a többi „hadi“ kreációk. Ezt a jövedelmet irigyelték meg egyes körök, a színészetet üzletnek kezdték tekinteni, pedig ezt épen nekik nem lett volna szabad, t. i. az erkölcsi testületeknek, a városoknak. A színház kultúrintézmény. Templommá avatott hajléka a művelődésnek, közvetítője a Hetvenedik évforduló! Hányán élnek még, akik látták a 70 év előtti nagy idők eseményeit s akik megérték a 70 év utáni még nagyobb eseményeket! Mert mi volt az 1848-iki szabadság- harc a mai borzalmas világháborúhoz képest? Mi volt a magyar nemzet akkor s mi most? I Az 1848-iki március 15. a magyar nemzet történetének egyik legszebb napja volt. Az 1918. évi március 15. gyászfátyolos lobogókat lenget, mert a nemzetet ott találja a vérmezőn az utolsó nagy küzdelem közepette, mely eldönti sorsunkat század évekre. A természet törvényeinek hatalma minden esztendőben visszahozza a tavaszt. Hol derülten, hol borongósan, de minden esztendőben visszatér az uj élet, a feltámadás. A természet ébredésével a magyar ember szive is érez valami fuvalmat a régi nagy idők mámorából, a szabadság erőiből. Ám a mai márciusi ünnep a lelkesedésbe elfojtott aggodalmak napja. Mert nem A „Nagybánya“ tárcája. Tavasz. Üres, lakatlan, porlepett szoba, Bentrejtve áll egy ócska Zongora; Rég elfeledték vagy nem ismerik . , . . . . Nem játszott rajta senki még soha. Csöndes szobában senki sem lakik, Mégis tavaszi, lázas éjjelen, Az elhagyott, de csengő húrokon Simfonia harsan fel hirtelen. Jön Április ! Nagy, delejes vihar Szgduld végig a mindenségen át. Az én szivemben zug a riadó: A szent Tavasz veri a zongorát. Nagy Margit. Gyóni Géza temetése. — Irta : Boross Sándor. — (Folytatás.) A magyar királyi lugosi honvéd gyalogezredhez osztják be és Molnár alezredés ezredparancsnok, Salatz Iván őrnagy parancsnoksága alatt az első zászlóalj második századának egyik szakaszparancsnokává teszi meg Tellyesnicky László százados zászlós ranggal. Alatyr orosz városkában írja a hadifogoly életéből vett gyönyörű verseit, amelyeket „Levelek a kálváriáról“ címmel már innen visz haza Ros- tokyné a Magyar Vöröskereszt-egyletnek 1915-ben itt járt kiküldöttje. E versek egy hónap alatt négy kiadást érnek meg, erre vagy ehez hasonlóra még nem volt példa a magyar könyvkiadás történetében. Hírnevéről, dicsőségéről újabb foglyok, ide tévedt ujságközlemények, itt-ott egy-egy levelező I lap hoznak hirt. A költő szerény örömmel, bús mosollyal hallgatta, hogy németre is lefordították verseit, hogy a Petőfi Társaság tagjának választotta, hogy a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének al- elnöke lett, hogy az „Az Újságnak“ 100.000 K-t meghaladó Gy. G. alapja van, hogy szülőföldje országgyűlési képviselőnek óhajtja stb. stb. stb. Otthon „valaki“ volt, kire hírnév, dicsőség, anyagi függetlenség várt, itt muszka önkénytől függő, számtalanszor megalázott „plenni“ ... és mindez gyötörte, rágta, emésztette, bomlasztotta idegeit, de a mások baját megértő aranyos jó szive érintetlen, ép maradt. Amidőn ez év tavaszán a „Gyóni Géza emléklapot“ illető bizarr ötletemet félénk óvatossággal közöltem vele, mosolyogva nyugtatott meg: „Ugyan kérlek, miért ne tenném. Hisz azt mondod, hogy ötven tanult, viharvert hajótöröttnek juttathatunk husvétra egynéhány váratlanul jött rubelt. Csak aztán lesz-e érdeklődés? Félek, nem hiszek a remélt 200 megrendelésben.“ Pedig 499 lett. Mig én szorongva jelentgetem naponta az előfizetők újabb szaporodását, neki valóságos lelki gyönyört okozott, hogy minden sornyi munkája pénzt jelentett arra érdemes, tanult magyaroknak. Még betegen is irt. Hisz közben tüdőcsucshurutja annyira erőt vett rajta, hogy az orvosok a betegek pavillonjába költöztették. Ott kis szobácskájukban hárman éldegélnek nyugodt békességgel, a két Achim-fivér és a jóságos Tscheick tata, aki festeget és közben mesél nekik az édes hazáról, a meleg otthonról, a viszontlátásról, melyet a forradalom eseményei oly közelinek sejttettek . . . Május végén Achim Mihály főhadnagy tüdőgyuladással kórházba került és junius 10-én eltemettük. A váratlan csapás megőrjítette Gyóni Gézát. Kórházba került ő is és a szó legszorosabb értelmében tényleg megváltás volt neki a 25-én hajnalban bekövetkezett halál. A szürke rabból hős halott lett. A goródoki társadalom már régóta nem izgult. Békejavaslatnak vagy országokat, trónokat rengető forradalomnak kell annak a hírnek lennie, amely az elfáradt, elfásult plenni kedélyeket hullámzásba tudja hozni. És mégis Gyóni Géza halála hírét sápadtan, az izgalomtól remegve adják tovább a magyarok. Az itteni társadalom azonnal átérzi, hogy múlhatatlan kötelessége a magyar nemzet halottjának azt a végtisztességet megadni, amelyet nyomorúságos viszonyaink lehetővé tesznek. Molnár alezredes a megboldogult ezredparancsnoka megsürgönyzi a gyászhirt a Petőfi Társaságnak; a költő barátjaiból az előkészületnek megtételére bizottságot alakit., (Folytatjuk.)
