Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1918-03-14 / 11. szám

2. oldal. NAGYBÁNYA 1918. március 14. nemzeti és külföldi irodalomnak, ismertetője a magyar és idegen zenének, hirdetője a világot, s igy hazánkat is uj, szebb életre alakitó haladó eszméknek. S különösen kultúrintézménynek kell tekinteni a vidéken, mert a fővárosban egyéb intézmények is vannak, amelyek a nemes célok szolgálatában állanak. A városok, felfogva a szí­nészet magasztos riemzetművelő feladatát, eddig annak is tartották. Felkarolták, istápolták. Köz­pénzből hajlékot emeltek neki, kedvezményeket adtak, fűtést, világítást, sőt sok helyen szubven­ciót is, hogy a színészet boldogulhasson, mert jól tudták, hogy vidéken, ahol könyvet 90°/o nem olvas és egyedüli ismeretszerző forrás az újság, a leghatásosabb és legközvetlenebb terjesztője a kultúrának a színház. S a vidéki színészet a háború előtt e ma­gasztos feladatot nagy lelkesedéssel igyekezett szolgálni, legtöbbnyire emberi megélhetésre szá­mításba sem jöhető anyagi ellenérték nélkül. A lelkesedés szent tüze tartotta bennük a lelket, mert az anyagiak mellett sokszor talán éhen hal­hattak volna nemzeti nagy missziójuk teljesíté­sében. A háborús évek alatt végre a közönség pártolása becsületes megélhetést biztosit nekik, sőt a direktorok befektetett tökéje, mint a hábo­rúban sok egyéb vállalkozás, szép hasznot hajt. Most aztán az erkölcsi testületek erre a haszonra kezdenek pályázni, osztozni akarnak, sőt talán teljes egészében elvenni. Hát ennyire átalakított a háború mindenkit és mindent, még az erkölcsi testületek sem riadnak vissza attól, hogy a múlttal szakítsanak, hogy ne kultúrintézménynek tekintsék a színhá­zat, hanem üzletnek, amelyből nekik is kell gaz­dagodnak. Gondolják meg azt, hogy a színészek s velük együtt a direktorok is rajongók. Mindig többet és jobbat akarnak nyújtani a közönség­nek, s ha jól megy nekik, anyagi lehetőségük is megvan arra, hogy ezt meg is tegyék. Meg is fogják tenni. A csekély vagyonból, amit a há­borús évek alatt összeszedtek, jobb társulatot szerveznek, nem szerződtetnek csak igazán jó színészt, erre mostan már lesz anyagi erejük, s igy a színészet megujhodik a derekabb gárda munkája mellett. De a darabok megválasztásá­ban sem fogja irányítani az üzleti szellem, nem kell majd divatos fércmunkákat kultiválni, hogy a nagy közönséget vonzza; anyagi gondoktól menten komoly dolgokat nyújt majd, hogy neveljen és tanítson. A kiállítást is szebbé, vál­tozatosabbá tudják majd tenni elegendő anyagi eszközökkel kezükben. Ettől a jövendő lehetőségből akarják meg­fosztani a színészeket azok, akik úgy gondol­koznak, hogy üzlet az már ma s nem kultura- terjesztő intézmény. Pedig ép most kellene a leg­jobban felkarolni, teljes erővel pártolni, még anyagi áldozatokkal is, hogy nemes hivatásának tökéletesen megfelelhessen. A társadalom uj rétege kedvelte meg a színházat s ezek megtartása és helyes irányban való nevelése lesz a színészet jövendő feladatai között a legelső. A háború minden téren rontott, most tehát minden eszközt meg kell ragadni, hogy a rombolást jóvátegyük. E rétegnek neve­lését, művelését a színházzal tartjuk legbiztosab­ban elérhetőnek. A debreceni cívisekről mondják az anekdo­tát, hogy azzal a megokolással szavazták meg a városi színház felépítésére a költséget, hogy „te­lik.“ Egyéb kulturális, nemzeti ok nem tudta meg­győzni őket, de a teli bugyellaristól hangoztatott „telik“ döntő érv volt a büszke civis szemében. De akkor is támogatni kell a színészeket, ha nem telik. Van obligation d’honeur, van köteles­ség, melyek teljesítését magasabb szempont Írja elő s annak meg kell lennie, ha törik, ha szakad, mégha az utolsó falatot adjuk is oda szánkból. Városunk is épített gyönyörű hajlékot a színészet számára, de ezzel még nem teljesített minden kö­telességet, azt a nagy kötelességet, amely- lyel a magyar kultúra terjesztésének oltárán ál­doznia kell. El kelleti volna látnia sokféle anyagi támogatással a művelődés harcosait s akkor meg­mutatta volna, hogy nemcsak félig, hanem telje­sen azon gondolkodási magaslaton áll, hogy a kulturaterjesztö intézményt erkölcsi kötelessége támogatni és támogatja. "Pedig lépése, amellyel a teremdijat fel­emelte, arra mutat, hogy üzleti szempontból kí­vánta kezelni. Hát érdemes-e azért az Í500—2000 K-ért olyan színben feltűnni, mintha nem volna fontos szemében a kultúra igák művelése. Hát az a csekély összeg talán helyreállítja a pénzügyi mérleget P'Hát annyira szüksége van a városnak erre a csekélységre, hogy a legnagyobb és leg­fontosabb nemzeti ügyünket is üzletként kény­szerül kezelni? Nem hisszük. Súlyos anyagi meg­próbáltatása mellett is el kellett volna ettől tekinteni, sőt egyéb kedvezményekben kellett volna részesíteni, hogy hadd virágozzék, gyara­podjék a színészet a magyar kultúra támaszára, erősségére. Ne irigyeljük a direktoroktól, hogy a háborúban megtollasodtak egy kissé. Direktor még nem halt meg gazdagon. Ismételjük, rajon­gók azok mind egytől egyig s a kis vagyont ra­jongásukban újra elköltik majd arra, amin keres­ték, a szinügyre. Szerdán és csütörtökön Srauss Oszkár Már­vány menyasszony (Niobé) c. operettje került be­mutatóra. Valami nagy sikert nem tudott elérni közönségünknél a gyenge szövegű s a közepes muzsikáju darab, melynek sikere Niobé személye- sitőjének a klasszikus szobrokról mintázott moz­dulataira és táncára van alapítva. Izidora Duncan kellene hozzá, hogy a darab meg ne bukjék, vagy legalább is Fedák Sári. A címszerepet Szigethy Irén játszotta. Művészi kvalitásainak latbavetésé- vel, nagy igyekezettel mentette az operettet a bu­kástól, segédkeztek a mentési akcióban Szigethy Ilonka (Hetty), Polgár (Dambur) és Feleki (Dunn.) Pénteken és szombaton Biró Lajos színmű­vét, a Hotel Imperiált mutatta be a társulat. S becsületére válik az igazgatónak, hogy e darabot előtte csak a temesvári színtársulat mutatta be, igyekszik a közönségnek a legfrisebb újdonsá­gokkal is kedveskedni. Az előadás, ezen előzmé­nyekből magától értetődik, a lehető legjobb volt, amit a társulat idáig produkált. Almásyt Miklósy Aladár személyesítette nagy hatással, mig Anna szerepében M. Kováts Terus brillírozott. Kitűnő volt Miklósy Gábor (tábornok), Ágothay (Taba- kovics). S hogy a társulat parádés előadásra ké­szült, mutatja, hogy a mellékszerepek is a gárda elsőrangú tagjainak avatott kezében voltak, igy Ularszkit Máthé, Pongrácot Bartos játszotta. A többi szereplők is méltán kérhetnek részt az est sikerében. Vasárnap délután az Aranyembert ismétel­ték meg, mig este Almást Tihamér népszínműve, a Tótleány volt soron A címszerepet Szigethy Irén játszotta a tőle megszokott művészi nívón, csak a tótos beszédet nem tudta utánozni. Né­hány remekül előadott dalával rászolgált az elis­merő tapsra. Máthé (Bandi) méltó partnere volt játékban és énekben. Utolérhetetlen művészi tö­kéllyel alakította Miklósy Gábor a magyar parasz­tot (Gyarmathy) és Rónai az öreg tótot. Jó figurát mutatott Ágothay (baromorvos) és Polgár (Miso). A szerepben való nem egész biztosság következ­tében itt-ott megrekedt egy pillanatra az előadás. Hétfőn Gábor Andor vigjátékának, a Szépasz- szony-nak bemutatójára gyűlt össze elég szép számú közönség. A jó darab jó előadásban megnyerte a nézők tetszését. A címszerep Szigethy Irén ke­zében volt, játékát nívósnak találtuk, de azért el nem hallgathatjuk, hogy tehetsége nem ily sze­repekben tud művészit produkálni, egyénisége a dráma felé hajlik. Ezt a szerepet. M. Kováts Te- rusnak kellett volna kiosztani a rátermettség sze­rint való helyes munkafelosztás elve alapján, ki különben kisebb szerepében (Rózsika) igen ügyes alakítást nyújtott. Miklósy Gábor (Albert) újra bizonyságot tett, hogy minden előadás reá, mint oszlopra támaszkodik. Parlaghy Margit Ilka né­nije pompásan beállított típus. Feleky Forbát mér­nöke stílusos alakítás. Kedden Jakobi Viktor operettje, a Sibill került bemutatóra Szigethy Irénnek jutalomjáté­kául. Még annyi közönség soha sem töltötte meg a nézőteret, mint ez este. Mindenki igyekezett elmenni a művésznő ünneplésére, ki a darab cím­szerepében valósággal elragadta művészetével a közönséget. Tisztelői a jutalomjáték alkalmából csokorral és babérkoszorúval lepték meg. Nagy szenzációja volt még az estnek holtai Jenőnek, a győri színház táncos komikusának vendégfel­lépte. Méltó partnere volt az ünnepelt művész­nőnek Poir szerepében, mesés játékával s pom­pás groteszk táncaival egy csapásra meghódította a közönséget. Megemlítjük kiyülök M. Kováts Terus graciozus Sarahját és Ágothay jóizü hu­morral megjátszott kormányzóját. Heti műsor: Szerdán (B 8) Románc, pén­teken (bérletszünet 7 órai kezdettel) Ocskay bri- gadéros, szombaton (B 9) Császárné> vasárnap délután Molnár és gyermeke, este (bérletszünet) Milliomos Kati, hétfőn (A. 9) Császárné, H I R E K. Kitüntetés. Őfelsége, a Tdrály dr. Varga Sándor főgimnáziumi tanár, honvéd főhadnagy­nak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül —- a kardok egyidejű adományo­zása mellett — legfelsőbb dicsérő elismerését nyilvánította. % Elismerés. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Szőke Béla r. k. plébánosnak, aki az egy­ház pénztárából a nagybányai állami elemi is­kola szegény tanulóinak felruházására 1570 ko­ronát adományozott, — elismerését és köszöne­tét nyilvánította. Kinevezés. A király Őfelsége Szaucsek István 15-ik nehéz tábori tüzérezredbeli tisztjelöl­tei hadnaggyá nevezte ki a 41. honvédtüzérez- redhez. Esküvő. Bernhardt István dr. városi t. or­vosunk f. hó 7-én esküdött örök hűséget Mis­kolcon özv. Légner Jánosné leányának : Mariská- I nak. Az ifjú pár az esküvő után uj otthonába indult s 8-án délben meg is érkezett Nagy- I bányára. Katonai kinevezés. Nickmann Richárd főhadnagyot Őfelsége századossá nevezte ki. Az uj százados a katonai bányamunkás-osztag pa­rancsnoka Felsőbányán. Az ág. hitv. evang. egyházközség f. évi március hó 17-én tartja meg évi rendes köz­gyűlését a köv. tárgysorozattal: 1. A múlt évi zárószámadások beterjesztése. 2. Folyó évi egy- ! házi adókivetés. 3. Jelentés az épületek tűzbizto- í sitásának megújításáról. 4. Egyetemes felügyelő választása. Kinevezés. Őfelsége Zoltán István tart. had­nagyot főhadnaggyá, Gedeon Sándor, Majdik Géza és Papp László tart. zászlósokat pedig hadna­gyokká nevezte ki az 5. gyalogezred kötelékében. Áthelyezés. Szabó József főerdőtanácsost a földmiv. minisztérium Máramarosszigetre he­lyezte át és megbízta az ottani erdőigazgatóság vezetésével. A rokonszenves főtisztviselő távozá­sát őszintén sajnáljuk, haladásának azonban örü­lünk. — A nagybányai főerdőhivatal ideiglenes vezetésével ugyanaz a rendelet Mike Imre erdő­tanácsost bízza meg. — Briestyánszky Endre er- dömérnököt Láposbányáról a szászsebesi m. kir. erdőhivatal kerületébe Zalatnára helyezte át a földmiv. minisztérium. — Helyére Balázs Emil erdőmérnököt helyezte át a minisztérium a besz­tercebányai m. kir. erdöigazgatóság kerületéből Láposbányára erdőgondnoknak. Hadi érettségi vizsgálat. Az 1900. év­ben született VIII. osztályú tanulók érettségi vizs­gálata f. hó 7-én. csütörtökön folyt le az áll. fő- gimnázumban dr. Rencz János igazgató elnöklé­sével. A jelöltek a miniszteri rendelkezés értelmé­ben csak szóbeli vizsgálatot tettek. Összesen he­ten kerültek a vizsgáló bizottság elé, ebből jele­sen érett 4: Gaál József,. György Ede, Izsák Fe­renc és Papp Mihály. Érett 3: Füley Gusztáv, Kremniczky Lajos és Kászonyi Edgar. Folyó hó 15-én, már jelentkezniük is kell illetékes katonai hatóságuknál. Hősi halál. Kelsz József, a 12. honvéd­gyalogezred hadapródjelöltje jan. 15-én a Piave mellett az olasz fronton srapnell-szilánktól szivén találva elesett. Az ifjú hős a helybeli áll. főgim­náziumnak volt derék növendéke s a múlt is­kolai évben végezte a besorozott és katonata­nulók tanfolyamán a VIII. osztályt és tett érett­ségi vizsgálatot. Keisz Károly, m. kir. áll. főer- döőr Alsófernezelyről a fiát gyászolja az elesett­ben, kinek lelki üdvéért a gyászmisét márc. 11- én hétfőn d. e. 9 órakor tartották meg a hely­beli r. kath. plébánia-templomban az áll. főgim­názium tanári karának és a felső osztályok ta­nulóinak jelenlétében. Városi közgyűlés. E hó 7-én a képviselő testület rendes közgyűlést tartott, melyen a pol­gármester napirend előtt kegyelettes szavakkal méltatta az elhunyt, városi főjegyzőnek, Égly Mihálynak emlékét. Értékes munkásságának em­lékét a közgyűlés jegyzőkönyvében örökítették meg. Galló Antal és Gellért Béla városi képvi­selők elhunytáról szintén kegyelettel emlékezik meg a jegyzőköny. A közgyűlésnek egyik leg­fontosabb tárgya a bérces erdő 5 évi vágásának eladása. Ez a tárgy a Kemény és Kassovitz Cégeknek hosszas vitára adott alkalmat; végül is a közgyűlés kimondta, hogy bevárja a vármegye erre vonatkozó határozatát. Fontos pontja volt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom