Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-28 / 9. szám
XVI. évfolyam. 1918. február hó 28. 9-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. : Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. -----— A lap közleményeiért az ideiglenes szerkesztő felelős. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. ===== Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében i s. == A ftiiMlii [iteilye. A pénzügyminisztériumban működő V. C. ügyosztály, a Közalkalmazottak Beszerzési Csoportjának Központja a nagybányai csoportnak is megküldötte a Népruházati Bizottságtól nyújtandó első ruhamennyiség szétosztása tárgyában a végrehajtási utasítást. Ezt óhajtom összevontan ismertetni az érdekeltek tájékoztatására. A közalkalmazottak egységes ellátását megnehezíti az a körülmény, hogy a Népruházati Bizottság nemcsak a szövetanyag, hanem a kellékek : bálésáru, cérna stb. tekintetében sem rendelkezik oly nagy készlettel, hogy az első kiosztásnál minden köz- alkalmazott kielégithető volna^ Mivel azonban valahol meg kell kezdeni, mindenekelőtt azok részesednek a ruhákból, akik arra legjobban rászorulnak. Ennek a megállapítását a Népruházati Bizottság a törvény- hatóságok főispánjára bizza, aki a törvény- hatóság területén a szükséghez képest több Szétosztó Bizottságot létesít. A főispán sürgős felhívására dr. Makray Mihály polgár- mester elnökletével volt is már egy értekezlet nálunk is, amelyen a hivatalfőnökök segítségével az értekezlet megállapította azoknak a névsorát, akik elsősorban részesiten- dők a ruhasegélybeo. A Végrehajtási Utasítás értelmében a katonai szolgálatot teljesítő közalkalmazottak, valamint azok, akik szolgálatukban egyenruhát hordanak, nem jöhetnek tekintetbe (pl. a vasutasok, postások, pénzügyőrök, erdőalkalmazottak stb.). A közalkalmazottak családtagjaira, a női alkalmazottakra, valamint a nyugdíjasokra ez a kiosztás nem terjed ki; sőt a férfi alkalmazottaknak is egyelőre csak 25%-a kaphat ezúttal egy-egy ruhát vagy arra való anyagot. A felosztásnál a vagyontalan, több- gyermekü, kisfizetésű közalkalmazottak ré- szesitendők előnyben. „Az ezúttal szétosztásra kerülő anyagokból oly férfi zakó öltönyök készülnek, melyek őszi és tavaszi célokra alkalmasak és idényhez kötve nincsenek. Az anyagok szakszerű osztályozása alapján a Népruházati Bizottság három ruhatipust állapított meg: í. II. és III. minőségűt. E minőségeket úgy kell szétosztani, hogy minden 100 öltöny közül 13 drb I. minőségű, 26 drb II. minőségű és 61 drb III. minőségű öltönyre állíttassák ki utalvány. Ez az arány feltétlenül betartandó. /. minőség: mérték szerint készítendő ruha. Azoknak, akik I. osztályú öltönyre szóló utalványt kapnak, az utalvány ellenében méterenkint 47 K 25 f-ért 2 méter 90 cm. I. minőségű szövet és 44 K-ért az öltöny elkészítéséhez szükséges összes kellékek kiszolgáltatására van igényük. A Népruházati Bizottság az öltönyök átlagméretéül középtermetre, 140 cnj« szövetszélesség mellett 3 métert vesz alapul. Amennyiben egyes köztisztviselők részére az átlagnál több szövet volna szükséges, vagy a szövet keskenyebb, mint 140 cm., a kereskedő a tényleges szükségletnek megfelelően több szövetet szolgáltathat ki. A kellékhjányra való tekintettel az öltöny kabátja béletlen lesz; kabátbélés a kellékekben nem foglaltatik. Ezen öltönyök elkészítése céljából a Szétosztó Bizottság érintkezésbe lép az illetékes Kereskedelmi és Iparkamara bevonásával az ottani férfiszabók Ipartestületével és vele megegyezést létesít az öltönyöknek a helyi árak figyelembe vételével, legelőnyösebb áron való elkészítésére. A fent részletezett adatok szerint ké- ' szitendő méret szerinti kész ruha ára Budapesten mintegy K 270. — lesz. A Népruházati Bizottság a Kereskedelmi és Iparkamarákat e tárgyban egyidejűleg értesíti és a készítendő öltönyök ábráit és a készítésre vonatkozó utasításokat a vidéki iparosság részére megküldi. II. minőség: béleletlen zakóju kész öltöny ára K 170. III. minőség: kész öltöny ára K 135. Az első kiosztásnál a Népruházati Bizottságnak tulajdonképen azon elv szerint kellene eljárni, hogy bevált osztrák és német mintára egy-egy uj ruha ellenében egy viselt ócskaruha beszolgáltatását kérje. Jelen első kiosztásnál azonban, minthogy feltételezhető, hogy azok a közalkalmazottak, akik most számbajönnek, nincsenek abban a helyzetben, hogy ócskaruhát szolgáltassanak be, a Népruházati Bizottság ettől az elvtől kivételesen eltér.“ A Végrehajtási Utasítás ezután részletezi a szétosztás végrehajtását, elrendeli az igényjogosultak névjegyzékbe foglalását, másra át nem ruházható utalványok kiállítását s megállapítja a kiszolgáltatást végző kereskedők feladatát. Megnyugvással üdvözöljük e humánus intézkedést s reméljük, hogy a közalkalmazottak 25%-a után egyhamar sorra kerülnek azok is, akik az első segélyből ki vannak zárva. Az Add Uram, Isten, de mindjárt elvét szeretnék megvalósítva látni. Egyelőre azonban a remény is kedves. _h. —a. A „Nagybánya“ tárcája. Három magyar*) Fenn az Alpesek büszke bércein, hol a hegycsúcs már össze ér az éggel, három magyar a hólepett utón, fejét lehajtva, megbotolva lépdel. Három magyar-, keresve, hol az ellen, két napja rójja az ösvényt, utat. Nagy néha felsír keblükből egy sóhaj, szemük a hóban tétován kutat. • Megállnak olykor. Oh hát semmi, semmi ? /. . . csak végtelen fehérség mindenütt . . . Valamitől most elborul az arcuk, fagyos kezük a Manlicherre üt. — Nem igy! . . . keringni mint a szélütött. . . és ráborulnak csöndesen a csőre. Az egyik szól, sapkáját jól behúzva: — Sokat időztünk! . . . No, fiuk — előre . . . *) A verset és tárcát ifjú Pintér Imre könyvéből vettük. (Csatatüzbtn. Budapest. 1916. Benkő Gyula kiadása.) A fiatal iró mint hadnagy volt a fronton s igy megvan benne, ami a háborús történeteknek megadja a savát-borsát: z átélés. Mennek tovább. Titkon egymást figyelve, hármuk közül a célhoz vaj’ ki ér? Meleg otthon. . . gyerek .. .ott messze,\messze.. . Fagyos erükben újra pezsg a vér. Ha kidőlnének?! ... oh mint annyi más . . . Ökölbe szorul hirtelen a kéz. És három a csöndes végtelenben összébb kerülve, megriadva néz . : . — Kiért küzdöl? . . . kérdi a legsötétebb, barázdás arcú, sápadt vénlegény. — Az asszony ér’! — mond röviden a másik ha vissza nem mék, elpusztul szegény. — Én a lányomért hordom a keresztet . . . csak érte küzdők . . . Hát te vén vakond? Kiért küzdöl te? se gyerek, se asszony . . . Téged ugyancsak elkerül a gond. A szőke fiú bús fejét lehajtja, szemét megtörli, — még sir is talán, — — Kiért!? . . . körülnéz. Hosszan fájdalommal. — Én érted küzdők szép szegény hazám ! . . . Elhallgatnak. Túl már felkél a hajnal, hátuk mögött fölbukkan a csapat, Bevárják őket. Egy-egy kusza sor. üzenet túlról nékik is akad. Az egyik igy ir: ,Erős legyen kelmed! Tegnap kialudt két parányi fény . . . Utolszor is kigyelmed hívta vissza . . . Klárika elment . . . nincs többé szegény . . .“ A másik lapon: „Édes öcsém István! A hírem benned könnyet ne fakasszon. Tegnap éjszaka, csöndes viradóra, kifosztva mindent, megszökött az asszony . . .“ * A rohamnál együtt futott a három. Piros vérők a hóban összefolyt. A többi rajtuk át tört diadalra, boldog kacajtól visszhangzott a bolt. — Verjen Isten ! — hördül végsőt az egyik. — Kiért halok meg? — nyög fel az öreg. —- Édes hazám az Isten megsegéljen! Érted halok meg! sóhajt a gyerek. ifjú Pintér Imre. A bolchovi leány. Végre felragyogott a mi szerencsecsillagunk is. Megtépázott, fáradt szakaszomat kivonták a tüzvonalból, lövegfödözet lettünk. A faluban felállított német üteghez osztottak be ; dolgunk egyelőre alig akadt.
