Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)

1917-10-25 / 43. szám

1917. Október 25. NAGYBÁNYA 3. oldal. mann Árpád 2—2 K, Kovács Gyula 3 K, Frankovics Aladár, Rimer Ignáczné, Horváth Ferencz, Oestreicher Tóbiás 1—1 K, Lebo- vits Sámuel 50 fillér. Összesen 126 K 50 f. Legutóbbi számunkban 6600 K 31 fillért mutattunk ki, az újabb adományokkal az alap 6726 K 80 fillérre növekedett. További szives adományokat kérünk. Városszerte mély részvé­tet keltett a gyászhir, hogy Szabó József áll. elemi és ipariskolai tanitó teg­nap reggel, életének 50-ik évében, .rövid szenve­dés után váratlanul elhunyt. A boldogult 28 éven át működött a tanítói pályán s ez idő alatt min­denkor mintaszerű kötelességérzettel, élt hivatásá­nak. Becsült és tisztelt nevet hagyott maga után nemcsak városunk társadalma, hanem volt kolle­gái s’ nagyszámú tanítványai előtt is. Ma szerdán délután helyezték örök nyugalomra igen nagy rész­vét mellett. A sírnál Székely Árpád igazgató bú­csúztatta el az elhunyt kollegát. A család a következő gyászjelentést adta ki: Meghalt a mi jóságos édes apánk, a felejthetetlen hitves és sógor: Szabó Jó­zsef áll. el. és iparisk. tanitó f. hó 23-án reggel 6 Va órakor áldásos és fáradhatatlan életének 50-ik és házassága 24-ik, buzgó tanítóskodásának 28-ik évében, rövid, de súlyos szenvedés után megerő­sítve az üdvösségünkre rendelt utolsó szentségek­kel. Drága halottunkat folyó hó 24-én délelőtt 3 órakor fogjuk a róm. kath. szertartás szerint örök nyugvóhelyére kikisérni Felsőbányai-utcza 28-ik számú gyászos háztól. Jó lelkének üdvéért a szent­misét f. hó 25-én, reggel 8 órakor fogjuk a Min­denhatónak bemutattatni. Nagybánya, 1917. okt. 23. Áldás emlékezetén, béke poraira! Özv. Szabó Józsefné Bartha Emma neje. Gizella, Piroska, De­zső, Etelka gyermekei. Özv. Bartha Pálné anyósa. — A tanítótestület gyászjelentése igy hangzik: A nagybányai állami elemi iskoláknak tanítótes­tülete megilletődéssel tudatja, hogy Szabó József állami elemi és' ipariskolai tanitó életének 50-ik évében f. hó 23-án meghalt. Munkás, fáradhatat­lan, becsületes, a közügyek iránt melegen érdeklődő ember volt. Benne a családjáért küzdő, a tanítói ügyekért harczoló tanitótársunkat .vesztettük el. Te­metése f. hó 24-én, d. u. 3 órakor lesz. Emléke le­gyen áldott! Nagybánya, 1717. október hó 23-án. Városi közgyűlés. Nagybánya, sz. kir. r. t. város képviselőtestülete f. hó 27-én, szombaton d. e. 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart, mely­nek napirendjére a t. orvosi állás pályázatának meghirdetése s az idegenek letelepedéséről alko­tott szabályrendelet módosítása van kitűzve. Mi okozza a tisztviselői nyomort? Lapunk vezetőhelyén közöljük dr. Hesslein József kitűnő czikkét, mely az egyre ijesztőbb mérték­ben jelentkező tisztviselői nyomorral foglalkozik. Sokan foglalkoztak már ezen kérdéssel, de a baj okát egy sem fedte föl oly világosan, mint dr. Hálálkodik: —Egész életemben imádkozni fogok az or­vos űrért. No nem nagy terminust mondott szegény, betarthatja. Alig éri meg a holnaputánt. Fölfektetjük a hordágyra és elvisszük a csa­patunkhoz. Akkorára már a többiek is hoztak egy- pár sebesültet. A szűk lengyel parasztszobában szalmát hintettünk szét és arra fektettük a sebesült oro­szokat. Aztán egy kis fájdalomcsillapítót adunk nekik, hogy nyugodt legyen az éjszakájuk. Majd teát főzünk számukra. Erről eszünkbe jut, hogy jó lenne tán, ha mi is ennénk valamit. A legénység már elfogyasz­totta a menázsit, a konyhán épp kezdik kiöntö- getni a maradékot. Odatartjuk a csajkáinkat és behunyt szemekkel lekanalazzuk a habarékot . . . Ejfél után nagy nehezen találunk még egy üres pajtát. Szalmát hintünk szét a padlón és le- heveredünk. Na most aludjunk egy óriásit! Igen, egész reggel háromnegyed háromig, amikor is to­vább indulunk a muszkák után. Szervusz pihenés, békés szalmás pajta ! Sze­rencsére ma nem mehetünk sokat. Tiz óra felé már a célhoz értünk A célhoz: az ellenség elé. A zászlóalj fölfejlödik, mi pedig behúzódunk egy majorba. Kicsomagoljuk a kötőszereket és várunk. Egyelőre nyomasztó csönd van körü­löttünk, de nemsokára megszólalnak a hátunk mögött a fölvonult ágyuk. A fejünk fölött röpülnek el a lövegek. A ház fala csak úgy remeg, de még jobban megremeg, amikor a „válasz fizetve“ meg­Hesslein czikke. Immár kétségtelen s nem vitat­ható dolog, hogy a baj ú tisztviselők szervezet­lenségében rejlik. A szervezetlenség folytán ke­rültek a tisztviselők a termelő osztály s a köz­vetítő kereskedelem malomkövei közé. A czikk, mely a P. M-ban jelent meg, bizonyára országos visszhangra lel s maga után fogja vonni a tiszt­viselők országos szervezkedését. Kosciuszko emlékünnepe. A „Magyarok Lengyelbarát Szövetsége“ Budapesten okt 21-én, vasárnap d. e. fél 10 órakor a Szerviták Templomá­ban (VI. Szervita-tér) a lengyel nemzet nagy fiának: Kosciuszko Tádénak halála száz éves évfordulója alkalmából ünnepi istentiszteletet rendezett. A szent misét: dr. Várady L. Árpád, kalocsai érsek; a lengyel szent beszédet: Plywarczyk Szaniszló, a szalézi atyák igazgatója; a magyar szent beszé­det: Buttykay P. Antal, a szent Ferenczrend tar­tományi főnöke mondotta. A „Vasárnapi Újság“ október 21-iki száma sok igen érdekes képet közöl a nyugati, az orosz és az olasz harctérről, — feltűnést fognak kelteni szépségükkel azok a képek, melyeket az erdélyi magyar országhatárt mutatják be. Garam- szeghy Sándor, orosz fogságból hazatért színmű­vészünk második czikke a szibériai burját népről érdekes képet ad arról a környezetről, amelyben az orosz fogságban levő magyarok élnek. Az orvosok bajtársi szövetségének badeni kong­resszusát is bemutatja egy érdekes kép. Szépiro­dalmi olvasmányok: Pékár Gyula regénye, Barta Lajos novellája, Balla Mihály cikksorozata az ame­rikai dollárkirályokról stb. Egyéb közlemények: képek Justh Gyula temetéséről, a Nagyszalonta által készíttetett Arany János plakett s a rendes heti rovatok. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 7.50 korona, a „Világkroniká“-val együtt 8.50 kor. Megrendelhető a „Vasárnapi Új­ság kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utca 4. sz.) Ugyanit megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára. Pályázati hirdetmény. Szatmárvármegye törvényhatóságánál üresedésben levő mátészalkai főszolgabirói s ennek betöltése folytán megüre­sedő állásokra, valamint az üresedésben levő há­rom szolgabirói és egy központi aljegyzői állási a vármegyénk főispánja nov.v20-iki lejárattal a pá­lyázatokat meghirdette. Nagyon sok jelölt neve van már forgalomban, de különösen a mátészalkai fő­szolgabirói állás iránt nagy az érdeklődés. Uj napilap Szatmáron. A demokratikus eszmék hatása alatt a vármegyei egyesült füg­getlenségi és 48-as párt uj napilap megindítását határozta el. Az uj lap már a közeli napokban megjelenik s czime „Szatmári Újság" lesz. A lap részvénytársasági alapon indul s a független­ségi párt sajtóbizottsága főszerkesztőül dr. Havas Miklós szatmári ügyvédet választotta meg. A lapkiadó r.-t. igazgatósági elnöke: Jékey Sándor, vármegyénk főispánja. érkezik rá. Úgy látszik, az orosz gyalogság is mozgolódik, mert a gépfegyverünk is kattog már és ropognak a puskák. Keresi az orosz az ágyúinkat. Tapogat. Mellénk is nyúl néha egy-egy gránát-tapogatóval. Később valamivel csendesebb lesz a tüzelés. Jön az első sebesült. A karját lőtték keresztül. Beszél, híreket mond. Ilyenkor még a legtöbb le van sújtva a testi fájdalomtól. Mind gyönge ember ilyenkor és úgy várja a vigasztaló szót, a tréfát tőlünk mind a megváltást. — Ugy-e önkéntes úr, én már koldus leszek ezzel a háborúmmal? — Koldus!? Ne beszéljen már ilyet. Három hét múlva fölgyógyul kend és mikorára visszakerül hozzánk, meglesz a béke, egy tálból esszük már akkor a cseresznyét a muázkákkal. Aztán egyre sűrűbben érkeznek a sebesültek, de mi nem fogyunk ki a vigasztaló szóból, sem a fölviditó tréfálkozásból. Az Isten, aki erőt ad katonáinknak az emberfeleti küzdelemre, gondos­kodik arról, hogy ne fagyjon le szájunkról a mo­soly, ajkunkról a tréfa, melylyel enyhítjük sebe­sült hőseink szeuvedéseit. És ha az idegölő mun­kában már-már elhagy bennünket a lelki erőnk, csak arra gondolunk, hogy odahaza szivszorongva, könnyes szemmel gondolnak az otthonmaradottak hadbavonult kedveseikre,’s csak abban bizakodnak, hogy szeretteiket megsebesülésük esetén a mi gon­dos ápolásunk visszaadja az éleinek és ez a tudat újra megacélozza erőnket: Vidám arccal dol­gozunk tovább. ____ Sz abó József. Esküvé' meghatalmazott utján. Érde­kes esküvő volt a napokban Nagykárolyban. Nagyilosvai Ilosvay Péter, a debreczeni 3. hon­véd zászlóalj századosa, aki jelenleg orosz fog­ságban van, igazságügyminiszteri engedélylyel meghatalmazott utján házasságot kötött Ilosvay Erzsébettel. A polgári esküvőnél a vőlegényt a menyasszony édes apja, Ilosvay László helyettesí­tette. Mint tanuk Ilosvay Gusztáv határrendőrségi főnök és Káltiay Gyula főispáni titkár szerepeltek. Az ismeretlen merénylő áldozata. Em­lítettük, hogy ismeretlen tettesek Apa és Szinér- váralja között reá lőttek a nagybányai vonatra s a lövés Pordánszky Imréné felsőbányái asszonyt találta. A súlyosan sebesült asszonyt a nagybá­nyai városi kórházban ápolták, de nem tudták megmenteni. Sebeibe belehalt. Tegnapelőtt te­mették nagy részvéttel. Az ismeretlen merénylőt ez ideig még nem sikerült kinyomozni. Fehérneműt a hadseregnek. A hadve­zetőség ismét a magyar társadalomhoz fordul még pedig fontos kérdésben; a hadseregnek fehérne­műre van szüksége! A készletek fogyóban van­nak, az anyagok feldolgozása a munkáshiány kö­vetkeztében meg van nehezítve, úgy, hogy a fe­hérnemű szükséglet gyors kielégítését csak az ország lakossága biztosíthatja. A honvédelmi mi­nisterium Hadsegélyző Hivatala országos akciót indit a fehérnemüek gyűjtésére. Színre és minő­ségre való tekintet nélkül minden textilterméket szívesen fogad, a fősulyt azonban a vászonnemü- ekre fekteti. A gyűjtés módozatait a Hadsegélyző Hivatal falragaszok és hírlapok utján legközelebb közölni fogja. Addig is mindenki gondoljon a fronton küzdő hősökre, a kórházak betegeire és készítse efő szeretettel nélkülözhető fehérneműit. r Állatok a tüzvonalban. Edmond Perrier, a párisi Pasteur-intézet tagja, a „Matinéban azzal a kérdéssel foglalkozik: hogyan viselkednek az állatok a tüzvonalban. Az ütközetben részvett katonáknak feltűnt, hogy az állatok általában közömbösen viselkednek a golyózáporban. Egy franczia tiszt a Mort-homme körül lezajlott ütkö­zetekben egy fürjet figyelt meg, amely a legna­gyobb golyózápor közepette a lövészárok pere­mére szállott le és ott zavartanul pitypalatyolt. I Ezt a fürjet később is többizben látták még a buzaföldön, és a réten, ahol a fészke volt. Ugyan­csak a Mort-homme körül tanyázott állandóan egy fogoly-pár, amely, mintha mi sem történnék körülöttük — nyugodtan fészkelt és éldegélt a legnagyobb tüzelés közepette. Egy nagy nyúl két hónapig tanyázott egy gránáttölcsérben, amely­ből zuhogó golyózáporban mászott ki, hogy a gránátverte domboldalon friss füvet tépegessen. Ä csalogányok a leghevesebb tüzelés idején sem hagyták abba az éneklést, de a vadkacsák sem zavartatták magukat megszokott életmódjukban. Az állatok azonban — már hogy ha már meg­szokták az ágyutüzet, — különbséget tudnak tenni a robbanások erősségét illetően. A patkányok a legragaszkodóbb vendégei a lövészároknak s az ágyudörejt hamarosan megszokják. Egyizben, mikor a franciák zárótüzzel szigetelték el állásai­kat az előretörő német rohamcsapat elől, meg­számlálhatatlan számban patkányok rohantak át a drótsövényeken és olyan sietve menekültek, hogy vaktában a vizbe ugráltak és ott pusztultak. A macskákgondatlanul futkároznak a gránátesőben, olykor a járőröket mesze útjukon végigkísérik. Egy rommá lőtt faluban a pincében elhelyezke­dett katonákat csapatosan keresték föl a falu visszamaradt macskái; amikor a tüzelés szünetelt, vígan futkároztak a ház körül, mihelyt azonban az ágyúzás ismét megkezdődött, valamennyi lebujt a pincébe és pedig nyugodtan, hogyha a robbaná­sok messziről hangzottak s rohanva, hogy ha a grá­nátok a' közelben robbantak föl. Remegésük szem- mellátható volt, valahányszor a ház közvetlen köze­lében csapott a gránát. Ilyenkor egy sarokban vagy valami más alkalmas helyen lapultak meg, a kato­nákhoz simultak, mintha oltalmat keresnének. A kutya módfölött félti a kölykét. Egy kölykes ku­tyának a vacka a tiszti fedezék közelében volt, s nyugodtan szoptatta a kölykét, ha szünetelt az ágyúzás ; mihelyt azonban eldördült az első ellen­séges ágyú: a kutya kölykével együtt legott meg­jelent a tiszti fedezék ajtaja előtt és bebocsátásért nyöszörgött. Perrier szerint ezek a megfigyelések arról tanúskodnak, hogy a fejlettebb állatok pszicho­lógiája az életveszedelmet illetően hasonlatos az emberéhez. Az életösztön menekülésre készteti őket, de nem egyformán érzékenyek az erős be­hatások iránt. A veszedelem elől való menekülé­sük módja megfelel a megszokott életmódjuknak:

Next

/
Oldalképek
Tartalom