Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)
1917-12-20 / 51. szám
XV. évfolyam. 1917. deoxenber hó 20. 51-ik szám. NAGYBANYA TÁRSADALMA ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20'fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG LY MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 15. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnie Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében i 3. Háborús képek. Deczembcr 19. Még mindig sokan vannak, akik sehogyan sern bírják megérteni a mostani világégést. Hogy háború van, élet-halfilharcz, melynek kimenetelétől függ országunk területi épsége, nemzetünk, függetlenségünk jövendője. Még mindig igen sokan csak azt érzik, az’t tudják, hogy a fronton belül is sokat kell szenvednünk, sokat kell nélkülöznünk, hogy a nagy drágaság immár elviselhetetlen és semmiféle arányban nem állanak a kereseti viszonyokkal. Most amily mértékben emelkednek a munkabérek, talán kétszeres arányban növekszik a legfontosabb s a legnélkülözhetetlenebb élelmi czikkek ára. Maximális árak! No igen, vannak maximális árak a hivatalos papirokon, de a gyakorlati életben úgy az eladók, mint a vevők csak gúnyosan, meg keserűen mosolyognak rajta. Ma már úgyszólván maximálva van minden, de maximális áron kapni semmit sem lehet. Még babot sem, amelyben pedig a mi vidékünk hiányt épen nem szenved. Hogy a zsírról, a szalonnáról meg ne is beszéljünk. Épen most olvassuk a kolozsvári lapokban, hogy az ottani hatóság nagyon erélyes akart lenni s a közélelmezési minisztériumtól szerzett fölhatalmazás alapján rekvirálta a kolozsvári mészárosoknál raktáron levő zsírt és szalonnát. Jellemző, hogy mig maximális áron egy gramm zsirt vagy szalonnát nem lehetett kapni, ugyanakkor száz métermázsánál több zsirt és szalonnát rekvii áltak. Nosza lett egyszerre óriási felzúdulás az érdekelt hentesek körében! És mi történ. ? A maximális árakról szóló rendeletek éi; a józan ész szerint csak annak kellett volr a történnie, hógy a város a rekvirált zsirt és szalonnát maximális áron kiméreti. De nem ez történt. A városi hatóság az erélyes eljárás helyűt alkudozni kezdett a hentesekkel s végül megállapodtak abban, hogy a rekvirált zsir is szalona hetvenöt százalékát a város maximális áron kiméreti, huszonöt százalékát pedig vissza adja a henteseknek, hogy esetleg vállalt kötelezettségeiknél is eleget tehessenek. De hogy mily árban teszik azt, azt b zonyára nein fogják majd publikálni. Hát igy festenek kérem a maximális árak mindennél, ami csak maximálva van. Ami pedig nincs maximálva, ott szabad a vásár, csakhogy nem titokban, hanem a legszemérmetlenebb nyíltsággal. Szóval visszatérve kiindulási pontunkra, tnég mindig igen sokan vannak, akik sehogyan sem birják megérteni, hogy háború van s hogy annak ki.sfcnetelétő! függ országunk területi épsége, nemzetünk, független- j ségünk jövője. Az árdrágítók, az uzsorások csak a saját zsebüket nézik, nem gondolván meg az arany borjú igézetétől való dőreségükben, hogy minden fillérrel, melyet jogosulatlanul a más zsebéből kilopnak, a nemzet energiáját csökkentik. A fogyasztók pedig az árdrágítókkal, az uzsorásokkal való kegyetlen küzdelmükben a saját maguk nyomorúságát nem vaA „Nagybánya“ tárczája. A fölösleges ördög. i. A pokol egyik pinezéjében, ahol csak ezer eleven macska szeme világított, száz esztendő óta dolgozott nagy munkáján egy alárendelt ördög. Máskülönben nagyon szegény ördög. Száz esztendővel ezelőtt véletlenül meghallotta, hogy a pokol forgalmát az fogja igazán fellendíteni, aki olyan czipőket talál fel, hogy amelyik lány a lábára huzza, félrelép. A máskülönben nagyon szegény ördögöt akkor megszállotta az ambíció s másnap már bezárkózott abba a pinezébe, ahol csík ezer eleven macska szeme világított. Har- mincz esztendeig törte a fejét, hogy milyen anyagból kellene azokat a bűvös czipőket csinálni, másik harmincz esztendeig az anyagot hordta össze s most már negyven esztendeje kísérletezett a czipőkkel. Végre nagyot bukfenczezett örömében, mert készen volt egy pár kis női czipője, amelyik a legfényesebben állta meg a próbát. Volt ugyanis a pokolban egy hatszáz éves asszony, akit életében minden férfi megcsalt s azóta még az állatban is gyűlölte a hímet. Ennek a hatszáz esztendős asszonynak lábára csempészte találmányát az ördög és még aznap este rajtakapta az asszonyt a gépház egyik fűtőjével. Még a hatszáz éves asszony is félrelépett, mikor' a czipőit a lábára húzta . . . látni magasabb ethikai szempontból mérlegelik. Ók csak azt érzik, azt tudják, hogy nekik nélkülözni, szenvedniük kell és szidják az urakat, akik rekvirálnak, szidnak mindenkit, akik útjukban állanak, hogy igényeiket nem elégíthetik ki úgy, mint kielégíthették normális időkben. Sehogy sem birják felfogni, hogy mindazt a nyomorúságot, amely most ránk szakadt, a háború idézte föl, melyet reánk kényszeritettek s melyet végig kell küzdenünk, ha csak ezeréves dicsőséges múltúnkat, melyért már oly sok tengernyi vér ömlött, dicstelen jövővel fölcserélni nem akarjuk. Nemzetünk amily kiváló erényeket csilog- tat a harcmezőkön, itthon épen oly sajnálatos jeleit mutogatja annak, hogy a világrendig küzdelem negyedik évében sem tud fölemelkedni arra az ethikai magaslatra, melyet a szerfölött komoly helyzet mindenkitől, a legelsőktől épen úgy, mint a legutolsóktól, megkövetel. A német példa, mely a német népek egységes es összetartó küzdelmének oly fenséges példáit csillogtatja, úgy látszik, nem valami nagy hatással van ránk. A hetven milliós német népnek szinte a vérébe rqent át: hogy mindnyájan egyért, egy mindnyájáért ! Van-e ennek meghatóbb példája, mint gróf Zepelin megrendítő esete? Akiről azt Írták a lapok, hogy azért esett a tüdőgyulladás áldozatává, mert a hiányos táplálkozás folytán meggyöngült szervezete nem birt a gyilkoló kórnak ellent állani. Vagy azt hisziük, hogy a német hadsereg beezé- zet szemefénye, a hatalmas főur nem szerezhette volna meg magának mindazt, amire II. Még egyszer jól megnézte az ördög a kész czipőket. Előtte feküdtek a pontos jegyzetek és sorra vette, hogy nem felejtett-e ki semmit. A disznó, melynek bőréből a czipőket csinálta, kétségtelenül fiatal volt s abban a pillanatban szúrta le, mikor a párjához akart futni. Abban a bőrben még benne volt a ki nem oltott vágynak bizsergése. A czipő felső bőre parázna verebek apró gyöngyszemeivel volt kivarrva s a szemek fölött, mint nyughatatlan rózsaszínű pillangók, harmincz éves asszonyok finom orrezimpái reszkettek. Azok a verébszemek izgatottan kerestek, azok a rózsaszínű czimpák szakadatiannl szimatoltak. Külön tanulmány volt a czipő orra és a czipő sarka. Az orrban egy félig lehunyt, a pillák mögött kéjesen kéklő női szem volt elrejtve. A sarokban az összes pokolra került asszonyok szivéből volt egy-egy parányi darabka. Gomboknak szüzlányszemeket varrt fel az ördög, a czipő talpát pedig százötven utczai leány bőréből préselte össze, csupa olyan leányéból, aki legalább tiz esztendeig megszokásból minden férfi előtt megállt. Mindezeken felül ki volt a czipő bélelve egy hisztérikus asszony bőrével, aki valamikor azzal az imádsággal halt meg az oltár előtt, hogy éjszaka a múzeumban, a megelevenedett Herkules karjai között szeretne meghalni. Olthaíatlan tüzek és képtelen bujaságok tomboltak a czipő minden részecskéjében s a máskülönben nagyon szegény ördög meg volt győződve, hogy a pokol forgalmának emelésére tpbbet sikerült tennie, mint a pokol egész táborkarának együttvéve . . . 111. Egy szombat este aztán fölment a földre. Már régebben kiszemelt magának egy kis leányt, tizenhét esztendőst, tündért, liliomost, fehérbőrűt, aki soha nem olvasott, színházat nem ismert, fiatal embereken a szemét nem felejtette és jókedvű tudatlanságában élt az öreg apjával. Egy esztendő óta figyelte a máskülönben nagyon szegény ördög és úgy találta, hogy* ez a leány, aki nappal nyugodtan dolgozik, éjjel nyugodtan alszik, méltó tárgya lesz a próbának. Ha az ő czipői ezt a kis leányt férfi után viszik, akkor nincs a világnak az a lilioma, aki csúffá tehetné a nagy találmányt. A máskülönben nagyon szegény ördög akkor szombat este még egyszer gyönyörködve figyelte a tizenhét esztendős leányt, aki megöntözte a virágait, jókedvűen játszott a kanári madarával és kilencz órakor már bebújt a tarka párnái közé. Az ördög csettinteti a nyelvével: — Huszonnégy órán belül mindent tudok. IV. A liiiomos leány vasárnap reggel az ágya előtt találta a bűvös pár czipőt. Este fölvette és éjjel félrelépett. Persze, a máskülönben nagyon szegény ördög láthatatlanul tnindig figyelte. Hajnalban az igen nagy öröm volt, mikor a leány a gyönyörű pár czipőt meglátta. Tapsolt a kis leány örömében s azt mondta: — Ilyen gyönyörű czipőről nem is álmodtam. Még egy szál ingben felpróbálta. Illett neki, de hogy is ne illett volna, mikor a máskülönben
