Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)
1917-11-01 / 44. szám
2. oldal. NAGYBÁNYA 1917. November 1. századnak: A legénység szabadságolását kettőzött arányban, ami az állomány 67o-át jelenti. Azonfelül a vasárnapon kívül a hétnek még egy napját engedélyezem neki pihenőül. Martini alezredes. Az uj hadikölcsön. Október 31. Akárminő becsületes igyekezettel is egyengetjük a béke útját, ellenségeink konok reménykedése a hadiszerencse fordulásában továbbra is ránk erőszakolja élet-halálharczunk folytatását. Ez a kényszerhelyzet és hadifölényünk megőrzése, valamint a végső diadal biztosítása kötelességünkké teszi, hogy uj hadikölcsön kibocsátásával ismét előteremtsük a költségeket, melyek hős katonáinknak lehetővé teszik, hogy hazánk védelmét zavartalanul folytathassák és győzelmes befejezésre juttathassák. Minden, amire tekintetünk esik, arra serkent, hogy ezt a ránk háruló s a háború mai viszonyai között döntő jelentőségű feladatot minél fényesebben oldjuk meg. Ellenségeinknek csak az ereje van roppanófélben, de a vágyuk, hogy minket megsemmisítsenek, még mindig a régi lánggal lobog. Hogy ez is minél alaposabban lelohadjon, a hadikölcsön teljes sikerével kell rajtacsapnunk, hadd lássák, hogy gazdasági kimerülésünkre alapított minden számításuk ostoba illúzió. Azután szinte végtelen hadállásaink során nincs egyetlen pont, amely ne ellenségeink siralmas katonai kudarczait hirdetné, tehát dicső fiaink kiömlött vérének és legendás hősiességének is tartozunk azzal, hogy végleges győzelmünk lehetővé tételével hozzájuk újból is méltóknak bizonyuljunk. Pénzünk is van bőséggel, hiszen a jó termés, a háborús kereset s a líáborus árak valósággal felduzzasztották pénzkészleteinket, melyek számára gazdaságosabb s egyben hazafiasabb befektetés a hadikölcsönnél nincsen. És itt van a hetedik német hadikölcsönnek fényes sikere. Ha eddig még mindig lépést tudtunk tartani dicső szövetségesünkkel, ezekben a sorsdöntő napokban a hetedik hadikölcsön eredményében sem szabad elmaradnunk mögötte. De mindenekfölött azért, mert napnál viiáegy kicsi elől a középen. Az apró jármű elé, mint temetéseknél, három pár ló van fogva, hat jól megtermett pinzgaui. De igy hatan is csak nehezen bírják. A kocsis egy tüzér, magyarul biztatja őket: — Bibor! Sári ! ! — és megsuhogtatja hosszú ostorát a hegyezett fülök táján. Sári, Bibor meg a többi négy kidület szemekkel nagyokat lihegve kapaszkodnak a frissen készült éles kavicsos utón. — Mi az őrdög olyan nehéz ezen a bolondos taligán ? — kérdem. A tüzér rám mered: — Abrakot viszünk a kövér Mariskának, — mondja — bizony nagyétü a kisasszony. Mindössze két lövedék van a fogaton és hat ló alig bir vele. Szemben velünk apró lovacskák, óvatosan figyelve miden lépésükre, majdhogy elférnek a pinzgauiak alatt. Van köztük olyan, mely kisebb a borjúnál, cirkuszban is csodájára járnának. Már tudják az utat fel a hegyre, le hegyről és úgy térpek ki a szembe jövő kocsiknak, okosabban mint az ember. Libasorban, egyetlen kísérővel jönek-mennek ezek a fáradhatatlan, szerény igényű málhásállatok, végtelen sorukból az elsők már rég az erdőben járnak, a hátulja még csak be se fordult az útra. Mesziről a járásuk úgy hallatszik, mint a gyerekek lépte, amikor menni tanulnak. Vagy két órája hogy jövünk. Valahonnan nagyon messziről tompán ide hallatszik a toronyóra. Előbb négyet üt vékonyát és kettőt vastagabban. — Főhadnagy ur, — mondom, — talán már el is hagytuk az ütegeinket? gosabb ellenségeink szándéka, hogy édes hazai földünk elrablására szövetkeztek és törtek ellenünk. Hogy ezeréves és nemzeti dicsőségünktől ragyogó állami létünket s újabb évezrekre hivatott jövőnket szeretnék a semmiségbe fullasztani. Ettől a tudattól fel kell forrni minden csöpp magyar vérnek. Olyan végső összeggel kell majd a hetedik hadikölcsönt lezárnunk, amelyből ország-világ láthassa: nemcsak vérben, de pénzáldozatban is mindig telik annyi tőlünk, amennyi épen elég arra, hogy drága hazánk épségét és féltett nemzeti jövőnket akár az egész világ ellen is megvédelmezzük ! A reformáció .jubileuma. Október 31. Ma, okt. 31-én, éppen négyszáz éve annak, hogy Luther Márton az ő hires 95 tételét kiszögezte a vittembergi vártemplom ajtajára s ezzel megkezdte a reformációt, Zwingli csak két év múlva 1519-ben kezdett prédikálni, Kálvin még később s igy az összes protestáns egyházak Luther említett törvényétől számítják a reformáció kezdetét. Ezért ünnepelnek minden államban s igy nálunk is. Az ünneplések természetesen különböző fokozatúak. Ünnepelhet a gyülekezet, az egyházmegye, kerület, az egyetemes egyház. A nagybányai ref. egyházmegye még a múlt hónapban tartotta itt emlékünnepélyét. A helybeli ref. egyházközség 'vasárnap, nov. 28-án ünnepelt, amikor is úrvacsorát osztottak, díszközgyűlést tartottak s az egyházfenntartó helyi alapra szép összeget adakoztak össze. Értesülésünk szerint 4500 koronát tesz ki a hívek ez újabb áldozatkészségének eredménye. Különben az egyház hivatalos meghívója egyéb részleteket is megmagyaráz. A meghívó igy hangzik: Meghívó. Nagybányai református egyházunk a reformáció négyszázados évfordulóját a következő ünnepélyekkel üli meg: 1) Október 27-edikén este 8 órakor és 28-án reggel 6 órakor az ünnepjelzésére negyed óráig tartó harangozás. 2) Október 28-adikán, vasárnap délelőtt ünnepi istentisztelet és urvacsoraosztás a templomban. Perselypénz az országos közalapra. Kérjük hitfeleinket, hogy az Ur asztalához mennél nagyobb számban járulni buzgólkodjanak! 3) Istentisztelet után 11 és 7a órakor presbyteri diszgyűlés az egyház tanácstermében, hol a — Az ágyúink — feleli — még másfél órányira vannak felettünk. — Elképzelni is lehetetlen, hogy kerültek oda ? — Bizony, nehéz munka volt. A mi derék katonáink darabokra szedték és úgy vonszolták fel ezen az egyre meredekebb keskeny ösvényen, amelyen ló már meg nem áll. Fatalpokon csúsztatták a magasba. Hajnalodik. Keletről az éjszaka ködbe megy át, alul a völgyben néhány kigyult lámpás világit. Enyhe szellő csókol végig bennünket és minden olyan szép és békés. A háborút majdnem elfelejtettük. Egy egész mező jobbra az ösvénytől teli alpesi rózsával. Már nyúlnék is utána, hogy szakasszak belőle, amikor közvetlen alattam és jobbra tőlem borzalmas dörej, mely vészjóslóan száguld végig a hegyeken, a legmagasabbikja, biztos éppen most dőlt össze. A főhadnagy az órája után kap. — Látja, négy óra, ugy-e, milyen pontosak vagyunk. — Pontosak, igen, de még sem értem. Alattunk ágyuk dörögnek, melyek mellett el kellett hogy jöjjünk hogy lássuk őket. Nem értem. A főhadnagy diadalmaskodik: — Persze, hogy elkellett jönnünk mellettük, el is jöttünk. Tudja mikor ? Abban a percben, amelyben az újságíró ösztöne megszólalt önben és azt kérdezte, hogy hát merre is vannak az ütegeink ? Akkor haladtunk el az ágyuk mellett, talán tiz lépésre jobbra voltak. De olyan fedett állásban, hogy lehetetlenség észrevenni. Ekkor a pokoli hangverseny már megkezdődött. A csendtől, a békétől, amely alig valamivel elébb még a háborút is el tudta felejtetni, nem presbyter egyháztagokat is szívesen látják. A diszgyűlés tárgysorozata: a) Fohász után elnöki megnyitó. b) Az egyetemes konvent által kiadott emlékirat felolvasása. c) Az egyházközségre vonatkozó főbb adatok jegyzőkönyvi megörökítése. d) E nap emlékére tett adományok és alapítványok bejelentése. Kérjük minden rendű és rangú hitfeleinket, hogy kegyes adományokkal és alapítványokkal az évforduló méltóképen való megörökítéséhez hozzájárulni szíveskedjenek. Az adományok és alapítványok vasárnap délelőtti istentiszteletig a lelkész! hivatalhoz bejelentendők. Eddig Takács Lajos egyháztag jelentett és fizetett be 400 K alapitpányt. Kérjük, hogy kiki most az ő igazi hitét jó cselekedetben mutassa meg! e) A diszgyűlés bezárása. 4) Délután 2 és lk órakor istentisztelet. Utána az elemi és polgári iskolai növendékek ünnepélye a templomban. 5) Október 31-edikén reggel 8 órakor isten- tisztelet. Utána a gimnáziumi tanulók ünnepélye az egyház tanácstermében. Ezekre az ünnepélyekre az egyház minden tagját szeretettel meghívjuk. Nagybánya, 1917. október 20. napján. Soltész Elemér L. Bay Lajos lelkész. főgondnok. A ref. egyház azért ünnepelt 28-án, mert a reformáczió emlékét minden évben október utolsó vasárnapján szokta tartani. A helybeli ág. h. ev. egyház ünnepélyei most vannak folyamatban s 4-ig tartanak. Ma volt a díszközgyűlés, hol tudtunkkal 10000 koronán felül való adományokat jelentettek be a helyi egy- házfentartó alapra. Valóban tiszteletre méltó a protestánsoknak e páratlan és kimerithetlen áldozatkészsége. Az ág. h. ev. egyház idevonatkozó meghívója igy hangzik: Meghívó a nagybányai ág. h. ev. egyház- községnek 1917. okt. 31-én d. e. 11 órakor a templomban tartandó reformációi 400 éves jubileumi díszközgyűlésére. Tárgyak: 1. A gyűlés megnyitása. 2. Egyházfentartó alap létesítése, az idevonatkozó alapitó levelek elfogadása. 3. Az egyetemes szeretetház-alapnak az egyház ingyen telket ajánl föl árvaház létesítésére. 4. Kimondja a gyűlés a gyűjtés elrendelését az egyetemes szeretetház-alapra. Nagybánya, 1917. október hó 20-án. Révész János Szabó Adolf lelkész. főfelügyelő. Tudomásul: Okt. 28-án d. e. 10 órakor könyörgés a templomban, duettet énekel Révész Jáe percben egy egész világnyi távolságba jutottunk . . . Valami vékonyan és furcsán, mint gyerek sivitás, a koncertben: a kis hegyi ágyuk hangja, melyek velünk egy szinten állanak. Aztán pillanatnyi keserves vonyitás, mint a kutya, ha a farkára lépnek, tábori ágyú egy shrapnellel köszönti az ébredő napot. Majd valamivel távolabb mintha egy fahíd roskadna össze súlyos terhe alatt, megszólalnak a nehéz Haubitzok, melyek mélyen alattunk állanak. Végül mindet tulharsogva, rettenetes mennykőcsapás és mintha a föld megmozdult volna, hosszúra nyúlt tompa sistergés: egy lavina indult meg. A kövér Mariska hangja ez, a harminc és felesé, aki a völgyből küld halálos jóreggelt az olasznak. Tizenegy hónapja járom a harctereket és megéltem nem egy borzalmas szenzációt. Mindig azt hittem, még a háborúban is véget ér egyszer a rémség fokozata, és amikor megszűnt a dörgés a véres tetemek fölött, gondoltam, rémségben nem lehet tovább. Ámde az iszonyat, amely a féktelen koncert nyomán fakad, túlszárnyal minden fantáziát. Hihetetlen, hogy emberek idézhetik elő ezt a hörgő melódiát, amely a sziklás hegyekben háromszorosan gyilkosán hangzik. Aki ezt hallotta, tudja, milyen lesz a kiséret, majd ha az ég találkozik a földdel és végérvényesen összedől a világ. Hová lettek az előbb még megbámult természeti csudák, érezni, miként borul fekete lepel a tájra, a szív gyászszal lesz tele és törmedék ciklámen, sötétkék enzián, tűzpiros alpesi rózsa már feketén virágzik, nincs szine, se illata többé. Negyed órák múlnak el, mig az ember próbál úrrá lenni az idegei fölött és még százszor gondolja át az egészet. Ahogy megindultunk ma
