Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)

1917-11-01 / 44. szám

1917. November 1. nos és Zoltán Révész Jánosné kisérete mellett. D. u. 5 órakor istentisztelet, lelkész prédikál a múltról. Okt. 30-án este 7 órakor emlékharangozás és toronyzene. Okt. 31-én d. e. 10 órakor urvacsoraosztás lehetően az összes hívek részvételével. Duettet éne­kelnek Révész Ilike és Ibolyka. Ima a békéért. D. e. 11 órakor díszközgyűlés a nők rész­vételével. D. u. 5 órakor istentisztelet, lelkész pré­dikál a jelenről. Nov. 4-én d. e. 10 órakor könyörgés. Szólót énekel: Révész Ilike. D. u. 5 órakor istentisztelet, lel­kész prédikál a jövőről. Ünnepi befejező könyörgés. Az összes istentiszteleteken offertóriumok a templom javára. Az eddigi ünnepélyeken mindig tömve volt a'gyönyörűen diszitett szép kis templom, melyben tegnap toronyzeneként az „Erős várunkat“ és a „Himnuszt játszották. Őszintén sajnáljuk, hogy a háborús hangu­lat nem kedvez ezeknek az ünnepségeknek s épp azért nem nyilatkozhatnak meg oly méltó impo­záns formában, amint a lelkiismereti szabadság nagy gondolata azt megérdemelné. HIRE k. Október 31. Személyi hírek. Bálint Imre erdőtanácsos szabadság­idejére Kolozsvárra és Nagyváradra utazott. Kitüntetés. Őfelsége a király Veress Jó­zsef tüzérfőhadnagyot, az 51. honvéd tábori ta- raczkos ezred ütegparancsnokát, az ellenség előtt tanúsítóit hősi magatartása elismeréséül ismétel­ten legfelsőbb dicsérő elismerésével tüntette ki s egyidejűleg neki a kardokat adományozta. A vitéz főhadnagy, akit már két signum laudis-sal és a katonai érdemkereszttel tüntettek ki, Veress József bányaigazgató fia. Esküvő. Csics Ödön m. kir. honvédalezre­des ma tartotta esküvőjét Karsa Eugéniával. A házasságkötésnél mint tanuk Borosjenői dr. Ká­dár Antal kér. főorvos és Szőkefalvi Szentmildósy Ödön h. ügyvezető orvos szerepeltek. A király névünnepe. November hó 4-én, vasárnap lesz felséges királyunk névünnepe. Ez alkalommal a plébánia templomban délelőtt 10 órakor ünnepi mise lesz, melyen részt vesznek a hatóságok s az iskolák növendékei is. A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára sirvilágitás megváltás czimén ujab­éjjel, amint jöttünk el hazulról, — hazulról, Iste­nem ! — vergődtünk végig az utón, a világtalan erdőn, ösvényeken ki ismét az útra, a tüzér, a toronyóra, melyet még emberek kongattak, káp- rázat volt, hogy kapaszkodtunk mind feljebb mind magasabbra, egyik szikláról a másikra, melyek alatt szakadékok oly hivogatón, mint tátott szájak, meredtek felénk? Az ágyudörgés és nyomában száz halál nem puszta szó, — mi itt, és csak valamivel odébb a másik hegyháton az olasz, aki hevesen vála­szol. De nem soká a terv kész és biztos, hogy beválik. Majd elhalgatatja a Mariska, a harmincz és feles, a kövér Mariska, a legfélel­mesebb ágyunk, amelyet talán egy tűzmester szeretője után neveztek igy el. És csakugyan, már megint dörög az ég és valahol mélybe óriási tüdők hörögnek. A lélegzetem eláll, összeszoritott ajakkal számolok harmincig. Aztán egy távoli hegyormon hirtelen füstfelleg, mely nyomban kiszélesedik és ismét hirtelen, mint ciklon a hegy­csúcsa visszahull. Ugyanekkor jobbról balról shrapnellek érintetlenül fehér felhőcskéi. A nehéz gránát és shrapnell harmonikusan dolgoznak az alpinók ellen. A gránát kikergeti őket fedezékeik­ből, de csak a shrapnell-esőbe van menekvés. Az egyik biztos halálból futólépésben a másikba. És hogy kétség se maradjon : egész közel a a gépfegy­verek kattognak, apró hangszerek a hatalmas zene­karban, melyet a leghíresebb mester dirigál. Két teljes óráig néztük a borzalmas szinjá- jékot, a két óra tiz év hosszú volt. A szemünkkel a mi tüzérségünk munkáját kisérjük, a fülünkkel az olaszét. Ők főképp shrapnellel dolgoztak, csak közbe volt egy gránát, mely tompán és NAGYBÁNYA ban a következő adományok folytak be: Kende Erzsébet 30 K, özv. Bittsánszky Edéné 20 K, György Gusztávné, özv. Gál- lisz Györgyné, Stoll Béla, Ludinszky Lajos, Harácsek Vilmos, Németh Béláné 10—10 K, Rezső Gyula, Mladeiovszky Lajos 6—6 K, Glavitzky Károly,“ Prohászka Ilona 5—5 korona, Horváth Istvánné, Boczor Já­nosné, Wienerberger Károly 2—2 K. Az újabb adnmányokkal az alap 6864 K 81 fillérre növekedett. További szives adomá­nyokat kérünk! Halottaknapi ájtatosságok. November 1-én délelőtt 10 órakor a plébánia templomban ünnepi mise lesz; este 6 órakor a halottakért ájtatosság, mely alkalommal az egyházi beszédet Rácz Miklós segédlelkész tartja. November 2-án 7, 8 órakor gyászmisét tartanak; 9 órakor gyász- misét tartanak az elesett katonák lelki üdveért- Este 5 órakor ájtatosság lesz a Rozália kápolna, ban, azután világítás. A nagy megpróbáltatások e nagy napjaiban inkább virágokkal áldozzunk halottaink emlékének s egy-egy sírra legfölebb egy-egy mécsest gyújtsunk, de legczélszerübb volna még ezt is teljesen mellőzni. Hő si halál. Mély részvéttel vesszük a hirt, hogy Makovics József, az 5. gyalogezred vitéze, a galicziai harezmezőn életének 22. évében hősi halált halt. A vitéz katona emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni többi hőseink sorában! Az ötösök ezredesének köszöneté. La­punk egyik legutóbbi számában közöltük azt a lelkes felhívást, melyet Reviczky Ádám, az ötösök vitéz óbestere a város társadalmához intézett s amelyben az ötös ezred rokkantainak s árváinak segélyezését kérte. Egyúttal jeleztük, hogy a város e czélra 500 K-t adományozott. Reviczky ezredes most a következő levelet intézte lapunk szerkesztőjéhez: Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Megtisztelve érzem magam azon figyelem által, hogy becses lapjának 42-ik számát ré­szemre megküldeni szíveskedett. Végtelen öröm­mel tölt el a tudat, hogy az öiös ezrednek ál­talam olyan szeretettel ápolt rokkant, özvegy és árva alapja olyan kezekbe került Nagybányán, amelyek azt a legnagyobb jóakarattal, körül­tekintéssel és népünkért buzgó, hazafias kész­séggel segítik diadalra vinni. Bizton tekintek az ügynek jövője felé, ha látom, hogy városaink tanácsai és sajtóorgánu­mai, tehát az egész város mozgató lelke, együt­tesen, karöltve buzgólkodnak helyre hozni azt a nagy mulasztást, amelyben eddig ezredünknél ártalmatlanul az erdőt éri, melyen nemrég hogy átjöttünk. De érezhetően vészit az ellenséges ágyúzás intenzivitásából, a lövedékek mind gyen­gébben és szórványosabban jelentkeznek. Aztán rövid időre odaát a tüzelés megszűnik egészen. Biztos, hogy a kövér Mariska jól végezte dolgát: az olasz ütegek felfedve, uj állásokba igyeksze­nek. Hogy melyik részen volt a tüzérségi fölény e vörösre gyűlt hajnalon: nem lehetett kétséges. Már dél volt, amikor ugyanazon az utón, amelyen jöttünk, megindultunk visszafelé. Az olasz ágyuk ismét megszólaltak és a mieink rej­telmes biztonsággal feleltek. Az utakon az apró lovakkal ismét találkozunk, most már megterhelten lőszerrel, élelemmel jönnek visza a hadtápállo- másról, még tudomást sem vesznek a véres ziva­tarról, mely most a napatói bearanyozottan folyik tovább. Egy pár fát az olasz gránát rongyokban fektetett végig az utón és ezek megakasztják a a hűséges állatokat odaadó igyekezetükben. Csen­desen várnak, mig az akadályt elháritják előlük és a füvet rágják. Aztán haladnak nógatás nélkül szé­pen sorjában ismét tovább. Néhány sebesült a maga lábán vonszolja magát lefelé a meredek utón, a saját rakta kötéseken cseppenkéntszivárog át a forró vérök. Egy fiatéi tüzértisztet a katonái cepel- nek sátorponyván. A feje van bekötve, meg a keze, mind a kettő. Iszonyúan szenvedhet. A bepólyázott fejét még is felveti a magyar beszédünkre. — Mesze van ide Magyarország? — kérdi. Es nem is várva a választ, vérés fejével erőtlenül visszahanyatlik. — Pedig ott volna jó meghalni — hebegi alig érthetően és egészen magának. Szomory Emil. 3. oldal. a rokkantak, özvegyek és árvák alapjának ügye elhanyagoltatott. Isten áldja meg a Szerkesztő Urnák és becses lapjának buzgolkodását és midőn további szives támogatásukat kérem, egyben kívánok sok sikert működésükhöz ezután is. Tábori posta 618, 1917. okt 26. Hazafias tisztelettel: kész hive Reviczky Ádám ezredes. Mi ismételten kérjük városunk lelkes és ha­zafias közönségét, hogy Reviczky Ádám ezredes kérelme fölött ne térjen napirendre s ne vonja meg szeretetteljes gondoskodását azon ezredtől, melyben a mi fiaink is szolgálnak. Különösen fölkérjük azokat, akik városunk szellemi és mű­vészi mozgalmainak vezetői, irányitói, hogy bármi­féle jétékonycélu felolvasó, művészi, hangverseny vagy színházi est rendezésénél ne feledkezzenek meg az ötösökről, akik vitézségükkel városunkra is csak dicsőséget árasztottak. Az adományok a Szatmári Kereskedelmi Bank Részvénytársaság czi- mére küldendők, de azok közvetítésére készséggel vállalkozik szerkesztőségünk is ! Zenekari hangverseny. Nagysza­bású zenekari hangverseny lesz városunk­ban a jövő hó közepe táján. A zenekari hangversenyt a Lendvay-szinházteremben tartják meg s a rendezés élén Németh Béla íőgimnáziumi tanár, ismert nevű zeneszerző áll, akinek neve már előre is biztosítja a magas művészi nívót. A hangversenyt a nagybányai hadi árvák és az Ottó hadi árvaház javára rendezik. Legközelebbi szá­munkban közöljük a részletes műsort, mely igen változatos. A hangverseny iránt már is nagy érdeklődés mutatkozik. A győzelem. Az olaszországi győzelmi hírek óriási lelkesedést keltettek városunkban is. Csak a háború legelső idejében volt oly lelkes, mámoros a hangulat, mint amikor olaszországi győzelmes offenzivánkról a legelső hírek meg­érkeztek. A városi középületeket azonnal fellobo­gózták a szövetséges hatalmak zászlóival s az emberek nagy tömegekben olvasták a hivatalos táviratokat; ünnepi, mámoros hangulat ömlött el az utczákon s a szivek mélyén ismét felvillant a remény: hátha ez a nagy győzelem közelebb hozza majd a világszerte áhított békét! Nagy betörés. Mára, keddre virradó éjjel nagy betörés történt városunkban, mely élénken emlékeztet a nagyobb városok szenzácziós kassza- fúrásaira. Steinfeld Mór és Fia gyümölcs és ter­mény nagykereskedő ezég Szent Miklós-tér 15. szám alatt levő irodájába törtek be ismeretlen tettesek, hol most, a gyümölcsvásár szezonjában nagyobb összegű pénzt sejtettek. A betörést ma reggel, irodanyitáskor a ezég egyik tagja, Stein- feld Andor vette észre, aki az üzleti rolló fel­húzásakor a belső ajtót is zárva találta, holott ezt az ajtót sohasem szokták becsukni. Azonnal rosszat sejtett s sejtése valónak is bizonyult. Amint az irodába léptek, látták, hogy a nagy Wertheim-szekrény első falán egy jó ökölnyi nyílás tátong, mig a padló tele van szórva a Wertheimban őrzött részvényekkel, értékpapírok­kal, váltókkal és betéti könyvekkel. Ez értékeket az ismeretlen tettes kivette ugyan a szekrényből, de nem vitte el, hanem szétszórta a szobában. De annál alaposabban megdézsmálta a pénzes kasszát, honnan negyvenezer s pár száz bőrö­ndnyi összeget vitt el. Fölfeszitette még az író­asztal fiókját is, honnan csekély értékű posta­bélyeget vitt el, mig az ottlevő okmánybélyegek- hez nem nyúlt. A csendőrség a rendőrséggel karöltve csakhamar megjelent a helyázinén s meg­állapították, hogy a betörők az udvarról hatoltak be az irodahelyiségbe. Az ajtót egyszerűen ki­nyitották álkulcscsal s azt ismét bezárva láttak munkához. A nagy Wertheim-szekrény felső ré­szén, a lemezen egy kereszt alakú nyílást vágtak s azután a lemezeket fölhajíogatva fúrták meg a szekrényt s nyitották ki. Munkájuk mindenben nagy szakértelmet árul el s erre vall az is, hogy munkájuk végeztével a szekrény felső zárát be­zárták, holott ahoz a czégtulajdonosoknak kulcsuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom