Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)
1917-11-01 / 44. szám
1917. November 1. nos és Zoltán Révész Jánosné kisérete mellett. D. u. 5 órakor istentisztelet, lelkész prédikál a múltról. Okt. 30-án este 7 órakor emlékharangozás és toronyzene. Okt. 31-én d. e. 10 órakor urvacsoraosztás lehetően az összes hívek részvételével. Duettet énekelnek Révész Ilike és Ibolyka. Ima a békéért. D. e. 11 órakor díszközgyűlés a nők részvételével. D. u. 5 órakor istentisztelet, lelkész prédikál a jelenről. Nov. 4-én d. e. 10 órakor könyörgés. Szólót énekel: Révész Ilike. D. u. 5 órakor istentisztelet, lelkész prédikál a jövőről. Ünnepi befejező könyörgés. Az összes istentiszteleteken offertóriumok a templom javára. Az eddigi ünnepélyeken mindig tömve volt a'gyönyörűen diszitett szép kis templom, melyben tegnap toronyzeneként az „Erős várunkat“ és a „Himnuszt játszották. Őszintén sajnáljuk, hogy a háborús hangulat nem kedvez ezeknek az ünnepségeknek s épp azért nem nyilatkozhatnak meg oly méltó impozáns formában, amint a lelkiismereti szabadság nagy gondolata azt megérdemelné. HIRE k. Október 31. Személyi hírek. Bálint Imre erdőtanácsos szabadságidejére Kolozsvárra és Nagyváradra utazott. Kitüntetés. Őfelsége a király Veress József tüzérfőhadnagyot, az 51. honvéd tábori ta- raczkos ezred ütegparancsnokát, az ellenség előtt tanúsítóit hősi magatartása elismeréséül ismételten legfelsőbb dicsérő elismerésével tüntette ki s egyidejűleg neki a kardokat adományozta. A vitéz főhadnagy, akit már két signum laudis-sal és a katonai érdemkereszttel tüntettek ki, Veress József bányaigazgató fia. Esküvő. Csics Ödön m. kir. honvédalezredes ma tartotta esküvőjét Karsa Eugéniával. A házasságkötésnél mint tanuk Borosjenői dr. Kádár Antal kér. főorvos és Szőkefalvi Szentmildósy Ödön h. ügyvezető orvos szerepeltek. A király névünnepe. November hó 4-én, vasárnap lesz felséges királyunk névünnepe. Ez alkalommal a plébánia templomban délelőtt 10 órakor ünnepi mise lesz, melyen részt vesznek a hatóságok s az iskolák növendékei is. A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára sirvilágitás megváltás czimén ujabéjjel, amint jöttünk el hazulról, — hazulról, Istenem ! — vergődtünk végig az utón, a világtalan erdőn, ösvényeken ki ismét az útra, a tüzér, a toronyóra, melyet még emberek kongattak, káp- rázat volt, hogy kapaszkodtunk mind feljebb mind magasabbra, egyik szikláról a másikra, melyek alatt szakadékok oly hivogatón, mint tátott szájak, meredtek felénk? Az ágyudörgés és nyomában száz halál nem puszta szó, — mi itt, és csak valamivel odébb a másik hegyháton az olasz, aki hevesen válaszol. De nem soká a terv kész és biztos, hogy beválik. Majd elhalgatatja a Mariska, a harmincz és feles, a kövér Mariska, a legfélelmesebb ágyunk, amelyet talán egy tűzmester szeretője után neveztek igy el. És csakugyan, már megint dörög az ég és valahol mélybe óriási tüdők hörögnek. A lélegzetem eláll, összeszoritott ajakkal számolok harmincig. Aztán egy távoli hegyormon hirtelen füstfelleg, mely nyomban kiszélesedik és ismét hirtelen, mint ciklon a hegycsúcsa visszahull. Ugyanekkor jobbról balról shrapnellek érintetlenül fehér felhőcskéi. A nehéz gránát és shrapnell harmonikusan dolgoznak az alpinók ellen. A gránát kikergeti őket fedezékeikből, de csak a shrapnell-esőbe van menekvés. Az egyik biztos halálból futólépésben a másikba. És hogy kétség se maradjon : egész közel a a gépfegyverek kattognak, apró hangszerek a hatalmas zenekarban, melyet a leghíresebb mester dirigál. Két teljes óráig néztük a borzalmas szinjá- jékot, a két óra tiz év hosszú volt. A szemünkkel a mi tüzérségünk munkáját kisérjük, a fülünkkel az olaszét. Ők főképp shrapnellel dolgoztak, csak közbe volt egy gránát, mely tompán és NAGYBÁNYA ban a következő adományok folytak be: Kende Erzsébet 30 K, özv. Bittsánszky Edéné 20 K, György Gusztávné, özv. Gál- lisz Györgyné, Stoll Béla, Ludinszky Lajos, Harácsek Vilmos, Németh Béláné 10—10 K, Rezső Gyula, Mladeiovszky Lajos 6—6 K, Glavitzky Károly,“ Prohászka Ilona 5—5 korona, Horváth Istvánné, Boczor Jánosné, Wienerberger Károly 2—2 K. Az újabb adnmányokkal az alap 6864 K 81 fillérre növekedett. További szives adományokat kérünk! Halottaknapi ájtatosságok. November 1-én délelőtt 10 órakor a plébánia templomban ünnepi mise lesz; este 6 órakor a halottakért ájtatosság, mely alkalommal az egyházi beszédet Rácz Miklós segédlelkész tartja. November 2-án 7, 8 órakor gyászmisét tartanak; 9 órakor gyász- misét tartanak az elesett katonák lelki üdveért- Este 5 órakor ájtatosság lesz a Rozália kápolna, ban, azután világítás. A nagy megpróbáltatások e nagy napjaiban inkább virágokkal áldozzunk halottaink emlékének s egy-egy sírra legfölebb egy-egy mécsest gyújtsunk, de legczélszerübb volna még ezt is teljesen mellőzni. Hő si halál. Mély részvéttel vesszük a hirt, hogy Makovics József, az 5. gyalogezred vitéze, a galicziai harezmezőn életének 22. évében hősi halált halt. A vitéz katona emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni többi hőseink sorában! Az ötösök ezredesének köszöneté. Lapunk egyik legutóbbi számában közöltük azt a lelkes felhívást, melyet Reviczky Ádám, az ötösök vitéz óbestere a város társadalmához intézett s amelyben az ötös ezred rokkantainak s árváinak segélyezését kérte. Egyúttal jeleztük, hogy a város e czélra 500 K-t adományozott. Reviczky ezredes most a következő levelet intézte lapunk szerkesztőjéhez: Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Megtisztelve érzem magam azon figyelem által, hogy becses lapjának 42-ik számát részemre megküldeni szíveskedett. Végtelen örömmel tölt el a tudat, hogy az öiös ezrednek általam olyan szeretettel ápolt rokkant, özvegy és árva alapja olyan kezekbe került Nagybányán, amelyek azt a legnagyobb jóakarattal, körültekintéssel és népünkért buzgó, hazafias készséggel segítik diadalra vinni. Bizton tekintek az ügynek jövője felé, ha látom, hogy városaink tanácsai és sajtóorgánumai, tehát az egész város mozgató lelke, együttesen, karöltve buzgólkodnak helyre hozni azt a nagy mulasztást, amelyben eddig ezredünknél ártalmatlanul az erdőt éri, melyen nemrég hogy átjöttünk. De érezhetően vészit az ellenséges ágyúzás intenzivitásából, a lövedékek mind gyengébben és szórványosabban jelentkeznek. Aztán rövid időre odaát a tüzelés megszűnik egészen. Biztos, hogy a kövér Mariska jól végezte dolgát: az olasz ütegek felfedve, uj állásokba igyekszenek. Hogy melyik részen volt a tüzérségi fölény e vörösre gyűlt hajnalon: nem lehetett kétséges. Már dél volt, amikor ugyanazon az utón, amelyen jöttünk, megindultunk visszafelé. Az olasz ágyuk ismét megszólaltak és a mieink rejtelmes biztonsággal feleltek. Az utakon az apró lovakkal ismét találkozunk, most már megterhelten lőszerrel, élelemmel jönnek visza a hadtápállo- másról, még tudomást sem vesznek a véres zivatarról, mely most a napatói bearanyozottan folyik tovább. Egy pár fát az olasz gránát rongyokban fektetett végig az utón és ezek megakasztják a a hűséges állatokat odaadó igyekezetükben. Csendesen várnak, mig az akadályt elháritják előlük és a füvet rágják. Aztán haladnak nógatás nélkül szépen sorjában ismét tovább. Néhány sebesült a maga lábán vonszolja magát lefelé a meredek utón, a saját rakta kötéseken cseppenkéntszivárog át a forró vérök. Egy fiatéi tüzértisztet a katonái cepel- nek sátorponyván. A feje van bekötve, meg a keze, mind a kettő. Iszonyúan szenvedhet. A bepólyázott fejét még is felveti a magyar beszédünkre. — Mesze van ide Magyarország? — kérdi. Es nem is várva a választ, vérés fejével erőtlenül visszahanyatlik. — Pedig ott volna jó meghalni — hebegi alig érthetően és egészen magának. Szomory Emil. 3. oldal. a rokkantak, özvegyek és árvák alapjának ügye elhanyagoltatott. Isten áldja meg a Szerkesztő Urnák és becses lapjának buzgolkodását és midőn további szives támogatásukat kérem, egyben kívánok sok sikert működésükhöz ezután is. Tábori posta 618, 1917. okt 26. Hazafias tisztelettel: kész hive Reviczky Ádám ezredes. Mi ismételten kérjük városunk lelkes és hazafias közönségét, hogy Reviczky Ádám ezredes kérelme fölött ne térjen napirendre s ne vonja meg szeretetteljes gondoskodását azon ezredtől, melyben a mi fiaink is szolgálnak. Különösen fölkérjük azokat, akik városunk szellemi és művészi mozgalmainak vezetői, irányitói, hogy bármiféle jétékonycélu felolvasó, művészi, hangverseny vagy színházi est rendezésénél ne feledkezzenek meg az ötösökről, akik vitézségükkel városunkra is csak dicsőséget árasztottak. Az adományok a Szatmári Kereskedelmi Bank Részvénytársaság czi- mére küldendők, de azok közvetítésére készséggel vállalkozik szerkesztőségünk is ! Zenekari hangverseny. Nagyszabású zenekari hangverseny lesz városunkban a jövő hó közepe táján. A zenekari hangversenyt a Lendvay-szinházteremben tartják meg s a rendezés élén Németh Béla íőgimnáziumi tanár, ismert nevű zeneszerző áll, akinek neve már előre is biztosítja a magas művészi nívót. A hangversenyt a nagybányai hadi árvák és az Ottó hadi árvaház javára rendezik. Legközelebbi számunkban közöljük a részletes műsort, mely igen változatos. A hangverseny iránt már is nagy érdeklődés mutatkozik. A győzelem. Az olaszországi győzelmi hírek óriási lelkesedést keltettek városunkban is. Csak a háború legelső idejében volt oly lelkes, mámoros a hangulat, mint amikor olaszországi győzelmes offenzivánkról a legelső hírek megérkeztek. A városi középületeket azonnal fellobogózták a szövetséges hatalmak zászlóival s az emberek nagy tömegekben olvasták a hivatalos táviratokat; ünnepi, mámoros hangulat ömlött el az utczákon s a szivek mélyén ismét felvillant a remény: hátha ez a nagy győzelem közelebb hozza majd a világszerte áhított békét! Nagy betörés. Mára, keddre virradó éjjel nagy betörés történt városunkban, mely élénken emlékeztet a nagyobb városok szenzácziós kassza- fúrásaira. Steinfeld Mór és Fia gyümölcs és termény nagykereskedő ezég Szent Miklós-tér 15. szám alatt levő irodájába törtek be ismeretlen tettesek, hol most, a gyümölcsvásár szezonjában nagyobb összegű pénzt sejtettek. A betörést ma reggel, irodanyitáskor a ezég egyik tagja, Stein- feld Andor vette észre, aki az üzleti rolló felhúzásakor a belső ajtót is zárva találta, holott ezt az ajtót sohasem szokták becsukni. Azonnal rosszat sejtett s sejtése valónak is bizonyult. Amint az irodába léptek, látták, hogy a nagy Wertheim-szekrény első falán egy jó ökölnyi nyílás tátong, mig a padló tele van szórva a Wertheimban őrzött részvényekkel, értékpapírokkal, váltókkal és betéti könyvekkel. Ez értékeket az ismeretlen tettes kivette ugyan a szekrényből, de nem vitte el, hanem szétszórta a szobában. De annál alaposabban megdézsmálta a pénzes kasszát, honnan negyvenezer s pár száz bőröndnyi összeget vitt el. Fölfeszitette még az íróasztal fiókját is, honnan csekély értékű postabélyeget vitt el, mig az ottlevő okmánybélyegek- hez nem nyúlt. A csendőrség a rendőrséggel karöltve csakhamar megjelent a helyázinén s megállapították, hogy a betörők az udvarról hatoltak be az irodahelyiségbe. Az ajtót egyszerűen kinyitották álkulcscsal s azt ismét bezárva láttak munkához. A nagy Wertheim-szekrény felső részén, a lemezen egy kereszt alakú nyílást vágtak s azután a lemezeket fölhajíogatva fúrták meg a szekrényt s nyitották ki. Munkájuk mindenben nagy szakértelmet árul el s erre vall az is, hogy munkájuk végeztével a szekrény felső zárát bezárták, holott ahoz a czégtulajdonosoknak kulcsuk
