Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-04-26 / 17. szám
2 NAGYBÁNYA 1917. április 26. HÍREK. Aprilis 25. Személyi hir. Harácsek László min. tanácsos pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. Kitüntetés. Őfelsége a király Szeőts Béla árkász főhadnagynak az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért a katonai érdemkereszt III. osztályát a hadi ékítménnyel s a kardokkal adományozta. Kitüntetés a hősi halál után. Őfelsége a király gróf Dégenfeld Béla 9. huszárezredbeli hadnagynak, ki hősi halált halt, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért a 3-ik osztályú katonai érdemkeresztet a hadiéldtmény- nyel s a kardokkal adományozta. Névmagyarosítás. A belügyminiszter megengedte, hegy Sesták Sándor polgártársunk Emilia leányával együtt vezeték nevét Barná-ra magyarosítsa. Fölfordult világ. Ködfátyol kép gyanánt lebeg előttünk a régi jó idő, a mikor nyugodtan tértünk pihenőre s nem zavarták álmainkat megélhetési aggodalmak és a világháború rémes eseményeinek sötét felhői. Kikelet enyhe szellője, mosolygó tavaszi napsugár, dallos pacsirta mintha kipusztultak volna a természet rendjéből. Későn zöldéi a mező s a szántás-vetésre készülő gazda sóhajtva tekint az égre és epedve várja a csapadékok elpárolgását, hogy földbe akaszthassa ekevasát. Felfordult világot élünk. Az egykor vidámsággal telitett derűs magyar eget villámokat rejtő fellegek takarják. A szent Kárpát bércek kapui előtt harci zaj tombol s minden világtáj felől népek jajgatása hallatszik és elégedetlenség moraja zug és törtet felénk. Nincs szeretet, nincs megbecsülés a fajok között. Egymást nem ismerő s egymás szavát nem értő közeli és távoli világrészek bősz dühvei állanak szemben s tőrnek egymás léte ellen. Irigység, önzés és hatalomért való őrült versenyben pusztulnak az emberi művelődés alkotásai és a népek milliói. El vannak feledve az egyetértés, egyenlőség és szabadság szent eszméi. Fásultak a lelkek s minden józanul gondolkozó ész nyugtalanul keresi a kibontakozásra vezető utat s a békés szelíd idők visszatérését. Messze távol hideg északon megmozdult a föld s elnyomott népek rázzák bilincseiket és a szabadságvágy zaja harsog fel. Talán tisztul már a láthatár és a nagy rázkódás nem fog nyom nélkül elvonulni s visszavonulnak sötét odúikba a gyűlölet, rombolás és pusztulás vad szörnyetegei is. Talán véget ér a világ felfordulás és dacos elleneink leigázó törekvései onnan nyernek végső csapást, ahonnan legtöbb bizalmuk volt eltiprásunkra. Talán véget ér a nagy küzdelem létünkért és szabad fejlődésünkért világ- szabadsággal, kiengesztelődéssel. Jöjj óh Béke * szelíd angyala és terjeszd ki tündérszárnyaidat a sokat szenvedett népek felett! A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban Sparing Herman nagysomkuti lakos egy perből kifolyólag a nagybányai kir. járásbíróság utján 100 koronát adományozott. Az alap ez összeggel 4567 K 48 fillérre növekedett. További szives adományokat kérünk. Művészest. A nagy katonai művészest f. hó 21-én zajlott le a Lendvay-szinházteremben. Jóleső érzéssel jegyezzük föl a hadi jótékonyság érdekében, hogy ilyen tömött, zsúfolt házat a színház avatás óta nem láttunk. Minden hely el volt foglalva úgy a páholyokban, mint a földszinten s valóban a legszebb ünnepi estre lehetett volna kilátásunk, ha az egész estély már jó eleve be nem fagyott volna. De a szó szoros értelemben befagyott. A meghívó a megjelenést estélyi öltözékben tette kötelezővé, aminthogy az illik is, aminek következtében asszonyaink, leányaink a leglengébb öltözékekben jelentek meg az estélyen, de 4-5 fokos fagypont feletti időben a nagy termet elfeledték befüttetni, úgy, hogy a jó félórai késéssel kezdődő művészest didergéssel kezdődött s úgy éjfél felé ugyancsak didergéssel végződött. E kalamitáshoz hozzájárult még egy második is. A műsoron kívüli szám. A Ganz-villamos részvénytársaság egész váratlanul föllépett, mint önkéntelen szereplő. S ezúttal nem a villamosság csodáit mutatta be, hanem a sötétségét. És sajnos, az összes szereplők között a legho3z- szabb szám az övé volt. Ami a műsort illeti, feltétlen elismeréssel kell meghajolnunk a rendemért eleinte nem volt ágy. Egy-egy kórházból kimustrált szalmazsák, melynek kinézéséről jobb nem beszélni, jutott a kiváltságosnak, fej felől egy jókora tuskó szolgált párna gyanánt. Aludtunk teljes öltözetben heteken át. Később megengedték, hogy saját menázsét rendezzünk be, alakuló ülés, befizetés stb. Egy hét alatt már meg volt a menázs — első ebédje : májgaluska leves, marhahús paradicsommártással és rizzsel és palacsinta. Nem hiszem, hogy valaha pompásabban Ízlett volna az ebéd, pláne a sok nyomorult orosz kotylet (fasirt) után. A kosztolással azután rendbe jöttünk, meg egyébbel is. Tudtunk vásznat szerezni, melyből szalmazsák és szalmapárna készült. Soknak nem volt módja még rá, azok úgy oldották meg az ügyet, hogy maguk bújtak bele a kölcsönbe vett szalmazsákba szalma helyett, s az képviselte a paplant is és az egész ágyneműt. Négyen-öten voltunk egy szobában, faba- rakban laktunk, melyben 10 szoba, két konyha volt. Napirend : némelyek fűtés spórolás címén fél egykor keltek közvetlenül ebédhez, aztán újból lefeküdtek. Egy pár merész ember sétálni próbált, hogy csakhamar ész nélkül szaladjon haza meggémberedett tagjait felmelegiteni. Ebéd után egy-két sakkpárti, sietni kellett, mert 3 óra után már sötétedett, azaz sötét volt s a világítási ügy még nem volt rendezve. Egyikmásiknak jutott gyertyára ugyan, de az sem volt elég és mindig palota-forradalom tört ki a gyertya-kérdés miatt. Aztán jöttek a 40 -45-50-55 °C hidegek s ilyenkor kissé kellemetlen volt helyzetünk, mert nem kaptunk fűtőanyagot rendesen, vagy kifogyott s ilyenkor önfeláldozó tiszti szolgáink — hála nekik - gondoskodtak rólunk .................. feltörve az orosz ezredes szénraktárát, vagy egy-két közeli kerítést elbontva vagy távolabbi barakajtó vagy ablakait czipelték haza az éj leple alatt nagy gaudiummal és a mi örömünkre. Éjjel kissé gyakrabban kellett forgolódnunk az ágyban, mert egyik oldalunk felmelegedve, a másik kihűlve, meg kellett változtatni a kombinációt, Szegény legénység, hogy ezt a kérdést megoldja, egész éjjel ugrált vagy tánczolt, hogy kissé felmelegedjék. A hideg tartott s ezzel arányban a kerítések és egyéb elmozdítható tüzelni való holmik rohamosan fogytak. Elfelejtkeztem az első karácsonyestéről, ezt érdemes elmesélni. Közadakozásból összegyűjtöttünk a legénység számára körülbelül 140 rubelt s azon dohányt, czigarettát, teát véve, elmentünk a legénységi barakkokba, hol fenyőfát állítottak fel, melyen czigarettadobozok, sok papirdisz és egy pár gyertya volt. Alattok a legénység által készített dísztárgyak kenyérbélből, a massza elég alkalmas volt ahhoz, az agyag konsistentiá- jához hasonlítva! Elég csinos dolgokat produkáltak. Egy-két karácsonyi dal németül, ez volt ugyanis a többség. Egy öreg őrnagyunk alkalmi beszédet tartott, szép volt, szívhez szóló. Gondolata mindeniknek elröppent haza nagy Magyarországba és a második hazába, szivében mindenik övéi közt volt, szemeinkben könny csillogott, torkunkat feltörni akaró zokogás fojtogatta. Eleinte szégyeltük egymástól ellágyu- lásunkat, de elmúlt hamar a szégyenkedés, mert a könnycsepp ott csillogott kivétel nélkül mindenki szemében s a néma, elfojtott bánat. Vájjon mit csinálnak odahaza? zőség ötletessége előtt. Változatos, nívós műsor volt s az összes szereplők ugyancsak kitettek magukért. Nem rajtuk múlott, hogy a fagyoskodó közönség nem birt fölmelegedni. Legalább nem úgy, ahogy a mi lelkesedni tudó közönségünk lelkesedni tud. Pedig minden olyan jól, olyan szépen indult. A 65. gyalogezred zenekara a nyitányt nagyszerűen adta elő; Révai ötletes monológját a bájos megjelenésű Szent- miklósy Dusika behizelgően csicseregte el. Glück Ilonka, ez a művész kis lány most is brillírozott s dr. Szentmiklósy Ödön katonai orvos felolvasása, ki közvetlen élményei alapján a magyar hadifoglyok oroszországi életét mutatta be nagy közvetlenséggel, a legnagyobb érdeklődést keltette. Róka főhadnagy női imi- tácziója két chansonettel s egy pajkos táncz- czal a könnyezésig megnevettette a házat. Ez ideig úgyszólván perdült a műsor és akkor lépett föl a Ganz r.-t. jó háromnegyed óráig tartó sötétséggel. Sötét és hideg. Csoda-e, ha az illékony jókedv elillanóban volt. Pedig a sötétség elmúltával a Sótartó humoros jelenet ugyancsak talpraesett tréfa volt. Szereplői : Stella Aranka, Pásztor Marietta és Schumacher főhadnagy egymással vetélkedve briliroz- tak a mulattatós apróság előadásában. Rónai budapesti operaénekes is jeleskedett, Prohász/ca Sári és Schumacher főhadnagy a vansteppet művészi tökéletességgel mutatták be s mégis a nagy és kényszerű szünetekkel az éjféli órákig húzódó műsor némileg fárasztóvá vált. A figyelmes rendezőség az összes női szereplőket csokorral tüntette ki, a közönség pedig az ösz- szes szereplőket elhalmozta tetszése jeleivel. A művészest után a vacsora úgy ’/2 2 óra tájban ért véget s ugyanakkor kezdődött a táncz, de itt is meg kell jegyeznünk, a hideg miatt nagyon gyér fiatalsággal. Pedig mily szép számban voltak ott! De a vacsora-terem közönsége annál fölségeseb- ben érezte magát a befütött teremben s itt a reggeli órákon túl nyúló mulatság kerekedett. A művészest igen tekintélyes összeget hozott a háborúban elesett sappeur tisztek közös síremléke javára. Az összes bevétel 1606 K volt; kiadás 92622 K. A jótékony célra jutott 679 78 K. Nyomott hangulatban távoztunk a mená- zsénkban, hol ünnepi vacsora volt s hol dacára hogy bort is szervíroztak, csak nem tudtunk felmelegedni. Lassan-lassan szöktünk haza barakkunkba. A következő karácsony, az már a fásultság, megszokás és egyéb körülmények folytán nem volt ilyen meghitt benső érzésekkel teli, olyan más volt, mint az első. Jött a tavasz, jöttek uj emberek, a prze- mysliek, uj eszmékkel, tervekkel. Mindjárt mozgalmasabb lett életünk, futbalt szereztek be, aztán longamétát játsztunk, visszakerülve a gimnazista kórba, még a megélemedett emberek is! Volt nagy mulatság, ha egy jól megtermett családapa hátsó frontján egy jót puffant a labda. Később czivilizálódtunk, tenniszpálya létesült. A nagy melegekben eleinte megengedték, hogy másfélórai távolságban levő Irkutz folyóba eljárhattunk fürödni, ez is nagy változatosság volt életünkben s látványos főleg, mert az orosz nép nem ismeri el a fürdő kosztüm célszerűségét, — ők anélkül füxödnek, beleértve az úri osztályt is és vegyesen. — Jót mulattak rajtunk „ausztrickiken,“ kik kis nadrágkákban fürödtünk. A nyár május végétől szeptember végéig tart, de júliusban is még jég van a föld kérge alatt egy negyed méternyire. A nép halászattal, vadászattal, álattenyésztéssel és rablással foglalkozik. Nap-nap után hallottunk arról, hogy agyonvertek valakit a külváros utczáiban. A mi embereink különbözőként érvényesültek, a foglalkozások különböző módja szerint. Voltak, kik egy-két háztetőpléhből sütőt állítottak össze s abban kalácsot, diós és mákos kifliket sütöttek és ezeket árulgatták. Mások egy-két kóbor kutyát ütöttek le és a belőlük készült hentes árut
