Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-03-01 / 9. szám
2 NAGYBÁNYA 1917. március 1. természetes folyamat végzi pályáját s ép- den olyan ártatlan, mint a körösi szentelt viz. Akik tehát ezután is várják a mumust, eltévedtek, rossz utakon járnak, akik nem veszik észre, hogy a mumus már is a nyakuk közé ült, úgy néznek ki, mint aki nem látja a fától az erdőt. A mai fejlett korban, a szaktudások mai fejlettségében a pénznek is meg van a maga tudománya, az pedig még ugyancsak hatalmas tudomány és éppen úgy meg vannak ennek is a maga kitűnő szaktudósai, mondjuk zsenijei, mint a jog, technika vagy orvosi tudománynak, ebbe a tudományba aztán oktalan fejjel bele kontárkodni veszedelmes dolog. Az az áru, ami 1 korona volt békében, most tiz korona, ime tehát elveszett a pénz, jelen esetben 9 korona. Itt a mumus. Nem a pénz, az érez, vagy papir veszett, vagy fog elveszni, hiszen fizikailag anyag úgy sem veszhet el, hanem elvész a pénz egy részének fizető ereje, fizető képessége. Nem félni kell tehát a pénztől, de okosan bánni kell tudni vele. Az idők változtak, a mesék országát régen okupálta a tudomány, amely nem tűr mumusokat. A városi takarékpénztár közgyűlése. Február 28. A városi takarékpénztár választmánya legutóbb tartotta közgyűlését dr. Makray Mihály polgármester elnöklete alatt. Az igazgatóság jelentését 1. Bay Lajos terjesztette elő, melyet érdekességénél fogva egész terjedelmében közlünk. A jelentés igy hangzik: Nagybánya város takarékpénztárának 1916 évi zárószámadásait amidőn feden nemzet sajátos faji erő, minden rossz mérkőző s érvényesülő hatalom s mindegyik iparkodik kiadni erejét s tért akar foglalni. Ilyenkor üt ki a háború, mert más eszközünk eddig az egyensúly helyreállítására nincs. Ugyanis ki foghatja le a felsőbb, a többet érő, ethnikus hatalmakat ? Ki adhatja ki a parancsot, hogy „eddig s netovább“ a népgéniusznak ? Ki bírja mérsékelni ösztönös uralomra született zsenijüket ? Ki igazíthatja el terjeszkedési gravitációjukat ?! Eddig úgy látjuk, hogy a népélet óriás organizmusait kódexek nem feszélyezik s hogy az ösztönös, kiszámíthatatlan erők s hajlamok ritmusát parlamenti kodifikátorok ki nem tippelhetik. Azután meg a nemzeteknek s az égés2 emberiségnek fejődésében kényszerállapotok is állanak elő. Tűrhetetlen szocziális viszonyok, óriási nagy gazdasági bajok gyötrik a népeket; mialatt a szellemi világban nyomorult macska- zúg-élet tengődik, ahol nem vonz, nem hevít sem hit, sem tudomány, ahol álmos s avult és állott m;nden s az eszmények a blazirt lelkek- ből inge reket kiváltani képtelenek, ahol lejárta magát egyház, állam s ahol épp azért csak úgy lehetne segíteni, ha szétrobbantanak s szétvetnek mindent. De az élet az ilyen macskazúg- világban sem megy tönkre; ilyenkor is jelentkeznek benne a jobb lehetőségeknek megsejtései, kezdetben csak mint holdvilágos kisértetek, később mint ébresztő meglátások, végre mint kényszerítő szükségletek s akkor azután a macskazúg-világ forrongani kezd; ébresztő hangok hallatszanak s visszhangoznak benne és mint harsonaszó dörgi százezrekbe az ébredést az erőnek s haladásnak angyala; dörgi, hogy vége, vége az éjnek, az álmosságnak és passzivitásnak! lülbirálás és megállapítás végett a fel- ügyelő'bizottságnak jelentésével együtt beterjesztjük, kérjük azt tudomásvétel végett Nagybánya város képviselőtestületéhez áttenni. Az 1916-ik év gazdasági élete ép úgy, mint az előző éveké, a háború rendkívüli viszonyai között telt el. A háború okozta határzár, a hadiszükségletekre fordított nagymérvű belföldi vásárlás, az^amerikai munkabérek, a pénz vásárié értékének csökkenése majdnem oda juttatta a vidéki pénzintézeteket, hogy jó kölcsöneiket visszakapták s megszűnt a kölcsönt kérő hitelképes osztály. A nagyintézeteknek azon megokolat- lan tartózkodása, hogy törlesztéses kölcsönt nem adtak, lehetetlenné tette a vidéki intézeteknek is, hogy a felhalmozódott pénzt az eddigitől eltérő módon gyümölcsöz- tessék. A majdnem minden közéleti cikkre alkotott központ, az árak hivatalos megállapítása, a naponta változó rendeletek, rekvirálások, a vasúti szállítás bizonytalansága lehetetlenné tette az áru-üzletet. A mai helyzet valósággal Ítéletet mond, hogy melyik vidéki intézet lesz életképes és melyiknek lesz előbb-utóbb fölszámolás a sorsa. Lehet, hogy a pénzbőség okozta megrázkódtatás egészségesebb helyzetet fog teremteni, de lehet az is, hogy sok vidéki intézet a fölszámolástól való félelmében affiliáltatja magát, ami az éppen nem kívánatos teljes pénzügyi központosítást fegja megteremteni. Mindenesetre a vidéki pénzintézetek oly forduló- ponthoz jutottak, ahol a lét- jogultság és előrelátás dönteni fog sorsuk fölött. Intézetünk is belépett az „Intézeti Központba,“ amely szervezettől sok jót, önállóságot, támogatást, útbaigazítást remélünk. A visszleszámitolás jelentékenyen apadt, a visszleszámitolási kamat jóval alól volt a jegybank kamatlábánál, ami szokatlan jelenség. A bizonytalan helyzet folytán a rövid lejáratú kölcsön hihetetlen olcsó, hosszú lejáratú egyáltalán nem volt kapható. A betét-állomány szaporodott, jóllehet, a hadikölcsön-jegyzés sok betétet vett igénybe. Úgy a pesti intézetekkel, mint az Osztrák-Magyar Bankkal a múlt évben is fenntartottuk kellemes összeköttetésünket. Bár gyümölcstermés a vidéken alig volt, a bortermés is kisebb az előző évinél, mégis a magas bor- és állat árak nagy pénzforgalmat teremtettek, ami az ingatlanok áremelkedésében volt érezhető. Átalakulóban lévő közgazdasági helyzetünk a legnagyobb óvatosságra int; gyűjteni kell erőnket, hogy üzletképesek lehessünk, amint azt a konszolidált helyzet megengedi. A 1916. évi üzleti eredményként 66571 korona 35 fillért értünk el, melynek felosztását a következő módon javasoljuk : Adassék a tartalékalapnak 4000 K — f Alapszabályszerü jutalékokra 9319 K 96 f Alapszabályszerü fizetésekre 2800 K — f Alapszabályszerü jutalmakra 600 K — f Alapszabályszerü jótékony célra 451 K 39 f A városnak: tiszti nyugdíjalapra . . . 2400 K — f házi pénztárnak .... 47000 K — f Összesen: 66571 K 35 f A közgyűlés a jelentést általános elismeréssel fogadta s úgy az igazgatóságnak, mint a tisztikarnak ügybiizgó munkásságáért elismerését fejezte ki. A közgyűlés egyben elhatározta azt is, hogy a jövő évben megünnepli a pénzintézet fennállásának félszázados évfordulóját s az előkészítő munkálatokkal az igazgatóságot bízta meg.-- -Mm-. wr. -■ f* WOB te tteiben is oly tartalom lehet, lehet oly szellemi érték és fölség, hogy ők annak nemcsak szóbeli kifejezést adni nem tudnak, de egyáltalában fogalmaik sincsenek annak a nemes értéknek kifejezésére; csak nagy általánosságban tudják, hogy ez jó, hogy ez Isten akarata. Az ilyenek nem tudják elgondolni, sem szóval kifejezni tetteiket, de meg tudják tenni s ez a fő. Nincs meg az értelmi s a dialektikai műveltségük hozzá, de meg van az etkikai. Azért a tettük nem az eszük gondolata, hanem a lelkűk kifejezése — ez a tett ők! Hát a harcok pszikologiájában is látok ilyen nem értelmi, hanem azért mégis valóságos, nagy tettbeli tartalmakat s értékeket és ismétlem, bármennyire is nem vagyok a háború barátja s bármennyire irtózom is ez irracionális hatalmak ütközéseitől, azért mégis óriási tett-értékeket kell benne elismernem. Ilyen például a hősiesség. Mennyire rokon ez a valósággal s nevezetezen a kereszténységgel! Mikor jó kedvvel, lobogó zászlókkal vonul ki a nemzet ifjúsága s a férfiaknak teljes erőben álló korosztálya s azután egy hét múlva haza vánszorog, ki láb, ki kar, ki szem nélkül - mikor a fiatal életek hosszú sora úgy szakad le a földre, mint a suhogó kasza alatt a tegnapnak s a mának nyíló, mezei virága — mikor úgy adják oda életüket, mint valamit, amit azokért a nagy eszményekért, amilyenek haza, nemzet, becsület, kötelesség, hűség s mindezek fenekén végre is az Isten, odaadni természetes, sőt annyira természetes, hogy arról kételkedni sem lehet: hát nem ez-e az, amit az Írás mond, hogy „nem tartom életemet becsesebbnek magamnál“ (Ap. Cs. 20, 24.), vagyis, Keljetek föl, feszüljetek, robbantsatok s teremtsetek jobbat s szebbet a régi rom helyén! S az ilyen ébredés mindig nagy erők megérzésével jár. Azért is a lelkesülés nemcsak ébredés uj napra s uj napszámra, hanem a fölébresztett erőnek érzete is. A lelkesülés maga a fölébresztett erő, mely tettekben kivan megtestesülni, tettekkel akar beszélni; melynek tett a vágya s tett a kedve és akció a megjele- nitése. Néha csakis tettek kellenek s csak azok segíthetnek, uj, világot elváltoztató tettek. Tettek kellenek, melyek a prokrusztesi ágyakat szétfeszítsék, melyek a macskazúgos világot, hol minden utcza zig-zug, minden ház kőrakás, minden szoba börtön — mondom — ezt a tűrhetetlen világot szétrobbantsák s az alakításra és teremtésre szabad tért nyissanak. Ha pedig valaki azt mondja erre, hogy ezek az erők nem méltók az emberhez, mert rombolnak s halált szórnak s hogy barbár és kulturellenes hatalmak, melyek nem illenek bele érzéskörünkbe s melyeket inkább szégyenlenünk kell, erre én azt felelem, hogy igaz, hogy nem illenek bele; az is igaz, hogy irracionális hatalmak s ember nem érti meg őket; de hiszen épp ez a különös rajtuk, hogy meg nem értjük s mégis szükségesek s hogy a jobb világ életösztöne tör ki a felületre bennük, mely először rontani, rombolni s repeszteni akar, hogy azután az építő s alakitó erők léphessenek nyomukba. A harczi lelkesültség tettei, ha közvetlen érzéseinkkel ellenkeznek is, mégis nagy psziko- lógiai értékkel bírhatnak. Ez az érték nem gondolat s nem fogalom, hanem egészen más valami, vagyis nem értelmi tartalom. Egyszerű emberek
