Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-03-01 / 9. szám
1917. március 1. NAGYBÁNYA 3 HÍREK. Február 28. A hó elseje alkalmából kérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik szives beküldésére. Főhadnagyi kinevezés. Őfelsége a király Csüdör Gyula huszárhadnagyot huszárfőhad- nagygyá nevezte ki. Segédorvosi kinevezés. Bárezy polgármester ifj. Zajezdai Patachich Bélánét sz. Lábas Emíliát, városunk szülöttét a dunabalparti kórházakhoz segédorvossá nevezte ki. Hadnagyi kinevezés. Kelney Zoltán zászlóst a 37. gyalogezredben hadnaggyá nevezték ki s egy gépfegyverosztag parancsnokságával bízták meg. Dr. Wagner József újabb kitüntetése. Őfelsége a király dr. Wagner József ezredorvost a koronás érdemkereszttel tüntette ki a vitézségi érem szalagján. Kitüntetés. Jan/cy Béla huszártörzsőrmes- tert, akit vitézségéért a kardokkal ellátott koronás érdemkereszttel s a porosz harczi ezüst éremmel is kitüntettek, újabban az erdélyi har- czokban szerzett bátor magatartásáért a másod és harmad oszt. vitézségi érmekkel tüntették ki. Felsőbánya város uj rendőrkapitánya. Csaba Adorján főispán Felsőbánya város rendőrkapitányává Báthy Lajos szinérváraljai szolgabirót nevezte ki. A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban a következő adományok folytak be: Szentkirályi József utján a rekvirá- | lások alkalmával tett önkéntes adomá- ; nyokból 27 K 56 f, Nagybánya sz. kir. ! r. t. város dr. Hercinger Ferenc t. orvos i elhunyta alkalmából koszorú megváltás czimén 50 K. Lapunk f. évi 6-ik számá- I ban 4158 K 18 fillért mutattunk ki. Az újabb adományokkal az alap 4235 K 74 fillérre növekedett. További szives adományokat kérünk! Dr. Herczinger Ferencz halála. Dr. Herczin- j ger Ferencz t. főorvos halála alkalmából nemcsak a gyászoló családhoz, de a városhoz is j egyre érkeznek a részvétnyilatkozatok. A városnak legutóbb Szatmárvármegye tisztikara ne- í vében Péchy alispánhelyettes, Szatmárnémeti város tisztikara nevében pedig Vajay Károly j kir. tanácsos, polgármester fejezte ki benső ! szavakkal részvétét. hogy van itt valaki, az a bizonyos „önmaga“, akit az életből ki lehet hámozni, mint a csecsemőt pólyáiból s aki az életet úgy vetheti le, mint ahogy a ruhát vetjük le, de azért maga nem vész el, sőt ellenkezőleg épp azáltal, hogy életét leveti, felsőbb eszményi szépségét érvényesük „Őmaga“ tehát becsesebb életénél s ezt szívesen odaadja, „önmagáért“. íme ez a legnagyobb tett s e tettek pszikéjéből gyűl ki a harcok levegője. Van azután itt még más, csodálatosabb tettérték! Kifejezésre jut ugyanis a háborúkban, hogy ez a világ alakokat ölt, melyek minden emberi számítást fölülmúlnak s épp úgy dolgoznak a romboló s pusztító, mint az alakitó s építő erők. Az ember ugyan átlag azt gondolja, hogy ő csinálja a világot, — hogy ő tervezi ki alakulását eszével s ő formálja ki technikájával s gazdasági és szocziális berendezkedésével; de a mélyebben gondolkodó, vagy talán nem is ez, hanem a világfolyását elfogulatlan szemlélő ember észreveszi, hogy annyi ebben a világalakulásban az öntudatlan s irracionális tényező, annyi az előre nem látható, fogalmakkal ki nem tippelhető s disztinkcziókkal meg nem közelíthető elem, amennyi rajta az értelmes, belátó munka. Ha ugyan nem több, még pedig sokkal — nézetem szerint — összehasonlíthatatlanul több. Valljuk csak be, azok a romboló s harczokban ütköző erők nem a mi érzéseink s nem is a mi belátásaink-szerüek s mégis mi vívjuk azokat a harczokat, mint ahogy mi alakítjuk meg azokat a törvényeket s paragrafusokat; mi ütjük össze a társadalmi viszonyoknak azt a gerendázatát — mondjuk inkább — kalodáit, melyekből végtelen sok kin és szenvedés Gyászhir. Megrendítő csapás érte^dr. Sele- gian János orvost és hozzátartozóit. Édes atyja Selegian Tódor birtokos e hó 21-én, életének 54. évében Erdőaranyoson elhunyt. A boldogul- tat f. hó 24-én helyezték örök nyugalomra igen nagy részvét mellett. A család a következő gyász- jelentést adta ki: Alulírottak, úgy a saját, valamint az összes rokonok nevében is mély fájdalommal tudatjuk, hogy a felejthetetlen jó férj, drága szeretett édes apa, nagyapa, jó após, sógor és rokon Selegian Tódor birtokos f. hó 21-én este 6 órakor, fáradhatatlan életének 54-ik és boldog házassága 36-ik évében, hosz- szas szenvedés után megerősítve az üdvösségünkre rendelt utolsó szentségekkel az Urban csendesen elhunyt. Kedves halottunkat f. hó 24- én délelőtt fogjuk a g. k. vallás szertartása szerint a templomi cinteremben örök nyugalomra helyeztetni. Jó lelkének üdvéért a szentmisét 25- én reggel 9 órakor fogjuk a Mindenhatónak bemutattatni. Erdőaranyos, 1917. február 21-én. Áldás emlékezetén. Béke poraira! Özv. Selogián Tódorné sz. Ardelean Mariska neje. Dr. Sele! gian Jánosné sz. Olsavszky Valéria menye. Me- j dán György veje. Ardeleán László sógora. Me- dán Györgyné sz. Selegian Katica, dr. Selegian János gyermekei. Medan Mária, Medán Anna unokái. Az Est hírszolgálata a mostani vasúti aka- ! dályok mellett is a leggyorsabban és a legjobban i tájékoztatja az ország közönségét a világháború j I eseményeiről. Az Est kiadóhivatala gondos- j kodik arról, hogy a vidéki olvasó a mostani nehéz forgalmi viszonyok mellett is a lehető leghamarabb jusson lapjához, Az Est szerkesz- \ tősége pedig a semleges országokból kapott legfrissebb és legmegbízhatóbb táviratai utján minden más hírszolgálatot napokkal megelőzve még ott is a leggyorsabban tájékoztatja a közönséget, ahol a lapok a rendesnél jóval ké- j söbben érkezhetnek meg. A budapesti és a ' vidéki eseményekről szintén Az Est-ben találhatók a legpontosabb és legérdekesebb tudósítások. *•> Városi közgyűlés. A város képviselőtestü- j lete márczius hó 3-án, szombaton délelőtt 11 | órakor rendkívüli közgyűlést tart. Több apróbb tárgyon kívül napirenden van a városi takarék- í pénztár választmányi közgyűlésének jegyzőkönyve s a zárószámadások, nemkülönben a ■ villamos áram dijának felemelése. Sorozás. Városunkban tegnap tartották j meg az 1872 — 91. évfolyambeliek pótsorozását, j A sorozóbizottság katonai elnöke Sulyok Mór I támad, úgy, hogy az ember elátkozza művét s í bősz haraggal tör ki belőle, hogy összezúzza azt ! s fölszabadítsa magát. Nem ő az, nem az az i X. Y. nyárspolgár s a nyárspolgárok milliója, hanem a jelen valónak türhetetlensége s a jobb jövőnek vágya kapja föl ezt a tömeget. A szenvedélyek forgatagában minden egyes ember csak atom s minden nemzet csak faltörő kos és csákány, de azt az atomot már nem reflexió s azt a faltörőt már nem ember igazítja; azt a csákányt nem emberi kéz emeli s vágja bele a társadalmak elevenjébe, hanem egy más, egy felsőbb hatalom; az, mely világokat alakit s a fejlődésnek útjait kirajzolta. Csoda-e, hogy csákány- I nyal dolgozik, ha sziklákba kell vágnia útjait?! S e ponton látom én megint előcsillanni a keresztény gondolatot, azt a nagy hitet, mely a világot s a világ alakjait az örökkévalóság árnyékának tartja. „Praeterit figura huius mundi“, elváltozik a világ alakja ! Igazán mennyire változik el! Csupa futó s egymástváltó árnyékok ezek a világalakok! A világfejlődés az ember feje fölött, tehát esze fölött elintéződik. A történelem nem akadémiák programmjai szerint alakul s az idők járását nem a gondolat utkaparói csinálják. Isten csinálja azt . . . az Ur ! A har- ezok s szenvedések, az ütközések s erőmeg- fesziilések éppúgy napszámosai s taligásai, mint a kultúra szintétikus erői, melyek Istent emberrel s embert emberrel fűznek ismét egybe, miután a taszító erők szétszakították őket s intézményeiket. Ámulva állunk meg, azaz, hogy inkább rogyunk térdre a világ ^s a psziké mélységébe k vetett e tekintet után. Élénken érezzük, hogy funkciók s napszámosok vagyunk. Életet s föl- | alezredes, orvosa dr. Lusztig Sándor, biz. tag Kerai Endre hadnagy; világi elnök marosvásárhelyi Thordai Imre, orvos dr. Winkler Jenő. A sorozást Smar eg la Mihály rendőrkapitány vezette. Az állitáskötelesek száma 370 volt. Kaszinó-estély. Szombaton igen sikerült kaszinó-estélyt tartottak, melyen előkelő, nagyszámú közönség vett részt. A kaszinó-estélyt semmi előkészület nem előzte meg, annál csodálatosabb, hogy az estélyen egész ötletszerűen összehozott hangverseny oly magas nívón mozgott, mely méltó lett volna bármely nagy város hangversenyterméhez is. Az estély legfőbb érdekessége ezúttal természetesen Erdősy Sybi operaénekesnő, dr. Erdődy Ignácz főtörzsorvos leányának bemutatkozása volt, aki ezúttal lépett föl először nyilvánosan, habár szükebb körben is. Erdődy Sybi Itakovits Emil, a bécsi udvari opera művezető énektanárának növendéke s ez év őszén végzi be tanulmányait s mestere oly sokat tart képességeiről, hogy a bécsi népope- ! ránál máris kész szerződés várja. Erdődy Sybi I Schumantól német dalokat, Tarnay Alajostól I magyar műdalokat adott elő, majd a Tosca operából az Imadalt mutatta be. Hangja tisztán csengő, bájos, a legfinomabb nüanszokig sitnu- lékony, behizelgően fülbemászó, énektudása pedig a tökéletesség igen magas fokán áll. Hallgatósága minden szereplése után frenetikus tapssal, zajos óváczióval halmozta el s általános volt a meggyőződés, hogy e szerény kaszinóbeli szárnybontogatás egy igen fényes, ragyogó művészi pálya legkezdetét jelenti. Orlowszky Frigyes tanár, az ismer gordonka művész Balezer Györgyné remek zongorakisérete mellett excellált; majd Balezer Györgyné (zongora), Homola László (hegedű) és Orlowszky Frigyes (cello) triója szerzett nagy műélvezetet a hallgatóságnak, mely hálásan ünnepelte az összes szereplőket. A kaszinó-estély a legvidámabb hangulatban a késő éjjeli órákig húzódott el, miközben a fiatalság természetesen áldozott Terpsikore istennőnek is. — A kaszinó-estélyek teljesen belépődíj mentesek. Már több Ízben fölvetettük a kérdést, nem volna-e helyes, ha ez ingyenes estélyeket, amelyek ily nagy műélvezetet nyújtanak, pár fillérrel megadóztatnának valamely hadi jótékonyság czéljára? Azt a pár fillért a közönség MgMinmiinM xxxmtm. r »T g »T tjM'W». I' "■ adatokat hordozunk magunkban, melyeket egy keveset értünk, de melyeken annál inkább s főleg odaadással kell dolgoznunk. S mikor látjuk, hogy az élet mélységeiből ily kegyetlen erők törnek ki, legyünk azon, hogy ugyanazokból a mélységekből az életösztön s az életszükséglet másféle, de ugyancsak nélkülözhetetlen hatalmai keljenek föl, lépjenek elő. Iparkodjunk igazán jókká, oly mélységesen s_ hevesen jókká lenni, amennyire csak bírunk. Ébresszük fel magunkban a vallásosság, a jóság, a szeretet erőit s tegyünk, tegyünk s dolgozzunk! Ne törődjünk vele, hogy érünk-e czélt velük, egyáltalában ne filozofáljunk sokat. Hiszen végre is abban a jóságban s hűségben s áldozatos szeretetben is nem a mi gondolataink, hanem az Isten szándéka s terve valósul meg. S az ilyen lelkűiét is a lélekből, a mélységből s Istenből való. Az ilyen lelkűiét is lelkesülés lesz, melyben egy más lélek száll meg, melynek mi is csak orgánumai vagyunk s mely szintén mint izzó, hevülő, bátor öntudat jelentkezik e világban s hasonlóképpen tettekbe, ez esetben az etikai jóság tetteibe öltözik. A harezok lelkesülésére feleljünk a szentség lelkesülésével! E kettő ellentmondásnak látszik; de csak látszik, mert forrásuk közös, mely a lélek, az Isten mélysége, melyből a lelkesülések fel-feltörnek, mint lávafolyamok vagy ha úgy tetszik felgyöngyöznek, mint vizgyöngyölc s buborékok és elvégzik munkájukat. Prohászlca Ottokár.
