Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-07-13 / 28. szám

1916. julius 13.

NAGYBANYA

3

ték, hogy utána nem Lemberg, sot nem is Kowel, hanem legfőlebb Csernovicz következik ? Aligha. A holnap Szentpétervárott is láthatatlan. Ellenben a tegnap onnan is látható.

Ez a tegnap valami derűs látvány nem volt. Lelkesedni vagy ujjongani semmiképen nem lehetett rajta. De belenyugodni, ha muszáj, igen. Rettenetes vereségei megszereztek valamit Oroszországnak. Egy befejezett tényt. Megkapta bukása határait. A német kanczellár és a magyar miniszterelnök nyilatkozataiból értesült róla, hogy a diadalmas ellenség a térképen tőle további áldozatokat nem kíván. Ezzel a bizonytalan föltétellel kezdődött párbaj megkapta a minősítését. A győztes kijelentette, hogy nem kívánja a súlyosan sebesült halálát, ha az eláll a további mérkőzéstől. Az engesztelhetetlenek dühös tiltakozásából tudjuk, hogy Oroszországban voltak és pedig sokan, a kik bölcsebb dolognak Ítélték a meglevő biztosítását, mint a minden koczkára tételét, hogy az elveszett is megkerülhessen. A Novoje Vremja mérges cikkben kancsukázta azokat, a kik „azt mondogatják, hogy Oroszország nagy és boldog lehet akkor is, ha szép, nyugoti kereteit elveszítette.“

Mennyien voltak, a kik azt „mondogatták“ bizonytalan. De bizonyos, hogy náluk kevesebben és hatalmasabbak voltak azok, a kik ellenkező nézeten voltak. Oroszország nem volt hajlandó a befejezett tény elfogadására. A játékosé, a ki veszített, de még van veszíteni valója, a legveszedelelmesebb lélekállapot. És ez a szi- tuáczió a legtragikusabb helyzetbe hozta azokat a hazafiakat is, a kik nem kívánták a további koczkázat végzetét. Nemcsak Anglia, Franciaország és Japán buzdították aranynyal és aczéllal Oroszországot egy uj, hatalmas haderő szervezésére. Ezt a munkát támogatni és pártolni kellett azoknak az oroszoknak is, a kik semmi jót se vártak a háború folytatásától. De egy erős friss hadsereg, ha nem is nyerhet meg egy már elveszett háborút, igen értékes eszköz lehet egy jó béke elnyerésére. Meggondolásra késztetheti a győzőt; ha fölénye biztos tudatában van is : érdemes-e még újabb nagy áldozatokat koczkáztatni a sikerei kiszélitéscre. Hangos argumentuma a legyőzöttnek, hogy bár veszített, még nem védtelen.

A békére kívánkozó Oroszországnak ez az uj nagy hadsereg igen reményteljes eszköze lett volna, mint az utolsó szó nyomatéka. Mint friss készség a háborúra, a mely annak se kívánatos, a ki biztos benne, hogy azt is meg fogja nyerni. De ez az erő csak akkor nyom, ha - meg nem méretik. Ha bele dobatik a mérlegbe, akkor vagy súlyosabbnak kell lennie, mint a melyik szemben áll vele: vagy a levegőbe röpül. Vagy győz, vagy elértéktelenedik. Es vele mindaz, a mi értéke országának az egyszer már kiállott katasztrófából még megmaradt. Ez a hadsereg még érvényben tarthatta azt a

ez igy folyt késő estig. Nekem két halottam és tizennyolc sebesültem volt. Sötétben lövöldöztünk tovább, de nem kíséreltek több támadást ellenünk. Éjfél után kinéztem, félig kiemelkedtem a fedezékből, akkor talált egy golyó a mellemen, ott, ahol mindig jóleső melegséget éreztem.

— Hány éves vagy ?

— Tizennyolc multam.

Aztán hozzátette, hogy most végezte a hadapródiskolát egy kis osztrák városban, az iskolából egyenesen a harctérre ment.

— Voltál már szerelmes?

Szünet. Gondolkozott és mosolyogva felelt:

— Igen, azaz, hogy igazában soha.

— Szeretőd se volt?

— Nem.

— Mulattál egyszer, nőkkel, pezsgővel, sok pénzzel?

Csudálkozva nézett rám.

— Soha. Az iskolában szigorúan tartottak bennünket, hetenként ötször marhahús kelkáposztával, vasárnap este hideg felvágott, reggel ötkor kelni, kilenczkor ágyban, színház tilos, újságot olvasni tilos, képzelheted !

— Fájt a sebed, amikor kötözték?

— Nagyon. A regimencárzt a fejét csóválta, de én tudtam, hogy meg nem halhatok.

Szünet. Kinéztünk az ablakon, a vonat vashídon robogott át.

A zászlós megtörülte a homlokát, sóhajtott, átlőtt melléből tört ki ez a sóhaj.

— Hogyan halhattam volna meg? Hiszen még alig éltem . . .

tételt, hogy Oroszországot megverni igen, de megsemmisíteni nem lehet. De ha ez a hadsereg is összeomlik: több gerendáját a czár birodalmának nem látjuk.

Nagyobb erővel Bruszilov nem próbálhatta meg azt, a mi Nikolaj nagyherczegnek sem sikerült. Nemcsak azért, mert egy esztendő rövidebb idő annál a tizenötnél, a mely alatt az az első „gőzhenger“ épült; de egyszerűen már azért sem, mert Oroszország maga sem nagyobb, mint volt ezelőtt két esztendővel. Sőt kisebb lett egy akkora darab országgal, a mekkorának Pasics a legnagyobb Szerbiát se álmodta. Ha a czárnak ezelőtt két esztendővel valamelyik Rasputin megjövendöli az orosz fegyvereknek azt a sikerét, hogy diadalmasan megvívják - Luckot és Dubnót, az Átyuska nyilván hányát vágódott volna a rémülettől. Nikolaj Nikolajc- vics egész bizonyos yolt benne, hogy 1914-ben bevonul Berlinbe, de; Bruszilov aligha mert emlékérmeket veretni ezzel a fölirással: Varsó - 1916. Holott a nagy hadsereg 1914. augusztusában az érintetlen czári birodalom hatalmának ormáról indította meg a sok milliós orosz erő lavináját, mostani utódjának pedig a győzelmeken való fölkapaszkodás rettentő munkáját kellene produkálnia csak arra is, hogy odaérjen, a honnan ő elindult. Ha pedig ennyi se sikerül neki, az esetleg elért eredmény semmiféle arányban sem áll a koczkázatok tömegével, a melyet — elárulván az ellenségnek, hogy most is gyöngébb nála — magára szabadit. Mert megméretvén az, hogy mit tudott még, kiderült az is, hogy mit nem tud már, holott nyilvánvaló, hogy ezúttal nyilván egészen a zsákja fenekéig markolt.

Szőllősi Zsigmond.

HÍREK.

Julius 12.

Személyi hírek. Wellner Aladár miniszteri tanácsos a m. kir. bányakapitányság ügyvezetésének megvizsgálása végett városunkban időzött. - Dr. Almer Sándor főorvos édes atyja látogatására pár napot városunkban töltött. — L. Bgy Lajos takarékpénztári igazgató hivatalos ügyben a fővárosba utazott. — Ember Elek, a „Gyógyszerészeti Közlöny“ társszerkesztője a nyári hónapokra családjával városunkba érkezett.

Uj tanárnő. Lábas Erzsiké Szatmáron a physika és természettanból polgári iskolai tanárnői vizsgálatot tett s ebből a szakból oklevelet nyert.

Nyugalomba vonulás. Gellert László kir. tanácsos, a nagybányai püspöki uradalom jószágkormányzója nyugalomba vonult.

Megsebesült tb. szolgabiró. Mint értesülünk, Dienes Sándor közigazgatási gyakornok, vármegyei tb. szolgabiró a wolhyniai harezok alkalmával shrapnellövés következtében balkarján

Nagyon össze barátkoztam a csúnya kis Ritter von . . . zászlóssal. A gyermekkoráról beszélt, oh, ő sokat szenvedett, tiz éves korában az anyja összepakolt és a bátyjával, egy évvel idősebb Therezianum-növendékkel, elhagyta az apját, a házukat, hogy soha többé vissza ne térjen. Moszkvába utaztak, ott élnek azóta, az anyja örökölt, gazdagok, palotájuk és fogatuk van, kétszer meglátogatta őket szünidőben, ezek voltak élete legboldogabb napjai. A tesívérbátyja nem hasonlít rá, magasabb, szebb, fekete, egészen a mama. Eriknek hívják, gárdatiszt, két hátaslova, inasa, lovásza, külön háztartása, imádta a bátyját, mert olyan fess, előkelő, nagyvilági ember. A háború kitöréséig gyakran leveleztek, de azóta a rajongása teljesen kihűlt, az anyját se szereti már, csak a szegény papát, aki reaktiváltatta magát és ötvenhat évével szolgálja a császárt. Erik biztosan az orosz főhadiszálláson él, az ilyen gazdag ur- íiak tudják a módját.

Elálmosodtunk, a vonat már a magyar határon járt, a zászlós egyenletes lélegzése mutatta, hogy alszik. Az ajkán megvető mosollyal, a kezét ökölbe szorítva feküdt, biztosan a testvéréről álmodik. Mig egy utolsót szippantottam a cigarettámból, arra gondoltam, hogy a sors úgy bánt e testvérekkel, mint Jean Paul történetének két barátjával, „megragadta mindenik vérző szivét és különböző utakra sodorta.“

Lázár Miklós.

%

megsebesült. Dienes Sándor jelenleg a nyíregyházai tartalékkórházban fekszik, ahonnét operáció céljából a budapesti helyőrségi kórházba szállítják.

A Péter Pál napi mozgalom. A nagybányai vöröskereszt-egyesület Péter Pál napi ünnepélyéről s gyűjtéséről már megemlékeztünk. A számadásokat azonban csak most zárták le s a végeredményről csak most számolhatunk be. Az egyesület összes bevétele a művészestből s a gyűjtésekből 2869 K 80 fillér volt, levonva ebből 459 K 70 fillér kiadást, tiszta jövedelem maradt az egyesület javára 2410 K 10 fillér. Valóban oly fényes eredmény, aminővel csak nagyon csekély számú vidéki város dicsekedhet.

Törvényhatósági közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósága f. hó 22-én rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlést megelőző napon, 21-én d. u. az állandó választmány ülésezik.

A nagybányai rokkant katonák alapja.

A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban Braun József 5 K-t adományozott. Időközi tőkésített kamat 30 K 65 f. Legutóbbi számunkban kimutattunk 1780 K 50 f gyűjtött összeget. Az újabb adomány- nyal s a kamattal az alap 1816 K 15 f-re növekedett. További szives adományokat kérünk.

A só. A sok mizériához újabban még az is hozzájárult, hogy városunkban napokon keresztül nem lehetett sóhoz jutni. Az összes kereskedésekből kifogyott s nem túlozunk, ha megírjuk, hogy az érezhető sóinségben valóban boldog volt, aki pár deka mar hasó hoz juthatott. Azt teljesen értjük, ha zsírhoz, liszthez, szalonnához, kukoriczához, ezukorhoz stb. stb. nem juthatunk, de hogy még a sóban is ínséget kellessen szenvednünk, az nemcsak érthetetlen, hanem teljesen abnormis dolog. Hiszen sóbányáknak annyira bővében vagyunk, hogy nálunk sóinségről beszélni az őrültséggel határos. Arról is van tudomásunk, hogy a szállítás bizonyos nehézségekbe ütközött, de egy nagy várost annyira juttatni, hogy bővében levő egyedáru- sági czikkekben is Ínséget szenvedjen, kizárólag a sónagykereskedők mulasztásával hozható kapcsolatba. Ha még egy ízben ily eset fog előfordulni, a hatóság gondoskodni fog arról, hogy a város bízassák meg a só nagybani elárusitásával.

Gyilkossá* vagy hirtelen halál? A Zazar partján, a sertés vásártér mellett egy hullát találtak, melyről megállapították, hogy az illető Marosán Tódorné láposhidegkuti, 40 éves napszámos asz- szony. A hullát beszállították a városi kórházba, ahol ma felbonczolták. A bonczolás nem állapította meg, hogy Marosdnnét meggyilkolták-e, vagy természetes halállal múlt ki, miért is a nyomozást a legszélesebb körben folytatják.

A jég. A múlt heti jég kártevése csak most látszik meg a szőlőkben s a gyümölcsösökben s bizony e károk elég nagyok. Sok szőlőben, hol az erősebb jégverés széles pásztákban vonult keresztül, a kár 20 százalékra tehető. A gyümölcsösökben főleg az almatermés sínylette meg a jégverést, már t. i. ott, a hol volt almatermés.

A magyarság legerősebb és leghatalmasabb

szavú orgánuma a Pesti Napló, amely naponként nemes és becsületes munkára tekinthet vissza. Félmillió ember olvassa naponta ezt a lapot, amely változatos tartalmával, pontos és friss hírszolgálatának megbízható értesüléseivel, nagyszerű tárca-rovatával, érdekes regényeivel, „Tarka Krónika“ rovatával méltán rászolgált arra az általános népszerűségre, mely az egész országban körülveszi. A Pesti Napló ajándékalbumai méltán híresek s minden könyvtárnak legszebb ékességei közé tartoznak. Ezt az albumot, mely ez idén a Magyar hősök apotheozisa lesz, feltételeink értelmében minden előfizető díjtalanul megkapja. A Pesti Napló előfizetési ára negyedévre 8 korona. Kérjen mutatványszámot a kiadóhivataltól: Budapest, VI., Vilmos- császár-ut 55.

József fóherczeg a debreczeni bakák között.

Egyenesen a Doberdóról jött debreceni református lelkészszentelésre Fass Antal, a 39-ik gyalogezred tábori lelkésze. Érdekes ember ő maga is, a háború kitörése óta a fronton van, megkapta a lelkészi érdemrendet és a Ferenc