Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-10-26 / 43. szám
1916. október 26. NAGYBÁNYA 2 töl a malom kéménye, nem zuhog a patak vize a malmot hajtó kerekekre. All a malom, áll a vitorlája . . . Ezek a nagy árendások hogyan fogják intézni sorsát kenyerünknek, az a közel jövő titka, nem is beszélünk most még sokat erről, csak azt reklamáljuk, hogy a fő- és nagyárendás urak legyenek szívesek malmainkat megfelelő mennyiségű gabonával ellátni és malmaink pedig igyekezzenek a közönséget megnyugtatni, hogy van liszt és ne legyen becsukva a hatósági liszt-áruda. Oláh László. A vértetü. Hogyan védekezzünk a vértetü ellen? Október 25. Lapunk legutóbbi számában jelentettük, hogy az almaíáknak legnagyobb ellensége a vértetü, oly hatalmas mérvben terjed a ve- resvizi gyümölcsösökben, hogy a legerélyesebb s a leglelkiismeretesebb védekezésre van szükségünk, hogy e legújabb veszedelemmel sikeresen megküzdhessünk. Ha nem védekezünk, pár év múlva a szö- lőaljakban is sírva nézhetjük majd az almafák pusztulását. Gazdaközönségünknek vélünk szolgálatot tenni, midón szakemberek útmutatásait közöljük, hogy e veszedelmes ellenség ellen mikép védekezhetünk. A vértetü ellen való védekezés megkezdésére legalkalmasabb ugyan a téli idő, addig, a mig a fa meg nem lombosodik, de azért hozzá lehet és hozzá is kell fogni a védekezéshez nem végig vannak borítva, vágjuk le és távolítsuk el olyan helyre, a hol azokat rögtön el lehet égetni. Ha valamennyi vértetves fáról az igen tönkre tett ágrészeket eltávolitottuk, követke- sik a faderékon és a megmaradt ágakon levó sebhelyek kitisztítása. Aki gyökeresen akarja orvosolni a bajt, az rögtön kőszénkátrányt alkalmazzon, e kátránnyal vonja be rögtön az összes sebeket, származzanak azok akár a vér- tetütől, akár bármely más okból (rovarrágásból, törésből, rossz metszésből, nyulrágásból stb.-ből.) A sebek bevonásához használt anyagnak olyannak kell lennie, hogy azt egyrészt az eső In ne moshassa, másrészt, hogy a fát ne bántsa. Ilyen fatapasz lehet az u. n. oltóviassz is, de jobb, ha azt kátrányból olyan módon készítjük, hogy egy vas- vagy cserépedényt 2/R-nyira bármiféle kátránnyal megtöltünk s azt szabadon, nyílt tűz fölött addig melegítjük, mig jól meg nem sűrűsödik. E melegítésnek az a célja, hogy igy elpárologhassanak a kátrányból azok az alkotó, vagy benne rejlő részék, a melyek a fára nézve esetleg romboló hatással bírnának. Az igy elkészített kátránnyal azután bevonjuk a sebet úgy, hogy a kátrány annak felszínét, mint igen vékony réteg, teljesen védje. A seb eme bevonását semmi esetre sem szabad elmulasztani, mert a ki azt elmulasztja, az el legyen készülve arra, hogy abban a sebben, a melyből a vértetüt ő ma kiölte, két hét múlva ismét újabb és nagyobb vértetüfol- tot fog találni. A vértetü ugyanis — bármilyen kicsi — mégis szerfelett szapora rovarfaj. Evenkint 12-14 ivadéka van s egy-egy vértetünek 30-100, sőt 120 utóda lehet, még pedig mind nőstény, mely hímet nem ismer, hanem páro- sodás nélkül - folytonosan eleveneket szül s a ma született vértetü már 12 nap múlva maga is szaporíthat. Ez az óriási és gyors szaporodás teszi a vértetüt a fák veszedelmes ellenségévé és az teszi kötelességünkké azt is, hogy a vértetves fáinkat többször tisztogassuk végig. Nem szabad tehát azt hinnünk, hogy a sebhelyeknek kátránnyal való bekehésével munkánknak már végére értünk. Ez végzetes hiba volna, mert a munka javarésze, habár az már könnyebb lesz, csak ezután következik. Egy hét múlva az irtás után ugyanis megint végig kell vizsgálnunk a megtisztított fákat s a hol újabb vértetüfolt van, azt most is úgy kell irtani, mint az első esetben. Ezen tisztogatást azután annyiszor ismételjük, mig a vértetü a a fánkról egészen el nem pusztul. Az első évi irtás tehát sok munkával jár ugyan, de ne feledjük, hogy ha ez a munkánk alapos volt, akkor egy, vagy legkésőbben két évi munkával teljesen kiirtjuk a tetüt; de ha munkánk csak tüzvonalból, lövegfödözet lettünk. A faluban felállított német üteghez osztottak be; dolgunk egyelőre alig akadt. Beásattam embereimet a falu szegélyén, jó magam pedig az egyik házban ütöttem fel főhadiszállásomat. A német tisztek ugyan meghívtak magukhoz, de tekintve, hogy a sógor nyelvét alig hogy tördelem, megköszöntem a szives invitálást. A szoba, amelyről tegnap még álmodni se mertem volna, alapos tisztogatásra szorult. Pár nappal ezelőtt még orosz tanyául szolgált, a piszokban szinte elmerült az ember. Négy legénynek két órájába került, amig, úgy, ahogy rendbe hozta. Kipróbáltuk a szabad tűzhelyet is, a füsttől majdnem megvakultunk ugyan, azután kiküld- tünk - rekvirálni. Addig is, mig előkerülnek, ledőltünk az én jó öreg Tóth czimborámmal a vastagon elhintett szalmára. Szótlanul hevertünk talán tiz perczig; hallgattuk a hátunk mögött csaholó hat éhes szörnyeteget, álmodoztunk. Azután a biztosság jóleső érzésével nézdegéltünk körül, boldogan, megelégedetten. Pillantásunk találkozott, felka- czagunk, úgy, ahogy csak két fiatal, gondtalan ember kaczaghat, akik most szabadultak ki a halál karmaiból s most már mindent feledve a pillanatnyi jóért, a hosszú, hosszú szenvedést, uj hittel, reménnyel dűlnek egymás karjaiba.- Itt a kacsa! — állít be diadalkiáltással szakaszvezető ur Séhne, aki boldogult czivilko- rában borbélymester volt valahol a Kossuth La- jos-utcza környékén. kapkodás volt, akkor örökké nyakunkon lesz a vértetü. Vigyázni kell arra, hogy vájjon a vértetü nem mutatkozik-e nyáron már a hajtások hegyein, a fattyúhajtásokon (koronában és a tő alján), vagy a hajtások szemein is. Igaz, hogy a magasabb fákon ez nehéz, mert az ember szeme olyan messzire nem lát el; de ne feledjük el, hogy ha a faderék és rajta az esetleg eltörő fattyúhajtások tiszták, valamint, ha a koronának az a része is tiszta, a melyet alulról megvizsgálhattunk: akkor föltételezhetjük, hogy a fa tiszta és munkánk sikerült! De ez még ne nyugtasson meg bennünket végleg, hanem állandó teendőnk azután igy az legyen, hogy a fákat a vértetü dolgában mindig a legébrebb figyelemmel kisérjük s a hol a vértetünek csak valami nyoma akad, hogy azt rögtön és már csirájában fojtsuk el. Igen vértetves és öreg fát legjobb teljesen kivágni és elégetni, hogy helyére azután uj és egészséges fát ültethessünk. Ha azonban a fa dereka még jó, vagy a fa még általában fiatal, akkor nem kell az egész fát kiirtani, hanem csak a korona ágait kell levágni s a koronát ilyen módon felújítani. Ez a koronafelujitás természetesen leginkább a tavaszi fakadás idejéig végezhető. Az igy felújított fák dereka azonban szintén alaposan megtisztítandó a vértesektől. Uj fák, továbbá oltó- és szemzővessző beszerzésekor vigyázzunk, hogy azok vértetvesek ne legyenek, vagy vértetves helyekről ne származzanak. Az idegenből hozott fácskát tanácsos az ültetés előtt 3-4 rész vízzel hígított petróleum-emulzióval lemosni s ültetése után folyton szemmel kisérni, hogy nincs-e rajta valami gyanús folt? Ha vértetüt találunk a hozott fácskán és vidékünk e rovartól még mentes, szedjük inkább ki e néhány fát és égessük el, hogy róluk a tetü vidékünkön el ne terjedhessen. Vértetves fáról oltóvesszőt, vagy szemzőhajtást szaporításhoz használni egyáltalán nem szabad. A szemzővesszőn ugyanis nagyon nehéz a vértetü szerfelett nagyon parányi foltjait meglátni. Vértetves vidéken sohasem szabad a fán — még pedig valamint a gyümölcsösben, úgy a faiskolában — semmiféle sebet sem nyitva hagyni, hanem rögtön be kell azt tapasztalni, hogy oda a vértetü le ne telepedhessék. E szerint mind a metszéskor, mind az oltáskor keletkező sebeket, valamint továbbá azokat is, a melyeket a vihar okozott; rögtön be kell tapasztani. A sebek nagy száma, vagy kellő be nem tapasztásuk okai annak, hogy a sebhely- lyekkel igen borított almafákról miért nehéz a vértetüt egyszerre és gyökeresen kiirtani. A temérdek sok és rejtett seb mindig nehézséget és sok munkát okos a vértetü irtáskor. Ha azt látjuk, hogy május és junius hava A meglobogtatott kacsák hápogtak irgalmatlanul. — Most már csak zsir kéne! Zsir. Nagy szó erre felé. Még egy falatka szalonnát se tudtunk összehozni. Már pedig mi sült kacsát akartunk vacsorázni minden áron. A fiatal állatokból egy gyüszünyi zsiradékra se számíthattunk, törtük a fejünket, hogyan oldjuk meg a fogas kérdést. — Kisütjük a kacsát - vízben ... - szólt végül Sanyi. — Talán kifőzzük, akartad mondani. — Sütjük, ha mondom! Bizd csak rám. Persze, hogy rábíztam. Két kacsa sülve vacsorára, kettő csirkepaprikásnak éjfélre. Valószínű volt, hogy másnap tovább megyünk, el kellett fogyasztani az áldozatokat idejében. — Vágd le! - szólék erélyesen Sanyira, aki ijedtében kiöntötte Séhne lábára a kopasz- tásra szánt forró vizet. — Én?! — riadt fel sötéten. Nem! Aztán elkámpicsorodva tette hozzá: nincs szivem megölni őket.. . — Szép kis,hős! — És te? Éppen ilyen joggal kérdezem én tőled: miért nem vágod le ? Én megsütöm, Séhne megfogta,, mit csinálsz te ? . . . — Én megeszem, fiam - jelentőm ki rendületlenül. Hosszas huza-vona után vállalkozott egyik vitézünk a hóhér-munkára. Egy litániát végig könnyezett, mig elnyiszálta a nyakukat. Ezalatt elmerengve gondoltam arra, hogy milyen szivazonnal, mihelyst bizonyos, hogy almaíákat a vértetü bántja, tehát nyáron is. Hogy a vértetü irtására miért legalkalmasabb a téli idő, annak két oka van. Egyik oka az, hogy télen, mikor a fán nincs lomb, köny- nyebben kereshetjük föl és találhatjuk meg a vértetves foltokat; a másik ok az, hogy télen nem szaporodik a vértetü ; holott nyáron már rohamosan gyarapodik és akkor nemcsak, hogy szótmászhatik a maga erejéből is, de széthur- czolják a madarak, a szél, valamint ruhájukon az irtó munkások is. Végül azért is jó a téli irtás, mert akkor egy-egy helyen, a telelő helyén tehetjük tönkre a vértetüt. Lássuk már most magát az irtást. Ha a fa igen nagy mértékben meg van támadva a vértetütől, akkor első dolgunk az legyen, hogy az igen vértetves ágakat, galyakat és fattyúhajtásokat, a melyek a vértetüvel majdUgylátszik, az oroszok is megunták ezalatt a czéltalan pufogtatást, elhallgattak. Az elszéledt lakosokat összetereltük, tudomásukra adva, két óra alatt mindenki pakolja össze holmiját s amit magával vihet, vigye. Végtelen szomorú látvány volt, amint ezek a szerencsétlenek búcsúztak a falujuktól. Tanakodtak, tusakodtak: mit lehetne felrakni még a szekérre? Körüljárták a házat, a kertet százszor is, könybe borult szemmel nézegették a lábon álló, gyönyörű kalászokat, bementek a templomba utolsó fohászt küldeni az ég urához, a temetőbe, elbúcsúzni a kedves halottaktól. Aztán megindultak, vissza-vissza nézve, integetve, mig csak össze nem folyt előttük minden. A lábas jószág, a disznók, malaczok mind árván maradtak. Kénytelenek voltunk pártfogás alá venni valamennyit. Kineveztünk főszakácsot, alszakácsot. A faluban czirkáló járőrök számát pedig természetesen — felemeltük. Tagjaik lehettek a csirkefogásban különösen kitűnt mar- czona legények. Az naptól fogva pedig minden éjjel kigyult a tizenkét, tizennyolcz fény valamelyik házban, amelyet s amely környékét az oroszok másnap lövedékeik ezreivel árasztottak el. Az ágyúink természetesen már régen nem voltak a faluban. A bolehovi leány. Végre felragyogott a mi szerencsecsillagunk is. Megtépázott, fázott szakaszomat kivonták a
