Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-09-21 / 38. szám

_L 1916. szeptember 21. NAGYBÁNYA 3 Berlinben, Moszkvában és Konstantiná­polyban, Párisban és Budapesten s az is­teni gondviselés kissé zavarban lehet. Ami meg az igazságot illeti, az igazságot né­hányszor már megfeszítették — és nem mindig támadt fel. Mi a végső győzelemben az eddigi győzelmek alapján hiszünk. Az egyetlen Hindenburg katonai lángesze több, mint a Joffre, Haig, Brusszilov, Cadorna egy­másra tornyositott középszerűsége, ez az egyik. A másik az, hogy nem látni olyan uj tényezőt a harcztereken s nem látni a népmozgalmak olyan uj elemét, mely a háború további menetére uj feltevésekre adna okot. Kétségtelen, hogy rendkivüli uj erőfeszítések időszakába léptünk, me­lyek gyorsan fogják a kimerült világot a háború végső kimenetele felé taszítani - de azokon a síneken, amelyeken eddig dörgött. HÍREK. Szeptember 20. Személyi hírek. Balezer György főgimnáziumi tanár, tart. főhadnagy rövid szabadságra haza érkezett. — Réti István festőművész, a budapesti képzőművészeti főiskola tanára pár hónapi itt tartózkodás után a fő­városba visszautazott. Helyettesítés. Csaba Adorján vármegyénk főispánja a Baudisz Jenő elhalálozásával meg­üresedett vármegyei tiszti alügyészi állásra Papp Béla nagykárolyi ügyvédet helyettesitette. Kitüntetés. Őfelsége a király Csüdör Gyu­lát, a 7. honvédhuszáre^red hadnagyát az ellen­ség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a sig­num laudis-sal tüntette ki. Csüdör Gyulának ez már a második kitüntetése. - Őfelsége a kiráiy Erdődy Istvánnak, a 10. huszárezred hadna­gyának, az ellenség előtt tanúsított hősies maga­tartásáért immár másodízben a signum laudis-t adományozta. Eljegyzés. Szieber József egyetemi tanár­segéd, tart. hadnagy eljegyezte Prohászka An­tal nyug. rendőrfőkapitány leányát: Edithet. Adakozzunk a nagybányai rokkant katonák alapjára! Gyűjtésünk immár ez ideig is szép összeget eredményezett e czélra, de egy pillanatig se feledjük, hogy még távol állunk attól, hogy a ki­tűzött czélt annak idején teljes mértékben szolgálhassuk. Adományokat az alapra készséggel elfogadunk s mint eddig is, nyilvánosan nyugtázunk. Az erdélyi menekültek részére. Az erdélyi menekültek részére újabban Widder Péter gyógyszerész gyüjtőivén a következő adomá­nyok folytak be : A fernezelyi műkedvelő elő­adás jövedelméből 49 korona 10 fillér, Révai Erzsiké 15 K, Bernát Dezső, Lázár Bertalan, Almer Károly 10-10 K, Frieder Vilmos, Lakos Imre 5-5 K, Molnár Antal 2 K, Bencze Misuné Kohóról 1 K. További adományok a gyűjtés egységesítése szempontjából Widder Péter gyógyszertárába kéretnek. Megyéspüspökünk nagy alapítványai. Dr. Bo­romisza Tibor, a szatmári egyházmegye ősz püs­pöke az idén ünnepli meg áldásos főpásztori működésének tizedik évfordulóját. Az ünneplés módja igazán méltó püspökünk egyéniségéhez, amennyiben különböző hadi és egyházi jóté­konysági czélokra negyedmillió koronát jóval meghaladó alapítványt tett és pedig 1. az egy­házmegyei papi nyugdíjalapra 35.000 koronát, 2. két szatmáregyházmegyebeli hadi árva leány ne­veltetésére 40.000 koronát, 3. két ugyancsak egyházmegyei hadiárva fiú neveltetésére szintén 40.000 koronát, 4. egy későbben meghatározandó egyházmegyei czélt szolgáló alapul 200.000 ko­ronát, összesen tehát 315.000 K-t. E nagylelkű alapítványokhoz nem kell kommentár! A miszmogyorósi Kisasszonybánya névnapja. A szép virágzásnak indult miszmogyorósi Kis­asszonybánya vasárnap tartotta meg névünne­pét nagy ünnepélyességgel. Délelőtt 9 órakor a g. kath. templomban, 10 órakor pedig a r. kath. templomban volt hálaadó istentisztelet, melyen a munkások, élükön Moldován László igazgatóval testületileg jelentek meg. Istentisz­teletek után a munkásság a szépen feldíszített tárna elé vonult, hol Gönczi József üzemvezető tartott beszédet, majd elmondta a bányász-imát is. Végül Moldován László igazgató beszélt a munkásokhoz, a mostani válságos időkben nem­csak kitartásra, szorgalmas munkára buzdítva, hanem törhetlen hazaszeretre is. Ezután 1000 korona névnapi ajándékot osztottak ki a mun­kásság között. Délben társas ebéd volt, melyen számos vendég is részt vett. A fernezelyi műkedvelői előadás. A műkedve­lői előadás, melyet az alsófernezelyi ifjúság ren­dezett szeptember 9-én és 10-én, úgy anyagi­lag, mint erkölcsileg fényesen sikerült. Az ösz- szes bevétel 281 korona 50 fillér volt, a kiadás 150 korona, jótékony czélra maradt 131 korona 50 fillér. Ez összegből 82 korona 40 fillért a nagybányai vöröskereszt egyesületnek, 49 ko­rona 10 fillért pedig az erdélyi menekültek ré­szére ajánlottak föl s azt illetékes helyeken be is fizették. A műkedvelői előadás alkalmával felülfizettek a következők : Orosz Miklós 3 K, Veisz Móriczné 2 K, Simon Béla 40 f, Simon Ignácz 40 f, Tatár József 1 K, Vári Lajos 2 K, Kahle Frigyes 2 K, Haas Norbert 4 K, Kühn József, Flexner Béla, Pfeiffer Jakab 2-2 K, Krassai Vilmos, Repka Nándor 80-80 f, Toar- niczki József 60 f, Keisz Károly 1 K 80 f, Re- páczki Géza 1 K, Marzsinyán Ilona 20 f, Simori Károly 1 K, Halmi Béla 40 f, N. N. 1 K 20 f, Simon Ella 2 K, Zilberman Béla 1 K 40 f, Oláh János 1 K 40 f, Mélán György 2 K, Balázs Kálmán 40 f, Janovszky Ilonka, Berényi Leanka 4 —4 K, Aczberger Imre 1 K, Vári Lajos 4 K, Orosz Miklós 2 K, Schönberger Henrik 1 K, N. N. 1 K 70 f, Herczeg Oszkár 2 K, Kozma Béláné 50 f, Nyika Jánosné 60 f, N. N. 20 f, Katz Ignáczné 1 K, Simon Adolfné 3 K, Berényi és Társa 2 K, N. N. 1 K 10 f, Szvetanof Szpaszo bolgár 4 K, Wallenstein Irén 40 f, Donenberg N., Sesták Jánosné, Butyikás Károly, Balkó Sándor, Heilbrun és Társa 1-1 K, Dobricsán Jánosné 2 K, Izsák Rózsika 1 K. A Vasárnapi Újság szeptember 17-iki száma ritka érdekes szenzációkkal szolgál: egész se­reg képpel a Dobrudzsa azon helyeiről, a melyek most a bolgárok diadalainak színhelyei mint Tutrakan, Szilisztria stb. E képek egy ré­sze Juszkó Béla eredeti rajza. Ezenkívül bemu­tatja az oláhok által megtámadott magyar vi­dékek képeit s még sok más aktuális képet. Szépirodalmi olvasmányok: Havas Alisz és Wal­ter Bloem regénye, tárczaczikk jövendő védel­münkről a mostanihoz hasonló nagy meglepeté­sek ellen stb. Egyéb közlemények: czikk a len­gyelek és magyarok viszonyáról s a rendes heti rovatok. A Vasárnapi Újság“ előfizetési ára ne­gyedévre öt korona, a „Világkrónikáival együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. szám.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Nép­lap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. A román betörés áldozata. Megrenditően szörnyű csapás érte Joós Lajos bányatanácsost, az erzsébetbányai bányaművek főnökét. Édes atyja: Joós Elek a nagyborosnyói fillérbank tulajdonosa a román betörés áldozata lett. Róth Dávid sepsiszentgyörgyi kereskedő mondta el ugyanis egy fővárosi újságírónak, hogy a Nagy- borosnyóra betört román hadsereg mindjárt fosztogatni kezdett, de nem elégedett meg a fosztogatással, hanem többeket, közöttük Joós Eleket, a fillérbank tulajdonosát is főbe lőtték s mindjárt el is temették. Joós Lajos bánya- tanácsos iránt, kit ilyen szörnyen sújtott a ro­mán betörés, városunkban is általános s részvét. A hadifénykép-kiállitásra, melyet a Hadse- gélyző Hivatal októberben rendez, a frontról egyre érkeznek a szebbnél-szebb fölvételek. A gaaatMsaaigiMiwwMa wswiiraBBksaaíMgiiBgg egy gránát letépte az első kéményt, amelyik mint egy óriási tömeg feküdt keresztben a hajó elülső részén. Majdnem egyidejűleg egy további találat az előárbócot söpörte el a hajóról. Mi­kor ezt láttam, tudtam, hogy legalább is egy, társaim közül már nem él: a megfigyelő tiszt... A tűz még egyre dühöngött az „Emden“-en, jóllehet úgy látszott, mintha lassanídnt hajónk megfulladna. A lángok helyett inkább gomolygó füst látszott, szemmelláthatólag az oltási kísér­letek által előidézve. Egymással párhuzamosan haladva, állandóan hevesen lövöldözve, tűnt el a két küzdő hajó a látóhatárról. A küzdelem kevéssel 8 óra 30 perc után kezdődött reggel. Az „Emden“ szárazföldi csa­pata most arra törekedett, hogy a Keeling ki­kötőjében fekvő régi sónert, az Ayesha-t tegye hajózhatóvá, föltéve, hogy az „Emden“ nem tér vissza, hogy elhagyhassuk a szigetet. A nap folyamán a küzdő „Emden“ még többször is a látóhatár közelébe jött, de mégsem annyira kö­zel, hogy föl lehessen ismerni. Egyszer-másszor azt a nagy, fekete füstfelhőt láthattuk, amelyet a Sidney bocsátott ki magából, mivel indiai vagy ausztráliai szénnel fütött. Ebből következtettünk arra, hogy a küzdelem még folyik. Este röviden a sötétség beállta előtt, a két hajó ismét közeledett. Még mindig lőttek egy­másra. Az utolsó jelenet, amit a partraszálló le­génység röviden naplemente előtt még látha­tott, az volt: hogy az „Emden“ lassan haladva kelet felé tartott. A hajó majd teljesen a látó­határ alatt volt. Még csak az utolsó kémény és a főárbócz voltak láthatók s ezekből lehetett a hajó utjának az irányára következtetni. Keelingtől a látási távolság a látóhatár szé­léig körülbelül 8-10 tengeri mérföldnyi volt. Világos volt tehát, hogy röviden napnyugta előtt az „Emden“ még úszott még pedig Keeling déli részétől nem messzebb, mint 8-10 tengeri mér­földre. A Sidney a szigethez közelebb állott. Az árbóczókat, kéményeket, felső építményeket és a fedélzet felső részét lehetett látni. Mind a két hajó tüzelt még, jóllehet az „Emden“ tüzelése szabálytalan volt s nem is volt igen erős. Vagy a municzió volt fogytán, amelyet a mad- raszi támadás és a penangi küzdelem erősen igénybe vettek, vagy az ágyuk egy része sé­rült még. Napnyugtakor a Sidney abbahagyta a küz­delmet és északnyugati irányba evezett. Az „Em­den“ keletnek tartott. Lassankint a távolság az ágyukat tekintve, túlságos nagy lett. A tüzelés elhallgatott. A nap lenyugszik. Sötétedik. Mint egy ha­lotti lepel borul az éj a két hajóra. A szárazföldön lévő legénység elhagyja az Ayesha-n Keeiinget, hogy fölkeresse az „Em­den“-!. így küzdött tehát egy hajó majdnem 10 órán keresztül egy olyan ellenféllel szemben, amelyiknél jóval gyengébb volt. Hogy a pánezé- lozásban, gyorsaságban és kaliberben való előny mit jelent, azt csak azok tudják megítélni, akik ismerősek a tengeri viszonyokkal. Szárazföldön egy kisebb csapat is, ügyesen fölállítva, a helyi viszonyok kihasználása mellett, erősebb ellen­felet is hosszabb időn át sakkban tarthat. Más­ként áll a dolog a tengeren. Itt nincs fedezék. Ha a legénység egyformán jó, akkor a kaliber nagysága, a pánczél erőssége és a nagyobb gyor­saság döntenek. Ha ezeket a tényezőket vesz- szük számításba, azt mondhatjuk, hogy az „Em­den“ óriási dolgot művelt. Védtelenül, jelenté­kenyen kisebb és gyengébb ágyukkal felszerelve, kisebb gyorsasággal mint pánczélozott ellenfele, egy fél napig küzdött, mig az éj véget nem ve­tett a küzdelemnek. Az „Ayesha“-n tartózkodó szárazföldi csa­pat az éjszaka nem látott többé semmit az „Em- den“-ből. Csak három héttel később Padangban tudtuk meg hajónk végét. * _ A dalnak vége. Az „Emden“ nincs többé. Észak Keeling sziklás zátonyai lettek a sírja. De ameddig a világtól távoleső vidék ma­gas koronáju pálmáin át a szél suhog és az In­diai Óceán fehéren tajtékzó hullámainak zúgá­sával egyesülve az „Emden“ halotti dalát énekli, addig fognak dalolni és regélni a „repülő hollan­dusról“ a kis német hajóról, amelyik a világ­háborúban, 1914-ben a tenger szabadságáért folyó nagy küzdelemben hónapokig volt ellen­felei réme. T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom