Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-09-21 / 38. szám
meg. Czéljuk egy teljesen tökéletes ideális rendszer megalkotása, e czélt nemsokára el is fogják érni. A chicagói iskolák főfelügyelője, Young- Flaag Ella asszony dolgozza ki egy valóban helyes iskolai rendszer tervét. Az irányelvek teljesen modernek és amerikai szelleműek. Főelv az, hogy a tanulókat ne a tudományra, hanem a gyakorlati életre neveljük. Látva azt, hogy az életismeretnek mily nagy fontossága van az egyéni haladásban, ismertessük meg a tanulókkal az élet jelenségeit. Tanítsuk meg őket mindenre, mire az életben szüksége lesz. A társalgásra épugy, mint bármi 'szükséges tudományra. Ne arra törekedjünk, hogy a tudományokban nagy ismeretköre legyen, hanem arra, hogy az életet helyesen ismerje, annak becsét értékelni tudja, még mielőtt az iskolából kilép. A testi művelést el ne hanyagoljuk már csak azért is, mert egy egészséges, erős ember könnyebben elviseli a sors esetleges csapásait, mint egy gyönge, beteges egyén. Ezt az élet már sokszor beigazolta. Ne nehéz tornákkal, hanem szórakoztató sportokkal fejlesszük, erősítsük a testet. A szellemi tantárgyakból csak a szükségeseket és ezekből is csak annyit tanítsunk, amennyi a tanuló szellemi képessége és testi erejének túlterhelése nélkül lehetséges. Vigyázzunk arra, hogy a tanuló meg is értse, amit tanul, ne csak arra, hogy ezt el tudja mondani értelem nélkül — akár egy beszélőgép. Az ismeretkörét az értelmiségével együttesen fejleszszük. Ne arra törekedjünk, hogy minél többet tudjon, hanem arra, hogy amit tud, azt értse is. Egy dolgot se tanítsunk jobban a másik rovására. A mértékletesség elvét kövessük mindig, mert anélkül könnyen megeshetik az, hogy nem oda érkezünk, ahová indultunk, t. i. az iskolai rendszer feltétlen hasznosságához. Ezt azonban csak akkor érjük el, hogy ha nevelésünk olyan, hogy a tanuló az iskolából az életbe lépve, már otthon érzi magát, nem idegen semmi, nem retten vissza a küzdelmektől. Tehát már az iskolában neveljük belé az öntudatot, az akaraterőt, az önismeretet, a jellemszilárdságot, becsületességet, bátorságot. Meggondolt, értelmes emberekké neveljük őket. A művészetek tanítására is fordítsunk gondot. Neveljük a szépnek érzetét, szépnek szeretetét a tanulóba, mert ez sajátosan jó hatással van a jövendő életére. Az az ember, aki a szépet szereti, nem lehet rossz. Tanítsuk meg a jó il_2________________________________________ gé nek alacsony számát — szárazföldi célokra nem nélkülözhetett. Hisz a Pontoporros, Exford és Duresk zsákmányhajókat mi láttuk el legénységgel és a Markommania-nak is adtunk néhány embert. 1914. november 8 és 9-ike közti éjjelen az „Emden“ a Buresk szerelékhajóval 50 tengeri mérföldnyire állt nyugaton Keelingtől. Az Exford szenes hajót a tenger egy másik pontjára küldtük. Könnyen megeshetett, hogy a Keeling kikötőben angol páncélos cirkálók horgonyoztak. Ez esetben közelfekvő volt a veszedelem, hogy a Buresket meglátják és zsákmányul ejtik, mig az „Emden“ feladatának megfelelően, hogy a túlerővel szemben a harcot kikerülje, visszahúzódik. Ekkor aztán egy másik helyen az ellenség látóhatárán kívül találkozha- tik a másik szerelékhajóval. A Buresk azt a parancsot kapta, hogy 50 tengeri mérföldre a szigettől nyugatra tartózkodjék és csak a szikrajelre jöjjön Keelingbe. A parancsnok azt tervezte, ha minden szerencsésen megy, az állomás elpusztítása után Keeling kikötőjében fog szenet felvenni. November 9-én a felkelő nap az „Emden“-t szorosan a Port Refugebe vezető bejáratnál a Keeling-szigetek horgonyzási helye előtt találta. A sziklás zátonyok közti nehéz utat megtaláltuk. Az „Emden“ horgonyt vetett. A készenlétben álló partraszálló csapat csónakokra szállt s a part felé evezett. Ez reggel félhétkor volt. A p rtraszállás ellenállás nélkül történt meg. Körülbelül 2 óra múlva a szárazföldi munkát belemre, a társaság kedvelésér«, ember- és világ- szeretetre. Ha ezt megcselekedjük, boldog emberré tesszük. Használjunk fel minden kínálkozó eszközt a czél elérésére. A modern pedagógia elvei egyesítve vannak, most már csak a gyakorlati megvalósítás van hátra. A megvalósítás céljából Yooung- Flaag asszony ajánlja a pedagógiai szempontból amúgy is kifogásolt otthoni leczkék eltörlését. Mivel azonban a megszűnt otthon való tanulást pótolni kell, a tanórák számát kívánja szaporítani s igy hosszabb idő alatt egy tanító 15-20 tanulót teljes tökéletességgel ki tudna képezni. íme kibontakozik előttünk egy ideális iskola, melynek megvalósítása minden államban a legnagyobb valószínűség mellett be fog következni. Ennek az iskolai rendszernek csak egy látszólagos hátránya van, az, hogy e rendszer mellett nagyobb összeget kell a közoktatás céljaira fordítani, mert hisz’ mig eddig egy tanító 40-60 tanulót tanított, addig most csak 15 -20-at tanít, igy több tanítóra van szükség. Ez a hátrány azonban csak látszólagos, mert e rendszer eredménye, a jelenleginél műveltebb nép, ellensúlyozza a költséget. Bár csak mihamarabb eljutna e rendszer hozzánk, magyarokhoz is. De vajon nem fogunk-e ezzel is úgy járni, mint sok más újítással, hogy legutoljára érkezik hozzánk ? Ortner Béla. _________NAGYBANYA_______ Az utolsó felvonás. Szeptember 20. Ha az utolsó felvonásba még nem értünk volna is be, legalább az előszobájába már be értünk. A nagy, rettenetes, végzetes események elvezettek a legnagyobbakhoz, legrettenetesebbekhez, legvégzetesebbekhez, mikor a szemhatár minden oldala felől összecsapnak az óriási tűzvészek lángjai. Homéroszi gyermek- dedséggel azt lehetne hinni, hogy az olim- puszi hatalmak, kik veszekedett kedvükben egymásra zúdították az emberbolyokat, most ülnek legforróbb játszmájukhoz, most teszik be legnagyobb tétjeiket, most vetik el a legsúlyosabb koczkákat, melynek mindegyike vér és tüzfolyamokat fejezték. A szárazföldi csapat éppen ismét csónakra akart szállani, mikor az „Emden“ fényszórókkal jelet adott: „A munkát siettetni“. Röviddel ezután felbugott az „Emden“ szirénája. Ez veszélyt jelentett. A parton levő csapat látta, hogy az „Emden“ hirtelen fölszedi horgonyát, megfordul s kiszalad a kikötőből. Az a kísérlet, hogy a hajót a sziklás zátonyok elkerülésével az ut egyenes keresztezésével elérjük, nem sikerült. Nemsokára az „Emden“ felvonta a hadilobogókat s megnyitotta a tüzelést egy ellenfélre, akit a csónakokból nem lehetett látni. Jelenlétét azonban elárulták az „Emden‘‘ közvetlen közelében becsapó gránátok által okozott vizoszlopok. Anélkül, hogy hajójukért bármit is tehettek volna, a szárazföldi csapatnak a Keeling-en levő embereinek fogcsikorgatva kellett nézniök azt az egyenlőtlen küzdelmet, amelyik most fejlődött ki. Az „Emden“ ellenfele az angol-ausztráliai cirkáló, a Sidney volt. 172-szerte nagyobb, 5 évvel fiatalabb volt, oldalpáncéllal volt ellátva, mivel az „Emden“ nem rendelkezett, továbbra olyan ágyukkal, amelyek a hajó oldalán l'/j- szerte nagyobb kalibernek voltak, mint az „Em- den“-é, gyorsasága is lényegesen nagyobb, úgy, hogy az ütközet kimenetele alig volt kétséges. A két hajó folytonos küzdelem közepette 4-5000 méter távolságra került egymástól. A két hajó teljes erővel köszöntötte egymást ágyúgolyóval. Eleinte úgy látszott, mintha az ellenfél tetemesen szenvedett volna. Az „Emden“áraszt, nemzetek életét és halálát görge- tőket. Persze, ha ostobaságban és babona- ságban nem nagyon távolodott is el az emberiség a Homérosz korától — s talán a királyok se Homérosz királyaitól, az egész emberiség háborús összegabalyodá- sában mégsem keressük többé az istenek kezét s deus ex machiná-ban se bizakodunk többé. Emberi erők ütköznek össze s a haditudomány csodái érvényesülnek. Ezt ideát tudtuk s ez évben már odaát is megtanulták ellenségeink. Tőlünk tanulták, hogy szervezés és tervezés közt harmonikus kapcsolatnak is kell lenni térben és időben. S másfél év vereségeitől véres fejüket addig dugdosták össze az ántánt összes bölcsei, államférfiak és stratégák, mig nyélbe ütötték ezt a közös offenzivát, melynek tüzgyürüje most lobog a központi hatalmak körül legteljesebben. Olyan erdőtűz ez, mint aminőt a punnok óta nem látott e föld, a görög nép már csak ellobbanó forgács lehet benne - meddig éghet ez a tűz s mi lehet a vége? Sokáig már nem éghet; ez a legmegnyugtatóbb benne. Ilyen lobogásnak ha kívülről nem oltják is, önmagában meg { kell emésztődnie. Statisztikák vannak róla, j hogy most egy hónap alatt több muni- cziót lőnek el — az emberanyagról nem akarunk szólni, mint a háború egész első éve alatt. Ezt ebben az iramban nem le- i hét sokáig győzni, az iram meglassitását pedig nem koczkáztathatja meg az ántánt. Heverő tétlen hónapokra sincs többé kilátás. Amelyik tigris vissza akar hu- . zódni sebei nyalogatására, az elveszett. ! Ezt a fölfogást és marczangolást már nem lehet megszakítani, ezt csak meg- : fojtással és szétszaggatással lehet befejezni. Ki marad alul kiomló belekkel és átharapott torokkal? Erre az eddig elért eredmények felelnek, csak az indokolásban nem akarunk pusztán az isteni gondviselésre és az igazság fenségére támaszkodni. Ezek ragyogó támaszok, de nem mindig megbízhatóak. Az isteni gondviselésben egyformán hisznek Londonban és _________________1916. szeptember 21. nek mindjárt első lövései pompás telitalálatok voltak az ellenfél hajójának előrészén. Az angolok lövési művészete nem állott valami magas fokon. Mikor a mi hajónk már régen be volt lőve, még egy találatot sem ért el. Egyszerre azonban egy jól célzott soríüz becsapott az „Emden“ hátsó részébe. A nagy kaliberű ágyuk hatása a páncélozásán „Emden“-re rendkívüli hatással volt. A hajóban hatalmas tűzvész keletkezett. A lángok 20-25 méterre csaptak rövid J/4 óra leforgása alatt. A szürkén gomolygó felhőt fehér gőz vette körül, ami arra mutatott, hogy a hajó jobb oldalán a gőzcsővezetékeknek is meg kellett rongálódniok. Ez a súlyos sérülés azonban nem gátolta meg az „Emden“-t, hogy az ellenfelet energikusan ne támadja. Egyenesen feléje fordult s alaposan tűz alá vette. Hajónk előrészének ágyúi szakadatlanul öntötték gránátjaikat. Az ellenséges cirkáló az „Emden“ e támadása után szintén jobbfelé fordult s hajónk elől visszavonult. Mivel időközben különböző találatokat figyeltünk meg rajta, azt a halvány reménységet tápláltuk a szárazföldön, hogy valamilyen halálos sebet kapott. Látszólag azonban ez nem történt meg. Teljes erővel eltávozott ugyan, de csakhamar visszafordult. Valószínűleg arra törekedett, hogy a távolságot nagyobbitsa, mivel az ő jelentékenyen nagyobb kaliberű ágyúit igy is érvényesíteni tudta a sérülés veszélyeztetése nélkül, az „Emden“ könnyű lövegeivel szemben. Közben az „Emden“-en további tetemes sérülések estek. Mikor a Sidney felé fordult,
