Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-08-24 / 34. szám
NAGYBÁNYA 1916. augusztus 24. 2 bonaíermés lefoglalása és feloszlása a meglévő keretekben történik. Van liszt, van mindenféle olyan czikk, melyet a gabonafélékből kell kivennie a fogyasztásnak, mert a Haditermény Részvény- társaságnak kell felajánlani a termést és az rendelkezik a felhasználás felől. A sertés húsa, zsírja, szalonnája e perczben éppen olyan fontos élelmi- és fogyasztási czikk, mint a gabona. Nincs rá semmi ok, hogy akkor, amikor a hizlaló sztrájkol, hogy akkor a szabad forgalomban meghagyják. Nem tudjuk melyik tek- nikai forma a legjobb megoldás, a sertés- központ-e, a sertéseknek egy a Haditermény r.-t. formájára alakított szervezeten keresztül való lefoglalása és felosztása-e, ezt a kormány a szakkörökben igazán pontosan megtudhatja, a fogyasztás szempontjából az a lényeges, hogy általános tudottan van sok, sőt túlsók élősertés a hizlalás és a spekuláció kezén és az ár- maximálási rendelet daczára, vagy talán ! éppen azért nem kerül az áru a piaczra, holott a kenyér után igazán a legfontosabb élelmiszereket most az élősertés feldolgozása utján lehet előállítani. Kötelesség tehát intézkedni. Az élősertés ármaximálása csak a fele ut volt, az ut másik felét is meg kell tenni: el kell rendelni az élősertés rekvirálást. Még pedig azonnal! A takarmány felett úgyis a kormány rendelkezik a Haditermény által. A kormány ott, ahol a hizlalás ipari üzeme fejlődött, egy alakítandó szervezete által felügyelet alatt kihizlaltathatja egészen a félig kész hizókat, ahol meg készen van a hízó arra, hogy húsát, zsírját megkapja a fogyasztó, ott nem kell várni a spekuláló tulajdonos hajlandóságára, hanem el kell venni tőle az árut maximális áron és el kell juttatni a fogyasztáshoz! Egy-két soros rendelet az egész és meg van oldva a sertéshús és a zsir kérdése. Radikálisan, okosan és egyedül helyesen. Késni se szabad vele, mert kár minden perezért, amely abban telik el, hogy a sertés tulajdonosa még reménykedik. Csodák nem történnek, amit a sertéseken az ármaximálás miatt elvesziwwm—Wiiinni .11 m ■ K lyiségekből a fedélzetre vezetnek, íölszakitották. Számos tiszt rohant elő, de úgy látszott, hogy csatatereiken nem igen ismerik az utat. Anélkül, hogy sokáig gondolkoztak volna, hátul a hadilobogót tartó póznánál leugráltak a hajóról. Egész sereg matróz követte őket. Látszólag azok a legények, akik uraikat tűzön-vizén át készek voltak követni. Közben a legközelebbi távolságról a Sem- csukra leadott tüzérségi gyorstüzünk pusztitólag hatott. Az „Emden“ 400 méternyi távolságra végig hajózott az ellenséges hajó egész párkánya hosszában. A hajó oldalai csak úgy kopogtak. Néhány perc után a hajó első részét szitává lőttük. Belsejét hatalmas tűz pusztitotta. A hajó bordáján támadt lyukakon keresztül lehetett látni a hajón. Egyik gránátunk a másik után érte a hajót. Ha becsaptak, éles és vakító villám támadt a becsapás helyén. Aztán pillanatokig úgy látszott, mintha tüzes kerekek forognának nagy gyorsasággal a találatok helyein, mig az eltalált hajó belsejéből kitörő füst és tűz a hajó bordáján keletkezett méternagy- ságu lyukakat ki ném töltötte. Én egy embert sem láttam a Semcsuk előrészébői kijönni. Közben három oldalról is tüzeltek az „Emden“-re. Hogy a lövések honnan jönnek, nem tudtuk. Csak a gránátok bugását hallottuk és láttuk a körülöttünk levő kereskedelmi hajókra való becsapódásukat. Végre a Semcsuk is összeszedte magát s megnyitotta a tüzet. Mivel nagyobb kaliberrel rendelkezett mint mi, találatai nagyon veszedelmesek lehettek reánk. Ha nem is sikerült volna az „Emden“-t haretenek, azt tényleg el kell veszteni, azon nem lehet segíteni. Nincs is ok sajnálattal nézni a sertésmágnásokat, mindenki örül, hogy elszámitották magukat. A türelmetlenség már csak arra vonatkozik, hogy mikor kapják meg a kegyelemdöfést azzal, hogy a sertések elrekvirálására megjelenik a kormány rendelete. A budapesti és a vidéki sertésüzlet viszonyai, a pesti és a bécsi sertésvásár eseményei megérlelték már a rekvirálás elrendelését és kár vele késni, ha tudják, hogy kiadását úgy sem lehet elkerülni. A harezmezőn és itthon. Augusztus 23. Mintha mi sem történne a nagyvilágban, mintha zugó vihar, vésszel terhes fellegek nem ülnének „Kárpát szent bérczein“, mintha nem dörögnének az ágyuk eget-földet megrázkodta- tóan hegyvidékünk határain, mintha nem vér folyna a csatamezőkön és nem köny omolna sok gyászolónak, kesergőnek, aggódónak bús orczáján, mintha sóhaj és bánatmentes volna a viskó, a kunyhó és a nagyúri palota, mintha nem zivataros villámot czikázó ég borult volna reánk és mintha minden csendben, a néma, sejtelmes csendben, a háború borzalmaitól, halál- hörgéstől menten folyna e keserves világban és igy mintha azt vélnéd, hogy e rettenetes ylfégégésbeft-mindeRÜtt rend van e szegény sors sújtotta országban, mert minden halandó lélek, ki ebben a hazában látta meg a ragyogó napnak bibor-sugarát és e megszentelt földön kostolta a magyar aranykalász édes kenyerét, lelkében megedzve, szivében vértezve viseli nehéz sorsát, büszke öntudattal teljesiti idehaza is honpolgári kötelességét, mert szent hite, hogy „megbűnhödte már e nép a multat s jövendőt s a jövő hoz rá vig esztendőt.“ Soha nem álmodott viharos idők korszakát éljük, a vérözön nyomában uj kor virrad az emberiségre. Ebben a jövő uj korszakban a mi magyar nemzetünk beilleszkedik abba a keretbe, melyet méltán kiérdemelt hősies viselkedése és önfeláldozása folytán a csatamezőn, de tanúságot tett arról is, hogy minden áldozatra képes idehaza is és a nagy háború után a békés idők bekövetkeztével élvezni akarják ama gyümölcsöket, melyek honszeretetének ezer éves fájáról kell, hogy ölébe hulljanak. Hiszen a magyar ős erény, a magyarság hős vitézsége az Európa homlokán fénylő koronának legszebb gyöngye, köve, ékessége. Disz képtelenné tenni, mégis oly nagy károkat szenvedhettünk volna, hogy mivel semmiféle lehe-' tőségünk nem volt kijavítani, további tevékenységében megakadt volna. A parancsnok ezért megparancsolta, hogy egy második torpedót lőjjenek reá. Az „Emden“ időközben elhalad a Semcsuk mellett, egy manőverrel baloldal felé megfordult s igy ismét elhajózott az ellenség mellett. 400 méternyi távolságból a második torpedó is elhagyta a csövet. Időközben annyira világossá lett, hogy a löveg örvénylő buborék útját világosan látni lehetett. Néhány pillanat múlva az orosz hajó parancsnoki hídja magasságában óriási robbanás hallatszott. Egy óriási fekete szénfelhő összekeverődve szürke füsttel, fehér gőzzel és vizpárával emelkedett fel mintegy 150 méter magasságra. A hajó széttépett részei szanaszét repültek a levegőben. Látni lehetett, hogy a cirkáló hogyan szakad ketté a közepén. A hajó orra és fara lefelé álltak. Aztán a robbanás következtében támadt felhő mindent elfödött, amikor aztán 10-15 másodperc múlva leszállt, a páncélosból kivéve árbocának a lobogótartó csúcsát, semmi sem volt látható. Számtalan romhalmaz és úszó ember nyüzsgött a sülyedés helyén. Az úszókkal nem kellett az „Etnden“-nek törődnie. Egész sereg halászcsónak volt a közelben, amelyek a süiye- dés helyére siettek, hogy az embereket megmentsék. Közben a lövöldözés megszűnt. A másik két oldalról, ahonnét előbb a lövések jöttek, sem lőttek többé. De nem lehetett megállapítani, hogy honnét is lőttek. a díszen, fény a fényen és örökkön örökké ragyogó csillag fenn a magas égen. Ám ilyenek a mi katonáink, a harezmező- kön mindenütt, ahol csak megvillogtatják fegyvereiket. Áldás legyen vitéz küzdelmükön s mielőbb fegyvereiket a béke olajágával ékesítve rejthessék vissza hüvelyeikbe! És mi van itthon? Harcz és háború, nem vért ontó, sőt nem is vért szomjuhozó harcz folyik, hanem tülekedés és a kapzsiság undok világa szakadt reánk idehaza minden hunezut- ságával, minden fondorkodásával, mesterkdésé- vel, minden szomorúságával, keserűségével, gyalázatával. Harczvonalban álló fiaink önfeláldozással teljesitik kötelességüket a hazáért, a királyért, megnyugodva lélekben, hogy itthon szépen, simán megy a dolgok rendje, nincs a napi megélhetésért gond, aggodalom és van bőven minden. Hogyne volna ez és az, ami szükséges, kétséget nem szenved, van hála Istennek és el volnánk látva a szükséges javakkal elég tisz- teségesen, ha a kapzsi kufár szellem fel nem ütötte volna hydra fejét, mely minden irányban jogtalan vagyonszerzésre és minél nagyobb vagyon összeharácsolására törekszik. Nem szándékozunk ez alkalommal a Hadi Termény részvénytársaság eljárására bővebben kitérni, csak mint eljárásának egyik különleges tünetét említjük meg, hogy a városi takaréknak, mely a múlt évben oly elismerésre méltó módon és minden zökkenés nélkül látta el városunk lakosságát kenyérrel és liszttel, ez évre a búza bevásárlására a szinérváraljai és szilágycsehi járásokat jelölte ki, mig a lakosság részére a fehérgyarmati és mátészalkai járások jelöltettek ki. Ézek szerint a lakosság, ha 3-4 métermázsa búzát akarna beszerezni, menjen túl Szatináron. Furcsa és különös üzleti eljárás biz ez és vájjon akadt-e egyetlen egy is, aki búza vételére a jelzett járásokba utazott volna ? Alig hisszük. No de hagyjuk most a Hadi Termény bankot, majd rátérünk közelebbről erre, mert a jelekből ítélve, sajnos, lesz alkalmunk még a Hadi Terménnyel foglalkozni. Most rátérünk ama bizonyos visszaélések egyr.émelyikére, melyek itthon és napirenden vannak. Á ezukorkérdés van most szőnyegen. Egyik kereskedő itt helyben, Nagybányán ezuk- rot árult és egy kiló ezukorért két koronát vett föl. A rendőrség rövidesen elbánt vele és megbüntette az illetőt 400 koronáig. - Vájjon hány két koronákat tett el, mig e birságig eljutott? Egy másik ezukros kereskedő, kinél ezuk- rot kért egy helybeli lakos, legnagyobb sajnálkozás közepette kijelentette, hogy ezukra ugyan nincsen, azonban diszkréció mellett ad egy jó tanácsot, hogy és miképpen lehet ezukorhoz jutni. És a jótanács emigyen szólt: „Tessék tiz Hirtelen észrevettük a belsőkikőtőben a kereskedelmi hajóktól félig elfödve a francia DJberville ágyunaszádot horgonyozni. Ennek kellett egyikének ama, helyek közül lennie, ahonnét ránk tüzeltek. Éppen akkor, amikor a kapitány megparancsolta, hogy baloldalra forduljunk, hogy a Semcsuk romja mellett elhaladva, a D(Ibervi!le-t támadjuk meg, az őrszemdobogóról jelentik a tenger felől egy ellenséges rombolónak a közeledését. Ennek nem volt szabad benünket itt a szűk kikötőben meglepni. Hisz lehetetlen volt egy manőverrel torpedó- lövése elől kitérni. Ezért a parancsnok a legnagyobb erővel a romboló felé tartott, hogy a külső kikötő szélesebb részében találkozzék vele. Határozottan láttuk, hogy a jármű felénk tart. Eleje hegyes és magas volt, mögötte egy széles alacsony kémény, s teljes gőzgőzzel tart felénk. A nagy angol rombolók tipikus képét nyújtotta. Négyezer méterre zúgtak eléje az első gránátok. Közvetlen közelében szöktek fel a vízbe csapódó lövegek nyomán támadt magas vizoszlopok. Ekkor a hajó erősen a jobboldalára fordul. Most kitűnt, hogy az angol kormány egy közép nagyságú gőzöse volt. A fénytörés, amely napkeltekor a tropikus vidékeken különösen erősen érezhető, a jármüvet annyira elváltoztatta, hogy olyan volt, mint egy romboló. A tüzet most beszüntettük. Éppen készültünk újra megfordulni és a D’Ibervillet másodszor is megtámadni, mikor kívülről egy újabb közeledő hajót jelentettek. Most erre vetette magát a parancsnokunk. Már
