Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-08-24 / 34. szám

1916. augusztus 24. NAGYBÁNYA 3 koronát elküldeni ide és ide, úgy kap érette öt kilogramm czukrot.“ Az illető el is küldötte a tiz koronát, kapott is érte öt kiló czukrot, de nem tiz koronáért, hanem hat korona hatvan fillérért. Hogy az illető adott-e másnak czukrot és mennyiért, azt a legszorgosabb utánjárás után sem lehetett megtudni. Még egyet kívánok itten felhozni. — Ez a felmentés körül játszik. Az ügy a következő: Egyik bányatársaság vegyelemző hivatalt létesí­tett Nagybányán. A helyiség a főtéren van és a helyiség ajtaján ki van írva : „Laboratorium.“ Hogy mit laborálnak ebben a hivatalban, azt nem tudjuk, de azt igenis tudjuk, hogy van itten egy vegyelemző hivatal Nagybányán és pedig a kincstárnál, hogy miért kellet egy társaságnak külön laboratóriumot berendezni és annak veze­tésére egy épen nem szakembert állítani, arra nemcsak mi, de igen sokan kiváncsiak. íme a képe a külső és a belső háborúnak. Oláh László. HÍREK. Augusztus 23. Személyi hírek. Doby Imre kúriai biró pár na­pot városunkban töltött. — Szabó István főgimnáziumi tanár, tart. főhadnagy szülei látogatására haza érkezeit. — Erdődy István huszárhadnagy rövid ideig városunk- banxidőzött. — Baráti Lajos szerkesztő rokonai látoga­tására városunkba érkezett. — Diczig Béla újonnan ki­nevezett szakaszi plébános uj állomáshelyére utazott. Tüzérhadnagyi kinevezés. Ő felsége a király Farkas Jenő IV. éves erdőmérnök hallgató, m. k. honvéd tüzér zászlóst, Farkas Jenő felsőbá­nyái polgármester fiát honvédtüzér hadnagygyá nevezte ki. Címadományozás. Őfelsége a király Frih- radny Kálmán vasúti- és hajózási biztosnak a vasúti és hajózási felügyelői czimet adomá­nyozta. Kitüntetés. Őfelsége a király Fábián Lajos tüzérhadapródot, Fábián Lajos főmérnök fiát, aki az orosz fronton küzd, az ellenség előtt tanúsított vitéz és bátor magatartásáért az ezüst vitézségi éremmel tüntette ki. Esküvők. Waldner Zoltán m. kir. kohó­mérnök és Hullán Erzsiké f. hó 27-én tartják esküvőjüket Alsóíernezelyen. - Smit Sándor f. hó 26-án tartja esküvőjét Budapesten a Jézus szent szive templomában Schvertführer Pannikával. A király születés-napja. Őfelsége születés­napját hagyományos kegyelettel ünnepelték meg városunkban is. Az ünnep egyházi része a róm. kath. plebánia-templomban zajlott le, melyen résztvettek a hatóságok, a bányaművek munká­sai tisztikaruk vezetése alatt s igen nagy közön­ség. Délután a vöröskereszt egyesület kórházában rendeztek igen szép ünnepélyt. Az ünnepélyt a Hymnus vezette be, melyet a műkedvelő ve­gyes kar adott elő Németh Béla vezetésével, majd Révai, Károly szavalta el A király 86. születésnapján czimü hangulatos költeményét. Az ünnepi beszédet Kovács Gyula kunhegyesi jegyző tartotta nagy hatással, aki mint közvi­téz vett részt a harczokban és megsebesült. A Szózat eléneldése után Marosán László szakasz­vezető adott elő szép dalokat tárogatón. Az ünnepség után a vendégek az asztalokhoz ültek, hol olcsó étlap szerint lehetett étkezni s még sokáig gyönyörködtek Ádám Józsi zenéjében. A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára világítás megváltás czimén újabban a következő adományok folytak be: dr. Zoltán László a Nagybánya és Vidéke utján 100 K, György Gusztávné 10 K, L. Bay József 10 K, Kovács Gyula 10 K, Mladeiovszky Lajos 10 K, Veres Lászlóné 4 K, Cstidör Ferenczné 4 K, Lovrich Gusztávné elhunyta alkalmából koszorú- megváltás czimén dr. Aimer Sándor fő­városi főorvos 40 K és özv. Madán Fe­renczné ugyané czimén 20 K. Lapunk legutóbbi számában 2226 K 28 fillért mutattunk ki. Az újabb adományokkal az 2434 K 28 fillérre szaporodott. További szives adományokat kérünk! Szent István napja. Szent István, az első apostoli király ünnepét a mai megpróbáltatások között, még nagyobb kegyelettel ünnepelte meg az egész ország. Városunkban is fényes egyházi ünnepséget tartottak, melyen résztvettek a ha­tóságok s igen nagy áhitatos közönség. A szent­misét dr. Szentgyörgyi Jordán Károly szatmári apátkanonok tartotta nagy segédlettel. Az ünnepi beszédet dr. Czumbel Lajos káplán tartotta. Nagyban emelte az áhítatot Loasskovszky ünnepi miséje, melyet a műkedvelők ének- és zenekara adott elő Németh Béla tanár vezetése alatt. A szentmise alatt betéteket és szólókat énekeltek: Jancsovits Jolán és fíurssky Gabi művésznö­vendékek, Rátöri Oszkárné és Holley Jenőné. Szent István napja az egyház búcsúnapja is lé­vőn, délben a róm. kath. plébánián nagy ebéd volt, melyen a papság volt jelen. Állandó képkiállitás. Régi és tetszetős idea valósult meg most városunkban. Nagybányát már évtizedek óta csak úgy emlegetik az or­meglehetős távolságból kitűnt, hogy az egy keres­kedelmi gőzös volt. Parancsnokunk elhatározta, hogy először is ezt ejti zsákmányul. Hiszen a D’Iberville nem szalad el előlünk. Motorcsóna­kunk a vízre szökkent. A gőzösnek pedig lead­tuk az ismert jeleket: álljon meg, egy csónakot küldök! Alig, hogy csónakunk a gőzös mellé ért, újra egy kívülről jövő járművet pillantottunk meg. Ezért a csónakot visszarendeltük, helyére csigáztuk s az uj ellenségre mentünk. A fénytörés ezen a reggelen rendkívüli nagy volt, A közeledő hajó minden pillanatban megváltoztatta alakját. Először olyan volt, mint egy nagy fekete hajó, elől és hátul is kémé­nyekkel. Tehát kétségtelenül hadihajó. Aztán egyszerre összezsugorodott. A kémények fele eltűnt s úgy látszott hogy egy szürkére festett kereskedelmi hajó, kéményein fekete gyűrűkkel. Pár perccel utóbb ismét más alakot mutatott. Kisebb lett, egészen fekete volt és két kémé­nye volt. Ebből azt következtettük, hogy min­den esetre hadihajó, valószínűleg francia íor- pédóromboló. Mindenekelőtt hegyibe ! Az „Emden“ ekkor még nem húzta fel a lobogót A szemben jövő jármű sem. Köröl 6000 méter távolságban szökött fel a szembejövő ha­jón a trikolor. Tehát egy francia ! Négy élben jött felénk s teljesen homályban volt afelől, hogy mi kik vagyunk. Hogy viselkedésére mi adott alapot, érhetetlen előttem. Okvetlenül hal­lania kellett a lövödözést és torpedóink rom- banását, fel kell tehát tennie, hogy ezután a tünetek után a kikötőből kifutó cirkáló legalább is gyanús. Mindamellett megtartotta irányát felénk. 4000 méter lőtávolságra felvontuk a hadilobogókat. Az „Emden“ könnyedén jobbol­dala felé fordult, ellenfelének egész szélességi oldalát mutatta s az első össztűz feléje indult. Most észre vette a francia, ki van előtte. Erő­sen jobboldalra fordult és teljes gőzei igyeke­zett menekülni. Már késő! Az „Emden“ har­madik össztüzéből 5 teljes találat érte hátsó részét. Egy robbanás, látszólag robbanó lőszer­anyag s egy nagy fekete szén és fehér gőzfelhő borította be az egész hátsó hajótestet. Remény­telen helyzete dacára meg kell adni, hogy a francia energikusan védekezett. Két torpedót lőtt az „Ernden“-re és a hajó melső ágyúi is megnyitották a tüzelést. A torpedók nem érték el céljukat, mert az „Emden“ a torpedólőtávo- lon kivül volt. Tőlünk, hajónk baloldala felőli részén körülbelől 900 méternyire robbantak föl. Az ágyuk is csak kevés lövést adtak le, mert gránátaink zápora gyorsan elhalgattatta őket. Az árbocokat, kéményeket, elülső tornyot, felső építményeket, ventilátorokat, mindent halomra lőttünk. Még csak néhány perc s máris elsülyedt. A francia „Mosqet“ nevű torpedóromboló volt. A parancsnok most arra a helyre kom- mandirozta az „Emden“-t, ahol a franczia hadi jármű elsülyedt. Mindkét gyorscsónakunkat vizre- bocsátottuk, hogy a még élő úszókat felvegyük. Ezek vagy gerendába kapaszkodva, vagy uszó- övekkel ellátva nagy számban evickéltek a víz­ben és egymástól meglehetős nagy távolságban. Ez arra mutatott, hogy a legénység egy része már a küzdelem megkezdése előtt a vizbe ug­rott. Az „Emden“ mentÖcsónakjaiban amennyire szágban, mint a magyar Barbison-t s mégis, ha idegenek jöttek városunkba, épen a legnagyobb érdeklődésük nem nyerhetett kielégítést: nem tekinthették meg a nagybányai festőművészek esetleg itthonlevő képeit s azok közül nem is vásárolhattak, ha csak nem közvetítők utján. Ezentúl azonban máskép lesz. Az István szállót bérlő társaság igazgatósága a szálló nagy étter­mét a legnagyobb előzékenységgel ajánlotta fel a festőművészeknek egy állandó képkiállitás czéljaira. Erre a czélra a gyönyörű terem már felső világításánál fogva is igen alkalmas s a festmények pompásan érvényesülnek benne. De a terem is sokat nyer díszében s nincs kétség benne, hogy ez az állandó képkiállitás nagy vonz­erőt fog gyakorolni úgy az idegen, mint a hely­beli előkelő közönségre. Az első festményeket már ki is akasztották. Mikola András, Börtsök Samu és Jakab Zoltán neves festőművészeknek két-két nyitja meg az állandó kiállítást. Gyönyörű, feltűnést keltő hat kép, mely már előre szim­bolizálja, hogy az állandó képkiállitás minő ma­gas színvonalon fog mozogni s hogy e kiállításra csak az izig-vérig művésztehetségek léphetnek be! A magunk részéről a legnagyobb örömmel üdvözöljük ez állandó kiállítást s meggyőződés­sel hisszük, hogy az nagy horderejű lesz nem­csak a fiatalabbak ambicziójának fejlesztésére, az előre törésekre, de az eddigi kiuzsorázások lehetetlenné tételével a képek eladásának meg- könnyebitésére is ! Zenetanfolyam Nagybányán. Kádáráé Hevesi Erzsébet, államilag képesített oki. zenetanár, ki a m. kir. orsz. zeneakadémiát kitüntetéssel vé­gezte s éveken át a legnagyobb sikerrel műkö­dött a fővárosban, városunkban most zenetan­folyamot nyit. Akadémiai tanterv szerint, a fő­városi zenetanfolyam mintájára csoporttanitást tervez, melyben résztvehet mindenki, a kezdők­től a legmagasabb kiképzésig. Felelőséggel elő­készít az orsz. zeneakadémia felvételi magán- vizsgálataira. A tanfolyam a város egyik köz­ponti épületében f. évi szeptember első felében veszi kezdetét. Az érdeklődők részletes felvilá­gosítást nyerhetnek naponta d. u. 3-6 óráig a tanárnő lakásán Fürész-utcza 3. Ugyanott lehet előzetesen jelentkezni. Búcsú. Mindazon jóismerőseim ésjóbarátaim, kiktől az idő rövidsége miatt végleges eltávo­zásom alkalmával el nem búcsúzhattam, fogad­lehetett, orvosokat és kötőszereket is elhelyez­tünk. Mikor azonban csónakjaink az úszó fran­ciákhoz közeledtek, akkor annak az érdekes jelenetnek lettünk tanúivá, hogy ezek a mi mentő­csónakjaink elől igyekeztek elmenekülni. A szá­razföld oly messzire volt, hogy uszással azt elérni lehetetlenség volt. Az okokat, hogy miért menekültek csónakjaink elől, csak később tud­tuk meg. 33 részben sebesült írancziát és egy sebesült franczia hadnagyot vettünk fel. Szeren­csés gondolat volt, hogy a mentőcsónakokba orvosokat is ültettünk, mert a sebesültek 2/3-ad része már szakszerűen bekötözve, sinekbe rakva került hajónkra, hordozható függő ágyakban. Közben a kikötőből egy második franczia tor­pedónaszád is közeledett. Az „Emden“-nek most távoznia kellett. Valószínű volt ugyanis, hogy az angolok és francziák más harczi járművei is a közelben vannak. A védtelen „Emden“ nem ütközhetett meg nappal túlerővel. Ezért teljes erővel nyugat felé, a nyílt tengernek tartottunk. A franczia torpedóvadász egy ideig követett bennünket, azonban egy szivárvány mögött el­tűnt s aztán nem láttuk többé. Ezzel dugába dőlt az a tervünk, hogy a rombolót messze becsaljuk a tengerre, ott megforduljunk s elintézzük. A megsebesült és elfogott franciákat ha­jónkon a lehető legjobban helyeztük el. A sé­rültek a kórházban nyertek fölvételt és ápolást. A sebesülteknek számára a hajó baloldalán a középső fedélzetén a gépház felső világitója mellett készítettünk fából és vitorlából hajlékot. Embereink közt akadt két egészen folyékonyan beszélő matróz. Ezeket mindennemű szolgálat

Next

/
Oldalképek
Tartalom