Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-08-24 / 34. szám
Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon i. Felelős szerkesztő : ÉGLY MIHÁLY. a tgategvaä aaaáw63»v«pn Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők Hirdetlek felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Sertésmágnások sztrájkja. Augusztus 23. Másfél esztendeig kellett a fogyasztónak ölhetett kézzel nézni a sertéshizlalók, sertésspekulánsok, ügynökök, bizományosok, nagyvágók uzsoráskodását, mig azután, mikor már egészen tűrhetetlen állapotok voltak a sertéshús, a zsír és a szalonna megszerezhetése körül, akkor lecsapott a kormány ármaximáló rendeleté. A rendelet sok milliót vett ki a sertések körül dolgozó elemek zsebéből! Olyant is, amit már magukénak hittek, amit tényleg megkerestek, olyant is, amely még röfögött a hizlaldákban és csak papiroson volt meg, árkalkulációkban. Aki a viszonyokat ismerte, tudta, hogy egyedül az ármaximálási rendelet nem oldja meg a nagy kérdést. A sertések körül érdekelt hatalmasságokkal nem olyan egyszerű dolog elbánni. Tudni lehetett, bizonyosra is vártuk, hogy a hizlalók sztrájkolni fognak az ármaximálási rendelettel szemben, tudni lehetett, hogy az élősQjrtést nem,.fogják Ary.ba bocsátani azon az alacsonyabb áron, aha it a' máxi- málási rendelet a forgalmi árral szemben országosan meghatározott. Amit előre kellett látni mindazoknak, kik a viszonyokban járatosak voltak, az már be is következett: a sertésvásárokon nincs kínálat, egyelőre nem kapni élősertést azon az árakon, melyeken a maxi- málási rendelet alapján az élősertést áruba lehet bocsátani. A sertésmágnások sztrájj kolnak ! Ma még módjukban is van. Azért I van módjukban, mert a maximálási kor- : mányrendelet csak abban az irányban in- ! tézkedik, hogy milyen áron lehet értéke- i siteni az élősertéseket, a sertés busát, I zsírját, szalonnáját. Parancsoló rendelke- I zése azonban még nincs arra nézve, hogy a sertést el is kell adni, értékesíteni is kell. Vagyis a rendelet csak abban az irányban intézkedett, hogy az árakat ne lehessen tovább felhajtani, ám abban a irányban, hogy a fogyasztás áruhoz is jusson, hogy legyen a piaczon a maximális ár alapján élősertés, legyen a sertés húsa, zsírja, szalonnája a forgalomban, az iránt nem intézkedett, mgff-mtte§- xigrrrte kimondva, hogy a sertést rekvirálni lehet és rekvirálni is kell, ha nem kerül elegendő, a fogyasztás igényeinek megfelelő mennyiségű áru a piaczra. Miután pedig a sertésmágnások azt hiszik, hogy ha nem adnak árut a piaczra, akkor az czél- hoz vezet, a maximális árak emelését fogják elérni vele, hát a kínálat úgyszólván egészen szünete! és max-ímálási rendelet nem érte el czélját, sőt éppen azt idézte fel, hogy az áru még kisebb, még jelentéktelenebb mennyiségben szivárog ki a fogyasztáshoz, mint a szabad forgalom idején. A sertésmágnások e passzív rezisz- tencziája példátlan szemérmetlenség a mai viszonyok között! Tudnivaló, hogy olyan rendszeresen szervezett sertéshizlalás nem volt húsz esztendő óta az országban, mint éppen most. A hizlalás rendszeres mezőgazdasági üzem lett, melyet a bankok, a szeszgyárak, a malmok olyan iparszerüen csinálnak, annyira komoly üzemként kezelnek, mint akármilyen más ipari vállalkozásukat, nagybirtokos is hizlal, a ki s gazíÍxGAAííz 1 a 1, mindenki hizlal, akinek erre helye és takarmánya van. Meg lehet állapítani állattenyésztési szakértők közlései álapján, hogy ennyi sertést a nagy kőbányai sertésvész óta nem hizlaltak nálunk, a sertés tehát tényleg meg van, csak nem adják el. Nem adják el azért, mert nem akarják a maximális árak alapján eladni! Régi szólásforma, hogy mihelyt nálunk valam ~ -r-* 1 i 7m ] p. Xi-iiTc cíi íiiciAllUáiciS Joli, íltiii x _ heí kapni, egyszerre drágább lesz, mint a maximálás előtt volt. Erre építenek a derék hizlalók és sertésspekulánsok. Arra, hogy kitalálja majd a gyakorlat azoknak a réseknek a komoly kihasználását, mely természetszerűen minden ilyen rendeletnél adódik. Várnak valami véletlenre, várnak, de az árut nem adják el. Kormánykörökben komoly megfontolás tárgyává tették, mit kellene, mit lehetne csinálni a sertés-sztrájk ellen. Nem kellene pedig túlsókat gondolkodni a tennivalón. Csak egyszerűen azzal kell kiegé- sziteni a maximálási rendeletet, hogy az élősertés rekvirálható. Nemcsak a hadsereg rekvirálhatja, de rekvirálhatja a törvényhatóság is. A megye, a város, a község, ahol kell a sertéshús, kell a zsir. Rekvirálni kell a sertéseket. A gaA „Nagybánya“ tárczája. A rettegett Emden. Tűzkeresztség. — Mücke Hellmuth sorhajóhadnagy emlékirataiból. — A kereskedelmi hajók ismét kimaradtak, mivel pedig az „Emden“-t éppen most hoztuk j rendbe, a beálló szünetet valamikép másként j kellett célszerűen kitölteni. Parancsnokunk abból a feltevésből indult ki, hogy ellenfeleinknek Colombo-n és Singapore n kívül még egy támaszpontjuk van, ahol szenet vesznek fel, élelemmel látják el magukat és felfrissülhetnek. Mint ilyen elsősorban Penang kikötője jöhetett figyelembe. Újsághírekből arra lehetett következtetni, hogy ott a „Montcalm“ és „Dupleix“ francia páncélos cirkálók többször is szoktak tartózkodni. Ezeket vagy esetleg más hajókat akart parancsnokunk kikötőjükben megtámadni. Az október 27 és 28-dika közti éjjelen az „Emden“ teljes gőzzel megjent a Penang kikötőbe vezető utón. Parancsnokunk szürkületkor akart befutni. A hajózás éjjel a szűk kikötőto- , rokban igen nehéz. A fáradtság is a legjobban j kora hajnalban jelentkezik s a meglepetésnek j a legjobb kilátása van a sikerre. Az „Emden“-en ; kellő időben fölkeltettük az egész legénységet. A hajót a lehető legnagyobb mértékű harckész állapotba helyeztük. Az embereknek még egyszer gazdag meleg reggelit adattunk. Tiszta fehérneműt és ruhát öltöttek magukra, hogy sebesülések esetén az infekciókat lehetőleg elkerüljék. Kifogástalanul lesötétitve, füsttelenül haladva, minden emberrel a helyén, közeledett a hajó a kikötőhöz. Ez röviddel napkelte előtt történt. Az éj sötét volt. Azonban a nap megjelenésével a déli szélességek alatt azonnal nappali fény uralkodik. Nem egy jelentéktelen halászcsónak mellett haladtunk el igen közel az éj sötétjében s csak az őrséget teljesítő tiszt megfeszített éberségének volt köszönhető, hogy kellő időben kitértünk s nem gázoltuk egyiket vagy másikat halálra. Közvetlenül a kikötő bejáratánál hajónk hátsó oldala felőli részen pillanatig tartó, villámszerűén el-eltünő, világos, fehér fény jelent meg. Bizonyosan valamely őrhajó vagy járőrhajó villanyfénye volt. A hajót magát nem láttuk. Jelenléte azonban arra vallott, hogy hadi- ! hajók vannak a kikötőben. Az „Emden“-en ter- ! mészetesen fennállott a negyedik kémény is, J amelyik már többször jó szolgálatokat teljesített. Amikor a hajónk a penangi belső kikötőbe került, a napfény első rezgő sugarai suhantak át a szárazföld magas, sötét hegyein. Kellő időben érkeztünk meg. A még csak igen kis ideig tartó szürkületben nagy sereg hajót láttunk a kikötőben vesztegelni. Látszólag csak kereskedelmi hajók. Bármennyire meg is erőltettük szemeinket, semmi olyasmit nem láttunk, ami hadihajóhoz hasonlított volna. Már attól féltünk, hogy hibáztunk, amikor az el nem sötétített kereskedelmi hajók tömegében egy lesötétiteít valami vált láthatóvá. Minden valószínűség szerint egy hadihajó. Néhány perez után elég közel voltunk ahhoz, hogy határozottan megállapítsuk, hogy egy hadi jármüvei van dolgunk. Hirtelen felvillant az elsötétítve előttünk fekvő tömegen egymástól egyenlő távolságban három fehér lámpa. Az első gondolatunk az volt: ez három egymás mellett megerősített torpedóromboló farának a lámpája. Nemsokára azonban kitűnt, hogy ez a feltevés téves. A most lassankint láthatóvá vált hajő- test azonban rombolónak igen nagy volt. Sajnos, az ellenséges hajó hátsó részét fordította felénk, úgy hogy silhouettje nem volt látható. Csak mikor az „Emden“ körülbelül 200 méternyi távolságra megkerülve a hajó farát, az ellenféllel oldal állásba került, ismertük fel határozottan, hogy az orosz „Semcsuk“. Ezen nagy nyugalom és béke honolt. Minden aludt rajta. Annyira közel voltunk hozzá, hogy a beálló reggeli szürkületben biztosan felismertük az orosz cirkálót. Se egy tisztjét, legényét az őrségnek, vagy jeladó őrséget nem lehetett látni. 200 méter távolságból röpült ki a mi első torpedónk hajónk jobboldali csövéből és egyidejűleg jégeső módjára csaptak le gránátaink a Semcsuk elülső részébe, oda, ahol a legénység aludt. Torpedónk a hajót hátsó testén érié. Világosan láttuk, hogy az eltalált hajón egy rán- gás szaladt végig. Hátsó részében majdnem V2 méternyi magasságra szökkent fel, hogy farával mindjárt el is merüljön. Most aztán eleven lett az orosz. Az ajtókat amelyek a tiszti he-
