Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-08-03 / 31. szám
2 NAGYBÁNYA 1916. augusztus 3. hessék. Nincsen alkalmunk a miniszter nyilatkozatát itt terjedelmesen közölni, de annyit mégis mondhatunk, hogy a miniszter a szükséges rendet és takarékosságot csakis a bevásárlási jogosultság lényeges megszorítása által véli fentarthatni. Talán nem szükséges mondanunk, hogy a miniszter indokolását helytállónak nem tartjuk. A városok lakóinak száma, kik a beszerzéstől el volnának zárva, mert városukban gabonatermelés nincsen, oly csekély az ország többi lakosához képest, kik igenis elláthatják magokat, hogy evvel a rendszabállyal sok megtakarítást bizony elérni nem fognak, annál kevésbé, mert a magát ellátni óhajtó amúgy sem bírna több gabonát beszerezni, mint amennyit az illető város amúgy is köteles volna neki kiszolgáltatni. Vagy ha már az egyes törvényhatósági városi lakosoknak nem adható a gabona bevásárlásra a megye területére engedély, akkor legalább tegye lehetővé azt a kormány, hogy azoknak a lakosoknak a részére, akik egyszerre akarják magukat egész évre liszttel biztosítani, ezt az egész évi szükségleteiket a városok a H. T. utján az egész gazdasági évre egyszerre és előre beszerezhessék és biztosíthassák, illetve kioszthassák, hogy ne kelljen az egész várost lisztjegy alapján apránként ellátni, hanem csak azokat, akik vagyoni helyzetük miatt az ilyen egész évi beszerzésre képtelenek. Egyet azonban már előre megjövendölhetünk, hogy ez a történelem a magyar katonára sok újat mondani nem fog, de amit felhozhat ilyennek, feltétlenül az lesz, hogy a magyar katona a legbecsületesebb. Eddig is meg volt Írva a történelemben, hogy a magyar jó katona, bátor, vitéz, engedelmes, kitartó és alkalmazkodó, sőt az is meg volt írva minden esetben, hogy becsületes is. Ezek a szép jelzők azonban alkalmazva vannak többé-kevésbé minden nemzet katonájának jellemzésénél is. Hiszen tényként el is kell ismerni, hogy láttunk mi szövetségeseinknél és ellenségeinknél is kitűnő katonákat, csodáltuk a szorbek hősiességét, megállapítottuk ismételten a franczia j katona erényeit, bámultuk a németek hadseregeit, katonáinak önérzetét, öntudatát, az oro- i szók kitartását, de látták és elismerték ellen- ! ségeink is a magyar katona becsületességét, j Hős a magyar katona is, a szerb legfeljebb fa- J natizmusa folytán látszik hösebbnek, a német ■ még ilyen sem lehetett egyébért, mint becsületből, mert az adott helyzetben is igy fogta fel dolgát. Beszélhetnek itt a vezérek érdemeiről, arról a sokat emlegetett armeegeistról, meg mindenről a világon, ez a jellemvonás a magyar katonának sajátos hazulról hozott tulajdona, ott ringott vele bölcsőjében s ott erősödött meg benne a magyar ugaron s onnan vitte magával a virágos vonatokon. Ez a kincseket érő katonai tulajdonsága a magyar katonát jellemezni fogja a történelemben okvetlenül, s aki ezt másutt kutatja, vagy másnak igyekszik ezekért babérokat rakni a fejére s igy nem sajátos tulajdonnak tünteti ki, az a történelmet akarja meghamisítani. legfeljebb magasan lobogó nemzeti kultúrájánál | fogva, vagy világuralomra törekvő hatalmából | kifolyólag öntudatosabb, mint a magyar, — a francia gloire büszke dicsfénye talán csak káp- | rázatban övezi és díszíti a mai francia katonát, ■ de valóságban nem emeli a magyar katona fö- j lébe, a muszka csak számának varázsa vagy | öntudatlanságának homályában látszik kitartónak a magyar mellett. Ezek az erények meg- j vannak mind a magyar katonában is, szolgál- i tatott mindezekre olyan példákat, a milyeneknél különbeket nem szolgáltatott egyik sem. - Hiszen hősiesen viselkedett Galicia sarában ét- len-szomjan, a Kárpátok havasai között kitartással állta a 30 fokos hideget, az alföld fia serényebben mássza meg Tirol égben nyúló szikláját, mint akármelyik angol turista. Montenegró rabló barlangjaiban, vagy a felhőkig érő fekete hegyek közt a nélkülözések közepette is csodákat müveit, megállotta helyét a pergó tűzben, a husszori rohamokban, de mindezeket talán megtette volna más nemzet katonája is, ezek legfeljebb a jó katona jelzőt biztosították neki, ami azonban kiválóan emeli ki, mindannyi fölé, az páratlan becsületessége, megbízhatósága, ami pedig katonai szempontból megbecsülhetetlen jellemvonás. Ez pedig faji jellemvonás, melyet csak még mélyebben rögzített leikébe a földmivelés, mint foglalkozás. Ha bátor, kitartó, vagy önérzetes volt is, HÍREK. Augusztus 2. Szamélyi hírek. Priliradny Kálmán vasaid felügyelő családjával pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. - Dr Mártontfy Marczell, a debreczeni egyetem tanára családjával nyaralásra városunkba érkezett. - Elssner Károly őrnagy hivatalos ügyekben városunkban időzött. Kinevezések. A kir. pénzügyminiszter Szűcs Károly adótárnokot, VII. fizetésű osztályú adóhivatali főpénztárnokká nevezte ki. - A vallás- és közoktatásügyi miniszter Bertalan Máriát a segesvári polgári leányiskolához tanítónőül nevezte ki. Áthelyezés. A közoktatásügyi miniszter Pcntsy Erzsébet polg. iskolai tanítónőt Hajdu- dorogra helyezte át. A király a nemzethez. Őfelsége a király a második háborús év végén a magyar nemzethez a következő szózatot intézte: Kedves gróf Tisza! Második évfordulóját érjük azoknak a napoknak, amelyekben ellenségeink engesztelhetetlen érzülete harezra kényszeritett bennünket. Mélyen fájlalom bár, hogy ilyen hosszú ideig tart az emberiségre súlyosodé nehéz megpróbáltatás, fölemelő elégtétellel tölti el keblemet, ha arra a kemény tusára visszatekintek, amely a monarchia megtörhetetlen erejébe vetett bizalmamat urja meg újra igazolja. Az ellenséges túlerő folyton megújuló támadásait dicső szövetségeseinkkel vállvetve hősiesen visszaverő bátor fiaihoz méltón otthon is azt a lelkesült verte, a nap szántotta, a szikla érccé edzette őket, összevont szemöldökkel, komolyan nézik a rozsdás drótsövényeket és azon egy ugrásra túl az olasz állásokat. Az ellenség riadtan, hisztérikusan puffogtatja a muníciót, a honvéd csak néz a résen, vár és nagyon ritkán tüzel. A levegő fojtó és nehéz gázaktól terhes. Temetet- len holttestek olvadoznak a sziklák kohójában, a drótmezőn fekete tömegek lógnak néhol, kérdőjel alakban vagy zsákszerűén, olasz gyalogosok, akik roham közben a drótnak szaladva, géppuska golyóktól átlyukasztva holtan függenek, a halál kerjének túlérett, rohadt gyümölcsei, az egyenruha tartja össze a kiszáradt csontvázat. Mint a kutya vakkantása, olyan hangok hallatszanak, aztán villámgyorsan utána idegrázó dördülés, szikrázás, a kövek tánczolnak, kis lavinák futnak az utón. — Mi volt az? — A talián „csin-bumm“ ágyúja. Az olaszoknak ezen a fronton rendkívül változatos a tüzérségi feszültsége. A legnehezebb kaliberektől a legkönyebbekig az ütegek minden fajtája képviselve van és a honvéd a maga eszejárása szerint mindegyiket elnevezi. A San Martinon az ellenség közelsége miatt a harcok, ha támadás nincsen, kézigránát küzdelmek. Ez az igen veszedelmes harceszköz úgyszólván naponként uj gyilkoló formákkal gyarapszik. A honvédek egész gyűjtemény olasz kézigránátot mutogatnak, van itt szoknyás, citrom, kukoricza, rolygó, tintásüveg, szárnyas, sodró kézigránát, de a mi felszerelésünk sem marad az ellenség mögött. Közben dobog a föld alattunk, a San Martino gyomrában fúrják a robbantó tárnákat, az olasz földalatti folyósók szerteágaznak, szörnyű labirintusok, ha a két árok összetalálkozik valahol. A robbanások helyén, a sziklatölcsérekben olyan közel fekszik a honvéd az olaszhoz, hogy a szuronya hegyével elérheti az ellenséget. Az idegeket kiöli a San Martino, mint a fogorvos plombálás előtt. Külsőleg is, alig különbözik egyik a másiktól. Egyik magasabb, a másik alacsonyabb, ennyi az egész. Különben buskomoly arcuk, a szemük más világból való tekintete, a hangjuk halk csengése, beszédjük vontatottsága, egykedvűségük, mozdulataik gépies közönye, a San Martino gyermekeivé, ikertestvérekké tette valamennyit. A tisztek beszélik, hogy a pergőtüzet követő támadás egyszerre visszaadja testi és lelki rugé- konyságukat. Akor a honvéd elbúsult vitézsége kigyulad, mint a világitő pisztoly vagy fényszóró rakéta csóvája. A szemük szikrázik a gyűlölettől, irgalmatlan vagdalkozásuk már az első hajrára megingatja az ellenség morális erejét, nem állja az olasz a magyarok elkeseredett dühét, ez a titka különben annak is, hogy tízszeres túlerő sem birt tért nyerni a San Martinon. Teóriában talán lehetetlen tartani ezeket az álA magyar katona. Augusztus 2. Mikor majd arra kerül a sor, hogy a most készülő kutforások alapján elfogulatlan tollak megfogják Írni ennek a kornak s ebben ennek a nagy háborúnak oknyomozó történetét, sorra kerül a nemzetek és birodalmak népeinek katonai szempontból való jellemzése is. Olyan sok nemzet vesz részt ebben a háborúban, hogy szinte egész Európa népének jellemzését meg kell Írja a történetiró, aki a mostani háborúból valószínűleg oly adatokra tett szert, hogy a ma meglevő történelemnek igen sok ténybeli megállapítását egészen más világításba fogja helyezni, sőt lesz olyan rész is, melyet fenekestül fel fog forgatni és esetleg az ellenkezőjét fogja tényként beállítani. szenek a honvédek, a sötétségben csak elnyúlt alakjuk körvonalait látni és ütemes horkolásukat hallani. A bejárat előtt néhányan tábori lapokat Írnak, mások dézsákban tisztálkodnak, a bakancs talpát szegezik, az elszakadt nadrágot varrogatják.- Meddig megy a levél hazáig? — Három nap oda, három nap vissza. A futóárok innen már mélyebb is, magasabb is. Bomba, kézigránát, puskagolyó ellen eléggé megvédi a katonát. A gránáttól csak a barlang oltalmaz, künn minden hiábavaló. Ebben a bizonyosságban megnyugszik a honvéd. Az állandó életveszedelem a halálfélelem verítékét lassan leszáritja az emberek homlokáról. Fatalistákká lesznek. Túlról élénkebb a fegyverek kattogása. Mintha sok száz bodzabélpuska egyszerre dur- rogna. Táblák jelzik, hogyan igyekezzünk viselkedni az egyes szakaszokban.- Hason!- Lehajolni, sietni! — Egyenként! — Hajoljál és fuss! Még ma is, folytonos robbantásokkal szé- | lesitik az állásokat. Fenn is vagyunk már néhány rövid lépésnyi távolságra, szemben az j ellenséggel. A honvédek egy része dolinákban, | a másik beigazitott puskával a lőrések mellett, j Feketére lesült marezona harezosok, az eső j
