Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-08-03 / 31. szám
kötelességérzetet tanúsítja a nemzet, amely egyedül méltó a mai nagy és komoly időkhöz. A győzelem kivívására irányuló egyetlen nagy elhatározásban egyesülve, férfias elszántsággal hoz meg a dicsőséges és állandó béke kiküzdésére szükséges minden áldozatot. A haza javára szükséges rendszabályok helyes megértésével viseli el a gazdasági életnek a háború igényelte korlátozásait és hiúsítja meg ellenségeinknek a békés lakosság létének rendszeres veszélyeztetésére irányuló gonosz szándékait. Szivem atyai együttérzéssel osztja meg minden egyes hívemnek olyan állhatatos lelki erővel viselt gondjait: a gyászt az elesettekért, a harczban álló szeretteik miatti aggodalmat, az áldásos békemunka megzavarását, az összes életviszonyok érzékeny súlyosbodását. De a mögöttünk lévő két hadiév lélekemelő tapasztalataira támaszkodva, teljes bizalommal nézek a lassanként kialakuló jövőbe, abban a boldogító tudatban, hogy derék nemzetem valóban megérdemli a diadalt s a hívőnek avval a reményével, hogy az Úristen kegyelme és igazságossága nem fogja tőlünk a győzelmet megtagadni. Szükségét érzem, hogy ezekben a komoly, de reményteljes emléknapokban kifejezésre juttassam, hogy büszke örömmel tölt el a nemzetnek soha nem lankadó hazafiui áldozatkészsége és hogy hálás szivvel ismerem el a végleges sikert biztositó elszánt magatartását. Megbízom önt, hogy ezt nevemben köztudomásra juttassa. Kelt Bécsben, 1916. július hó 31-én. Ferencz József s. k. Gróf Tisza István s. k. A trónörökös az ötösöknél. A szatmári cs. és kir. 5. gyalogezred a háború kezdete óta a frontnak vértöl legzivatarosabb részein ontotta a vérét, áldozta életét a magyar haza védelmében. Az ötösök mindig ott voltak a véres tusákban, előljártak az orosz föld ellen vagy hazánk védelmében folytatott harcokban éppen úgy, mint Cadorna hitszegő népével szemben. Most, julius 22-ón, az elmúlt szombaton nagy ünnepe volt a harctéren a szatmári derék, hős és vitéz ötös bakáknak. A magyar trón várományosa, a magyar korona jövendő ura jelent _1916. augusztus 3.__________________________ lás okat, a honvéd nem ért a teóriához, csak gyűlölni, szeretni, verekedni és hazagondolni tud és tizenharmadik hónapja már, hogy egy talpalatnyi követ sem vesztett abból az • állásból, amit a becsületére bíztak. A San Martino csúcsáról belátom az egész Isonzó frontot. A füstölgő Doberdón a búcsúzó nap, mint aludtvér foltja a csukaszürke köpenyen, Markotinit gyújtó gránátok perzselték fel, kormos, beomlott falain aranyos sugarak, Vermeg- liano szőlői zöldéinek a messzeségben és délnek Duino komor, fekete vára és a tenger opálkékje, Grada fehér házai, Sagrado tornya, San Michele huszonnyolcas ütegek tüzében, Sdarau- sinán túl az Isonzó. Sóhajtva a vérre, temetőkre, a behunyt jó magyar szemekre gondolok. Bencsik Mihály öreg honvéd szakaszvezető követi a tekintetemet. — Nagy darab föld, — mondja meggondoltan, - nagy darab országrész, de egy hold magyar ugart oda nem adnék érette . . . Csattog a sok ezer puska, valahol a géppuskák is zörögnek, az ágyuk hangja pedig egybeolvad, mint megrakott szekerek dübörgése a hidakon. Esteledik. Éberség! tüzek kezdődnek . . . Lázár Miklós. NAGYBÁNYA meg közöttük, hogy mint a háború alatt oly sokszor, ezúttal az ötösökkel is szemben tanu- jelét adja a magyar katonák iránt érzett rajongó szeretetének, atyai jóindulatának. Mint Símet György ezredparancsnok Csaba Adorján főispánhoz intézett s a trónörökös látogatásáról beszámoló levelében Írja, a Fenség magyar és román nyelven beszélgetett a tisztekkel és a legmelegebb elismerés hangján nyilatkozott az egész ezred kiváló 'magatartásáról. Majd pedig sajátkezüleg tűzte fel a legénység mellére a vitézségi érmeket. A szatmári 5. gyalogezrednek örömünnepe volt julius 22-e, amelynek emlékét a magyar trónörökös látogatása tette örökké emlékezetessé. Símet ezredes, ezredparancsnok erről az ünnepségről a következő levélben számol be Csaba. Adorján főispánnak : Cs. és kir. 5. gyalogezred. Méltóságos Főispán Ur! Mint a Szatmárvarmegye és Szatmárnémeti sz. kir. város körzetéből kiegészülő Klobucár tábornok nevét viselő cs. és kir. 5. gyalogezred parancsnoka kiváló örömmel közlöm Méltóságoddal a következőket: Ezredünk huzamos és nehéz ütközetek sorozata után tartalékba vonatott, hogy szükséghez képest további harcokra készen álljon. 0 cs. és kir. Fensége, kegyelmes Urunk, Károly Ferencz József altábornagy trónörökösünk a legkegyelmesebben felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy az ezred tisztikarát és legénységét magas jelenlétével kitüntesse. Julius 22-én délelőtt zivataros eső közepette állott az ezred a harcvonal mögött és várta a magas felebbvaló megérkezését. 11 óra 30 perckor délelőtt érkezett meg 0 cs. és kir. Fensége kíséretének közepette, amely kiséretnek élén bacsányi Csicserics Miksa altábornagy, hadtestparancsnok ur állott. Alulírott adta le 0 császári ^és királya Fenségének jelentését. Ezután O Fensége szemlét tartott az ezred felett. Minden tisztet és a legénységnek legnagyobb részét kegyes megszólításával tüntette ki. 0 cs. és kir. Fensége magyar és román nyelven érdeklődött a tisztek és az egyes katonák személyes viszonyai és haditettei iránt és a legmelegebb elismerés hangján nyilatkozott az egész ezred kiváló magatartásáról. A szemle után 0 cs. és kir. Fensége sajátkezüleg tűzte fel az újonnan kitüntetett legénység mellére a vitézségi érmeket. Ezen szép és felmenő aktus után 0 cs. és kir. Fensége a legszivélyesebben vett búcsút ezredünktől, sok szerencsét kívánva a jövő küzdelmekhez. Az ezred tisztikara és legénysége alázatos hálával zárta szivébe ezen fenséges percek emlékét. Amidőn kiváló büszkeséggel és fölöttébb nagy örömmel van szerencsém ezt Méltóságodnak tudomására juttatni, maradok kiváló nagyrabecsülésem kifejezése mellett igaz tisztelettel, a harctéren, 1916. julius hó 12-én. Síméi Qyörgy cs. és k. ezredes, ezredparancsnok. A svájezi harangok. Augusztus elsején, a második évfordulón, hogy a világot mozgósították, béketüntetéseket rendeztek minden semleges államban. A legszebb ilyen tüntetés a svájciaknak jutott eszébe. Augusztus elsején Svájcban minden harang egész nap szólott. Nem egymással békében, egymás mondókájára egymás után íelelgetve, esti nyugalomra vagy vasárnapra kongatván, hanem mind egyszerre, zűrzavarban, kiáltva, kétségbeesetten, reménytelenül kitörve. Hívják az embereket vissza a józansághoz, emberséghez, hívják vissza a föld alól, ahova két éve leszállottak a férfiak, ki a sírba, ki a lövészárokba ... A svájci harangok szól- i ták, hívták az élőket, siratták a holtakat és hogy ! megtörjék a vihart. Szóltak, noha nincs a vihar- ! ban erejük, noha a szavukra nem fog hallgatni J a világpusztulás; a harang Káin-teslvére, a másik j érez bömbölése ur marad amig ki nem fárad és el nem nyugszik, uj pusztításra gyűjtve erőt és haragot. De azért Svájcz megszólaltatta a harangjait: az örökké élő igazság-és jóság hangját. Szélesen és rengve szállt a vérengzés görcsös hangjai fölött a megdönthetetlen bölcseség és jóság kongása. Ha ma czéllalan is, ha úgy látszik is, hogy a nyelvét kiakasztották, azért 3 minden borzasztó tévelygésen túl, amely elfárad, elmúlik és az öngyilkos emberiséggel együtt száll sírba — diadallal fogja egyszer beszállani a világot az elsülyedt harang szava. A nagybányai rokkant katonák alapjára. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban Károly Imre 3 K 22 fillért adományozott. Legutóbbi kimutatásunk 1858 K 65 fillérről szólt. Az újabb adománnyal az alap 1861 K 87 fillérre emelkedett. További szives adományokat kérünk. Hősi halál. A legmélyebb részvéttel vesz- szük a hirt, hogy Thnry István főkertész, Thury Lajos zilahi főkertésznek fia az orosz fronton hősi halált halt. Bajtársai a hareztéren temették el külön sírba. Thury Lajosnak három fia vonult hadba. Egyik fia a vártüzéreknél szolgál Szerajevoban; másik fia: Thury Ferencz köz- j jegyző, több vitézsági éremmel kitüntetett had- 1 nagy a hadjáratban fél szemét vesztette el. A Vörös Kereszt Egyesület kórházának vizsgálata. Doberdoi Breit József vezérőrnagy, dr. Haager Maximilián törzsorvos és Basso Arthur kapitány, a hadügyminisztérium ambuláns kom- missiója tegnapelőtt váratlanul megvizsgálták a az ott nagybányai vöröskereszt egyesület kórházát s tapasztalt rend fölött dr. Kádár Antal főorvosnak teljes megelégedésüket fejezték ki. Katonaság Nagybányán. Elssner Károly, az 5. gyalogezred őrnagya pár napig városunkban időzött abból a czélból, hogy maga győződjék meg arról, vájjon városunk bir-e megfelelő lokalitásokkal, hogy az 5. gy. ezred Nagybányán elhelyezhető legyen. Az 5. gy. ezred jelenleg Munkácson van elhelyezve, de az ezred áthelyezése szükségessé vált, hpgy más ezredeknek csináljanak helyet. Értesülésünk szerint négy város van tervbe véve, hová az 5. gy. ezredet áthelyeznék: Igló, Lőcse, Nagykároly és Nagybánya. E négy város közül abba helyezik át az ezredet, amely legalkalmasabbnak mutatkozik. A végleges döntés valószínűleg f. hó 5-én fog megtörténni s ha Nagybánya mellett döntenek, úgy egy héten belül a katonaság meg is érkezik. Ä katonaság ide helyezésének hire igen vegyes érzelmeket váltott ki a lakosságból. A drágaság már most is elviselhetetlen és sokan attól félnek, hogy ha a hatonaság ide jő, még elviselhetetlenebb lesz. Az kétségtelen, hogy a piaczi árak, főképen a tojás, tej, zöldség, gyümölcs meg fog drágulni még jobban, ha ugyan az árakat még magasabbra lehet srófolni, de mi mégsem látjuk oly sötét sziliben a helyzetet. A katonaság a főbb élelmi czikkeket: liszt, fűszer, hús stb. máshonnan fogja kapni, tehát ezen árukban árkülönbség nem lesz, annál kevésbbé mert a legtöbbje maximálva is van. Hogy pedig a piaczi árak sem fognak elérni csimborászói magasságokat, arról majd gondoskodni fog a katonaság, mely tudomásunk szerint más városokban is már rendet csinált. Hiszen a katonatiszt is csak hivatalnok jelleggel bir, neki is a fizetéséből kell eltartani a családját, az ezresekkel ők sem dobálodzhatnak s bizonyára ők sem fogják hagyni kiuzsoráztatni magukat. Az éremnek másik oldalát nézve pedig a városra nézve anyagilag előnyös, ha a katonaság ide jő. A sok üres lakás lakóra fog találni s utó végre is havi 100—120 ezer K forgalom bármely városban is éreztetné kedvező hatását. De ami fő, ha most az 5. gy. ezred ide jő, alapos remény van arra, hogy egyik zászlóalja a háború után is itt marad állandóan. Emlékezzünk
