Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-11-16 / 46. szám
XIV. évfolyam. 10X0. november lx<5 X®. 46-iK @2Sám. NAGYBANYA TÁRSADALMI E3íS3 SSZiÉSJE “IRODALMI HETILAP. •OCXiiiVISBSasCSSaKK-JXMórsaiJB fi Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 koiona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon Felelős szerkesztő : ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvlzi-ut 14. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. es^dBMú Tűrhetetlen állapotok.- A íisztmizeriák. November 15. Elérkeztünk ahoz a ponthoz, hogy a városunkban egyre türhetetlenebbiil jelentkező Íisztmizeriák fölött többé szemet nem hunyhatunk. Távolról sincs szándékunk zendülő vagy éppen forradalmi hangon írni e kérdésről - hiszen ezt lelkületem iránya sem engedi meg nekem s esetleg még talán rontanám is vele a dolgot; nem is vádolok előidézéséért senkit sem — hiszen a háborús idők zivatarai minden rendet ösz- szekuszáltak közöttünk és körülöttünk. A békesség hangján akarom egyszerűen feltárni a helyzetet, melynek javítását kérem azoktól, akiknek kezébe van letéve városunk közélelmezésének elsőrendű, főíon- tosságu ügye. Múlt hét szombatja lisztkiadási nap volt Nagybányán s a nap folyama alatt háromszor is elnéztem az István király szálloda épületében levő két, lisztkiosztásra rendelt boithelyiség felé. Az egyik zárva volt körülbelül délután '/26 óráig, mert a lisztárusitó izraelita vallásu s hite tiltja a szombatnapon való munkát, tehát a bolti árulást is. Mondják, hogy nyitás után azonban a késő éjszakáig árusította a lisztet. A másik boltot keresztény ember tartja s a bolt előtt oly féktelen tolongás, lárma, veszekedés, kábító zűrzavar uralkodott, melyben a fizikailag gyöngébbeknek, az érzelmileg finomabbaknak föltétlenül A „Nagybánya“ tárczája. Smail Aga Csengics sírja.*) Zuhogó esőben, sivitó szélben járjuk a Gackovó Poljeit, a montenegrói kőszfinkszek óriási ölébe zárt kis fensikot, néhány száz négyzetkilométer hepehupás, kopár íöld, csenevész bokrok csontvázai hajlonganak az esőben, csonka fák levágott karjai keresik az eget, köröskörül az eső sürü fátyolán át elmosódottan gunnyasz- tanak a titokzatos, hallgatag Fekete-hegyek, görnyedt, hatalmas vállukig nehéz, sötétszürke felhőkbe burkolva, - - szürke köd, szürke felhő, szürke sziklák, szürke sár, - rettenetes vigasztalan világ, mely sorvasztó erővel költi fel az ember szivében a hiábavalóság beteg nosztalgiáját. Hárman vagyunk a széltől sepert, víztől csillogó, üres, kietlen síkon, Tóth Aladár huszár- főhadnagy, Molnár főhadnagy, meg én. Három beburkolódzott, víztől csurgó alak, mögöttünk messze az emelkedő hegy lejtőjén Aftovác alacsony kőfalai, rondellái, előttünk a Samobor- hegy felhőiben már a crnagorcok ieskelődnek sziklaoduikban. A íensik közepén a szürkén kavargó, habzó, megáradt Muzicza-folyó partján alacsony, tömör kis épület áll, hosszanfutó, rombolt ala*) Mutatvány ifj. Radó Antal Farkasverem ez kötetéből. háttérbe kellett szorulniok, mert az ököljog lépett életbe. Láttunk úri nőket, akik délután két órától mintegy négy órán át kitették magukat a tűrhetetlenül keserves tülekedés kálváriájának, hogy mindennapi kenyérnek való lisztet vihessenek haza otthon várakozó gyermekeiknek — és a bolt bezárása után siiva, üresen mentek haza. A bolt bezárása után kihirdették, hogy akik most nem jutottak hozzá lisztjükhöz, azok hétfőn fogják ezt megkapni, holott, amint erről illetékes helyről értesültünk, a liszíkészlet elfogyott s akik szombaton nem kaptak lisztet, azok s azoknak családjai éhezhetnek, mig újra lesz készlet, ha ugyan a fizikai erő «kkor is vissza nem szorítja őket. Hiábavaló ott a csendőri kirendeltség, a tömeg hatalmaskodásával nem képes az megbirkózni. Hát ezek igazán tűrhetetlen állajDO- tok! Ezen okvetlenül segíteni kell. Az erőszak ellen a hatósági hatalmat kell igénybe venni, mert komoly zendüléstől lehet idestova tartanunk, melynek elő- hangjai bizony hallatszottak már szombaton is. *• Mi a legszentebb tisztelettel viseltetünk mindenkinek vallásos meggyőződése iránt, de a rendkívüli idők és viszonyok között egyáltalában nem habozunk kimondani, hogy annak az egyik üzletnek a vezetője, amelyik zárva volt szombaton estvéig, elsősorban kereskedőnek tartozik magát tekinteni s csak azután Mózes vallása hívének; neki tehát a közegész iránt való kötelessége — ám legyen, keresztény erők igénybevételével — szomcsony kőkerítés közt. Csinos, szegletes kis pi- ramisszerü, egyiptomi sírokra emlékeztető építmény óriás terméskövekből összeróva, kétfelől két apró, vasrácsos ablak, a folyó felől mélyen a;falban alacsony vasajtó, a lapos hegybe futó, szegletes tető zöldes fekete patinával bevonva, a falakon hosszú, egybeolvadó fekete lecsurgá- sok, az összeillesztett kövek réseit kövirózsa üli meg: Smail Aga Csengics mauzóleuma. Tóth főhadnagy magyarázza — az aga nagyhatalmú, gazdag török volt, övé volt az egész Nolje. Büszke nyakú, lobogó sörényes, könnyülábu ménesei vágtatták be az akkor még dús mezőt, itt a Muzica mellett állt kastélya, oszlopos tornáczán hosszú puskás csausz strá- zsált, a magasan bevágott, kis ives ablakok sürü faarabeszkjein át nézlek ki az aga selyemliaju asszonyai, mikor urukat várták a sziklás, kanyargós hegyiutról. Körül hosszú kőfalak mögött olaj és fügefák lombja zúgott, finomkodó, magas pálmák hajtogatták legyezőiket, égő piros és hófehér chrysantenumok virágförgetege ostromolta a vörös márvánnyal csikós fehér falakat. Aztán egy napon kemény dördülésektől reszketett a Polje, kék ruhás katonák seregei lepték el a hegyeket, kemény, bajuszos legények valahonnan a hunok napfényes, aranylepte síkjáról. Csengics aga ellenük vonult vörös tur- bános, magas, barnaarczu, hallgatag embereivel, fia és unokája is puskát, handzsárt fogott, folyt a vér a szürke, közömbös sziklák közt — a kékruhás katonák bizony leverték a hallgatag muzulmánokat, elesett Csengics aga is, elpusztult batnapon is nyitva tartani üzletét, ha ez a lisztkiadás napja városunkban. Ezt a hatósági hatalom bizton elrendelheti, vagy ellenkezés esetén, keresztény emberre bizhatja rá a közönség lisztellátását. Ma még a vallásnál is nagyobb hatalom a mindennapi kenyér után való törtetés. Aztán jól van-é az, hogy mindössze két helyen osztanak ki lisztet? Mi lesz akkor, ha majd beáll a tél, a csikorgó hideg ideje? Hiszen, nem is véve tekintetbe az óriási időveszteséget, az anya nélkül órák hosszán otthon várakozó éhes gyermekek szánalmas seregét, az Isten hidege megveszi majd akkor a két bolt előtt tülekedő nagy asszony- tömeget. Miért ne lehetne minden főbb utezában és a piaczon is 3—4 fűszerkereskedésben helyezni el a lisztkészletet s mindenkit a lakóházához közelebb eső boltba utalni a maga lisztigényével? Nem tudom, hogy nem járna-é ez együtt az illető boltokban a rendes ottani vevők kedvezőbb kiszolgálásában mutatkozó némi visszaélésekkel, de azt már tudom, hogy a hatalom szava, kellő akarat s kellő preventív intézkedések mellett minden visszaélést már csirájában is elfojthatna. A legnagyobb bajok forrása azonban abból a körülményből ered, hogy árusítóink néha talán 8 — 10 napig sem kapnak lisztet s innen a boltjaik előtt való tolongás, mikor az mégis érkezik, vagy megtörténik az is, hogy egyszer-egyszer nem jő abból megfelelő mennyiség, úgy, hogy a lakosok egyáltalán nem tudnak hozzájutni mnmunin'ihiumi hiwhh —ni< 11 g]wi»i■ '—t~t nrrrir utt» r -»- 1-----i-ur—■-n kastélya, kertjei, szétrebbentek büszke ménesei, letűntek a dolinák közt vörös turbános parasztjai, — — esik az eső a feketére vénült kis mauzóleumra, benne fekszik szögletes kősarko- phagban, turbános magas sírkő kacskaringós,m eg- feketült aranybetüi alatt Csengics Aga. Erről a sírról szól a történet. * Sötét, borult, fullasztóan hő nyári éj feküdte meg a Poljét, komor, süket csönd, a nyomasztó forróságban szinte a lélegzet is nehéz volt. A Muzicza álmosan csobogott a sírbolt mellett, a kis vasajtó nyitva, benn a sir kövén gyertya hányja-veti sárga-kék lángnyelvecskéjét, a szálló vékony füst körültömjénezi a bágyadtan megcsillanó sírfelirat arany hieroglifáit, kacs- karingós, finoman merev kővirágait, a síremlék nagy kőturbánja óriás, félelmes árnyat vet az alacsonyan hajló kőpadmalyra. Két sötét, görnyedt alak gubbaszt a Sarkophag szélén, két csontos, élesén, sárgán megvilágított arc egymás mellett az áléiról libegő fényben, feketén bennülő szemgödrök, fénylő arczcsontok, az egyiknek szőke, ritkás, kajla bajusza lóg, a másiknak még csak nem is ütközik férfiször az arczán, sovány, sápadt fiú, szeme kísértetiesen villogva bámul a gyertyalángba. — Határvadászok, a török ur sírboltjában — erdélyi fiuk mindketten, a fiatalabbiknak neve Dávid, a másikat Vazulnak hívják. A csukaszürke blúz kigombolva, arezukon csillogó verejtékcseppek ülnek, nagy a hőség a szűk sírboltban, kint vihar lesz - puskájuk a
