Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-11-16 / 46. szám

XIV. évfolyam. 10X0. november lx<5 X®. 46-iK @2Sám. NAGYBANYA TÁRSADALMI E3íS3 SSZiÉSJE “IRODALMI HETILAP. •OCXiiiVISBSasCSSaKK-JXMórsaiJB fi Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 koiona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon Felelős szerkesztő : ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvlzi-ut 14. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. es^dBMú Tűrhetetlen állapotok.- A íisztmizeriák. ­November 15. Elérkeztünk ahoz a ponthoz, hogy a városunkban egyre türhetetlenebbiil jelent­kező Íisztmizeriák fölött többé szemet nem hunyhatunk. Távolról sincs szándékunk zendülő vagy éppen forradalmi hangon írni e kér­désről - hiszen ezt lelkületem iránya sem engedi meg nekem s esetleg még talán rontanám is vele a dolgot; nem is vádo­lok előidézéséért senkit sem — hiszen a háborús idők zivatarai minden rendet ösz- szekuszáltak közöttünk és körülöttünk. A békesség hangján akarom egyszerűen fel­tárni a helyzetet, melynek javítását kérem azoktól, akiknek kezébe van letéve váro­sunk közélelmezésének elsőrendű, főíon- tosságu ügye. Múlt hét szombatja lisztkiadási nap volt Nagybányán s a nap folyama alatt háromszor is elnéztem az István király szálloda épületében levő két, lisztkiosz­tásra rendelt boithelyiség felé. Az egyik zárva volt körülbelül délután '/26 óráig, mert a lisztárusitó izraelita vallásu s hite tiltja a szombatnapon való munkát, tehát a bolti árulást is. Mondják, hogy nyitás után azonban a késő éjszakáig árusította a lisztet. A másik boltot keresztény ember tartja s a bolt előtt oly féktelen tolongás, lárma, veszekedés, kábító zűrzavar uralko­dott, melyben a fizikailag gyöngébbeknek, az érzelmileg finomabbaknak föltétlenül A „Nagybánya“ tárczája. Smail Aga Csengics sírja.*) Zuhogó esőben, sivitó szélben járjuk a Gackovó Poljeit, a montenegrói kőszfinkszek óriási ölébe zárt kis fensikot, néhány száz négy­zetkilométer hepehupás, kopár íöld, csenevész bokrok csontvázai hajlonganak az esőben, csonka fák levágott karjai keresik az eget, köröskörül az eső sürü fátyolán át elmosódottan gunnyasz- tanak a titokzatos, hallgatag Fekete-hegyek, görnyedt, hatalmas vállukig nehéz, sötétszürke felhőkbe burkolva, - - szürke köd, szürke felhő, szürke sziklák, szürke sár, - rettenetes vigasztalan világ, mely sorvasztó erővel költi fel az ember szivében a hiábavalóság beteg nosztalgiáját. Hárman vagyunk a széltől sepert, víztől csillogó, üres, kietlen síkon, Tóth Aladár huszár- főhadnagy, Molnár főhadnagy, meg én. Három beburkolódzott, víztől csurgó alak, mögöttünk messze az emelkedő hegy lejtőjén Aftovác ala­csony kőfalai, rondellái, előttünk a Samobor- hegy felhőiben már a crnagorcok ieskelődnek sziklaoduikban. A íensik közepén a szürkén kavargó, hab­zó, megáradt Muzicza-folyó partján alacsony, tömör kis épület áll, hosszanfutó, rombolt ala­*) Mutatvány ifj. Radó Antal Farkasverem ez kötetéből. háttérbe kellett szorulniok, mert az ököl­jog lépett életbe. Láttunk úri nőket, akik délután két órától mintegy négy órán át kitették magukat a tűrhetetlenül keserves tülekedés kálváriájának, hogy mindennapi kenyérnek való lisztet vihessenek haza otthon várakozó gyermekeiknek — és a bolt bezárása után siiva, üresen mentek haza. A bolt bezárása után kihirdették, hogy akik most nem jutottak hozzá liszt­jükhöz, azok hétfőn fogják ezt megkapni, holott, amint erről illetékes helyről érte­sültünk, a liszíkészlet elfogyott s akik szombaton nem kaptak lisztet, azok s azoknak családjai éhezhetnek, mig újra lesz készlet, ha ugyan a fizikai erő «kkor is vissza nem szorítja őket. Hiábavaló ott a csendőri kirendeltség, a tömeg hatal­maskodásával nem képes az megbirkózni. Hát ezek igazán tűrhetetlen állajDO- tok! Ezen okvetlenül segíteni kell. Az erőszak ellen a hatósági hatalmat kell igénybe venni, mert komoly zendüléstől lehet idestova tartanunk, melynek elő- hangjai bizony hallatszottak már szomba­ton is. *• Mi a legszentebb tisztelettel viselte­tünk mindenkinek vallásos meggyőződése iránt, de a rendkívüli idők és viszonyok között egyáltalában nem habozunk kimon­dani, hogy annak az egyik üzletnek a vezetője, amelyik zárva volt szombaton estvéig, elsősorban kereskedőnek tarto­zik magát tekinteni s csak azután Mózes vallása hívének; neki tehát a közegész iránt való kötelessége — ám legyen, ke­resztény erők igénybevételével — szom­csony kőkerítés közt. Csinos, szegletes kis pi- ramisszerü, egyiptomi sírokra emlékeztető épít­mény óriás terméskövekből összeróva, kétfelől két apró, vasrácsos ablak, a folyó felől mélyen a;falban alacsony vasajtó, a lapos hegybe futó, szegletes tető zöldes fekete patinával bevonva, a falakon hosszú, egybeolvadó fekete lecsurgá- sok, az összeillesztett kövek réseit kövirózsa üli meg: Smail Aga Csengics mauzóleuma. Tóth főhadnagy magyarázza — az aga nagyhatalmú, gazdag török volt, övé volt az egész Nolje. Büszke nyakú, lobogó sörényes, könnyülábu ménesei vágtatták be az akkor még dús mezőt, itt a Muzica mellett állt kastélya, oszlopos tornáczán hosszú puskás csausz strá- zsált, a magasan bevágott, kis ives ablakok sürü faarabeszkjein át nézlek ki az aga selyemliaju asszonyai, mikor urukat várták a sziklás, ka­nyargós hegyiutról. Körül hosszú kőfalak mö­gött olaj és fügefák lombja zúgott, finomkodó, magas pálmák hajtogatták legyezőiket, égő piros és hófehér chrysantenumok virágförgetege ost­romolta a vörös márvánnyal csikós fehér fala­kat. Aztán egy napon kemény dördülésektől reszketett a Polje, kék ruhás katonák seregei lepték el a hegyeket, kemény, bajuszos legé­nyek valahonnan a hunok napfényes, aranylepte síkjáról. Csengics aga ellenük vonult vörös tur- bános, magas, barnaarczu, hallgatag embereivel, fia és unokája is puskát, handzsárt fogott, folyt a vér a szürke, közömbös sziklák közt — a kék­ruhás katonák bizony leverték a hallgatag mu­zulmánokat, elesett Csengics aga is, elpusztult batnapon is nyitva tartani üzletét, ha ez a lisztkiadás napja városunkban. Ezt a hatósági hatalom bizton elrendelheti, vagy ellenkezés esetén, keresztény em­berre bizhatja rá a közönség lisztellá­tását. Ma még a vallásnál is nagyobb hatalom a mindennapi kenyér után való törtetés. Aztán jól van-é az, hogy mindössze két helyen osztanak ki lisztet? Mi lesz akkor, ha majd beáll a tél, a csikorgó hideg ideje? Hiszen, nem is véve tekintetbe az óriási időveszteséget, az anya nélkül órák hosszán otthon vá­rakozó éhes gyermekek szánalmas sere­gét, az Isten hidege megveszi majd akkor a két bolt előtt tülekedő nagy asszony- tömeget. Miért ne lehetne minden főbb utezában és a piaczon is 3—4 fűszerke­reskedésben helyezni el a lisztkészletet s mindenkit a lakóházához közelebb eső boltba utalni a maga lisztigényével? Nem tudom, hogy nem járna-é ez együtt az il­lető boltokban a rendes ottani vevők ked­vezőbb kiszolgálásában mutatkozó némi visszaélésekkel, de azt már tudom, hogy a hatalom szava, kellő akarat s kellő pre­ventív intézkedések mellett minden vissza­élést már csirájában is elfojthatna. A legnagyobb bajok forrása azonban abból a körülményből ered, hogy árusí­tóink néha talán 8 — 10 napig sem kapnak lisztet s innen a boltjaik előtt való tolon­gás, mikor az mégis érkezik, vagy meg­történik az is, hogy egyszer-egyszer nem jő abból megfelelő mennyiség, úgy, hogy a lakosok egyáltalán nem tudnak hozzájutni mnmunin'ihiumi hiwhh —ni< 11 g]wi»i■ '—t~t nrrrir utt» r -»- 1-----i-ur—■-n kastélya, kertjei, szétrebbentek büszke ménesei, letűntek a dolinák közt vörös turbános paraszt­jai, — — esik az eső a feketére vénült kis mauzóleumra, benne fekszik szögletes kősarko- phagban, turbános magas sírkő kacskaringós,m eg- feketült aranybetüi alatt Csengics Aga. Erről a sírról szól a történet. * Sötét, borult, fullasztóan hő nyári éj fe­küdte meg a Poljét, komor, süket csönd, a nyo­masztó forróságban szinte a lélegzet is nehéz volt. A Muzicza álmosan csobogott a sírbolt mellett, a kis vasajtó nyitva, benn a sir kövén gyertya hányja-veti sárga-kék lángnyelvecskéjét, a szálló vékony füst körültömjénezi a bágyad­tan megcsillanó sírfelirat arany hieroglifáit, kacs- karingós, finoman merev kővirágait, a síremlék nagy kőturbánja óriás, félelmes árnyat vet az alacsonyan hajló kőpadmalyra. Két sötét, gör­nyedt alak gubbaszt a Sarkophag szélén, két csontos, élesén, sárgán megvilágított arc egymás mellett az áléiról libegő fényben, feketén benn­ülő szemgödrök, fénylő arczcsontok, az egyiknek szőke, ritkás, kajla bajusza lóg, a másiknak még csak nem is ütközik férfiször az arczán, sovány, sápadt fiú, szeme kísértetiesen villogva bámul a gyertyalángba. — Határvadászok, a török ur sírboltjában — erdélyi fiuk mindketten, a fiata­labbiknak neve Dávid, a másikat Vazulnak hív­ják. A csukaszürke blúz kigombolva, arezukon csillogó verejtékcseppek ülnek, nagy a hőség a szűk sírboltban, kint vihar lesz - puskájuk a

Next

/
Oldalképek
Tartalom