Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1916-05-25 / 21. szám

2

dig mindenképpen ragaszkodik a városok fennmaradásához, — a nagyközségekké való visszafejlődésre gondolok — akkor nem lenne más hátra, mint a városoknak az eddigieknél még fokozottabb mértékben való anyagi támogatása.

Amit tehát elvenne a városoktól az említett adótárgyak elvonása folytán, vissza kellene adnia segély alakjában. Még egy ellenvetése, illetve kifogása lehetne a kormánynak a városok tiltakozása ellen; ez pedig az, hogy abban az esetben, ha a városok az a része, amelyik eddig nem valósította meg ezeket az adókat, ezután is vonakodnék azokat megvalósítani, — kiaknázatlanul maradnának ezek az uj adótárgyak.

Semmi sem lenne könnyebb, mint ezen segíteni. Csak egy kormányrendelet kellene, amely kimondja, hogy ezek a városok kötelesek a rendelet keltétől számított egy év alatt az erre vonatkozó szabályrendeleteiket megalkotni.

összegezve az elmondottakat, a városoknak saját jól felfogott érdekükben mielőbb be kell hozniok az említett városi adókat, abban az esetben pedig, ha valóra válna az a híresztelés, hogy az állam ezeket a maga részére akarja lefoglalni, okvetlenül meg kell taláíniok az utat-módot ahhoz, hogy kérő vagy tiltakozó szavuk ezen adótárgyaknak a városok részére való meghagyása végett a kormány elé jusson.

Geyer Stefi hangversenye.

Május 24.

Május 19-én előkelő és nagyszámú közönséget tartott vendégéül a Kaszinó nagy terme. Geyer Stefi, a világszerte ismeretes hegedümű- vésznő csábította oda a zenekedvelőknek lelkes táborát.

A művésznő Nagykároly, Szatmár, Mára- marossziget városában rendezve hangversenyt, hozzánk is ellátogatott, hogy művészi játékában gyönyörködhessünk egy rövid, de igazán emlékezetes estén Műsorán szerepelt Beethoven és Mendelsohn egy egy versenyműve, Beethoven Romance a, Kreislernek egy dallamos darabja; mindannyiban fényes bizonyítékát adta klassziszikus tökéletességű technikájának, amellyel a nehézségeket igazán könnyedén győzte le; de másrészről mélyérzésü játékával, a fölfogásnak önnállóságáról, széles és meleg kantinelájával igazán elvarázsolta atapsokban és ünneplésben nem fukarkodó hallgatóságát. Rendkívüli műélvezet volt meghallgatnunk, hogy pl. egy Beethovennek erővel teljes zenéje hogyan érvényesül a művészi női lélek interpretálásában. Az erő kifejezéséhez is megvolt a zengő, teljes tömör hangja, a kantilenában is a lehelletszerü finomság, melegség, lágyság és mindvégig a bámulatosan csengő tisztaság,

Külső megjelenésében a bájos szerénység egészen elfeledtette velünk, hogy világot járt művésznővel van dolgunk, akinek a játékán százezrek leltek gyönyörűséget Londontól le Bu karestig, a hangversenytermek műértő közönségétől fel a műélvezetet kereső fejedelmi személyekig.

Talán nem érdektelen, ha eláruljuk olvasóinknak azt is, hogy művésznőnk első mestere, a zenébe bevezetője atyja volt, Geyer József orvos. A kis Stefi, (csak Stefi marad a művészetnek időt és életkort is feledtető kedveltségével, s azt hiszem, soha, senkinek sem lesz Geyer Stefánia) aztán a nemzeti zenedében fo'ytatta tanulmányait Kálmán Adolf vezetésével De tulajdonképen a mai és az 1900 ban Bécsben óriási feltűnést keltő művésznő Hubay Jenőnknek, az Országos Zeneakadémia világhírű hegedűsének, a mesteriskola világszerte ismert vezetőjének az iskolájából került ki; abból az iskolából, amely művésznőnkön kivül egy Ve- csey Ferit mutatott be a világnak és a magyar hegedükiválóságok legnagyobb részét, Gobbit, Füredieket, Szigeti Dezsőt és Józsefet, Gyárfás Ibolykát, Telmányi Emilt, a Pesten csak legújabban bemutatkozott 13 éves Pártos Istvánt, vagy a városunkban pár esztendővel ezelőtt megfordult Ware Helént nevelte.

A művésznő egyébként hálásan emlékszik j vissza mesterére minden hangversenyén, amikor Hubay szerzeményeiből is előad egyet egvet. Nekünk is eljátszotta egyik Csárdajelcnetét (Én vagyok a falu rossza egyedül) műsorának utolsó pontjában Hubaynak ezen sajátosan magyar izü alkotásai egészen uj zenei formát jelentenek a hegedüirodalomban. Szerencsés kézzel sikerült a magyar népdal motívumait, a magyar népies zene gondolatait, ritmusát megszólaltatni ezekben a népdal alapján felépített ízig-vérig magyar klasszikus darabokban.

A hálás tanítvány is megtudta éreztetni tökéletes előadásában a zeneszerző mesterének csapongó fantáziáját, tüzes magyar érzését, cl- borougó hangulatát, úgy. hogy talán ezzel fér- j között legközelebb a hallgatóság nagy többségéNAQYBAHYA

s észrevettem, hogy hirtelen elfogódott lesz. Pár pillanatig halgatott s csak aztán emelte rám a szemét 8 megilletődve mondta:

— Milyen jól esett hallani ezeket a gyönyörű dolgokat I

A szeme hirtelen fölragyogott, a mint folytatta:

— És az kék barlang! Ne higyje, hogy semmit tudtam róla. Ó igen. Sokat olvastam róla s a legnagyobb vágyam, hogy a kék barlangot meglássam.

Sóhajtott. Melegen, odaadón a szemembe nézett s halkan susogta:

— Maga már láttál

A leltemet hirtelen elárasztotta a szerelem. Megfogtam a Mariska kezét. Piczi nedvesség surranta szemembe s ha akartam vallani Mariskának a hazugságot, de nem bírtam vallani. Mariska bájos várakozással pillantott az arczomba s én reszkető hangon szóltam :

— Ott is . . . Ott is csak egy gondolatom volt, Mariska ... Az, bogy szeretem.

S már meg is csókoltam a kezét. Még az este az arczát is. Boldogok voltunk.

Csak otthon gondoltam megint a kék barlangra. Valami kellemetlen érzés szorította a mellemet. De hamar túlestem rajta. Te’e voltam szerelemmel s ez mindent túlszárnyalt.

Nemsokára feleségem lelt Mariska. Boldogok voltunk, de a kék barlang sokat forgott a fejemben. Ha nem voltam otthon s munka közben Mariskára gondoltam, elibém ragyogott a hivő boldogsággal telt tekintete. Szabad e, hogy ez a kis ostoba hazugság közöttünk maradjon? Hát mi értelme ennek? Azután nagyon főiké szültem, hogy otthon elmondom neki, de mikor

az arczát megláttam, újra annak az estének az az emléke tüzelt föl előttem, amikor legelőször föllobbant értem. Felejthettem-e azt az estél ? A bátorságom elpárolgott.

Jött az első karácsony. Milyen bájos az az első házassági karácsony. Az ember ilyenkor érzi igazán, milyen kedves, ragyogó dolog, valakinek valamit adni. Akinek a lelkünket már úgyis odaadtuk. Mariska is tartogatott valami nagy meglepetést a számomra. A kis karácsonyfa alatt színezett kép állt: a caprii kék barlang.

— Meghozattam — mondta melegen. — A jegyzeteid, az úti holmiaid között megtaláltam egy nápolyi képkereskedő nevét. Tudtam, hogy örülsz neki. Várj. Ide akasztjuk az Íróasztalod főié.

Es máris verte a piczi szeget a falba nagy buzgalommal.

Most már minden nap láttam a kék bárlan- got. Reggel, délben, este. Gúnyosan ragyogott felém ezüstös vize, csodálatos ragyogó fénye, meseszerü kékes titokzatossága. És egy kis szomorúság sarjadt a lelkemben.

— Hát nem tudok elég bátor lenni ? Mi ez?

Egyszer valami fölolvasásra kértek föl. A

mi kis városunkban ez szokás. Ki mit tud, bemutatja a többi szórakoztatására, hiszen úgysem a programm a fon'os, hanem az utána következő táucz, vagy vacsora.

Elvállaltam a fölolvasást ős gondolkozni kezdtem, hogy miféle tárgyat is válasszak. A feleségemnek egyszerre fölragyogot az arcza. Átölelte a nyakamat s lángoló örömmel mondta:

— A kék barlangról fogunk fölolvasni. A Capriszigefi kék barlangról!

1916. május 25.

nek leikéhez A felzúgó tapsviharra aztán Dvo- rák Humoreszkjének szordinós. eszményien könnyed, csillogó előadásával búcsúzott el hálás közönségétől.

A rendezőség díszes csokorral kedveskedett a bájos művésznőnek, valamint az est másik szereplőjének, dr. Lakatos Mihály nénak, aki a művésznőnek megértő, méltó kísérőjének bizonyult. A 2 és 4. számban önállóan is fellé pelt és Chopin egy Concertjének és Nocturno- jának mesteri eljátszásával erősítette meg művészi játékáról eddig is táplált jó véleményünket. A művésznő tetszését is annyira megnyerte a játéka, hogy Máramarosszigetre is magával vitte ott rendezett hangversenyére.

Végül nem hallgatjuk el a rendezőség szerencsés ötletét, amellyel a Kaszinó barátságos termében rendezte ezt a hangversenyt, a téli évad jól sikerült zeneestélyeinek mintegy megkoronázásával. Meg voltunk kiméivé a színházi székek csapódásának zajától, a »muzikális«-nak bizonyu't ajtók nyikorgásától stb, amely a Tar- /joy-dalestély élvezetét néhányszor olyan bosz- szantóan megzavarta

De elismeréssel kell adóznunk a közönség nevében is a rendezőségnek, főleg pedig Szőke Béla plébánosnak, akinek ezt a ritka műélvezetet tulajdonképen köszönhetjük s aki a rendezőséggel karöltve áldozatok árán is létrehozta ezt a hangversenyt.

Örömmel láttuk azt is, hogy a közönség, a mai nehéz időkben is kellő megértést és ér deklődést tanúsított ezzel a hangversennyel szemben. Élénk és beszédes ellentétül ide kívánkozik egy szomorú és bánló emlékű hangverseny : szegény, boldogult emlékű Takács Mihály operaénekes, országos hirü büszkeségünk sohasem tudta elfelejteni, hogy első itthoni bemutatkozó hangversenye alkalmával 9, azaz kilencz érdeklődő akadt állítólag csak. Nem is énekeit aztán, tudtommal, Nagybányán nyilvánosan soha többé, csak a templomban; ott azonban minden alkalommal szívesen, valahányszor itthon járt.

Ma már ilyen közönyt elképzelui sem tudok nálunk. Több évre visszanyúló hangversenykrónikánk is, de ez a legutóbbi hangverseny is a szerencsésen megváltozott visszonyokról tanúskodik, úgy hogy a már egyszer zenei körökben fölmerült terv, amely egy zeneegyesület létesítését lüzte ki czéljául Szalmárou megforduló országos, eselleg világhírű művészek hozzánk is történő meghívásával, a mostani nehéz időknek szerencsés jobbrafordultával talán egyhamar keresztülvihető lesz. Bárcsak ott tartanánk már. N. B.

Elsápadtam. A deputáns azonban elragadtatva mondta:

— Ez igazán nagyszerű lesz.

S udvariasan tette hozzá:

— Hallottuk, hogy a doktor ur mennyire ismeri Olaszországot, hogy sokat utazott. Pompás lesz. Nagyszerűen fog hangzani: »A kék barlang.« Irta és felolvassa Fonyó Tamás dr.

A feleségem tánczolt. Mikor a fölkérő elment, odahuzott a képhez, a fejét odadugta az arczomhoz s mámorosán mondta:

— No nézd, hát nem mesés ?

Majd egyszerre fölragyogott a szeme, amint nagy buzgalommal csicseregte:

— Nagyszerű fölolvasást lehet erről a témáról tartani. Beszélhetsz Gapri-sziget múltjáról. A görög mítosz, a rómaiak, Tibériusz császár. Aztán a tudományos, a geológiai vonatkozások, majd a legendák. Hiszen egy kicsit hazudni is lehet. Minden fölolvasásban hazudnak.

Egy piczit gondolkodott, majd hirtelen felütötte a fejét és kibökte.

— Azt a czimet fogjuk neki adni: »Az ezüst barlang.« Még a lapokban Í3 meg fog jelenni. De nem itt. Ó nem! A vidék' sajtóval szóba sem állunk. Ismerted Pércsi Bélát? Noháí ez most egy nagy fővárosi lap munkatársa. Ez beajánlja.

Csak úgy kóválygott a fejem, de megírtam a felolvasást s fel is olvastam. Alig hiszem, hogy az összes kútfőket olyan lelkiismeretesen tanulmányozta volna valaki, mint én a felolvasás e'őit. De aztán sikerült is a felolvasás. Két hét múlva az egyik fővárosi napilap közölt egy részletet a felolvasásból, a helyi lap pedig könyör-