Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-05-11 / 19. szám
2 naoybAnya 1916. május 11. lengyel testvériséget, a közös érdek, a szeretet és szív egy jövőt mutat s a kegyelet ünnepén a gyász a sírkeresztnél uj erőt kölcsönöz a jobb jövőre. Bandurski püspök áldó kezei hozzanak boldog álmot mielőbb az immár porló hősök hamvaira, áldást, békességet a két testvérnemzetre s dicsőséget Magyar- és Lengyelországra! Kamatozatlan milliók. Május 10. Gazdáink a múltban, kicsi nagy egyaránt, ha volt egy kis pénze, azt rendszerint főidbe vagy házba fektette, néha takarékba helyezte, de mindig igen tekintélyes összeg hevert a ládafiában, a szalmazsákban, vagy a mestergerenda alatt. Földvásánís volt mindig a legkedvesebb gazdáinknak, még akkor is, ha volt már belőle elég, ha már az újabb szaporulat az intenzív gazdálkodás hátrányára történt. Innen van aztán, hogy a föld, ha nem is jött közbe valami elemi csapás, nem hozott többet, mint a befektetett tőkének 3—4 százalékát. A házba fektetett pénz sem hozta meg a megfelelő kamatot, mert gazdáink a célszerűtlen beosztás miatt ma is nagyon drágán laknak. Az, hogy gazdáink túl sok összeget helyeztek takarék- betétbe, szintén nem vall helyes gazdasági gondolkodásra, mert a jó biztos helyen a legszűkebb pénzviszonyok közepette sem lehetett a betétekre 5 százaléknál többet kapni. Hogy áll most a helyzet? A földvásárlások szünetelnek, mert örül mindenki, ha meglevő földjét megmunkálhatja, s házat sem adnak, vesznek, sem nem építenek a nagy drágaság mellett. így az a pénz, amit évente föld és ház vásárlásokra szoktak fordítani, vagy a takarékbetétben van, vagy pedig kamatozatlanul hever a ládafiában. A takarékbetétre ma tudjuk, alig adnak 3., legfeljebb 4 százalékot. Ez valóban olyan csekély, hogy az ember sajnálja a pénzét, hogy ilyen keveset hoz; aki egy kicsit gazdaságosan gondolkozik, azt kell, hogy gondolkodóba ejtse, hogy vájjon hol kamatoztathatja magasabban a pénzét ? Ilyen tőkék ma milliószámra vannak és várják a jobb, hasznosabb befektetést. Természetes, hogy ilyen viszonyok között a kormány által most kibocsáA hangja nyugodtan tisztán és mégis fáradtan csengett. Mintha valami titkos fájdalom rezgett volna szavaiban, A fiatal hölgy ajka megrándult kissé, mikor megszólalt: — Itt valami rettenetes tévedésnek kellett történi . . . én . . . A főhadnagy legyintett a kezével. — Hiszen majd kiderül minden . . . önt kémkedés gyanúja miatt le fogják tartoztatni. Ha megint nem fedeznek fel semmit, akkor egyszerűen csak hamis név viselése miatt emelnek vádat ön ellen. De hogyha akár ebben a szobában, akár podggyószban, akár ruháiban bizonyítékokat találnak, akkor . . . Nagy csend borult a szobára. — Dehát ki mondja önnek, hogy én meg az a bizonyos metzi és singeni hölgy egy személy vagyunk? — kérdezte halkan s, nő. — önt Metzben lefényképezték, lenyomatot vettek az ujjáról, az itteni titkos rendőrség szintén csinált már önről egy sereg felvételt . . . ezt olyan könnyű megállapítani! — mondta a főhadnagy minden keménység nélkül. Kénytelen volt megint rá nézni a nőre s azt gondolta magában: — Szép teremtés és valami végtelen finom fajiság van az arczában . . . milyen kár érte 1 Az ifjú hölgy most egyszerre visszanyerte hátározott fellépését és nzinte elégedetten mondta : A hatóságok itt épen olyan kevéssé fognak terhelő adatokat találni mint Metzben, az ujjlenyo mainak pedig épenséggel be kell bizonyítania, tott IV. hadikölcsöu kapóra jön; a kamatlábbal elégedetlen betevők jól helyezhetik el pénzüket a hadikölcsönbe. De vannak sokan, akik nem jöttek még annak tudtára, hogy pénzük ilyen alacsony kamatot hoz, sőt vannak nagyon sokan olyanok is, akik részint oktatlan féltésből vagy lanyhaságból pénzüket egyáltalában nem kamatoztatják, hanem otthon heverletik, Ezek mindinkább fogynak ugyan, de még mindig nagy összeget képvisel a heverő tőke s lankadatlan munka és agitatió kell hozzá, hogy felvilágosítsuk, mennyire helytelenül és saját érdekeik ellen cselekszenek. Egyes közgazdászok szerint egy milliárdra lehet becsülni azt a tőkét, mely ma így hever anélkül, hogy bárki is hasznát vehetné. Intenzív felvilágosító munkára van tehát szükég, — melynek el kell érnie ép úgy a faluba a kis kunyhóba, mint a palotákba, hogy ez az egy milliárd hadikölcsön jegyzés utján gazdasági életünk csatornájába visszafolyjék. A kisembereknél ezt a munkát a hitelszövetkezetek vállalták magukra, melyeknek buzgó vezetői mindent meg is tesznek az ügy érdekében, amit igazol az, hogy a három első hadikölcsönnél közel 200 millió koronát gyűjtöttek össze ily módon. De az ő munkájukat támogatni kell mindazoknak, akiknek a népre a legcsekélyebb befolyásuk is vau. Jegyzők, papok, tanítók a kisembereknek természetes vezetői, kivétel néikül vegyenek részt e munkában, melynek gyümölcse nemcsak hasznos, de kedves is a hazának, mert a hadikölcsönnek ez biztosítja a népköl- csőn jelleget. Jól tudjuk, hogy a tiszteletreméltó papi, jegyzői és tanítói kar a háborúban rendkívül sokat dolgozik, fáradozik és megfeszített munkát végez. De ez már az ő történelmi hivatásuk, melyért a nemzet a Pultban is hálával adózott. A jegyzőknek, papoknak és tanítóknak a mostani nehéz időkben kifejtett munkája a történelem lapjain arany hetükkel lesz megörökítve és az utókor hálával néz vissza a nép igaz vezetőire, akik épugy neveltek hőiöket a hazának, mint buzgón közreműködtek abban, hogy a súlyos időkben szükséget ne szenvedjen. 33555 Adakozzunk a nagybányai rokkant katonák alapjára! hogy ön téved ... Én nem vagyok franczia és sohasem voltam színésznő. — Nekem — szólt erősen ránézve a főhadnagy, csalhatatlan bizonyítékom van ön ellen. Nem fogja tagadni, hogy áprilisban egy autóturán lefényképeztette magát Labu-ben a barátjával S báróval. S. báró, a ki tudomásom szerint egy lovassági tábornokhoz van mint au- tomobilos tiszt beosztva, — unokabátyám, Anyám családja Neuchatelből származik. S. Constant bárót, mint minden évben, az idén is meglátogattam júniusban. Megmutatta nekem ez a fényképet és mert érdekelt, nekem is ajándékozta. Véletlenül a tárcámban hordtam és tegnap este, mikor az iratcsomóban elém -rakták azokat a fényképeket, melyeket a Place-du Palais-n és a Waterloo-boulevardon veitek föl önről. . . azonnal ráismertem önre. — Elhallgatott. Mindezt olyan hangon adta elő, mintha azt akarta volna mondani: — végre is nem tehetek róla . . . A nő az ablakhoz lépett, lenézett a Charles Rogier-térre és egy szót sem szólt. A főhadnagy érezte, hogy rettentő izgalomban lehet. — Tudom, — folytatta, — hogy Constant végtelenül szereti önt és nem vettem volna a lelkemre, hogy egyszerűen egy altiszttel fogassam el. Nem tudom, milyen okai voltak ennek a szörnyű küldetésnek az elvállalására. Azt sem tudom, hogy Constant beleegyezésével tetle-e — nincs jogom, hogy ezt megítéljem. De ha nem változtathatok is a sorsán, legalább meg szeretném könnyíteni önnek, a mennyire tőlem telik ... A nő most megfordította a fejét. Sötét, HÍREK. Május 10. Személyi hirek. Fábián Péter dr. szamosujvári kanonok pár napig városunkban időzött. Itt időzése alatt Brebán Sándor espere» vendége volt. — Dr. Wagner József főorvos két heti szabadságidő után ismét bevonult. — Dr. Vas* Gyula ügyvéd, főhadnagy, ki sebesülése folytán beteg-állományban van, rövid időre haza érkezett. — Smaregla János aljegyző, főhadnagy, három heti itthontartozkodás után ismét bevonult. — Dr. Mákray Mihály polgármester hivatalos ügyekben Budapesten időzik. — Szeőts Béla erdészmárnök, főhadnagy a frontról pár heti szabadságra haza érkezett. — B. Kovát> Géza bányatanácsos, tüzérhadnagy, rövid szabadságra haza érkezett. — Ferencxy Károly festőművész, a művészeti főiskola tanára városunkba érkezett. Őrnagyi kinevezés, őfelsége a király marosvásárhelyi Thordai Istvánt, az 1. huszárezred kapitányát őrnagygyá nevezte ki. Uj zászlós. Kazamér Dezsőt, a nagybányai főgimnázium végzett növendékét a 34. gy. ezredbe zászlóssá nevezték ki Az uj zászlóst az orosz frontra vezényelték. Gyermekmenhely vezetői kinevezés. A Szat- mármegyei Széchenyi Társulat által gegélyzett Barlafalusi nyári gyermekmenhelyre vezetőnek Hu8ov8zhyné Böhm Lujzát nevezték ki. Bányanévnap. A kereszthegyi bányamű vasárnap tartotta meg névünnepét. A névnap előestéjén a bányateret gyönyörűen kivilágították. A szokásos térzene azonban ezúttal elmaradt, mert a zenekar számos tagja a harcztéren van. Vasárnap délelőtt 10 órakor úgy a kereszthegyi, mint a veresvizi bányamunkások a tisztikar vezetése alatt ünnepélyes isteni tiszteleten voltak. Stelláné Aradi Aranka művész- estélye. Stelláné Aradi Aranka, a kiváló művésznő, kinek férje: Stella Gyula, a Vígszínház művésze már a mozgósítás óta hadban van, f. hó 27-én, szombaton a nagybányai művészi erők bevonásával nagy művészestélyt rendez városunkban a Lendvay-szinházteremben. Stelláné Aradi Aranka művészi hírneve sokkal ismertebb a mi közönségünk előtt, semhogy az ő művészestélye a reklám dobjára szorulna, hiszen színházunkban való vendégszereplései a legkedvesebb emlékeket hagyták maguk után. De már most reá kell mutatnunk ama körülményre, ami e művészestélyt szinte páratlanná teszi. Mindenik száma a legújabb érdekességekből kerül ki. A fővárosi irók erőien ragyogó izemének tekintete merevvé, élettelené vált. Szája félig kinyílt. — Agyonlőnének1? — kérdezte halkan. — A főhadnagy látta, hogy lassan, nehezen lélegzik. — Ha . . . találnának nálam valamit . . . tette hozzá a nő. — Igen — mondta megrendülve Plessen. A fiatal hölgy leült az ablak mellett levő karosszékbe és lehunyt szemmel dőlt hátra, mintha valami utolsó erőfeszítéshez szedné össze magát. Hirtelen összeszedte magát és hetykén, szinte fenyegetően szólalt meg: — Jó, küldje a hivatalnokokat, hogy kutassák át a szobámat . . . — Én éppen olyan bizonyos vagyok abban, mint ön, hogy a bizonyítékokat meg fogják találni — felelte a főhadnagy, a nélkül, hogy erősen hangsúlyozta volna a szavait. — Ilyen kibúvóban ne reménykedjék I A nő ismét elhallgatott. Úgy látszott, mintha belső küzdelem és zavar tenné ingadozóvá. Aztán hirtelen nyugodtan fölegyenesedett ültében. — Igaza van, — mondta halkan — bolondság volna itt megfeledkezni az óvatosságról ... És szinte gúnyosan folytatta: — Ha egy negyedórával később jön, semmit sem taláttak volna . . . A főhadnagy vállat vont. A nő most tágranyilt szemmel nézett rá, úgy látszott, elhatározta magát valamire és igy szólt: — Értem, hogy a bizonyítékok megtalálása nagy érdeke lehet, de mi hasznát veheti az én személyemnek? ... Csak úgy könnyedén mon-
