Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-11-18 / 46. szám
1915. novembei\18. NAGYBÁNYA 3 Névtelen lovagok. November 17. Pardon! Névtelen lovagoknak neveztem, pedig voltaképen névtelen gazembereknek kellene hívnom őket, kik a névtelenség, az isme retlenség által bástyázott és védett sánczaikból intézik piszkos s a társadalom nagy, igen nagy gyengesége folytán sokszor gyilkoló hatású támadásaikat. Erősen szégyenkezve, pirulva irom le, hogy ezek a gyalázatos orvtámadások immár valóságos orgiákat ülnek városunkban. A fedett helyről irányított mérgezett hegyű nyilak ütötte sebektől nincsen megvédve senki, aki a közpályán működik s kinek egyénisége már kiválóságánál is alkalmas czélpoaíul kínálkozik. A névtelen ripökök tajtékzó expekíorácziói- nak szennyes áradata gyakorta a család szentélyéig is elér s utálatosan fertőző csöppjei nem egy Ízben azon a homlokon ejtenek foltot, mely ama kis világnak büszkesége, drága kincse, mindene. A tisztesség kalózainak e gyalázatos merényleteitől nem mentes a női bectület, női tisztesség sem. Egyaránt kedves prédájuk a hitvesi jó hírnév s a leány szüztiszta pártája. Előttük nincs semmi szent, nincs semmi sérthetetlen. Kalóz uljokat ledöntött oltárok jelzik: a jellem, a becsület, az erén}', a tisztesség ledöntött és meggyalázott oltárai. És nyomukbau titkos könyí nger fakad, az ártatlanul arczulülöünek, meghurczoltnak, meggyalázotínak titkon elsirott könyáradata, meiylyel sokszor jóhirnevét, sokszor feldúlt családi boldogságát siratja. És e mételylyel szemben tehetetlenül áll a hatóság, vergődve, ökölbe szorított kezekkel a társadalom. Nincs menekvés. A piszkos gazemberek láthatatlan várai bevehetetlenek! És a tisztes társadalom megrettenve, szégyenkezve hátrál a kalózbanda ripökségei elől, olyik lagja rémülten gondolva arra, hogy mikor kerül rája a sor . . . Valóban megdöbbentően szánalmas látvány! Kimondom nyíltan, férfias őszinteséggel, hogy a becsülelkalózok sikereinek titkát én a társadalom gyöngeségében keresem és találom meg. Ha a társadalom a maga egészében nem volna eléggé fogékony a becsület és tisztesség e vérlázitó szenzácziói iránt, ha maga nem egyengetné a ripökök eszelős bandájának az útját, a mérgezett hegyű nyilak hatástalanul pattannának vissza. Mert abból ugyan még senki egyéni integritásán kár nem esett, ha valahol egy kutya megutalta. De mindjárt gyilkoló hatásúvá válik a kutyaugatás, ha ahoz azl a mesét szövik és el is hiszik, hogy valakit azért ugatott meg a kutya, mert lopni járt. Parlagi hasonlat, de szerfölött találó. A kalózbandának minden támadása hitvány kutyaugatás voina csak, ha ahoz a mesét nem maga a társadalom találná ki vagy nem maga a társadalom hinné el. De sajnosán elszomorító dolog, ez igy van. A nem zörög a haraszt . . . példabeszédnek talán túlsók apostola van társadalmunkban s ennek csak természetes következménye, hogy a bolond lyukból fújó szélnek is nagy harasztzörgése támad. Egy-egy eszelősen irt névtelen levél végeredményében olykor lavinákat görget. A levélzörgés, melyei a névtelen levél indit, ez : Hallottad-e ? kérdezősködés. Ez a levélzörgés indítja meg a csodálkozás, az elszörnyö- ködés hólapdáját s a kipellengérezett személyé nek farizeus sajnálásáf, megszállását. Ez már a lavina, mely feltartóztathatatlanul gördül tovább, pusztitóan gázolva át minden becsületen, min- ! den tisztességen. Ha tehát a rákfenét ki akarjuk irtani a társadalom testéből, a metszőkést a társadalom vegye kezébe. Először is szenzáczióra éhes idegeit metsze ki s a névtelen leveleket olva- I satlanu! dobja oda, ahová valók. Farizeus szem- forgatással és édeskés részvétiel a merénylet fölött ne sopánkodjék és ne sajnálkozzék senki, hanem a névtelen gazemberek próbálkozásait, mielőtt még a hír szárnyaira bocsáíaná megfelelő részvétnyilaíkozatok kapcsán, maga utasítsa vissza önérzetesen, erélyesen, szikla- szilárd elhatározással. Ha erre a társadalom képes, aminthogy egészséges és nem megmételyezed társadalomsokba. Közelharcz volt ez a sző legteljesebb és legszörnyübb értelmében. Karabély tussal, ásóval, csákánnyal, fahusángokkal, puszta kézzel rohantak a huszárok az oroszokra és tisztjeiktől vezetve valóságos csodáit művelték a vitézségnek. Mint a hősiesség kiváló példáját említi fel a hadvezetősóg Muhr Oihmár ezredes, a 9. számú Nádasdy huszárezred parancsnokának hősi halálát. Mikor a legkritikusabb pillanatok egyike elérkezett és az ellenség túlerejével már-már áttöréssel fenyegetett, Muhr ezredes pisztolylyal a kezében elsőnek rohant az ellenséges sorokra és példájával mindenkit magával ragadott. »Éljen a haza !« kiáltással rogyott össze, több golyótól találva. Még a földön fetrengve is tüzelte «fiait», hogy tegyék meg kötelességüket és ne engedjék az ellenséget benyomulni. Mikor az ezredes érezte, hogy vége közeledik, azt kérte, hogy vigyék hátra »Csak fogságba ne engedjetek kerülni, ne hagyjatok el fiaim 1» — kiáltotta utolsó ereje meg feszítésével huszárainak — s két derék huszárnak sikerült is kivinni az ezredest a sűrű tömkelegből, úgy, hogy a csatatéren, de abban tudatban halhatott meg, hogy nem fog orosz kézre kerülni. A bátor lovas ezredes sok tisztjével, altisztjével és huszárjával együtt találta hősi halálát a kézi tusában, az ellenség azonban vissza volt verve, régi állásunkat visszaszereztük. A deczember 11-ről 12-re virradó éjjel a helyzet a következő volt: A Viszíuia Ó3 Rajbrot vidéke közt az oroszok ellentámadásukkal c<ak helyi előnyt értek el, további, kétségtelenül veszteségteljes előretörésektől nem várhattak eredményt. A szövetséges csapatok, bár szintén nagy veszteségeket szenvedtek, az ismételt sikeres támadások, sok orosz fogoly és számos hsdizsák- mány révén fölényben érezték magukat erős hatalmas tüzérségtől is támogatott állásaikban Az ellenségnek az a kísérlete is dugába dőlt, hogy a főherczeg hadseregének déli szárnyát átkarolja. Ezen benyomások alatt nyilván el volt már az ellenség szánva, hogy visszavonul, vagy legalább fenyegetett csapattesteit visszavonja. Mivel ezt a visszavonulást, mint később kiderült, Limanownál a főerők már deczember 11-én este megkezdették, a csata etdőlését erre az idő- j pontra lehat tenni. A Neu-Sandec melletti hida- j kát az oroszok lerombolták. A Szurmay csoporttal : való összeköttetésre kiküldött őrjáratok este j átgázoltak a folyón és ugyanabban az időben | léptek be a városba, mikor keletről a ami csapataink vonultak be. Ezzel helyre volt állítva j az összeköttetés a két szomszédos győzelmes hadsereg közt, az arczvonal megint zárt volt. Az ellenség déli szárnyának visszavonuló mozdu- I lata deczember 12 én átterjedt a Lososinától délre eső összes csapataira. A völgytő! északra s a németek arezvonala ellen ezen a napon ! folytatták heves előretöréseiket, nyiiván, hogy | megköanyebitsék a déli harezoló csapatok visz- j szavonulását, A Lirnanowa-Lspnow körüli győzelem ered- ményekép az oroszok tarthatatlanná vált dél- ! lengyelországi frontja migingott, kapcsolatban a i német északi szárny egyidejű győzes támadásával, j Győzelmünk több mint 50 kilométerre szorította 1 vissza az oroszokat Nyugat- Galíciában. Egy ! közgazdaságilag is fontos nagy terület került j vissza kezünkbe, Krakő vára megszabadult minden j veszedelemtől, Lengyelország leggazdagabb részét | a szövatségesek szállták meg. nak képesnek kel! lennie, a nehezen gyógyítható kigyómarás azonnal kutyaugatássá válik, mely senkiben sem lesz kárt. A névtelen lovagok ellen a harcz főlvevése mindenkinek becsületbeli kötelessége. » Egiy Mihály. HIRE k. November 17. Személyi hírek. Dr. Erdődy Ignácz nyug. honvéd főtörzsorvos családjával pár hónapi tartózkodásra Bécsbe utazott. — Buda;/ Gyula csendőr alezredes hivatalos ügyekben városunkban időzött. Kinevezés, őfelsége a király Somogyi Mihály csendőrfőhadnagyot, a nagybányai csendőrszárny parancsnokát századossá nevezte ki. Sprenger Ferencz visszahelyezése. Megírtuk, hogy a vatiás- és közoktatásügyi miniszter Sprenger Ferencz szatraárvármegyei h. tanfe ügyelőt Csikmegyébe tanfelügyelői minőségben áthelyezte. Mini értesülünk, a miniszter ezt az áthelyezést Sprenger tanfelügyelő kérésére megváltoztatta s igy Sprenger Ferencz továbbra is a szatmárvármegyei í nfelügyelőségnél marad Eljegyzés. Láday Kálmán nagybecskereki pénzügyi tanácsos leányát, néhai dr. Tóth János volt kincstári főorvos unokáját: Clemmit, eljegyezte dr, Kern Aurél. Az idei Mikulás a rokkantaké. Az idei Mikulásnak történelmi jaiontőségat ad az Auguszta Alap országos akciója, amelynek az á célja, hogy Mikulás ajándékaink vásárlásakor rokkant hőseinknek is ajándékozzunk néhány fillért. Az Auguszta Alap, mint már jelentettük Mikulás bélyeget hozott forgalomba. A 10 és 20 filléres Mikulás- bélyegnek az a rendeltetése, hogy az idei Mikulás-ajándékoknak históriai értéket szerezzen. Az idén minden hazafias magyar ember ilyen Mikulás bélyeget ragaszt az ajándékra, vagy arra a csomagra, amelybe ajándékát teszi. Az Auguszta alap azzal a kéréssel fordul az ország jószivü, hazafias közönségéhez, hogy már most vásárolja meg a Mikulás-bélyegeket, mert az alap csak annyi bélyeget nyomat, amennyire rendelést kap. A kereskedők és magánosok, akik ezzel a csekély átodozaítal hozzájárulni akarnak a rokkant-ügy megoldásához, e hónap 24-éig rendeljék meg a Mikulás bélyeget az Auguszta alap központi irodájában Budapest, Károlykörut 3 sz. mert a később érkező megrendeléseknek az alap már netn tud eleget tenni és igy a rokkantak károsodnak a késedelemmel. A Mikulás-bélyeg teljes jövedelme a Nemzet Háza rokkantak otthonáé! — Aki pedig Mikulás-ajándékait a nagybányai rokkant katonáknak szánta, az küldje be adományait szerkesztőségünkbe a rokkant-alap alapjára. Takarékpénztári választmányi ülés. Nagybánya sz kir. r. t. város takarékpénztárának választmánya f. hó 20 án, szombaton délután 4 órakor közgyűlést tart, melynek napirendjén a félévi számadások s egy-két apróbb dolog áll. Halálozás. Méiy gyász érte Harúcsek László miniszteri tanácsost s családját. Feleségének nagyanyja özv. Weisz Gáspárné szül. Weisz Antónia f hó 12 én, életének 89 évében Budapesten jobblétre szenderült. A boldogult holttestét Szatmárra szállítónak s a szatmári r. kaih ieme- íőbeu helyezték örök nyugalomra. A család a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak mély bánattól megtört szivvel tudatják, hogy forrón szeretett jó édesanyjuk, nagyanyjuk, dédanyjuk s illetve anyósuk özv. Weisz Gáspárné szül. Weisz Antónia folyó hó 12 én d. u. V26 órakor hosszú szenvedés s a halotti szentségek áhitaios felvétele után, életének 89 ik évében meghalt, A megboldogult hűlt hamvai november hó 14 én délután 3 órakor fognak a kerepesi- uli temető halultasházában a róm kaih. egyház szertartásai szerint beszentetteini s onnan Szai- marra szállítván, az ottani róm kaih. temető kápolnájából november hó 15 én d u 3 órakor az ugyanazon temetőben pihenő szerettei közé örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő sz nt mise áldozat a boldogult lelki üdvéért Budapesten, november hó 18 án d. e. 9 órakor fog a szent István Bazilikában a Mindenhatónak be- mutatiatni. Budapest. 1915 november 13 án Áldás és béke drága hamvaira 1 Özv. Hokk Jó- zsefné szül. Weisz Mária, özv. Koós Ottóné szül Weisz Berta, Weisz Róza, Ráth Zsigmondué szül.
