Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-11-18 / 46. szám
LL HI évfolyam.., 1915. novemter Ixó IQ. •iS-Ilx' szám. NAGYB ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGL Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapköziemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvételnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. kedés, a prostitúció, annál inkább érthető lesz a közvélemény előtt is, hogy az élettel való kereskedelem már maga egy erkölcstelen elv, amely nem hogy büntetlenségre nem számíthat, — mint a prostitúció — hanem néhol meg sem tűrik, vagy a legszigorúbb állami felügyelet alá helyezik, ha már egyáltalában üzérkedés tárgya lehet még" a XX. században is az élettel való kereskedelem, mint az ókori államok félvad embereinél. Az angol nemzetgazdák maguk leplezték a „summám jus summa injuria“ igazságával a kereskedelmi szabadság szédelgéseit. Mert hiszen az angol kereskedőnél az a nagyhangú szabadság csak maszlag, amehlyel kirabolhatja az egész emberiség zsebeit szabadon és büntetlenül. Kiszipolyozhatja épp úgy a hindi gyarmatok népeit, ezzel a jelszóval, mint ahogy tönkretette a skót, ír és angol munkásokat, bérlőket és földnélküli szegény népet. Ámde ő hindi kereskedőnek, az ír bérlőin 1:, a .skót munkásnak nem akar még emberi jogokat sem adni Hiszen a leggazdagabb hindi nábobn k sem engedi meg, hogy vele egy asztalhoz üljön le, sőt be sem engedi a megvetett s kutyánál alsóbb rendű állatnak tartott hindi néger, vagy a gyűlölt ír embert abba a házba, amelyben angol család lakik. Az amerikai elnök, a népszerű „Taddy“ egy Ízben egy néger születésű papot, tudóst is meghívott ebédre bizonyos egyházi ünnep alkalmával; — amint a néger tudós pap asztalhoz akart ülni A világháború tanulságai. November 17. A szabad kereskedelem jelszavát visszhangozták mindenütt a tanszékek, a sajtó- és törvényhozás, egészen a világháború kitöréséig. Amig a szabad kereskedelem jelszavának gyártói le nem vetették álarcukat. Mert ekkor megmutatták az iszonyattól és undortól elképedt emberiségnek, hogy ez alatt a jelszó alatt ők büntetlen emberkereskedést, vagy élet kereskedést űztek. A magyar faj értelmi kiválóságának egyik bizonyítékául szolgál az a tény is, hogy a magyarság az emberi éleihez legszükségesebb táplálékot életnek nevezi s azt a kereskedőt, aki gabonával kereskedik, úgy nevezi, mint olyan üzért, aki — élettel kereskedik. Egy világháborúnak kellett tehát kitörni, hogy egész Európa kiábránduljon a szabad kereskedelem bölcseségébe vetett hitéből s rájöjjön arra a nagy igazságra, amelyet a magyar nép ősidők óta hirdet, mondván, hogy a megéinelés- hez feltétlenül szükséges gabonafélék az életet képviselik egy nemzetre nézve Miután pedig a mások életével nemcsak hogy büntetlenül nem rendelkezhet a kereskedelem, hanem erkölcstelen dolog a mások életével üzérkedni olyan célzattal, hogy visszaéljen a szükölködők szorult helyzetével: ez a prostitúció nem képezheti szabadság tárgyát erkölcsös nemzetnél. Hiszen minél korlátlanabb az üzér— a néhány száz főből álló társaság felállott az asztaltól, szörnyű felháboro- dássál tiltakozván e merénylet ellen s a keresztény néger papot mint kutyát kiűzték a teremből a szabad Amerika anglikán lelkészei. A valóságban igy néz ki a szabadság az angol társadalomban — másokra nézve. A folytonos sztrájkok az angol és görög demagógia szabadosságát a kereskedelem terén szélhámosságnak mutatják be. Mert a valóságban láttuk, hogy ezek nem voltak mások, mint a kartellek — vagyis az erősebbek zsarnoksága, amelyet a rosszabbak kegyetlenül visszavertek, kegyetlenül követelvén, hogy a rosszabbaknak joguk legyen ahhoz, miszerint a gyengék és nem elég rosszak nagy tömegét kiéheztessék és megzsarolhassák. Ez a jog, ez a kereskedelmi szabadság (amelynek az állam nem mer határi szabni) immár a legnagyobb jogtalanság képében mutatta be magát a bámuló magyarság előtt, holott nemzet- gazdászaink és államférfiaink a világháború efőtt mindig csak árra hivatkoztak, hogy mi is, mint az angol szász faj, a szabadelvű eszméknek hódoljunk Ma már alig vau ember, aki ne szégyelné, hogy nem látták be hamarább, miszerint a „minden“ szabadsággal felruházott kereskedelem mellett az állam a „semmi“ szabadság elvével lesz kénytelen meghátrálni végre a belső ellenségek rettenetes pusztítása előtt. A világháború tanulságai között az a legelszomoritóbb, hogy nemzelgazdá- szaink és államférfiaink vakon hittek A „Nagybánya“ tárczája. Anyókát is bús anyaszive vitte De végtére a vonat is megállt. S anyókát, kedves, kérő szóra Eligazították a b ikák . . . A poszt. Harangmezőről anyóka elindult, Háta meghajlott, az arcza sovány, Bal válláról tarka motyója lógott És reménység csüggött a mosolyán. Sovány mellén reszkető szive rejted Goromba írást, baka levelet. Eperjes . . . Munkács .. . messze van a posztja ? Nem éhes e a drága, hős gyerek? »János fiam, — rebegte száraz ajka, — Egy éve már nem láttalak, szegény! Most elmegyek — és ahol megtalállak, — A föld alatt is megcsókollak én. Nincs olyan ur, aki eltiltna tőled, Hogy ne lássam meg újra, kék szem,ed, És a szivemre — ahonnan születtél, — Talán, utólszor, megöleljetek /« — Anyóka felült a postavonatra, De százszor gyorsabb a szív a vonatnál. A szívnek nincs távolság, képtelenség, S a messzeségbe, mint fehér galamb száll, Galamb száll . . . — János, a poszt, a lőportorony alján Kemény léptekkel sétált fel-alá. Anyára gondolt és harangmezőre, •— I Róza, az édes, emlékszik e rá? Anyóka vájjon siit-e még pogácsát, S gondol e rá, imával, néha, este? A réti fákat kósza szelek rázták ti megreszketett a posztos baka teste . . . János, a poszt, a lőportorony alján Anyára gondolt s a puska a balján Mint súlyos átok verte a kezét . . . Nem látta, csak, hogy mozdul a sötét, ti az imbolygó árny elébe kiáltott Aozélos hangon: » Megállj-, Haiti Lövök \ a Nem jött válasz. . . János lőtt .. . kötelesség .. . S tovább lépdelt, amig a várta jött , , . Huzella Ödön. A limanowai csata, Az őszi nagy orosz offenziva összeomlásának a lengyelországi, Lodz körüli győzelmes harezok melleit, mintegy betetőzője volt a Lima- nowa mellett vivőit győzelmes csata, — egyúttal I a stratégiai művészet szemponjából is a háború egyik legfényesebben megkonezipiáU és keresziüí- vitt haditelte. Hadvezetőségünk e csatáról igen bő és részletes leírást adott ki, melyből az események összefüggése és egymásutánja a következő képen alakul ki: Roth altábornagy 1914 november 24-én azt a parancsot kapta, hogy József Ferdinánd főher- czeg hadseregének alája rendelt részével Jorda- now-Chabovfka-Mszana-Dolán át támadja oldalba a Ljubicsis altábornagy csoportja elleu előnyomuló ellenséget. A hadvezetőség figyelmét nem kerülte ki, hogy az oroszok kárpáti hadseregünk nyugati szárnyának frontja előtt a Hertnek-Ló- falu felé előretolt osztagaikat egy Bánfához közelebb eső állásba vonták vissza. Mivel más jelek is arra vallottak, hogy az orosz 8 hadseregből eltolódások folynak nyugat felé, körülbelül Neu Sandec tájékára, azonnal intézkedések történtek további csapatok elszállítására Krakóból Tymbarkba. 1915 deczeaiber 5-éa Roth altábornagy csoportja folytatta eiőhaladását északi irányban Bochniagdovi műut ellen. Ezalatt Nsu- Sandecznél nehezebbé alakult a helyzet. Délután foglyok vallomása állapján bizonyossá vált, hogy az orosz 7. hadtest részei a Kárpátokból kitörve megérkeztek a Neu Sandec körüli térbe. Ez a hir, bár ellentmondott a repülők jelentéseinek, siet ette az előözönlő csapatok szállítását. Parancs adatott ki, hogy a Tymaborka érkező csapatok azonnal Limanowa leié meneteljenek. A Stramdonka-szakaszon, Rzegonciátöl északra a német csapatok túlerejű, észak és kelet felől T
