Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-09-30 / 39. szám
2 fenyegető szörnyű megpróbálatástól, vezessen utunk az Isten házába, hol Jézus könyörületre hivó szavai hangzanak felénk. Segítsük elesett felebarátainkat, testvéreinket, akikhez mostohább volt a sors, mint hozzánk s a szomorú évfordulón segítsük újjáépíteni a Kárpátok elpusztult faluit. ★ Csaba Adorján, Szatmárvármegye főispánja a következő kérelmet intézte a vármegye közönségéhez : Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága szeptember 16-án tartott rendkívüli közgyűlésében elhatározta, hogy az orosz betörések által elpusztított vármegyék valamelyikében egy község felépítését tűzi ki célul — a vármegye adományán kívül nagyobb szabású gyűjtési akciót indit s ennek eredményes keresztülviteléhez a törvényhatósági bizottság tagjainak áldozatkészségét és közreműködését veszi igénybe. A háború kezdete óla e vármegye közönsége nagyon csekély kivétellel az általános rossz viszonyok dacára igyekezett kivenni a maga részét az áldozatkészségből s hogy az számbelileg nem ütötte meg azt a mértéket, mely más jobb viszonyok között levő vidékeken mutatkozott — nagyon is könnyen megérthető gazdasági mizériánk folytán. A Gondviselés különös kegyelme áldó kezett terjesztette felénk ez évben s ha bőség nincs is, de mindenkinek van annyija, hogy aggodalom nélkül tekinthet a jövőbe s a legtöbbjének még feleslege marad arra, hogy az ínségeseknek juttathat belőle. Ezekhez fordulok tehát én s ezeket — kiknek feleslegük van — kérem arra, hogy forduljon tekintetük azok felé, akik az orosz betörések folytán életükön kívül mindenüket veszítették. Sáros-, Zemplén-, Ung-, Máramaros- és Beregvármegyék lakosságának egy része áldozatául esett a betörésnek. Lakosai hajlékuktól, összes lábas jószágaiktól és bútoraiktól megfosztva szántallan, vetetten földjeik mellett szabad ég alatt állanak elpusztított hajlékaik helyén s joggal várják a segítséget azoktól, kiket a Gondviselés hasonló sorstól megkímélt. Nem hiszem, hogy általam tolmácsolt kö nyörgésük e vármegye területén akadna olyan könyörtelen s rideg lelkületre, ki elludna zárkózni e kérelem előtt. Egész bizalommal fordulok tehát a vármegye küzönségéhez, hogy tehetségéhez képest . nyújtson segédkezet arra, miszerint a vármegye J teit bűntetteknek bélyegzik. De egész Németország az egész német birodalom, az ő dicséretétől hangos. A tábori istentiszteleteken és Németország minden templomában hétköznapokon és ünnepeken áhitatosan és buzgón imádkoznak érte, »Magst ruhig sein« mondhatják a katonák a császárnak; a maguk részéről pedig tudják, hogy ő sohasem mulasztja el kötelességét s nem fog meghátrálni addig, mig Németország jövője biztosítva nincs. Nem V. Károly császár, nem az imperátor az, aki az irodába lép. Egy tiszt, az elképzelhető legegyszerűbb egyenruhában, rövid kékesszürke kettősgombsoru kabát van rajta, sötét nadrág és sárga tábori csizma. Még a vaskereszt feketefehér szalagja sem díszíti. Mégis lebilincselő és barátságos nagyvilági ember. Éles fölfogása és ragyogó karakterizáló képessége elárulják a megfigyelőt és a művészt, beszédének okossága az államférfit, energikus modora, kifejező mozdulatai és pompás csataleirásai a hadvezért, lekötelező nyájassága a szerénységét és az emberbarátot, férfias parancsoló szava az uralkodót, aki megszokta. hogy engedelmeskedjenek neki. Boldog az a nép, amelynek főleg nyugtalan időkben olyan uralkodója van, akiben mindenki bízik, akinek hivatásában senki sem kételkedik. De olyan a szeme is, mintha csodálatos mágneses erő volna benne s mintha mindenkit béklyóba verne, ha belép a szobába. Mintha az egész szoba világossággal telnék meg, mikor az ember a császár nyugodt kék szemébe néz. Csodálatosan kifejező a szeme. Mindenekfölött hajthatatlan akaraterőről és vasenergiáról beszél. Fájdalmasan szól azoknak vakságáról, akik nem NAGYBÁNYA vállalt feladatának eleget tehessen s egy község felépítésével emléket állítson áldozatkészsége és fiainak nemcsak szavakban nyivánuló hazaszeretetének. * Városunk hatósága, mint azt már jeleztük, javaslatot tett a közgyűlésnek, hogy a Kárpáti falvak felépítésére 50Ö koronát szavazzon meg. Igaz, csekély ez az összeg, de a város jelenlegi helyzetében többet nem tehet. A városi hatóság ezenkívül gyüjtőiveket bocsátott ki a nemes czélra Ez ideig Widder Péter gyógyszerész terjesztette be a gyűjtőivel, fényes tanúságot tevén arról, hogy az ügy szives fölkarolása, egy kis agilitás minő szép eredményeket képes fölmutatni. Widder Péter eddigi gyűjtése 207 K 70 fillérre rúg. A becsatolt gyüjlőiven adakoztak: özv. Tanhoffer Pálné 10 K. Szőke Béla 6 K, Nagybánya és Vidéke Fogy. Szöv., »Aurora« Takarék- és Hitelintézet R. T., — V Zs, Lovag Csiky Lajos 5-5 K, Brebán Sándor, Mladeiovszky Lajos, Maresch Albert, Platlhy Géza 4—4 K, Barnáné 3 K, Widder Péter. Steinfeld Lipóf, Radó Andor, Lővinger Géza, Rezső Gyula, Radó Dezső, Schreiber Kálmán, dr. Weisz Ignác, Morágyi István, Berényi és Társa, Frieder Vilmos, Spineti Sándor Utóda, Kohn, Hirsch József, Mandel Mór, Rezső Gyuláné. dr. Köves Miklós, özv. Virágh Bálintné, özv. Dobricsán Jánosné, Konreich M. György Mihály, Dobi Ervénné. Salamon H. Brach S.-né, Gábor Józsefné, Miszti L. Virág István, Madarassy Lászlóné, Szimon Béláné, Vágó Elek, Lachetta János, Ujhely Hugó 2—2K, Kálmán H. Boda Gv, TroplovitsM Szap- panyos Jenő, Weisz M. Tömlő Miklós, Kosztin Demeterné, Klein Lászlóné, Klement Károly, Izsák F. és Fia, N N., FYankovits A, Vas L, ifj. Molnár Sándor, Schückné, Heilbrun M, Lázár Bertalan, dr. Troplovits Imre, Marosán Gy , ifj. Gyalai Gyuláné, Gitta Jusztin, Kunay Edéné, Jeremiás Jenőné, Kosztin Sándor asztalos, Grosz Sámuel, Nuszbecher Samuné, Boczor János, Deutsch, Strochmayer József, özv. Czihat Jánosné, Nagy Sarolta, özv. Lechner Ferencné, Kosztka Viki. Frid Gáspár, Mihályháziné, Boitner Károly, Mikes, Kubinyi, Korcsog Mihályné, özv. Drágos Demeterné, Marosánné, Bobrovszki Sán- dorné, özv. Tótfalussyné, P. I., Penthy Albertné, Barazsu Endréné, özv. Becsi Józsefné, Vaj- kóczki Ignác, Enyedi Béla, Kovács Sándor, Heilbrun Jónás, özv. Kovács Józsefné. Kovács Elek, Papp Anna. Nyisztor Lászlóné, Davidovits Hermanné, Bálory Gusztáv, Biró Gábor, Balkó Sándorné, özv. Szűcs lvárolyné. Dán György, Pohl Lajosné, Balogh Károly, Horvát Károly 1—1 K, — Endrődi Istvánná, Szász Lajosné tudják belátni, hogy nem akar ő mást, csak, ami Istennek tetsző és népének hasznos. De beszélnek egyben sziporkázó szellemről és átható értelemről is, amelytől nem idegen semmi, ami emberi. És beszélnek ellenállhatatlan humorról, beszélnek becsületességről, igazságszeretetről és olyan őszinteségről, amelynek tekintete sohasem fordul el, amely keményen és megingadhatatla- nul hatol be minden idegünkbe. A zavarnak és kényelmetlenségnek az az érzése, amely talán addig elfogott bennünket, mig a föld leghatalmasabb és legérdekesebb emberét vártuk, nyomtalanul eltűnik, mihelyt a császár erélyesnél is erősebb kézszoritás és szives üdvözlés után beszélni kezd. A hangja férfiasán katonás, hihetetlenül tisztán beszél, anélkül, hogy csak egyetlen szótagot is elharapna. Sohasem keresi a megfelelő szót, hanem mindig fején találja a szöget, gyakorta fölöttébb erős kifejezéssel. Beszédét jobbkarjának heves és kifejező mozdulataival kiséri, mig balkarja mozdulattanul nyugodt. A beszéde mindig lebilincselő és érdekes. Gyakran villámgyors kérdések szakítják félbe, s az embernek össze kell szednie magát, hogy ugyanolyan gyorsán és világosan megfeleljen. Ha ez sikerült, a császár arcán meglátszik a megelégedés. Fölöttébb impulziv s a beszéde keveréke a komolyságnak és a tréfának. A találó feleletre vagy vidám anekdótára jóizü kacagásra fakad, hogy szinte belerázkódik. A császár parancsára az ebédlőbe megyünk, Müller admirális balra, én magas házigazdám jobbján ültem, véle szembe pedig Gotrand főhadsegéd. Az asztal nagyon egyszerűen volt terítve. 1915. szeptember 30. 80—80 fill., N N., Szeleczki, N. N, Botos Vilmos, Hoffmann József, Mandel Adolfné, Weisz M, Muzsalyi Károlyné, Bereczkiné 60—60 fill., ifj. Petrovánné, Rusznák György, N. N., Kulcsúmé, N. N., Mihálcsek Lajosné, N. N., N. N., N. N, N. N., Ardos István, Friedmann Már- kuszné. Salamon Bernátné 50—50 f, N N, N.JN., Nővé Áron, N N„ V. D., özv. Asztainé, V. I, Klein Fáni, Juhász Andrásné, Török Ferenc, Molnár Sándorné 40—40 f, N. N., Pap György, Keller M., V., Kornreich Herman, Dullné. Drentye Ilona 30 -30 f., özv. Benedekné, Schultz Vil- mosné, Suba Károly 20—20 f., Polvayné 10 f. i Meleg óvóruhát a katonáknak. — Hölgyeink figyelmében. — Szeptember 29. Az Országos Hadsegélyző Bizottság II (ruházati) albizottsága a közönség tájékoztatására 1 a következőket teszi közzé: A hadjárat múlt évi tapasztalai alapján megállapították, hogy hősiesen küzdő katonáink a hadvezelőség részéről mindennemű szükséges meleg ruházattal elvannak látva, de mindazonáltal a közönség áldozatkészsége részéről a következő adományok ismételten kívánatosak még a hadvezetőség által nyújtott kincstári fel szerelés kiegészítésére: I. Gyapjú fonalból készítendő volna: a) Sál, circa 250 cm hosszú, 25 cm. széles legyen a fül és nyak (belakarására. b) Érmelegitő, 30 cm. hosszú, oldalnyillással a hüvelykujj számára c.) Kötött térdvédő, 45 cm. hosszú, középen megfelelő kidudorodással a térdkalács számára Az Országos Hadsegélyző Bizottság által a me’eg óvócikkek készítéséhez biztosított gyapjufonal gyári árban kilogrammonként 15 koronáért lesz beszerezhető rövid időn belül. A megfelelő gyapjufonál a főváros több helyén kapható a fenti áron. Vidéken pedig a főispánok, illetőleg polgármesternél vagy a járási főszolgabiráknál a szükséges mennyiség október 15-ig bejeletendők. II. Selymet vagy puha gyapjúból készített szövetet (ruha, bélés stb.) akár uj, akár használt állapolbau küldje az áldozatkész közönség az Országos Hadzegélyző Bizottság II. számú albizottsága címére Budapest, Képviselőház). E selyem vagy szövetdarabokat a II. számú albizottság jótékony nőegyletek foglalkoztatói utján fogja a hadvezetőség által esetről esetre szükségesnek jelzett cikkekre a katonaság részére feldolgoztatni. A közönség felkéretik, hogy a lehetőségig az itt jelzett cikkek készítésére szorítkozzék, mert ezen cikkek előírása tapasztalatok alapján történt. A múlt Egyetlen fényűzés az arany csengő, amely a császár terítéke előtt állt és atneiylyel jelt adott, hogy uj fogást tálaljanak. Az ebéd ép oly egyszerű volt: leves, hal főzelékkel, hús gyümölcs, vörösbor. Ritkán voltam még olyan éhes, mint mikor a császár asztalától fölkeltem! Nem azért, mert kevés volt a fogás, hanem mert a beszélgetésben jóformán sohasem állt be szünet, mig a csengő utoljára meg nem szólalt, mindenki fölállt és a tábori egyenruhás lakájok eltolták a székeinket. A császár egész idő alatt velem beszélgetett. Beszélgetését legutóbbi berlini előadásomhoz fűzte, amelyen jelen volt; Tibet, amelyben olyan nyugtalan időket éltem meg, bizony hamarosan egyetlen országa lesz ennek a Földnek, amelyben nyugalom van. Aztán a világhely rétről beszélt s a viharokról, amelyek végig- száguldanak Európán. Örömmel töltött el, mikor hallottam, milyen tisztelettel és szimpátiával beszél a császár Francziaországról. Panaszolta a kényszerűséget, amely szükségessé tette, hogy akarata ellenére a francziák ellen vezesse hadseregét s reméli, hogy eljön az idő, mikor a németek és francziák jó szomszédságban élnek majd. Ezért a czélért dolgozott huszonöt esztendőn át s reméli, hogy a mostani háborúból a dolgoknak egészen uj rendje fakad majd. Németország és Franoziaország egymást megértése szükségképpen megdönthetetlen bástyája lesz a jövendő békének. E'őbb azonban el kell jönnie a győzelemnek, négy nagyhatalom beláthatatlan seregén, amelyek Németország határai s az idegen világrészekben lévő német birtokok ellen indultak, aztán tisztes és minden irányban biztonságot adó békének, végül pedig a nagy és
