Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)

1915-09-30 / 39. szám

1915 szeptember 30. NAGYBÁNYA 3 évben szállított hósapkákból még elegendő kész­letvan, a hósapkák a jövőben inkább a selyem és gyapjuszállal lesznek helyettesíthetők. A gvapju- fonalból kötött kész cikkek a ho védelmi minisz­térium Hadsegélyző Hivatalának címére (Buda­pest, IV„ Váczi-uica 38), mig a selyem'gyapju- szövetek, mint előbb említettük, az Országos Hadsegélyző Bizottság II. számú albizottsága címére (Budapest, Képviselőház) küldendők. Mindezeknek szálitása a Honvédelmi minisztéri­um Hadsegélyző Hivatalához postán 20 kilog­rammig és vasúton bármily súlyban, a Orszá­gos Hadsegélyző bizottsághoz pedig postán 20 kilogramig díjmentesen történik, ha a szállító- vagy fuvarlevélen felvan tüntetve, hogy »Táborba szállt katonák részére szeretetadomány.» A közönség részletesebb útmutatása végeit rajzokkal ellátott tájékoztatók lesznek a honvédelmi miniszteriura Hadsegélyző Hivatala által a községi elöljáró­ságokhoz küldve Amiként egyik múltkori számunkban előre jeleztük, az idő elérkezett, a kérő szó elhangzott. Tudjuk, hogy nem hangzott el a pusztába, tudjuk, hogy megindul a szeretet munkája. Tudjuk, mert a haza leglelkesebb, legál­dozatkészebb híveihez, a honleányokhoz van intézve. Láttuk a múlt évben mire képesek. A fel­hívásban is jelezve van, hogy a múlt évben készült hósapkákból még nagy a felesleg, mert olyan szorgalommai készültek, olyan tömegben érkeztek a Hadsegélyző bizottsághoz hogy a miénken kívül akár a muszka hadseregei is el, lehetett volna látni vele. Hósapkát nem is kér az idén a hadvezelőség hanem a fent leirt sálat és érmelegilőt szürke, a térdmelegilőt pedig fehér vagy bármilyen vi­lágosabb szinti gyapjú fonalból. Vöröskereszt Egyletünk, elemi iskoláink bizonyára irányítani fogják ezt a mozgalmat Ami pedig a selymet illeti, olt vannak a selyt mruhák, blúzok, kendők, most ügy em idénv- szerüek, katonáink pedig ezt a meleget adó anyagot nem pompából, hiúságból, hanem cél­szerűség szempontjából fogják használni. Minden e mozgalomra való értesítést szí­vesen ad bárkinek lapunk szerkesztősége. Becsületvesztés. Szeptember 29. Lapunk legutóbbi számában foglalkoztunk azon lehetetlen, az abszurdum halárain is tul- csapó állapotokkal, melyeket a mi kereskedel­münkben s piaczainkon az élelmes, de lelket­len spekulánsok és élelmiszeruzsorások idéztek elő s amelyek időnek elölte a tönk szélére jut­szilárd alapú világbékének. Elsősorban Istenben hisz a császár, de vakon bízik német népében és óriási, nagyszerű hadseregében is. Bízik a katonák és a tisztikar szárazon és vizen tanúsí­tott ragyogó bátorságában és halálmegvetésében. Ha a francziáknak csak sejtelmük is volna a császár igazi gondolkodásmódjáról, egész más véleménnyel lennének felőle, mint amilyennel most vannak. Senki sem teheti pedig föl rólam, hogy más kijelentéseket adok a császár szájába, mint amelyeket tényleg megtett, s amelyeket saját magam hallottam. Rossz fizetsége volna ez a ven­dégszeretetnek, amelyben a fronton részesítettek. Az irószoba asztalán szivar és czigaretta, meg egy égő gyertya volt. A beszélgetés — ko­molyan, tréfásan — itt folytatódott, a háborús kegyetlenségekről szóló történeteket vig anekdo­ták követték, mig a császár el nem búcsúzott, nekem szerencsés és tanulságos utazást kívánt s felment a szobájába, hol az okmányoknak és leveleknek, a jelentéseknek és táviratoknak bizo­nyára egész halmai várták. Az afféle beszéd, hogy a császár a háború közben megöregedett, hogy a háború sok fára­dalmával és nyugtalanságával felemésztette ere­jét és egészségét, tisztára mese. A haja nem őszült meg jobban, mint amilyen a háború előtt volt, az arcza színes és annyira nem fogyott le és soványodott meg, hogy egész ellenkezőleg duzzad az élettől és az erőtől. A Vilmos császár fajtájából való férfiú akkor van az elemében, mikor a körü'mények hatalma arra kényszeríti, hogy latba vessen mindent, amije van és oda- úldozza főképpen önmagát birodalmának hasznára és becsületére. falják az egész nemzetet, leginkább a társada­lomnak közép és kis exisztenciáit. Reámutattunk a hatóságok ideges kapko­dásaira, a melyekkel a bajokat orvosolni akar­ják s amelyek nemhogy javítanák, de még rosszabbá teszik a helyzetet. Ez ideges kapkodásokkal s rendeletgyár- iásokkal szemben kiemeltük a gondos és előre­látó német nemzet intézkedéseit, akik egy pil­lanatra sem engedték felülkerekedni azon ele­meket, akik még e borzalmas világháborúban is csak a saját zsebeik megtömésére gondolnak, hanem a törvényhozás után s idejekorán intéz­kedtek, hogy 10.000 márka pénzbüntetéssel és egy évig terjedhető fogházzal büntessék azokat, akik az árukészleteket szándékosan visszatartják, vagy pedig azokért indokolatlan magas árakat követelnek. S ennek a drákói törvénynek gyors és energikus végrehajtására egy külön hatósági apparátusi állítottak föl, amelyek azután elejét is vették minden bajnak. E hatósági intézkedé­seknek azután meg is lett az az eredménye, hogy ma Berlinben félannyi áron étkezik a nagy közönség, mint nálunk, akár a legapróbb vidéki városban is, pedig voltaképen mi vol­nánk az a kanaán-ország, melyet Európa élés­tárának neveznek. De hogy minő arczátlanságig menő kufár- ! ség folyik nálunk, ezt csak egy példával illusz- Iráljuk. Budapesten a szárított gomba kilóját 18 koronán vesztegelik a kereskedők. Olvasta ezt a lapokból egy nagybányai előkelő uriasszony, akinek véletlenül szárított gombakészlete volt s í kérdést intézett a budapesti kereskedőkhöz, hogy j ha a fővárosban 18 koronáért árulják a szári- ! tolt gombát, hát mennyiért volna hajlandó az I ő készletét átvenni. Csakhamar meg is jött a I válasz, hogy kilónként 0 koronáért, Írva hat j koronáért. így! Tehát a közvetítő kereskede- : lemnek éppen tizenkét korona nyereség kell egy kiló szárított gombán. Az ilyen lelketlen, csapnivaló uzsorások ellen védekeznek a németek 10 000 márka pénz­büntetéssel és egy évig terjedhelő fogházzal. De a németek még tovább mennek. A német szövetségtanács még azt a kevés visszaélést is megelégelte, mely az élelmezés körül előfordult és kimondotta, hogy polgári becsiileijogait veszti az a lelketlen kalmár, aki túllépi a maximális árakat. Hindenlrargi csele­kedet ez, polgári áttételben. A német becsület, a német élniakarás halalmas erejű védekezése az uzsorázó termelés, a szívtelen agrárizmus és a hozzámélto városi üzérkedés ellen. A r émet szövetségtanács pedig régóta ostromolt vára a feudalizmusnak, a modern, alkotmányos szellem harezban áll vele s különösen a szociáidemok- ráczia látta henne mindig a haladás akadályát. S ez a Bundesrath ime, megszégyeníti radikáüz- musával a világ minden más törvényhozó tes­tületét. Megint példát ad a német. Megint arra gondolunk: mért nincs nálunk gyorsabb és ha­tékonyabb visszhangja a német példaadásnak? Fegyelem és szervezettség dolgában bizony van mii tanulnunk a germántól, aki ennek az apo­kalipszisnek, melybe sodortattunk, nemcsak a tempóját irta elő, nemcsak a hareztereken szabta meg a hihetetlen méreteit, de a gazdaásgi vo­natkozásokban is megteremtette a rend és a tisztesség ábécéjét. Németországban csak ideig-óraig garázdál­kodhat a vérre spekuláló gonoszság, a háborús fúriák álla! lánczukról eleresztett nyers ösztönök : mihelyt észreveszi a legfőbb rendtartó, az ál­lam, a hitvány szándékot, teljes könyörtelenség­gel súlyt le. Mi csodálattal és irigységgel állunk meg a rendcsinálás mesterei elölt. Németországban még nem hét korona a zsir kilója, ott még nem kell milliomosnak lenni ahhoz, hogy az ember I naponta húshoz jusson, ott három család él meg abból, miből mináiunk egy is csak vergődve — s mégis ők, a németek sújtják bscsületvesztés- sel az árdrágítókat, mi pedig fáradtan czipeljük a tehetetlenség ólomterhéí. A mi panaszaink szemérmesebbek, mi el­vonulunk nyomorúságunkkal és négyszemközt öntjük ki a mindennapi küzdelmes élet keser­veit. Ha a németek negyvenketles erejű rende­letekkel tudnak dolgozni, próbáljuk meg mink legalább harmincz és felesekkel, A termelőt és az üzért elvégre ki kell oktatni egyszer a be­csületes hazafiságból, amelynek egyetlen parag­rafusa van: ne vedd ki honfitársad szájából a betevő falatot. HÍREK. Szeptember 29. Az uj negyedév alkalmából kérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik be­küldésére. A jelenlegi súlyos időben ne­künk a nyomdát a legpontosabban fizet­nünk kell. Előfizetőink tegyék lehetővé, hogy e kötelezettségünknek mi is eleget tehessünk. Személyi bir. Ráci Péter festőművész pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. Kitünteteti gör. kath. lelkész. Ungvárról jelentik: Dacsinszkg Tivadar gör. kath. lelkész kiváló hazafias magatartásáért és a magyarság érdekének szolgálatáért őfelségétől a Ferencz József rendlovagkeresztjét kapta. Hadnagyi kinevezés. Pap Aurél mérnököt a 12. népfölkeiő parancsnokság nyilvántarlásá- ban mérnök-hadnagygyá nevezték ki, Vajay polgármester köszöneté. Vajag Károly szatmári polgármester, aki az 5. gyalogezred részére a szerctetadományok gyűjtését kezde­ményezte, meleghangú átiratban mondott köszö­netét Égig -Mihály főjegyzőnek s Nagybánya város közönségének azon hat láda szeretelado- mányérl, melyet az olasz hareztéren küzdő 5. gy ezred egy részének küldöttek. Lukaciuék. Dénes Sándor szatmári lap- szerkesztő, megyebizoltsági tag a holnapi me- gyegyülésre a következő indítványt nyújtotta he : Mondja ki a közgyűlés, hogy Lakáéin László volt lacfalusi és Lukáciu Konstantin királydaróci görög katholikus lelkészeket, Szat- márvármegye törvényhatóságának választolt bizottsági tagjait, kik nyíltan izgatnak Romá­niában Magyarország ellen, árulóknak tartja és mivel az 1886 évi XXI t.-c. nem nyújt módot arra, hogy őket a bizottság tagjainak soraiból kizárják: a törvényhatóság kijelenti, hogy nem latija őket méltóknak arra, hogy Szalmár- vármegge törvényhatósági bizottsági tagjai­ként szerepeljenek és őket tagoknak nem is tekinti. Sursum oorda! A világítás megvál­tás ötlete alkalmából gyűjtést rendeztünk a rokkant katonák részére s eddigi gyűj­tésűnk 526 korona 50 fillért eredménye­zett. Szeretnék, ha ez alapot legalább 1000 koronára növelhetnék, hogy annak évi kamataiból egv-két rokkant katonát, a mi fiainkat évente állandóan segélyez­hetnénk. Épen ez okból a gyűjtést nem zárjuk le, hanem folytatjuk s kérjük a jósziveket, hogy ne feledkezzenek meg azokról, akik a király és a haza védel­mében a vérmezőkön hagyták testi egész­ségüket, viruló ifjúságukat, férfiú erejü­ket. A mi kötelességünk, akik itthon ma­radtunk, hogy hozzáfogjunk a romok eltakarításához, a sebek bekötéséhez, a könnyek letörléséhez. Sursum corda! Mi a rokkant katonák javára a legesekéi} ebb adományokat is elfogadjuk s hirlapilag nyugtázzuk. Megyegyülés. Szalmárvármegye törvényha­tósága holnap, csütörtökön közgyűlést tart. me­lyen a pótadókai fogják megszavazni. A sovány napirenden kívül még öt bizottsági tagol válasz­tanak a közigazgatási bizottságba. Választás alá kerülnek : dr. Falussg Árpád, Koncz Zsigmond, Nemeslólhi Szabó Antal, Tóth Móricz és dr. Vetzák Ede. ;E közgyűlésen alakítják meg az igazoló választmányt is. A «Vasárnapi Újság» szeptember 19-iki száma pompás fényképet közöl összes hurezte- reinkről. A fényképeken kívül egy sörozat rajz is van: Ágotza László honvédíüzértiszt érdekes rajzai az orosz harcztérról. Szépirodalmi olvas­mányok ; Laczkó Géza és Kuprin regénye, Szől- lősi Zsigmond tárczája, czikk az orosz generáli­

Next

/
Oldalképek
Tartalom