Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-01-14 / 2. szám
2 kel kár volna számolni és hogy legyünk elkészülve, miszerint a nagy számlának az egvenlegéről a saját erőinkből kell majd gondoskodnunk. Bármennyire is kívánatos volna a fényes és teljes győzelem, ugv, hogy a béke feltételeit mi diktálhassuk, de veszélyes volna az optimizmus, mely ezen eshetőséggel, mint biztos ténnyel, már most számol. Mint vigaszt említi Wekerle, hogy Magyarország mi den körülmények közt képes lesz kötelezettségeinek megfelelni, mert — úgy mondja — a közönségnek adózóképessége még teljesen kiaknázva nincsen. A volt rainisterelnök evvel úgy látszik az általa kontemplált, de életbe nem lépett adóreformra céloz. Igaz ugyan — úgy folytatja — hogy a reform elhalasztása az adóforrás azonali kihasználását el fogja odázni, de idővel képessé fogja tenni az államot, hogy minden feladatainak megfelelhessen. Csak egy az, amiben Wekerle valószínűleg téved Azon nézetének ad kifejezést, hogy a bekövetkezendő óriási pénzszükséglet a pénz »vételerejét« (Kaufkraft) csökkenteni fogja. Merészség volna egy ily hires és joggal hires közgazdász- szal szembe szállni. De szerénv nézetünk szerint a pénz vételerejének csökkenése máris bekövetkezett a kibocsátott milli árdok folytán. Hisz az óriási drágaság nem csekély részben ennek a csökkenésnek a következménve. Épp úgy nem oszthatjuk nézetét, miszerint a pénz értékcsökkenése folytán az ingatlan vagyon értéke sülyedni fog. Azt állítja, hogy az ingatlan vagyon drágaságát nem annyira a belső érték, mint a nagy kereslet okozta. De - úgy mondja — ez a nagy kereslet már a pénz drágasága és a jelzálogos hitel nehézsége folytán fog csökkenni A — meglehet laikus — felfogásunk szerint ebben egy kis kontradikczió rejlik. A pénznek értéke akkor csökken, ha p.o mint jelenleg, sok van forgalomban; és akkor növekedik, ha kevés pénz forog. Ha amint Wekerle nagyon helyesen vélekedik — a háború után óriási lesz az egyik ut Roseningkenbe, a másik pedig Po jerstitenbe vezetett. A hadnagy habozott: (alán jó volna Pojers- titen át, orosz területen Roseningkenbe hajtatni? Veszedelmes vállalkozás, nem bizonyos, hogy keresztültörhet-e az ellenséges területen, de legalább bizonyosságot szerezhetne magának menyasszonya sorsáról Megreszketett a gondolatnál, hogy Vanda a kozákok durva kezei közé kerülhetne . . . hátha az utolsó pillanatban még megmenthetné ! . . . Nemi Elutasította magától a gondolatot. Elsfí a kötelesség! Bajtársai ezalatt majd megvédik Pojestitent! — Egyenesen Roseningken felé I — kiáltotta a kérdöleg hátratekintő soffőr felé. A kocsi őrüie'es sebességgel robogott előre. Útközben találkoztak az előőrs parancsnokával, egy u’ánus őrnagygyal és Hellmuth megállittatta a kocsit, hogy hírek után tudakozódjon. — Az ellenségnek itt még nyomát sem láttuk ! válaszolta nyugodtan az őrnagy. — Az ellenséget Pojersf it énből jelentették, — mondta Hellmuth — A németek ott állítólag nagy veszélyben vannak és talán jó volna, ha az őrnagy ur oda küldené járőreit. Sajnálom, de Pojerstiten nem tartozik kijelölt szakaszomhoz! Hellmuth szive görcsösen összeszoruh . . . Hát nincs rá mód, hogy segítséget küldjön menyasszonyának, mielőtt -még késő volna ? De előre! A parancs nem tűr halasztást! A kocsi ismét tovább robogott a cseresznyefákkal szeNAGYBÁNYA a pénzszükséglet, akkor a pénznek vásárlási ereje nem kisebb, hanem nagyobb lesz. Ami pedig azt a nézetét illeti, hogy az ingatlan birtok értéke csökkenni fog, ettől alig lehet tartani A gazdának a nagy árak folytán a múlt évben fényes bevételei voltak, és sok felesleges pénze van, a tapasztalat szerint ilyen kedvező konjunktúra a földmivest mindig birtokának nagyobbitására szokta ösztönözni. Ha a parasztnak pénze van, ezt elsősorban arra fordítja, hogy újabb földet vásároljon. Ha egyelőre a takarékpénztárba viszi a felesleget, ezt is csak addig hagvja ott, mig valami alkalmas vételre tehet szert. A földbirtok kereslet rendesen csak rossz termés után gyöngébb. De a múlt évi kitűnő eredmény után, amilyenre a gazda még sokáig fog visszaemlékezni, a földmives iparkodni fog a birtokát I inkább gyarapítani. Ezért az ingatlannak árcsökkenése nem valószínű. Wolf Zsigmond. Lesz még egyszer ünnep . . . Január 13. Kulya élet, komisz elei a katona élet a békében. Hiszen a katona fej kemény fej Rideg és hideg a katona koponya érzésuélküli a szív, mer a reglama kérlelhetíen szigorúságot parancsol, közönbösséget az alárendelttel szemben sőt valóságos fásult érzékellenséget. Hja! a katonai nevelés különleges mód J szer szerint történik, paragrafusba van ott I szedve mindennéven nevezhető és kigondolható | olyan gondolat, ami a katonának erkölcsi, testi és szellemi fejlődésére czéürányosnak mutatkozik. A katonai nevelés nem is lehetséges másképpen Egyöntetűnek kell lenni olt mindennek, az egész ármádiának s Így a hadsereg, honvédség minden tagja, kicsiny és nagy úgy forrná- i landó, úgy képezendő, hogy ebbe az egyöntetűségbe teljesen beilleszthető legyen. Azért komisz élet, azért kutya élet a katona élet a békében, mert a megszabott formához, a kimért keretekhez kell alkalmaztad niíi a hadseregnél, a honvédségnél a közvitéz- nek éppen úgy, mint a tábornoknak. Igv alkot tehát a hadsereg, a honvédség egy olyan teljes egészet mely egyenlő elvek szerint kormá- j nvozva, vezetve, egy emberként ál! a békében j és a háborúban egyaránt. gél.yezeü országúton, csendes, népiden mezőkön át. . . . Messziről már mutatkozott Roseningken templomának tornya. A kis határszéli város, lombos fák közé temetkezve, előtlük állott. A fiatal tiszt itt. meglassította a kocsi menetét, és kérdésére egy paraszt azt válaszolta, hogy a városban nincs ellenség, de az egész lakosság nyugtalan és izgatott. Az ulczákori hemzsegtek az emberek ; ar- czukról leritt a félelem és minden oldalról felhangzott. a kérdés: — Hát nem jön segítségünkre a mi ka'o- uaságunk, mikor az oroszok már a nyakunkon vannak ? Hellmuth a postahivatal előtt leszállt és telefonon leadta jeienté,sét a főhadiszállásra, azután ismét tovább hajtatott. A város mögött levő határt csekélyszámu népfelkelők védték. A túlsó oldalon az oroszok leeresztették a vámsorompöt. — A határőrök elmenekültek, kozákok sincsenek a közelben — jelentette a népfelkelők altisztje. Hellmuth a katonával iöihuzatta a sorompót és azután áthajtatott ellenségzs területre, ahol sajátságos nyomasztó érzés vett erőt rajta. Az országút végére jutottak, amelynek folytatásaként széles, járható mezei ut. következett. Hellmuth a térképen kiböngészte, hogy ez az ut Pojerstiten felé vezet, megparancsolta tehát a soffőrnek, hogy a iehető legnagyobb sebeséggel hajóson tovább. Egy sürü erdőn át nemsokára világos tisztásra jutottak, éppen egy ellenséges A béke katonája büszke, kényes, sokszor felfuvalkodolt és az alárendelttel sokszor néha gőgös is. A háború katonája csupa szív, csupa melegség, csupa odaadás, igazi barátság gyönyörű képét 'arázsolja elénk, nem eszményileg, de a valóságban mulatja be nekünk a katonákat oly kedves képekben, amely fölemeli lelkünket tudatára annak, hogy mégis csuk emberek vagyunk. Emberek, kik itthon a csendes, békés éleiben egymást talán lenézlük, lekicsinyeltük, de a háborúból, ahol a maga valóságában mutatkozik be az igazi ember, felségesen hangzanak feiénk a harezmezőrő! lelket derítő szivet vi- dámitó oly szavak, melyek a hamisítatlan, me j leg szív kamráiból származva, fé ysugárként j áradnak szél az örök békét sóvárgó emberiségen. A köllő zsenije, a katona életben is tért : hódit és gyökeret ver a katona szivében. Hiszen a nagy gondolatok, a nagy eszmék a koporsóból is kitörnek és eget kérnek. íme egy levél, nekünk magyaroknak — kedves, beszédes levél, egy bájos epistóla, telve i mindazokkal a bűvös szólamokkal, melyek egy lenézett, lesajnált, lekicsinyelt nemzet mélyen érzői szivének húrjait rezgésbe hozzák. A napokban egy nagy katonától, egy hős- lelkü viiéz'ől levél érkezett Székesfehérvárra Egv hős lélektől szól. ki ádáz harezok köze pette irta azt a levelet, pedig ennek e nagy ka- iouának neve nem magyar, de a leikébe a magyar költők hazafias dalai beférkőztek, bevé- I sődtek amugyan, hogy midőn a véres harczi i mezőkön az élet halál harcz rettenetes viadala t folyik, kitör lelkének-lelkéből a magyar költő fenséges igéje és bejárja a világot a harczi kürt harsonája és fülébe zengi az emberiségnek a nagy köllő látnoki tehetségétől sugall varázs igéit, amely után epedve epedez az emberiség a főidőn, amely az örök békéi jósolja, hirdeti amely boldogságot teremt Ezek a varázs szavak, melyet egy béklyóban állott nemzet zse Ilijének szülöttei és a nagy katona is azt ii ja idézetül: »lesz még egyszer ünnep a világon ...« A székesfehérvári hadsegélyző bizottság a város és megye áldozatkészségéből nagy rneny- uyiségü karácsonyi ajándékot készített és küldött az északi hareztérre, a Hindenburg tábornagy nevét vise ő 69 sz. székesfehérvári gyalogezredünk. A küldeményt tömegesen megköszönték. A 1 velek közül közöljük az ezred ezredesének és egy őrmesternek sorai!: — Most — Írja az ezredes, — a világbéke nagy ünnepe alkalmából a t Hadsegélyző bizottság szives ajándékával leple meg ezredemel. A legmélyebb hálával gondolok és gondolunk azokra, akik otthonról szerető gondoskodással ki érik lépteit azoknak, akik a legújabb világ békéért, ill a hare/.léren küzdenek Szerető figyelmük csak nagyobb b izdilúsul szolgál arra, 1915 január 14 lovascsapatta! szemben. Megáilani — visszafordulni — teljes lehetetlenség! — Keresztül kell förni rajtuk! — adta ki Hellmuth a parancsok Az ellenséges vezérnek még ideje sem maradt a gondolkozásra, amikor az automobil vil- lámgyorsasággal keresztülhatolt almos soraikon és bambán bámult a tovnvzágu'dó gépkocsi után. A fiatal tiszt és kisérői pedig nagyot nevettek, mikor már a veszélyen túl voltak, hogy sikerült az ellenséget bolondá tenniök. Hellmuth végre fölismerte Pojerstiten templomának tornyát, de milyen borzalmas kép Iái ült szemei elé? A házakból magas lángok csapkodlak az ég felé és a falu mind a négy sarka égett. Az orosz vámháznál egy kis csapat kozák táborozott, de a beállott alkonyaiban nem ismerték fel a poros német katonákat és nyugodtan átengedték a robogó gépkocsit. A falu utcái tele voltak jármüvekkel. A kozákok lovaikat a fákhoz kötözték és elpusztítottak, el harácsoltak mindent, amit a házakban találtak. A lakosok eszeveszetten menekültek. Heilmu'h ismerie azt a kis ösvényt, mely a falu mögött, a major gazdasági épületeihez vezetett. Ezen indult menyasszonya megmentésére. A pajta mellett a majoros holtteste feküdt. A fiatal tiszt végig fürkészte a lakóház ablakait, amikor hirtelen megnyílt a p:nce ablakja és egy rémült, hang kétségbeesetten kiáltotta: — H 1 muth! Hála Istennek, hogy az u'olsó pillanatban segítségünkre siettél! — Vanda, édesem, csakhogy nincs bajod!
