Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-01-14 / 2. szám
1915 január 14. hogy még nagyobb lelkesedéssel harczoljunk ' annak a nagynapnak az eljöveteléért, amelyről koszorús költőnk azt mondja: »Lesz még egy- | szer ünnep e világon«. Isten Önökkel, éljen a király, éljen a haza! Harcztér, 1914 deczember ! 28 Pillner Lajos a cs. és kir. Hindenburg tábornagy nevét viselő 69 gy.-ezred ezredese A legénység nevében pedig Rónai Pál őrmester irt köszönő levelet, a többek közölt ezt írva: »Ezredünk és az egész hadseregünk nagyon vitézül küzd magyar emberekhez méltóan, az ellenséget saját hazájában és mindenütt megveri, futásra kényszeríti. Ismét fogadják hálás köszönetünkel, bízunk a magyarok Istenében. Rónai s. k. .. . Lesz még egyszer ünnep a világon! . .. Oláh László. Naplómból. — Irta : V. I. zászlós. — Miután az ütközetek ésabenneeiőfordulóro- ! hamok némi eltéréssel azonosak, a legutóbb vázo’t ’ »Első ütközet« ben közéltekkel s amennyiben a ; muszkák valamennyi rohamban egyforma »hősies- j seggel« menekülnek a magyar nadrágotok szúró- ! nyai elől, vagy pedig fegyverüket eldobva örömmel, | mosolyogva adják meg magukat csapatainknak : nem untatom a szives olvasót a második ütközet leírásával (annyival kevésbbé tehetném ezt, mivel nem voltam oly szerencsés, hogy a második ütközet befejezéséig hangolhassak), csupán azt jegyzem meg, hogy ez mintegy hét teljes napon át — éjjel nappal — tartott s az előbbi- j nél sokkal véresebb és elkeseredettebb volt, de, | az eredmény reánk nézve fényesen végződött, j amennyiben 14 — 16 km. távolságra szorítottuk j vissza a muszkát, ki ugyancsak szép számú hatottat és sebesültet hagyott hátra, oly eszeveszetten vonult vissza Ne lessék ezen kijelentésem- j ben kétkedni egy csöppet sem, mert ez teljesen | igv történt s büszkén, fölemelt fővel állíthatom, j hogy csapataink az említeti ütközetek helyén teljes ottlétem alatt egyetlen Ízben sem vonullak vissza, mivel bakáink oly hősiesen, oly elszántan, oly halálímegveiően rohantak előre a rohamok alkalmával, hogy azok szuronyát elől csupán azok nem menekültek el, akik már előre a megadásra vagy a halálra szánták el magukat s ha utóbbi esetben páros tusára kerüli a sor, a mi bakáink száz közül nyolezvan esetben teljes 1 biztossággal legyűrték ellenfelüket s büszkén mutogatták a vértől párolgó szuronyt, vagy | fegyver tusi egymásnak. A rajvoraiból a segélyhelyre. Egy keserű és örökké feledhetetlen epizó- j domat mégis kiragadom a számtalan események ; közűi s a valósághoz teljesen hűen elmesélem — Nincs! Mindnyájan itt vagyunk . . . apa és a hűséges cselédünk is! — Várj édesem, majd megkerülöm a házat és kimentelek benneteket.. A hátulsó kapun óvatosan az udvarba osont és hirtelen lefutott a pincze j lépcsőin. A borospincéé felül ordítás hangzott és egy besúgott, kozák útját állta a hadnagynak: — Hová, hová, atvuskám ? Elkéstél, mert min- j den bort elfogyasztottunk — dadogta ingadozva, j Iiellmuih egy lövéssel föld rét éri tette, azután megzörgette a belső pincze ajtaját, mely azonnal megnyílt előtte Karjába ölelte menyasszonyát, ' de nem maradt idejük örömük kifejezésére, meri. j a fiatal tiszt, sürgetésére mindnyájan az automo- j bilba szálltak és a legnagyobb sebességgel elvág- j látták. Az erdő szélén, a pojerstiti nagy tó men- i tén egy másik automobillal találkoztak, amelyik- : ben a vezérkar főnöke ült. A szigorú főnök össze ráncolta homlokát, amikor ordonánexiisztjét a különös társaságban meglátta. Hellmuth meg- j döbbent és leszabva a kocsibó’, hivatalosan jelentette a történteket. A főnök szigorú areza kiderült. — Örvendek, hogy megbízatását szerencsésen és ügyesen teljesítette. Ciak nem hitte talán, ! hogy a német lakosságot meg nem mentem a veszélytől? — igy folytatta, miközben a gépfegyverekkel felvonuló zászlóaljra mutatott, mely a i német lakosság felmentésére éppen az utolsó I pillanatban szerencsésen Pojerstitenbe érkezett. ; A fegyverek a következő pillanatban már j gyüfeos tüzet lövetlek a kozákokra, akik eszeveszetten menekültek szerteszét . . . NAGYBÁNYA Ködös, homályos reggel volt. Ezredünk parancsot kapóit a jobb szárnyról előretörni akaró muszkák visszaszorítására. Századom az említett szárny közepe táján ugrásszerűen haladt előre, amikor közvetlen előttünk, 15 20 lépésnyire hat darab orosz srapnel a földbe csapódik Pil lanat müve s mi valamennyien a földre vágjuk magunkat; szerencsére még elég korán: semmi kárt nem teli bennünk. Én lesein a következő »srapnel sor!üz«-eí a barázdából, mikor ismét fülsiketítő robbanást haiiok s utána keserves jajgatásokat: becsapott egy orosz gránát a ba rázdában levő rajvonalomba »Innen menekülni kell, ez a hely be van lőve! Előre fiuk az előttünk levő másik barázdába* ordítom torkom szakadtából. Lábaim már előző nap dagadni kezdtek a patak átgázoíás alkalmából keletkezett hűtés következtében s most rettenetesen fájtak a futás miatt, azonban a helyzet borzasztóságára való tekintettel — megjegyzem, hogy mintegy 600 lépés távolságról a,falu szélén beásott muszkák is szakadaílanní tüzeltek reánk — minden erőmet össeszediem s rohantam eiőre a legénységgel, mig egyszer lábaim, mintha elektromos ütés érte volna őket, teljesen megmeredtek s én csaknem a barázdánál összeestem Teljesen eszméletemnél voltam s mindent tudok össze- esésem első pillanatától kezdve. Századom a barázdába érve megnyitotta a tüzelést ismét. Pár perez múlva a század és köztem levő tér jobb oldalán 4 orosz gránát csap le. Oda kiáltom az előttem tevő legényeknek: »Továbbítsátok Sz . , . kadeit urnák : vegye át a kommandót s vezessen iiteket eiőre. Én nem bírok mozdulni.« Rövid idő múlva a század rohan előre, egy baka fut felém, szó nélkül begurit a barázdába s azzal ő is rohan előre. N< tusokéra egy elmaradt baka fut el mellettem; magamhoz szólítom. Magam sem tudtam, mi történt velem, csak a borzasztó fájdalmat éreztem: azt hittem átlőtték a lábamat. Mondom neki, nézze meg, hol talált a golyó, mert én nem biriam mozdulni, meg voltam merevedve A baka megnyugtat, hogy nem lát vert sehol, csupán a lábam és derekam daganatát érzi. Csakhamar az ásóval pár ujjnyi földet dob fel a barázdára, hogy teljesen védve legv k a golyózápor elől. Ez d. e 1/i9 órakor történi s én d. u. l/ä5 óráig takaró nélkül baloldaiorhon feküdtem mozdulat- lailanul a takaráshoz lapulva Az orosz srapue lek s gránátok szakadatlanul előttem s mögöttem csaptak le. Egy Ízben négy srapnel mintegy 5—6 lépéssel előttem esett le s teljesen befedett földdel 2—3 cm. vastagon; a mellettem levő baka takarította le rólam Én ily rettenetes helyzetben nem biriam szaladni, hanem, mint magammal tehetetlen, imádkoztam. Rettenetes helyzet. Istenem. mily borzasztó lelkiállapoton mentem ke resztül! Elakarlak vinni a szanilészek nappal, hordágyon, körülbelül 3 órakor, de nem hagytam, hisz oly óriás tüzelés folyt, hogy isten kísértés lett volna útnak indulnom, ügy vártam az estét, mert ilyenkor egy kissé gyérüini szokott a tűzetés s oly későn kezdett alkonyodul Végre V25 órakor beállott a sötétség s a szanilészek ismét felkerestek és feltettek a hordágyra, egyben tudatták velem, hogy a legényem a mintegy 3000 lépésre levő csűrnél várakozik ream A lüzbe sohasem engedtem, hogy velem jöjjön, azért, hogy az esetben, ha elesnék, legyen ki éríesitse azonnal családomat és elküldje nekik pénzem és holmimat. Mindig a tartalékhoz parancsoltam Két napig keresett szegény most is a tűzben, mig végre találkozott velem Az egyik szanitész azonnal rummal kínált meg s én őrömmel ragadtam meg a kulacsot, hisz a lel kémig át voltam fázva. A rum egy kissé elkábitotí, úgy, hogy észre sem vettem, mikor az eg ik szanilészt kezén találta egy golyó útközben s szépen kiborított a hordágyból. Semmi különösebb bajom nem történt az esés következtében, úgy, hogy minden további szerencsétlenség nélkül a csűrhöz érkeztem, hol vivőim egy kissé megpihentek. Legényem csaknem könnyezve fogadott örömében, hogy végre két napi keresés után reám talált. Örömében — batyuval a hátán — maga is jó darabon czipelt a segély hely felé. Gyönyörű csillagos est volt s én az ismételten beszedett rum hatása alatt s a folytonos him- bálás közepette már-már azt hittem, hogy a gyönyörű szép csillagos égbe visz az utam, mert végig nézve a végtelen síkságon, egyebet sem láttam a csillagos égnél. Megjegyzem, hogy a golyók — az oroszok igen magasan lőnek — még mintegy 20 -25 3 j perczig folyton kísértek, inig végre lassan veszélytelenné vált az ut és én B . . . . aktiv hadnagygyal — szintén hordágyon feküdt: comb- ! levés! kapott — megérkeztem a segély-helyre. I Kezelő orvosunk dr. K . . . . segédorvos B . . . . I hadnagyot és engem a faluban egv külön I házban ágyba fektetett, megvizsgált és egy jő I adag forró tea beadagolása után a további I kezelést másnapra halasztotta. Saját ágyúink a I háztól mintegy 100 lépésnyiről küldözgették a muszkának a meglepetéseket — mert a mieink í is kitünően be voltak lőve e helyről — de ez már nem igen zavart engem, mert jóllehet a ; föld csak úgy rengett alattunk, in gis minden : fájdalmam daczára csakhamar elnyomott a I nagy kimerültség miatt az édes álom úgy. hogy mire ismét felébredtem, világos reggel volt. Másnap az orvosunk ismét megvizsgált s ! pár napi pihenést rendelt annyival is inkább, ! mivel nagy fájdalmam és daganatom miatt nem engedte meg, hogy tovább' szállítsanak. E házban még az nap legényemmel egyedül maradtam. B . . . . hadnagyot még dél előtt az egészségügyi állomásra száiiitoüák. a segély hely pedig, mivel csapataink az előttünk levő második faluba űzték a muszkát, át ment az első faluba, Z . . községbe. A szomszéd házban egy kis földini Sz ...........Kálmán önj kéntes káplár orvosnövendék ápolt 7 haslövéses I és 5 halálosan sebesült katonát s ugyancsak ő j jött át 3 és fél napon keresztül néha-néha kezelés és kenés czéljából, mig végre negyed- I nap eljött a segédorvos és egy szénával bibéiéit szekéren az egészségügyi állomásra vitetett. Karácsonyesi a kupéban. Az egészségügyi állomásról egymásután négv kórházba transportáltak, mig végre a ne- I gyedikbeu megállapodtam — Teschenben. Karácsonyéj volt. A kupénkban egy másik ! zászlós kollégámmal szótlanul néztem ki az ab- ! lakon a csillagos égre. Gondolkoztunk. Gondo- : latban ő is. én is otthon voltunk ! Fekete karácsony! Nőm s szüléink szomorúan nézegetik a csillogó fát s a rajta égő gyertyákat. Hiányzik valaki. Él-e, vagy meghall? Hátha csak megsebesült! De vájjon hol? Egy-egy könnycsepp pergett ie arezukon : Csák haza jönne, haza í hozná az Isten ! Imádkoztak; én éreztem a ; kupéban, hogy imádkoztak: értem És lopva az én szememben is összegyűlt valami, de restellem kimondani, hogy mi, mert férfi és katona vagyok De aztán felragyogtak a szemeim Lelki szemeimmel egy szöszke hajú kis leánykát — i kis leánykámat — láttam ugrándozni a csillogó j karácsonyfa körül. O nem gondolt apukára, ő boldog volt ! Az ő parányi szivec-kéje tele volt í gyönyörűséggel, megelégedéssel, mert tudta, hogy a »esiesis« játék a fa alatt s ások »kukor« I a fán, az mind az övé . . . Ti schen absteigen! kiáltja künn a kalauz. I Megzavarta gondolataim. Teschenbe érkeztünk. — Az állomáson az orvosok várlak és óriás közönség. A közönség szánakozva mondta németül: »Szegényeknek milyen karácsonyuk van« s osztogatták a legényeknek a »kriszt- kindiit« Csakhamar hozzánk lépett egy orvos — igen jóleikü czivil főorvos — felajánlotta autóját I s bevitt a kórházba. Botra támaszkodva ván ! szorogtam fel az I emeleten levő kór-terembe, ahol a kedves nővérek — apáczák — puha párnákkal ellátott katonaágyaküan helyeztek el valamennyiünket. Hanem itt igazán nagyon jó dolgunk volt! Lelkiismeretes gyógykezelésben és jó kosziban ; vob részünk Az apáczák karácsonyi apróságokkal ajándékoztak meg minket, sőt másnap az uj vendégek tiszteletére felgyújtották a kórházi karácsonyfát is. Együtt volt ott a teremben német, osztrák, magyar, orosz a karácsonyfa körül: békésen, áhitatos arczczal. A német tisztek elénekélték karácsonyi éneküket s mi meghatóban hallgattuk a szép dallamot, majd magyaros temperamentummal mi kezdtünk énekelni: »Isten áld meg a magyart! . . s nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel . . .« Teltek a napok s jóleikü orvosunk közbenjárása folytán engedélyt nyert az egész betegállományban levő tisztikar arra, hogy további kezelés czéljából ki- k? a már előzőleg kért helyre — természetesen mindenki haza -- utazhasson Ötödik nap vasúira ültettek, kezünkbe nyomták a Marschrute t és az orvosi igazolványt
