Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-03-04 / 9. szám
221X11. évfolyaim. 1915. maá-roi-vis l'xó -3b. Ä« »fK±STE»^2£^<OX».Ä.3L«3aaC3g: SiS2H»*\KM*HS* Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vere»vizi-nt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. A jövő pénzintézetei. — Stoll Béla felolvasása. — Szerencsés ama ország, hol a lakosság a szorgalma, takarékossága vagy szerencsés körülmények által jogszerű szerzeményét mint létező tőkét egy közös cél elérésére kiváltja gyümölcsöztetni, mert ott a tőke, habár első sorban magának a tulajdonosnak, de emellett parallel a társadalom minden rétegének és magának az államnak közvetlen és közvetve javára szolgál, mert a tőke jövedelmezősége mellett úgy annak, aki adja, mint annak, aki használja, csak javára, erösbödésére van, ha a most annyira hangoztatott, de legtöbb helyen csak cégérül használt altruismus valóban betartatik. Midőn a tőkéről szó van, az annak előállítására használt munka álljon előttünk, akkor azonnal másként érdemesítjük azt s jutott az: közvetlen munka, örökség vagy más szerencsés véletlen által a jelenlegi birtokos tulajdonába, azt, mint az álladalom javára szolgáló erőt kel! tekinteni, minek bár az egyes egyén a közvetlen birlalója, de általa mégis a köz javára szolgál, —- hogy pedig ezen bizalom a tőke iránt általában kialakulhasson: kell a használati díj azaz kamatnak méltányosnak lenni, hogy a tőke által elért jövedelemből a tulajdonosnak jusson, de az azt használónak is maradjon. Anglia példája'igazolja, hogy minél nagyobb a tőke bősége, annál kisebb a kamat s mégis ott, hol rendesen egy százaléknál alig nagyobb a kamat, még ott is a szükséglet szerint változik nagysága, ez okozta, hogy a múlt évben az angol bank tiz százalékra is felugrott, mi ha átmenetileg is előfordul: baj; de ez állandó nem lehet, mert igy a tőke jövedelmezőleg igénybe nem vehető ; tehát ez csak rendkívüli esetben s rövid időre lehet. A másik főereje az álladalom nak a lakosai munkáskeze, azaz az a munkaerő, mit kifejt. Kiszátnithatlan kár az, ha a tőke, ezen munkáskéz, azaz a munkaerővel jön összeütközésbe, mert ott megszűnt a haladás, megszűnt a fejlődés s mindkettőt csak veszteség és csapás éri utói. Olyan két erő a tőke és a munkáskéz, mint a tűz és viz, mindkettő áldásos hivatással bir, még fékevesztetten csak rombolásra visz; ellenben ha összefonódnak gőzzé alakulva, hatalmas alkotóerőt teremtenek. Balga tehát az a nép, amelyik a tőkét ellenségnek tekinti s azt rombolni igyekszik, hisz ezzel ép úgy rontja a saját munkaadóját, mint a tőkés, ha kamatját a munkáskéz rovására akként kívánja fokozni, mit ez meg nem bir. A tőke és a munkás közt, ki azt igénybe veszi, a helyes arányt kell megtalálni és betartani. Egyrészt ösmerjük el a tőke jogos igényét, másrészt tartsuk tiszteletben a tényleges munkás szükségletét s jövője biztosítását s oly kamatozást kell alkalmazni, hol a tőke és munka arányosan érvényesül s egymást segitve juttassa mindkettőt fejlődésre. Az élet igazolja, hogy tőke, ész és munkaerő egy kézbe ritkán egyesül; egymást segitve tehetnek a saját és a másik javára annál inkább, mert a mai fejlettebb viszonyok közt egyedekbe szétforgácsolva amúgy is alig bírhatnak hatással s igy csak az összevont nagy tőke és a vállalatba összpontosított kézi-erő nyújt módot intenzivebb érvényesülésre; hiszen tapasztaljuk, hogy miként a gyár az egynemű tárgyak előállításánál mintegy absorbeálta a kézi kisipart, úgy a nagy pénzerővé alakult pénzintézetek túlszárnyalják a magánhitelezést; miért is ha az ipar, kereskedelmi stb. szakbeii törvény szabályozza a szakmunkálatok és munkások viszonyát tekintve, hogy a pénzintézeti élet hazánkban alig egy félszázad előtt indult meg és hatalmas lendületet nyert. Ugyanis: Volt Alap és tartalék tőke Betét Összesen 1899-ben* vidéki intézetekben Budapesten . . . 119.013.000 163.415.000 586.905.000 273.248.000 691.918.000 436.663.000 összesen 278,439.000 860,154.000 1128,581.000 1909-ben vidéki intézetekben Budapesten . . . 614.050.000 714.423.000 2353.800.000 1021.619.000 2967.850.000 1748.042.000 összesen 1336,473.000 3375,419.000 4715,892.000 1914-ben vidéki intézetekben Budapesten . . . 908.312.000 867.013.000 2708.313.000 1923.831.000 3616.625.000 2790.844.000 összesen M. kir. posiatakaréki Szövetkezeti betétek 1775,325.000 pénz és érték és tagrészek 4832,244.000 papír betétek 6407,469.000 355.187.000 171.875.000 A horvát részek nélkül összesen 6934,331.000 azaz hét milliárd korona van a magyarországi pénzintézetekben elhelyezve s igy ennek kezelése nagyon is megérdemli, hogy — az altruismus elvei szerint, de a tőke biztonsága megerősitésévei — törvényileg szabályoztassék, hogy e biztonság tudata a kamatmérséklésre s ez a munkáskéz nagyobb keresetére s ezzel a valódi közérdek előmozdítására vezessen eme hatalmas pénzerő. A kereskedelmi törvény megalkotásakor a többi üzemi vállalatokkal egybefoglalva a részvénytársaságok csoportjába vonta a pénzintézeteket is, mi az akkori viszonyoknak hogy megfelelt, mutatja a hatalmas fejlődés, mit a pénzintézetek elértek, de miután a fejlődés uj helyzetet teremtett, szükséges, hogy új törvénybe foglaljuk a változott viszonyok szerint a pénzügyieteket teljesíteni hivatott intézetek működésének módját és a nálok csoportosított tőkének czélja szerinti alkalmazását s betétjeiknek a koczkázat szerinti biztositását, mert e nélkül a mostani fejlettséggel a régi törvény keretéből kinőtt s uj törvény nélkül szabályos működésre nem számíthatunk. Hiszen a tőkét kezelni hivatott intézetek működése is olyan, mint egy'óraszerkezet, mi a járását szabályozó inga nélkül el sem képzelhető. A tőke kezelését szabályzó ingát kell az új törvényben alkalmazni a pénzintézeti * .01áh László ez évi munkájából. intézménybe s igy mindig fogjuk tudni a magyar szójáték szerint „hányat üt az óra.“ Ezen szabályozástól nem félhet sem az intézet, sem a tőkés, sem a tőkét hasznosító munkáskezet alkotó társadalom, mert ez csak a selejtességet fogja korlátozni, erre pedig szükség van. Legyen vége azon élősdi rendszernek, mit már tréfásan jellemzett a tréfára mindig kapható közönség, midőn a vidéki szatócs fia ügyvédi avatásánál a gratulátióját azzal kezdte, mi lesz az uj bank ezége? Ne a közönség kihasználására alakíttassanak a törpe bankok, hanem a közönség szolgálatára összponíosittassék a pénzerő s hogy ne rombolhasson, hanem csak használjon a tőke. Ezért szükséges a vidéki pénzintézetek törvényes rendezése. A szervezés nehéz, ha nem teszünk különbséget a tiszta pénzintézet és vállalkozásra is hivatott pénzintézet közt, de könnyű, ha a különbözőséget megállapítva a vállalkozásra is jogosultakat hagyjuk az eddigiek szerint a kereskedelmi törvény jogkörébe s egyedül azon pénzintézeteket vonjuk az uj törvény alá, melyek mint nyilvános közpénztárak, a közönségtől megőrzés és kamatozásra pénzt, azaz betétet elfogadnak és azt egyedül kikölcsönzés utján hasznosítják. Legyenek ezek takarékpénztár néven
