Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)

1915-05-06 / 18. szám

XIII. évfolyama.

1©15. Etiá-j-us la.ó ©.

lS-ilr szám,

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉG L Y MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut (4 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula künyvkereskedő Üzletében is.

A második hadikölcsön.

I

Május 5. I

Tavasz virágfakasztó ünnepén mintha ujult erővel tört volna ki a világrenditő küzdelem az óriási harcztér minden vonalán. A gigászi erők soha nem sejtett arányú mérkőzése mintha a végső döntés előhírnöke volna, hogy hónapok ki- j mondhatatlan erőfeszítései, szenvedései, vértengerei után közeledik a vég s a harczmezők vérterhes párázatából diadalmasan emelkedik ki a béke istenasz- szonyának glóriás alakja.

Minden okunk meg van arra, hogy nemcsak aggodalom nélkül, de a legteljesebb remény nyel, a legbizóbb hittel nézünk e végső döntés elé.

A harcztereken dicsőséges véderőnk és hü szövetségeseinknek nap-nap után újabb és újabb ragyogó fegyvertényei ejtik ámulatba a világot, meggyőzve s megerősítve még a kétkedőket is abban, hogy e szövetséges haderők legyőzhetetlenek. •

Az ellenség kiéheztetési manővere j is, mely milliók és milliók tömegeit Ítélte éhhalálra, teljes csődöt mondott.

Ha e napokban érezzük is a hely- ; zet súlyosságát, de hatványozottabb mértékben érezik ellenfeleink. Ám de nekünk még e téren is segítségünkre jő az i áldott, jóságos anyaföld, amelynek rögeit : most vérünkkel öntözzük. Az ország minden részéből a legszebb s a legkedvezőbb termésjelentések érkeznek, j Az őszi búza, őszi rozs, tavaszi árpa, ! kukoricza gyönyörű zsendülésben van s |

a bevetett táblák egy bőséges Kanaán képét mutogatják.

Más közgazdasági tényezőink is erősen állják a próbát.

Értékeink napról-napra emelkednek, ami kedvező helyzetünk legbiztosabb fokmérője s a nemzet áldozatkészségét, teherbírását nemcsak az elmúlt hónapok nagy erőpróbája dokumentálja, de főleg fényes tanúbizonyságot tesz arról az első hadikölcsön sikere.

A legkedvezőbb auspiciumok mellett állott elő szüksége a második hadi- kölcsönnek.

Nincs kétség benne, hogy a nemzet, mely jelenleg sorsdöntő óráit éli, valamin! minden téren fölemelő hatással állotta ki a tüzpróbát, ezúttal is megfogja mutatni, hogy történelmi hivatásának magaslatán áll s a második hadikölcsön is, mely vitéz hadseregünknek adja meg az eszközöket a dicsőséges küzdelemre, épen olyan fényes eredményű lesz, mint az első.

S a haza, mely védelemre hivja fiait, nem is áldozatot követel tőlünk. Á hadi- kölcsönbe helyezett tőkék busás hasznot biztosítanak s ellehet mondani, hogy biztosabb és hasznosabb tőkebefektetés ezúttal nem áll rendelkezésünkre. A második hadikölcsönnek modalitásait, mely bizonyára most egyike a legaktuálisabb kérdéseknek, a következőkben ismertetjük :

A pénzügyminiszter a hadikölcsön két típusát állapította meg.

Az első típust, a6°/a-ost, márismerjük. Ez annyira jó és népszerű volt, hogy j az első hadikölcsön jegyzése után, mikor az akczió már régen be volt fejezve, a postatakarékpénztáraknál, a nagy pénzintézetek pénztárainál, a hitelszövetkezetek fiókjainál még hetekkel később is kereste és kérte a nagyközönség. Ez a 6°/(i-os típus úttörője lett az állam köl- j csöneinek, megtanította Magyarország népét, hogy legjobb, legbiztosabb üzlet, ! ha adósa az állam, egyenest az állam- j nyomdától a közönség legszélesebb rétegeihez talált utat, ug)T, hogy népszerűbb és keresettebb kölcsön még nem volt.

Hónapok óta a pénz állandóan olcsóbbodik, erős állami megalapozottságunk és katonáink ellenállhatatlan vitézsége a háború szerencséjét felénk fordítják, a magyar nemzet kevésbé előnyös feltételek mellett is szívesen, lelkesedéssel és örömmel adná minden fillérét a nagy és szent ügy szolgálatára — í de a miniszter mégis felkínálja a régi, í 6°/o-os típust.

A másik típus uj, a nagyközönség- ! nek még ismeretlen, de éppen olyan megbízható és szilárd, mint az első volt. Némileg számol a helyzettel, de újabb és más előnyökkel biztosítja népszerűségét és üzleti erejét. Első előnye az, hogy száz korona névértékért kevesebbet fizetünk és ezzel az emelkedés lehetősége által nyújtott nagyobb kereseti eshetőséget biztosítjuk magunknak. Kisebb tőkével nagyobb kamatot biztosi- í tunk és még megmarad az eshetőség,

I hogy a tőke is emelkedik.

A „Nagybánya“ tárczája.

Háborús epizódok.

Német roham.

Az Aisne mellett volt, november másodikám amit sohasem fogok elfelejteni.

Az első sorban huszonöt bajtárs s a hadnagyunk. Reggel 9 óra. A sűrű ködön keresztül vörös sugarakkal tört át a nap A francia íüzér- ség egy teljes »treffer«-rel kezdte meg az ellenségeskedést, balecsapva a mi lövészárkunkba. Tüzérségünk azonnal válaszolt: száznyolczvan ágyú egyszerre. Azt lehetett hinni, megreped a föld.

Önkéntelenül lehajoltam. Most sűrűn következett lövés lövésre, egész tíz óráig. Erre gyalogsági tűzeié-t kezdtünk, tizenöt gépfegyverrel. Féltizenegy lesz, az ellenség, amely csak ötven méternyire van íőiünk, viszonozza a gépfegyver tüzet. A lövészárokban ülök kézigránátokkal és puskával a kezemben. Emlékezetemben elrajzanak a műit képei, életem emlékei. Hirtelen egy kiáltás:

— Az első sor utászai rohamra ! Föl az árokból és előre!

Az ellenség a kis erdőben feküdt, amely oly sürü volt, hogy első pillanatban visszahökkentünk. De már a következő pillanatban utat vágtam magamnak a puskatussal.

Bajtársaim fele már elesett.

S mi még nem vágtunk utat a gyalogság

számára, pedig már mögöttünk loholt. A hadnagyunk folyton ordítozta :

— Előre! Előre !

Kétségbeesett igyekvéssel dolgoztunk. Hirtelen a gyalogsági tömegek támolyogni kezdtek, az ellenség ágyuíüze szörnyű volt Gyalogságunk rohamkisérletében szünet állt be. Egészen ellankadva hosszában a főidre vetettem magam. Hogy mennyi ideig feküdtem igy, nem tudom. De amikor megint eszméletre tértem, a mieink uj tömegeit láttam előretörni. A második roham folyt.

Körülnéztem. Hadnagyunk mellettem feküdt, mozdulatlanul. Bajtársaim csodálkozva tekintettek rám, hogy nem vagyok megsebesülve. Az ellenség folytonosan újabb sortüzet adott. Világosan hallottam parancsszavait. Megint földre vetettem magam s térdeimen és könyökömmel kúszva igyekeztem előre, a franczia lövészárokig, hol számunkra annyi akadály volt elrejtve.

Nekünk, utászoknak kellett ezeket az akadályokat kikémlelni. Puskával jobb karomban, a kézigránáttal bal kezemben, addig vártam, amíg gyalogságunk egészen közel ért. Ezt a támadást is visszaverte az ellenség.

De már folyt a harmadik roham.

Jött a gyalogság, én beledobtam kézigráná- oátomat a lövészárokba. Az egész csak pillanatig tartott. Bennem már nem volt semmi gondolat. Csak rettenetes düh tombolt bennem s a fájdalom pajtásaimért, akik körülöttem holtan feküdtek.

Egy roppanás: az ut szabad volt. Földre buktam, a gyalogság előretört. Amikor újra magamhoz tértem, csak a sebesültek nyögését hallottam. Fölkelve, megtekintettem művemet. Az ellenség kitakarodott a lövészárkokból. A lövészárok üres volt, csak a sebesültek és halottak hevertek benne. A sebesülteknek első segítséget nyújtottam, bekötöztem őket egymásután. És micsoda sebek 1 Hideg borzongás futott végig a hátamon, mikor megláttam őket! Később kikutattam az ellenséges iövészárkot, élelmet keresve. Kolbászt, kenyeret, konzervet találtam, sőt egy kevés konyakot is. Befalatoztam, jól Ízlett. Ezután gyülekezési helyünkre mentem. Századosunk szemébe könny szökött, amikor meglátta századunkat. Én magam sérületlen voltam.

Mintha csoda történt volna,

A gránátok.

Azt a rémületet, amit a gránáttüz okoz, lehetetlen túlozni. Csak néhány napja, hogy magam is gránátíüzben voltam s mig mások viselkedését, elváltozásait figyeltem, ugyanakkor szinte beteges érdeklődéssel elemeztem a magam lelki érzelmeit. Naphosszat álltuk a gránátok muzsikáját s a félelmen túl egész sereg egyéb érzelem is hatással volt reám. Elősorban erős fizikai rosszulléíet éreztem. A zaj még a közelgő halál fenyegetésénél is nyomasztóbb volt. A német ütegek hevesen működtek Nieuport, Dixmuiden, Perovsé s egyéb városok Ő3 községek körül Nem egy ellenséges ágyúnak villámló fényét is jól láthattam, de igazán borzalmas a fülsiketítő zajuk, mennydörgésszerű, mindent megrázó dörejük volt, amely belerögzött agyvelőmbe s onnan, mint va-