Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-04-29 / 17. szám
22TIIX- évfolyam.. 1©15. április Író 2©. lT-ite szám. T^KS^XD^XjIVEI ES SZEPIEODAT-,;MI hetilap. SPp, uL. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 borona, egy szám ára 20 fillér. .Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: É G L Y MI H Á L Y. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova lapbözlernények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula künyvkereskedű üzletében is. A nagyobb ellenség itthon. Április 28. A nagy természet, az örök és csalhatatlan igazság a megszokott s a minden- hatóság által előirt munkáját végzi hűségesen, becsülettel, nem törődve azzal, hogy az emberek, a kicsinyeskedő, de nagyravágyó emberek fenekednek egymásra a harcztéren, villogó szuronynyal támadnak egymásra, szúrnak, vágnak, ütnek és mert sokan vannak, pusztitni kell az embernek az embert, mert emberi pusztítás nélkül az ember megélni nem tud! Én nem hiszem, hogy ez, a világ háborús forgataga a természet rendjéhez tartoznék. Nem. Ez az erkölcsöknek egy vad elfajulása, egy fattyúhajtása, melyet nem gyilkoló fegyverekkel, nem gránátokkal, légi és kézi bombákkal kell kiirtani, lemetszeni, hanem az emberiségnek erkölcsi és vallási alapokon nyugvó nevelésével. Mily gyönyörűséges a természet. Mily bájos, elbűvölő, ragyogóan kedves, pompás, fényes, isteni! Gyönyörködünk benne, elvagyunk ragadtatva, lelkünk kéjben fürdik láttára az uj életre kelésnek, melyben az örök és soha nem lankadó élet virul, felejtve s felejtetve az elmúlt télnek borzalmait, kínjait, sorvasztó fájdalmait. íme az élet, az örök mindenség titkos, de megingathatatlan hatalmas erejéből a nagy természet ölén és a halál, a megsemmisülés, a porrá lét a harczok véres kebelében. Pusztul a világ, az ember, a vagyon a földtekén, az emberi hatalmasságok döntöttek az emberek sorsai fölött és a hatalmasságok vért szomjuhozának büszkeségből, érdekből s talán a legtöbben üzleti szempontból. Mert most már üzlet minden és ebben az üzletben legolcsóbb portéka az ember. Folyik a nagyvásár, ömlik a vér. Az üzletnek az a része, amely a csatamezőkön nyer lebonyolítást, egytől egyig mind a dicső hősiesség hálára, elismerésre méltó jegyében nyer igaz tiszteletet, nagyrabecsülést és hálás köszönetét. Ez igy van rendjén minden körülmények között. Node a háborús üzletnek a másik része, amely nem a csatamezőkön folyik, hanem itthon a Kárpátoktól az Adriáig nyer lebonyolítást, ez már undorító, el- szomoritóan bántó és szégyene ennek a hazának, mely hősöket adott a világháborúhoz, kik soha ~rl nem hervadható dicsőséget szereztek és szereznek a csaták tüzében a magyar névnek, inig a kufár, a vagyonosodásért minden tisztességet levetkőzött, emberi állatok alávaló üzérködésükkel megfertőzték azt a levegőt, amelyben hős fiaink felnőttek a dicsőségre és megbecstelenitették egy országnak tisztességes hírnevét. Féltünk a kolerától, féltünk a ki I üléses tífusztól, rettegtünk sok nyavalyától, melyet a háború nyomában megfertőzött levegő reánk hozhat. Minden roszra gondoltunk a nyavalyák mellett, de arra a legkevésbbé, hogy a betegségek legszörnyüségesebbjét saját fiaink sőt véreink hozzák reánk és dicsőségünk fényözönét, melyet a csatamezőkön drága vér árán szereztünk meg magunknak, itthon kényelemből élő, a tisztességből ki és levetkezett egyének részben karöltve az ide menekült és szívesen fogadott emberekkel a gyalázat szégyen- í padjára hurczolják Magyarországot. A papirostalpu csizmák, czipők és bakancsok, a gyenge női ruhaszövetekből csukaszinüvé átfestett rongyok, végül az illatosnak tartott és hamisított kávék oly bizonyítványai az emberi sü- lyedésnek, melyhez foghatót csak a legalacsonyabb erköicsiségen álló emberek szerezhettek meg maguknak. Most olyan világot élünk, hogy pénz van bőven és ezért van a rettenetes drágaság is. Soha a világ annyi pénzt nem látott, mint most van forgalomban. A pénznek forogni kell, az üzérkedők forgatják cs ki tisztességgel, ki ellenkezően. De a háborúból aki csak teheti, igyekszik mindenki kivenni a hasznot, úgy, ahogy és miként az neki lehetséges. Tisztességes üzérkedés ellen, amely nem a polgárok kiuzsorázásán épül, senki kifogást nem lesz és nem tehet, de mikor az az üzérkedés, levetkőzve minden emberiességet, arra törekszik, hogy sok pénzért hitvány portékát adjon katoná- I inknak, ez olyan szenny, amely nem csak : bűzös, hanem undorítóan csömörletes. ■jggggjjjjji A „Nagybánya“ tárczája. Az orosz haderő. Oroszországban formaszerint általános véd- kötelezeítség van, de a gyakorlatban ez nincs végrehajtva. A megváltás jogát csak a papiroson törülték el. A tisztek, a hivatalnokok és a katonai orvosok megvesztegethetősége folytán a megváltás óriási mértékben dívik és aki a szükséges Wzjatka (a megvesztegetés összege) birtokában van, az ha nem akar, akkor nem szolgál. Ebhez hozzájárul számos más ok is, amely a katonai szolgálattól való fölmenfést elősegíti. Vannak az úgynevezett »könnyítések* és »kiváltságok* s e rendelkezések nagy visszaélések forrásai. A szolgálati kötelezettség a 21. évvel kezdődik. A gyalogság és a tüzérség három évig ál! akliv szolgálatban. Hét évig az első és nyolcz évig a második tartalékban. A többi fegyvernemek négy évig vannak aktiv, hét évig az első és hat évig a második tartalékban. Azután átlépnek a népfölkelők közé. Az orosz tisztikar részben az arisztokraták soraiból rekrutálódik és ez a rész igen vegyes társaság. Vannak a régi bojárcsaládoknak képviselői, tatár és kakukázusi fejedelmek, litván bárók, a franczia emigráltak utódai és lengyel renegátok. A cároktól íeigázott népek uralkodó osztályai alávaló meghuayászkodással meglapulnak a győző előtt és megnyalják a véres kezet, ha az mindjárt a saját népüknek vérétől piros. Ez a nemzetközi banda főleg a gárdaezredekben szolgál vagy más ezredeknél van magas rangjuk, mert a gárdatisztek gyorsan mennek előre a ranglétrán. A tisztek nagy többsége minden más rétegből verbuválódik és majdnem azt lehetne mondani, hogy a tisztikar menedéke mindazoknak, akik eltévesztették hivatásukat. A tisztek, éppen úgy, mint más államokban, külön kasztot kepeznek, azzal a különbséggel, hogy társadalmilag nincsenek kiváltságos helyzetben. Ellenkezően, a művelt burzsoák köreiben a tiszteket — a gárdatisztek kivételével — nem tartják »társa- ságbe!i«-nek és kerülik a velük való érintkezést. A tisztek műveltségi foka általánosságban igen alacsony. Legnagyobb részük az úgynevezett »Junker iskolák* ból kerül ki, amelyek növendékeik általános műveltségére nagyon kevés súlyt helyeznek. Ezek mellett egy csomó kadét- és hadiiskola van, amelyeknek nívója magasabb, de az ilyen iskola nagyon kevés és csak a kiváltságosak részére való. Végül van néhány hadi akadémia is. A csapatszolgálatba kerülve, a kis garnizonokban, amelyekben nincs szellemi élet, a legtöbb fiatal ember szellemileg és erkölcsileg elzüllik. Iszákosság és a nőkről való történetek tö'tik be életüket. Természetes, hogy az orosz tisztek között is vannak rendkívüli műveltségű és magas erkölcsi alapon álló emberek, akik az orosz szocziális állapotok teljes vigasztalanságát fölismerték és ellenzéki, részben pedig forradalmi érzésüek. Tudott dolog, hogy az első kísérlet arra, hogy Oroszországot alkotmányos állammá formálják ál, a gárdHisztek köréből indult ki. (A dekabrista fölkelés 1825-ben.) A 80-as évek forradalmi mozgalmaiban, amelyekben a szellemi munkások nagy szerepet játszottak, számos liszt vett részt. Azonban amióta a prolelártömegmoz- galom kifejlődött és az osztályellentétek élesen és világosan érvényesültek, ez természetesen megváltozott, Tény marad azonban az, hogy 1905. évi forradalom idején itt és ott tisztek jó szo'- gálatokat teljesítettek a harczoló proletároknak és ahol katonai forrongások törtek ki, ott egyes tisztek a »lázadó* katonák meilé álltak. A tisztek nagy tömege azonban — akik a japán ellen való harczban minden mértéken felül gyávák és hit- ványak voltak — vérebnek mutatkozott, ahol arról volt szó, hogy védtelen munkásokat és parasztokat lemészároljanak. A japán háború óta nagy erőfeszítéssel dolgoztak a tisztikar emelésén. Hogy ez mennyire sikerült, az majd csak most tűnik ki. Az hallatszik, hogy a specziátis fegyvereknél tehetséges erők vannak. Az orosz hr.dsereg rákfenéje a korrupczió és a tolvajlás. Ez kikerülhetetlen olyan kormányzatnál, ahol a nyilvánosság ellenőrzése hiányzik. Úgyszólván mindenki lop. A zászlóaljparancsnok, a kapitány, az ezredesek és a tábornokok. A hadseregszállitók olyan bandát, képeznek, amelynél a szolidaritás jobban ki van fejlődve, mint akármilyen tolvajbandánál, És ez a banda a zsákmányt megosztja a tisztekkel. Ilyen módon eltűnik azoknak a milliárdoknak lényeges része, r
