Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-04-29 / 17. szám
2 NAGYBÁNYA 1915. április 29. Ez undorító üzérkedés a lábbeliekkel kezdődött meg. Szállítottak a harcz- mezőre papirtalpu csizmákat, finom papírral bérelt czipőket, no meg bakkan- csokat, melyeknek nemcsak talpa, de a betétje is papíranyagból volt. Tessék ilyen lábbelikben állani a téli zivatarok közepette, hómezőkön a golyók záporát. Aztán a csukaszürke ruha, melyet nem a bőrben, de a ruhában törtető szállítók küldtek a harczmezőre, valóságos rongyok valának. A kávé-konservek az illatos kávénak oly csekély hányadát tartalmazták, hogy az ebből készített kávé, brr! valóságos moslék volt. A hazaárulókat felakasztják, rászolgáltak; de nem kevésbbé hazaárulók ezek a kufárok sem, tehát éppen úgy megszolgáltak a felmagasztaltatásra, mint amazok ! Oláh László. Iparosok följajdulása. Április 28. A kormány azoknak az önálló iparosoknak és kereskedőknek, kiknek anyagi existenciáját a családfő hadbavonulása vagy a gazdasági kon- jukíuráknak a háború okozta megzavarása alap jában támadta meg: segélyt folyósított s ebben a segélyben részesiíendők voltak továbbá a kereskedelmi és ipari üzletekben alkalmazott magántisztviselők is és pedig úgy a hadrakeltek, mint azok, akik a háború következtében vesztették el keresetüket. Miután a rendelkezésre állott anyagi erő korlátolt volt, a segélyezést lehetőleg a minimumra szorította a miniszterelnök, mert szerinte is a segélyezés a valóban elkerülhetetlen szükség enyhítésére való volt; igy tehát ott kellett segélyezni, illetve olyanoknál, hol a legszükségesebb életszükségletek sem voltak meg, daczára annak, hogy ezek megszerzésére a legmegfeszi- leltebb igyekezet mellett sem voltak némelyek képesek. Az igazi nyomor enyhítése volt a czél, a házi nyomoré, mely az ulczára nem megy, amely htthon, rongyokba burkoltan az éhség karjaiban sínylődik. Ezekre az önhibájukon kívül oly szerencsétlen elemekre gondolt a kormány akkor, amikor ebben az irányban leirt a kereskedelmi és iparkamarákhoz, hogy előterjesztést tegyenek a segélyezendő iparosok és kereskedők számáamelyeket a hadseregre kiadnak. A következmények rettenetes világossággal mutatkoztak a japán háborúban és a háború után nagy buzgalommal fogtak a reformokhoz. Amikor azonban 1908-ban komolyan fogtak az ellenőrzéshez, akkor olyan hallatlan dolgok kerültek ki, hogy Péterváron jobbnak látták az egész ügy eltemetését. Természetesen nem szabad azt hinni, hogy az egész orosz hadsereg mezítláb jár, hogy a katonák félig meztelenek, hogy a konzervdobozokban homok és a gránátokban kavics van. Bizonyos azonban, hogy a tolvajlások a hadsereg herczképességét nagy mértékben leszállítják. Az oroszok harczi tulajdonságairól Nyugat- eurőpában a legferdébb vélemények vannak elterjedve. Némelyek azt hiszik, hogy az orosz olyan barbár, aki a vértől szeret lerészegedni és akinek a gyilkolás és fosztogatás legkedvesébb foglalkozása. Másoknál az a régi előítélet kisért, hogy az orosz katona egy herkulesi lény, aki hihetetlen fáradalmakat tud elviselni és csodálatra- méltóan kitartó. Vannak olyanok is, akik az oroszjapán háborúból azt a következtetést vonják le, hogy az oroszok roppantul gyávák és szétsza- iadnak, ha meglátják az ellenséget. A jelenlegi háború első heteiben a polgári filiszterek beszélgetéseiből és a haditudósítók jelentéseiből hallottuk és olvastuk mindezeket. Már maga az a tény, hogy Oroszországban néhány tuczat különböző nép lakik, megmutatja, hogy az orosz hadsereg emberanyaga nagyon különböző. Továbbá figyelembe kell vennünk, hogy a korábbi háhorukban gyűjtött összes tapasztalatok most már elavultak, mert azóta Oroszról s a segélyezés mérvéről az általa megszabott irányelvek szerint. Helyi bizottságot alakítottak tehát e czélból Nagybányán is. A helyi bizottság összeült és a segélyért jelentkezők kérelmét megvizsgálva, megállapította, hogy kik azok a kereskedők és iparosok, kik segélyre érdemesek, illetve a legnehezebb viszonyok között nem élnek, de lengenek. Hiszen a termőfákat, a családokat kell védelmezni, mert a jövő gyümölcseinek biztosítása nemzetgazdasági és szociális feladat. Az államsegély megjött, sőt szétosztva is ieü Hogy kik részesültek a segélyben a kereskedők és iparosok közül, azt nem tudjuk, de hogy sok panasz van a kiosztás ellen, az kétségtelen, hiszen nemcsak a helyi bizottság elnöke, de a helybeli kereskedők és iparosok elnökei is folytonos ostromnak vannak kitéve a segélynek miként történt kiosztása miatt. Tudjuk azt igen jól, hogy egy ilyen kiosztásnál mindenki megelégedésére eljárni lehetetlenség s minden ilyen ügynél sérelem előfordul. De hogy ily tömeges panasz merüljön föl, mint aminőről egy aláírási ivet láttunk, nem gondoltuk volna. Ezen az ivén a nyomor jajdul fel és kér segélyt, esedezik támogatásért és e feljajdulás talán nem éppen ok nélkül való,merttörténtek olyan segélyezések is, hol bizony az elmarad hatott volna és több helyen nem adatott segély, ahol a legszükségesebb életszükségletek sincsennek meg. Mindeneseire megnyugvást keltene a polgárság körében, ha a segélyezettek névsorát közzé- í tennék akár hirlapilag, akár más sokszorositás utján, hogy lássa meg mindenki, kik segélyez- felíek és milyen arányban. Mert bizony ez olyan közügy, ami az egész város polgárságát érdekli és mert a bizottság, hisszük, hogy a legjobb tudása szerint mérlegelte a segélyezendők helyzetét, tehát semmi sem állhat útjában a segélyben részesült egyének neveit, hogy közre adja. Ebből a névsorból megállapítható lesz, hogy a bizottság a jelentkezők viszonyait mily igazságosan bírálta el és azt is, ahoi segélyben részesültek, hogy arra ott valóban égető szükség volt. : A panaszosok fölhoztak több nevet, kik j bizony a csekély segély nélkül is megtudtak volna éini, sőt olyan esetről is tud a krónika, ! hogy a segélyt visszaadták a bizottságnak, mert az illető segélyre nem szorult, ha visszafizetendő j kölcsönt kapott volna, azt elfogadná, de a segélyt határozottan visszautasította, mivel tudatában van annak hogy többen nem kapnak segélyt olyanok, akik arra ráutalva vannak. Ez a segélyezési ügy máris gyűlöletes, hogy minden további gyülőlségnek eleje vétessék, j tegye meg a bizoltság azt a szivességet, hogy a névsort az az iránt érdeklődőknek megmutassa j ha hirlapilag közzétenni nem szándékozik. így aztán vége fog szakadni minden mende mondának és megszűnnek azok a zaklatások is, amelyek úgy hisszük, hogy sem a bizottság elnökének. sem a kereskedők és iparosok elnö • keinek egyáltalán nem kellemesek. ~-ó. * Készséggel közö lök e czikket, mert azt hisszük, hogy a segélyezési ügy napirendre hozatala s a szükséges felvilágosítások megadása meg fogják nyugtatni azokat is, akik azt hiszik, hogy némelyik szegényebb iparos érdekein sérelem történt. Mindenekelőtt a szerzett főlvilágositásból s az ügyiratokba való betekintésből meggyőződés! szereztünk arról, hogy a javaslattevő bizoltság teljes részre hajlhatatiausággal járt el s ha utólag hibák pattannak ki, azok azokból származnak, hogy egyrészt a segélyezési összeget a minimumra szállították le pénzügyi okokból, másrészt többen, akik a segélyre joggal igény- tarthatlak volna, a jelentkezés idején nem volt tak idehaza, elkésett jelentkezéseket pedig figyelembe venni nem lehetett. De növeli sokak elkeseredését főleg az, hogy több kis kereskedő s jobban szituált iparos is segélyhez jutott Ennek az a magyarázata, hogy azok a kiskereskedők s iparosok a bizolt ság részéről csupán apróbb visszafizetendő kölcsön segélyezésre voltak főiterjesztve, de kölcsönt nem kaptak, hanem az országos hadse- gélyző bizottságtól kaptak 20— 25—30 koronás segélyt, melyre rászorulva nincsenek ; de tud- tuukkal e segélyösszegek egyrészét a bizottság vissza taríoiía, hogy azt náluknál jobban meg- szorulíaknak ossza szét, amint az meg is történt. Intézkedés történt azonban, hogy a kipat tant hibák orvosoltassanak s hogy a segélyezési lajstromba fölvett, különösen kölcsön-segélyre föíterjeszletl kereskedők s iparosok segélye töröltessék s az az inkább megszorultak részére folyósittassék. Nyilatkozat. Április 28. Miután az iparosok és kereskedőknek az állam által folyósított és általunk kiosztott 'segélyezése tárgyában hozzánk többen felvilágosításért fordultak, úgy ezekkel, mint mindazokkal, akiket ezen segélyezési ügy érdekei, tudatjuk, hogy az állam által a tervezésnél háromféle segélyezési mód volt tervbe véve az iparosok és kereskedők segélyezésére. 1 2-300 koronás kamatmentes kölcsön azoknak, akiknek üzleti berendezése, felszerelése, vagyoni helyzete és személyes megbizhaország szocziális viszonyai teljesen megváltoztak. Bernhardi történetiró, aki az orosz viszonyokat és az orosz hadsereget kitünően ismeri, már a XIX század közepén megczáfolta azt a legendát, hogy az orosz katona fizikailag rendkívülit tud nyújtani. Rámutatott arra, hogy az állandóan ismétlődő éhínség, amelytől különösen a gyermekeknek sokat kell szenvedniük, a népesség pusztulásához vezet. Akkor még mindenesetre megvolt a lehetőség arra, hogy kiváló emberanyagot. hozzanak össze ágyutölteléknek, mert a hadsereg a lakosság számához arányitva igen kicsiny volt. (Néhány százezer ember a 60 millió lakosból.) Ezekben az időkben tehát nagy, erős, embereket Iáihattunk az ezredekben. Azonban a katona 25 évig szolgált, mialatt rosszul táplálták és olyan kaszárnyákba zsúfolták, amelyek egészségügyi tekintetben borzalmasak voltak. Ezért a katonák nagyon gyorsan elsatnyultak. Az említett idő óta az éhínség az orosz falvakban még gyakoribb. Éhfifusz és skórbut pusztítja állandóan a népet. Ezenkívül az utóbbi években a szifilisz is bevonult az orosz falvakba. Az elsat- nyulás folyamata tehát tovább tart. A népesség ugyan gyorsan szaporodott, de Középázsia elnyomott népei a hadsereg szempontjából nem vehetők figyelembe, viszont a katonák számát óriási mértékben megszaporitották. Olyan kiválasztás, mint régebben, ma már nem lehetséges. Oroszország katonaanyaga tehát testileg inkább gyöngébbnek mondható, mint a nyugataurópai államok katonái. A kozákezredek ma főleg a belső ellenség leszorítására szolgáló eszközök. Ha a cár rendes sorkatonákat küldött a fölkelő parasztok ellen, akkor megkockáztatta, hogy a katonák szenvedő társaikkal rokonszenveznek. A »szabad kozákok* azonban külön harczos kasztnak tekintették magukat., amelynek a parasztokkal nincs semmi közössége és igy a cári kormány vérebeivé idomíthatta őket. A legjobb eszköz az volt, hogy a kozákosztályoknak megengedték, hogy a lázadó falvakban tetszésük szerint fosztogathassanak. Ez a megmásíthatatlan tradieió maradt egészen a mai napig. Jaj annak a falunak vagy annak a városkának, ahol a kozákok megjelennek, hogy »rendet* csináljanak ! Ezzel szemben az összes szakértők szemében a kozákok a modern háborúban csak alacsonyabb rendű csoportnak számítódnak. A legutotsó jelentések szerint az 53 kozákezred békelétszáma 60.000 ember és a háborúban 200 000--250 000 lovasra számítanak. Tény azonban, hogy a kozáknépesség gazdasági helyzete egyre rosszabb lesz és igy kétséges, hogy elegendő lóanyaguk van-e ennyi lovas kiállítására. Hogy számszerűit mekkora az orosz haderő, azt. nehéz megmondani, mert az erre szolgáló anyagot éppen úgy, mint más államokban, Oroszországban is titokban tartják. Loebell kézikönyvében az orosz hadsereg békelétszámárói a következőket találjuk: Az évi ujonclétszám 455 000 ember. A háromévi szolgálati idő mellett ez 1365 000 egyén, amelyből, ha a szokásos 10 százalékot levonjuk, marad 1,229 000 katona. Mivel azonban a legénység némely része négy évig szolgál és olyanok is vannak, akik önként to-
