Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1914-10-22 / 43. szám

Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. Élelmezésünk uzsorásai. Október 21. Úgy tartják, tehát nemcsak mond- j jak, hogy a baj nem szokott egyedül járni. Van is valami ebben. Meri ime, ' alig hogy ránk szakadt a háborít és an- ; nak minden veszedelme, jön egy másik, ! a háborúnál gyűlöletesebb háború és pedig lelketlen kufároknak, iéleknélküli j uzsorásoknak zsebünk, megélhetésünk I ellen irányított szívtelen harcza. Harczot, nagy harczot indítottak el- | lenünk. Rémitő harczot a tőkések és ! tőkepénzesek, kiknek már az is baj, hogy még nekünk, itthon maradottaknak van egy jó kabátunk és talán az is, hogy czipő helyett bocskort viselhetünk. Ók, a pénznek hatalmas urai irigylik tőlünk már ezt is, óhajuk lévén talán az, hogy csak annyi ruhánk legyen, ami némileg elfödje testünket no éppen, hogy pőrén ne járjunk. Uzsorások voltak, vannak és lesznek minden időben. Törvényeket is hoztak az uzsorások ellen, szigorú törvényeket, sőt egyes helyen a törvényeknek érvényt is szerezlek. Üldözték, de be is csukták sok helyen a pénz uzsorásait, azonban a terményuzsorások úgy falun, mint vá­roson csak folytatták mesterségüket s a föld legszegényebb népével szemben ép pen úgy uzsóráskodtak és uzsoráskod­nak, mint a nagy és hatalmas urakkal szemben a múltban, a jelenben és min­den bizonnyal uzsoráskodni fognak a jövőben is, ha talpra nem állunk és ra­dikális eszközökkel ki nem irtjuk ezek­nek a parazitáknak minden néven ne­vezendő fajtáit. A pénzuzsorások, mintha kihaló fél­ben volnának, szóval pusztulnak,elpusztul­tak. Helyüket felváltották azonban a pénz­intézetek, melyek a közelmúlt időkben nem a törvényesen megengedett 8"/o-os kamatot, hanem 16—20°/0-ot zsebeltek be szerencsétlen adósaiktól. Hogy na­gyobb százalékra dolgoztak a pénzinté­zetek, mint a törvényes kamat, annak oka az volt, mert. ők is drágán kapták azt a kevés pénzt is, amit kaptak, a pénz pedig azért volt drága, mert kevés volt, mivel a háborús készülődés elvont minden lehető pénzt a forgalomtól De hát a pénzzel való uzsoráskodás ugv hisszük, hogy már a múlté s igy nem is foglalkozunk azzal, hiszen máskülön­ben is rövid életű volt az és nem any- nyira kárt, mint inkább hasznot tett, mivel a nagy hitelre, visszleszámitolásra épített tömérdek apró intézetet, malacz- bankokat ugv elbír 'r.Ue. mintha nem is j lettek volna a földszinén. Ezeknek leg- fönnebb igazgatói, vezetői siratják vagyo­nukat, kik rangért, hiúságból, szakértelem és tudás nélkül lettek pénzintézetek igaz­gatói. Az uzsorások legelvetemültebb, sőt undok fajzata az élelmiszerek uzsorásai. Ezek nem ugv, mint a pénzuzsorások tették, hogy csak azokat halászták, kik­nek volt valami kis vagyonkájuk, hanem másképpen dolgoznak, uzsoráskodnak. Ugyanis az élelmiszer uzsorások a legszegényebb osztályon kezdve min­denkinek létérdeke ellen támadnak. Ezek előtt a kufárok előtt a lelketlenség sötét sürü fátyola lebeg, mely nem engedi a nyomorúság hajlékaiba bepillantani. A spekulatiótól se látnak, se hallanak s igy semmi nemes czéljuk nem lévén, a ter­mény áraknak minél magasabbra való emelése ideáljuk és a boldog perez ná­luk az, ha perczenként, óránként 5, 10, 20, 50 vagy több fillérrel szorítják föl­felé a termények árait. Itt az ideje, hogy ezeknek az őrült elemeknek minden veszedelmet magá­ban rejtő spekulatiói ellen síkra száll­junk és ne kérjük ennek meggátlásra a hatóság, a kormány közbelépését, de, sőt követeljük addig, mig nem késő, mert ha késlekedünk a termény uzso- rásai ellen erélylyel és gyorsan fellépni, olyan pusztítás lesz egész országunkban, hogy ahhoz képest a muszkák pusztításai csak gyerekes csinytevésnek nevezhetők. Az élelmiszer uzsorások ellen véde- í keznek a hatóságok mindenütt, nálunk sajnos ebben is hátra vagyunk. Debre- czenben például, hogy más példát ne hozzak föl, a vasúti vendéglőst, mert tejért uzsora árt vett egy menekülttől, 5 napi elzárásra és 200 korona birságra ítélte a rendőrség. Hasonlóképpen kell, hogy oltalmazza meg közönségünket kicsi körében is a helyi hatóság, mert ez most elengedhe­tetlen kötelessége! Hogy annak a spekulatiónak, mely A „Nagybánya“ tárczája, Uzsoknál temetnek. Uzsoknál temetnek Hosszú, mély sirt ásnak Hoszu, mély sirt ásnak Nyolcezer kozáknak, Nyolcezer kozáknak; Kik betörni mertek Ősi szent földjére A magyar nemzetnek! TJzsoknál temetnek, Hosszú, mély sirt ásnak, Hosszú, mély sirt ásnak Rá sok földet hánynak ; Rá sok földet hánynak Föl az égre érjen, Ha kozák jön erre, Félve visszatérjen ! Félve visszatérjen És megemlegesse A Kárpátok bércét S mindenütt hirdesse: Megvan az szentelve, Isten vigyáz rája, Az 8 kezében van Magyarok hazája! Uzsoknál temetnek, Hosszú, mély sirt ásnak, így lesz gyászos vége Vad orosz hordáknak; Vad orosz hordáknak, Kik betörni mernek Ősi szent földjére A magyar nemzetnek! Remote. A hősök életéből. Egyik diadalmasan előrenyomuló hadsere­günk élén haladt augusztus utolsó napjaiban a Teschenben állomásozó 100. számú gyalogezred. A helyzet napról-napra komolyabbá vált, mert minden órában esedékes volt az orosz főerővel való találkozás. LassaD, óvatosan haladt előre az ezred, amelynek előőrsei szeptember első napján, kora hajnalban, kozákokra bukkantak, sőt nagyobb távolságra rendes orosz lovasságot is láttak kibontakozni. A szituáczióból világosan következett, hogy az oroszok fészke a néhány kilöméternyire levő Majdan-Skrzynecki nevű falu és a szomszédos tanyák, amelyek egy közbeeső dombon túl, a mélyedésben, tehát jól elrejtve fekszenek. A földerítő lovasság csakugyan megálla­pította, hogy a falukban lovasságot szállásoltak el az oroszok s hogy a helységektől északra he­venyészett sánezok szabályos vonalai látszanak. Többet nem lehetett kinyomozni, ez pedig nem volt elég. Az ezredes tehát önkéntes jelentkezésre hívta föl katonáit: — Ki vállalkozik arra, hogy megnézze, mi van azokban a sánezokban ? Persze az egész ezred jelentkezett, Végre azonban a parancsnok választása egy értelmes, intellinens altisztre, Vojtik Ferencz szakasz­vezetőre esett, aki hatodmagával el is indult. Először Majdan-Skrzyneczki esett utjukba. Meg­kerülték a helységet s a túloldalán mentek be, miután semmi gyanúsat nem tapasztaltak. Tény­leg, a hátrahagyott nyomoktól eltekintve, nem találtak egy fia muszkát sem. Még egyszer végig­járták az egyetlen utat, a házakba is benéztek, a lakosságot is kikérdezték (bár semmi okuk sem volt, hogy bízzanak benne), de ellenség itt nem akadt. Mentek hát tovább. A legközelebbi falu, vagyis inkább tanya, Skrzynecz. Feleuton lehet­tek, amikor erős kozákőrs bukkant reájuk. A vállalkozás sikere érdekében nem viszonozták az amúgy is hatástalan tüzelést, hanem kúszva ha­ladtak a közeli erdőig. Ott Vojtik felmászott a legmagasabb fára, előszedte a látcsövét s kényel­mesen, mint egy nagy, nyitott könyvből, fel­jegyezte magának a Skrzynec és Borzeehow tanyák között szélesen elterülő orosz tábort. Még térképet is rajzolt, amelybe pontosan beleszig­nálta az ellenséges gyalogság, tüzérség és lovas- tártalék helyét. Jegyzeteit és a térképet két katonával visz- szaküldötte a parancsnoknak, azzal, hogy jómaga, és három társa egyelőre ittmaradnak az erdőben és várják a további parancsot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom