Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-07-16 / 29. szám
2 NAGYBÁNYA 1914. julius 16 ján, reális számvetéssel ki nem módol- hatná eg}' biztos jövedelmű, modern fürdő megépítését. Az idegenforgalmat megsokszorozná s véget vetne a mai siralmas, e városhoz igazán nem illő állapotnak. 3. A liget vendéglője üres, ennivalója alig van. Ennek különböző okait hallottam. Mondják, hogy a publikum felelős érte, mely oknélkül mellőzi ezt a helyet. Nem érdemes az üres asztalok kedvéért nívós állapotokat teremteni! De vájjon nem fordítva van é? Nem úgy van-é, hogy elszokott onnan a publikum, mert nem volt kellően kiszolgálva, kielégítve? Nem tudom. De bizonyos, hogy kedves dolog lenne, ha legalább esténkint találkozhatnánk ott egymásssal, a nap- j közben széjjel szóródott üdülők s váró- í siak láthatnák ott egymást. Ha jó ételital mellett tartana fenn a vendéglős valami kurszalon-félét egy zongorával, ahol egy kis muzsikálásra, tombolára, kedélyes ismerkedésre, együttidőzésre összegyűlhetnénk! Az első napokon tán idegenül húzódoznánk egymástól, de aztán mihamar összemelegednénk s a vendéglős se fizetne rá egy évadra súlyos ezreket. 4. Egyáltalán keresni kell a módokat arra, hogy a társaság itt kiterjedt legyen s rátaláljon, akinek ez vágya. Ne legyen ez a magábazárkózni óhajtó ember kényszerűsége, csak a társasélethez szokott ember kellemes lehetősége. Valahogy olyanformán gondolnám én azt, hogy minden nyáron álljon össze 10—12 fiatalember (nevezzük őket mondjuk vigalmi bizottságnak) és igyekezzék, hogy egy-egy kirándulás, egy hangverseny vagy tennis- verseny s más efféle szórakozások táborába tömörítse a társaságot. És ezenközben igyekezzék a jövevények s a városbeliék szívélyes, barátságos érintkezését elősegíteni, divatbahozni. Igazsága van a Pesti Hírlap krónikái Molnár Feren- czének: hogy száz plakátnál és prospektusnál többet ér, ha azok, akik errejár- tak, hirülviszik pátriájukba, hogy anyagi áldozataikért ellenértéket kaptak, otthonuk helyet második otthont nyertek, jól mulattak, magyaros, kedélyes barátságokat kötöttek. Úgy gondolom, hogy ott, ahol mindezeknek annyi sok előfeltétele megvan, mint Nagybányán, nem fölösleges tinta- fecsérlés néhány ily jóindulatú, őszinte szót papirravetni. Dr. Sz. ]. Nagybánya. — Irta: Kóródi Katona János. — Pár évvel ezelőtt az ország másik végén utaztam. Velem szemben két idegen férfi beszélt Nagybányáról. A szülővárosát szerető lélekben fel kellett, hogy ébredjen az önérzet azokra a dicsérő szókra, amelyekkel Nagybányáról beszéltek. így beszéltek róla: az a kis »kulturfészek« . . . Ilyenkor, amikor már másutt pörkölően sütnek a nap sugarai, Nagybánya kék ege alatt, a Széchenyi-liget fái közűit gyülekeznek a festők. Bohémia egy kis szigete ez a város . . . A festőiskola megkezdi működését. Ilyenkor elém kerülnek azok az ismert müvészarczok, amelyek vagy egyrészt Nagybányáról keltek szárnyra, vagy most is itt folytalják munkáikat s nem tudnak megválni ettől a vidéktől. Magam elölt látom a Ferenczy- dinasztiát. Ebben a családban a race: művész. Ferenczy Ferencz az iró és kritikus, a Flirt írója . . . valahányszor a család három képző művész tagját meglátom, mindig egy-egy különös típust fedezek fel bennök. Az apa: Ferenczy Károly szakállas franczia arcz : a fran- czia impresszionisták magyar úttörője. Az egyik fiú: Ferenczy Valér, ennek az arczában olasz j vonásokat látok s evvel együtt a kolorizmus szeretetét. A másik fiú Ferenczy Béni ez már egész germán lipus. Szobrász. Tessék megnézni az ő germán anatómiáját, amelyben nemsokára már büszke szívvel gyönyörködhetünk a műcsarnokban ... Az izmok és az erő rajongó szeretete, ez az ő karakterisziikuma Azután jönnek a többiek: Thorma, Rélhy, Grünwald Iványi, Herrer s egy hosszú névsor, amely mind mind Nagybánya a magyar Barbizon levegőjét szívta, az ő képviselője Valódi plen aire! A zöld hegyek, fölötte a görögkék- ég, közölte ez a középkor góthikus vonásaival felruházott város, a melynek van érzéke a művészet iránt . . . A város fölött az öreg Rozsály mint egy összegubbaszkodott vén pásztor őrködik az alatta levő kisebb hegyeken. Még távolabb az öreg Gutin, amely olyan, mint egy nagy, magánosán álló ravatal. Itt élhet a művészet . . . És érdekes megfigyelés. Másutt, ha kiállott a művész palotájával munkára, otromba, gúnyolódó csőcselék veszi körül s le kell mondania egy- egy benyomásának megörökítéséről. A nagybányaiak, még az egyszerű bányásznép is lábuj- hegyen járnak egy ilyen dolgozó kéz körül, nehogy megzavarják munkáját . . . Érdekes, hogy Nagybánya kulturális jelentőségét Gödöllő, Szolnok, Kecskemét sem tud ták megcsökkenteni, mert beigazolódik az igazság. hogy a művészetnek, legyen az bár a legmodernebb felfogás által is képviselve, bizo nyos tekintetben tradicionális millió kell. Ez a tradicionális millió van meg Nagybányában. Nagy külföldi kulturhelyek, fürdők után vágyunk s nem tudjuk megbecsülni a gyöngyszemeket, melyek oly közel vannak Nagybányát még saját vármegyéje sem méltányolja eléggé, hisz hányán vannak a vármegye társadalmában, akik sohasem látták. Pedig nyaralóhelynek szebbet az Alpok havasain kívül nehezen lehet elképzelni. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy magukban, a nagybányaiakban is kevés a vállalkozói szellem, mely a vidék szépségeit az egész ország nyaraló közönsége előtt ismertté és hozzáférhetővé tenné. Ilyenkor, amidőn idelenn tikkasztó melegben rójjuk a napokat, elszállok képzeletben Nagybányára a liget hüs fenyői közé, azután tovább, a szép fernezelyi völgybe, Fekete- patakra, Blidárra, az öreg Rozsályra, azután még tovább a felsőbányái bódi-tóhoz, a Feketehegyre s vármegyénk legnagyobb magaslatára, a Guttinra . . . Kevesen képesek értékelni azt a sok gyönyörűséget, amit ez a vidék ad . . . HÍREK. Julius 15. Személyi hírek. Dr. Major István fővárosi ügyvéd és neje városunkba érkeztek. — Dr. Ithőssy Aladár tor- dai törvényszéki jegyző és neje városunkba érkeztek. — Mikes Ödön festőművész, a nagybányai kolónia régi érdemes tagja, nyári tartózkodásra városunkba érkezett. — Dr. Kosutány istván budapesti orvos nyaralásra városunkba érkezett. — Dr. Ajtai Nagy Gábor ügyvéd pár heti tartózkodásra külföldre utazott. — György Albert ny. bányaigazgató, bányamérnök rokonai látogatására városunkba érkezett. — Dr. Nagy Kálmán kórházi igazgató-főorvos családjával pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. — Dr. Torday Lajos fővárosi fogalmazó pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. — Gellert Endre nyug. polgármester, vármegyei árvaszéki ülnök pár napot városunkban töltött. — Dr. Dóby Imre kúriai biró a nyári szünetre családjával városunkba érkezett. — Almer Béla mátészalkai gyógyszerész családjával nyaralásra városunkba érkezett. A pupos Cserkész ép Szorgerék háza előtt teremtette orrán ellenfelét s az öreg építőmester azt hitte, hogy lánya szemében is a kaczagás fakasztott könnyeket, a midőn nevettében hasát fogva reá pillantott. Margit kezéből véletlenül kiesett a rózsa s a győztes bohócz, mint a héja prédájára, oly mohón kapott utána; csörgős sapkája mellé tűzte a vélt elismerés zálogát s csókokat vetett az erkélyen ülő szép leány felé. Ez pedig megriadt a bámész tömeg harsogó röhejé- től s befordult a szobaajtón. Bántotta az emberek eszeveszett vidámsága s most, hogy egyedül volt, kitört a zokogás kebléből. — Mi bajod leányom ? — kérdezte Szorger, amire a meseszerü felvonulást végig élvezte s a szobába lépett. — Csak nem vetted zokon a bolond Cserkész tréfáját ? A leány fejét rázta s tovább sirt.'" — Mi bajod, tán bánatod van s elhallgattad öreg apád előtt ? Tedd jóvá hibádat, mondd el. Ha tudjuk, meglásd, könnyebben viseljük el keservét. Margit szivét megremegtette a gyöngéd szemrehányás. A mióta jó szülője meghalt, özvegyen maradt apja oly odaadó szeretettel beczézte, akár csak asszony lett volna. A lány kora tavasztól fogva késő őszig a szőlőben lakott Márta asszonynyal, a szomszéd tímár mester özvegyével. Szorger akarta úgy, nehogy arczára üljön a kassai szin s időnek előtte elfonnyadjon, mint a városbeli leányok. Messze volt a hegyoldali kis ház, de azért a jó építőmester nap-nap mellett kijárt lányához, hogy ellesse minden kívánságát. Pedig alig győzte a rábízott munkát: sohasem építettek annyit Kassán, mint Bethlen Gábor idejében. — Édesapám, szólalt meg Margit, de hangja elcsuklott, úgy tűnt fel neki, hogy ez a jó öreg még sem fogja megérteni fájdalmát. Anyjának rég elpanaszolta volna baját s ö bizonyára meg tudta volna vigasztalni. De aztán, apja gyöngéd faggatására, mégis csak elmondott mindent. Hogy gyulladt lángra szive az idegen izzó tekintetétől; hogy szédült el feje annak a forró csókjától. S habár nem találkoztak többé, az édes mámor ott motoszkált szivében szüntelenül, mig a télen a városban őt viszont nem látta. A fejedelem volt. Márta szomszédasszonytól tudta meg. Szive összetörött s azóta nem is szűnt meg sajogni Oda lett a reménység, mellyel a szerelem lángját élesztgette, de emésztő tüze most is ég benne. Reá gondol szüntelen, bántja, ha zavarják, elkeseríti a fiatal építőmesterek udvarlása, akik farsangkor szinte körülrajongták. — Megszeretnék halni,— fakadt ki hangosan kebléből a sóhaj s Szorger ajkai körül keserves mosoly czikázott. — Csak nem volna lelked, hogy magamra hagyj a siralom e völgyében? — Ne nevess jó atyám, de nem birom ki tovább. Bármily fényesen is ragyog a nap, én csak sötétséget látok magam körül s úgy rémlik, mintha az ő szeme villogna a távolban, az elérhetetlen messzeségben. Ha más nevet, sírni szeretnék. Ha eszembe jut, hogy idegennek adsz feleségül, följajdul szivem! Oh bár halott volnék . . . Szorger Mihály elsápadt. A lány észrevette. — Nem, nem. — kiáltott föl rajongással* természetes árványviz g}^ógyhatása hurutos bántalmaknái páratlan; a leg- utóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. :::: as Kapható mindenhol, ■■ Árj eg’yzéket kívánatra küld a műm Muti iüzmi. ■■ Kapható mindenhol. ■■
