Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1914-11-12 / 46. szám

NAGYBÁNYA 1914. november 12. 2 Az aláírás előreláthatólag egy hét lefor­gása után kezdődik és mint aláírási helyek az összes áltampénztárak és adóhivatalok, a posta­takarékpénztár és közvetítő helyei és az összes számottevő hazai pénzintézetek fognak sze­repelni. A terv szerint az aláírási ár minden 100 korona névértékért 97 K 50 fillér lesz, amely az aláírás alkalmával azonnal befizetendő. A kötvények első szelvénye már 1915 év május elsején kerül beváltásra, a folyó évi november hó 1-től az aláírási napig járó folyó kamatokat azonban az aláírónak nem kell megtérítenie, úgy, hogy ha az az aláírás például november 23 án történik, ez az aláírónak 100 koronánként 38 fillér megtakarítást jeleni, vagyis a tényleges kibocsátási árfolyam 97 K 12 fillér, ami 618 százalékos kamatozásnak felel meg Az aláirt kötvények árának kifizetésére azonban 100 ko­ronát meghaladó jegyzéseknél kedvezményes fizetési módozat lesz igénybe vehető olyképen, hogy az aláíráskor csak az aláirt névérték 10 százaléka lesz biztosilékkép leteendő, még pedig vagy készpénzben vagy megfelelő értékpapírok­ban s a jegyzett összeg ezt követőleg lesz be­fizetendő olyképen, hogy 40 százalék az aláírási felhívás közzétételétől számítva 1 hónap alatt, a további 60 százalék pedig két egyenlő rész letben egy további hónapon belül lesz befize­tendő. A biztosíték az utolsó részlet befizetése alkalmával lesz elszámolva, illetőleg visszaadva. Ez a kedvezményes fizetési módozat minden 100 korona névértéknél 50 fillér kamatmegta­karítást jelentvén, az ily módon befizetett köt­vények aláírási ára minden 100 korona névér­tékért 98 korona lesz. Az aláírási áron kívül az aláíró terhére sem folyó kamat, sem jutalék nem számitható fel. Az aláíró, aki az általa jegyzett kötvényeket zárolja és a- zárolást 5 éven át fel nem ol­datja, a kötvényen alapuló követelését legkésőbb 1919. évi november hó 1 én, ettől a naptól számított egy évre névértékben leendő vissza­fizetésre felmondhatja, viszont a pénzügyminisz­ter fenntartja magának a jogot, hogy 3 havi felmondás mellett a kölcsönt — egészben vagy részben — névértékben visszafizethesse, a fel­mondás azonban 1920 évi november hó 1-t megelőző időre nem fog eszközöltetni A köl­csönre történő befizetésekre a felmondási idő betartásával átutalás ú ján igénybe vehető az 1914 évi augusztus hó 1. előtti betéti könyvre vagy folyószámlára elhelyezett, egyébként mo­ratórium alá eső betétek is és azok, akik a befi­zetésre ily betétjeiket kívánják igénybe venni, betétjük teljes összegük erejéig az illető inté­zet közvetítésével j gyezhetnek s ezek az in­tézetek, amennyiben nem hivatalos aláírási helyek, a betétekből teljesítendő befizetéseket a hivatalos aláírási helyek valamelyikével i fogják elszámolni. A kibocsátandó kötvényekre ! A „Nagybánya“ tárczája. Apró történet. — Epizód az oroszok kárpáti betörése alkalmából. — Az oroszok kárpáti betörése alkalmával is megtörtént, hogy az ütközetek hevében a nagy kiterjedésű fronton fiatal sorhadbeli legénység keveredett össze öreg népfölkelő csapatokkal. Gyakori mostanában az ilyen keveredés s az ütközetek kimenetelére többnyire jó hatása van. A fiatalság gyorsabb, mozgékonyabb és lelkesebb, az öregebb népfölkelők azonban kitartóbbak, makacsabbak és sokkal biztosabbak minden hadi dolgaikban, mint a »gyerekek«, akiket, nem any- nyira vezetni, mint inkább vizszatartani és fé­kezni kell. Keveredvén a kétféle kor, ez a nem épen könnyű feladat — főleg ü'közet közben — nagyrészt a higgadtabb népfölkelőre hárul, akik a munkát becsületesen el is végzik és a túlontúl heveskedőket alkalmatosai! visszafülelik az okos mérsékletbe. A hegység egy magas pontján, hol a leve­les fák birodalmát már a fenyők beláthatatlan rengetege kezdi felváltani, eképen kerültek egy­más mellé a hadi véletlen sodrában Juon Barbu az «öreg« 42 éves oláh népfölkelő és az ő sor­hadbeli katona fia: Györgye. Tetszett a hadak Is­tenének meghallgatni az öreg népfölkelő szüntelen való fohászkodását a fia után ésimhol kegyelmesen és pedig úgy a szabad, mint a záródarabokra, az Osztrák-Magyar Bank és a Hadikölcsönpénz- tár a mindenkor hivatalos váltóleszámitolási kamatláb mellett, amelyik jelenleg 5 és fél szá­zalék, fognak kölcsönöket nyújtani és ily ked­vezményes kamatlábat legalább egy esztendeig fognak alkalmazni Ugyancsak kedvezményes vagyis a szabályszerűnél fél százalékkal alacso­nyabb kamatláb mellett, tehát jelenleg az állam­papírok legnagyobb százaléka 5 és fél, más meg­felelő értékpapírokra 6 százalék kamat mellett fognak előleget nyújtani ezek az intézetek, ameny- nyiben a felveendő összeg az uj kibocsátás jegy­zésére szolgál. Az uj járadékkölcsön kötvényeit úgy az Osztrák-Magyar Bank íőintézete és fiók­intézetei, mint a szelvények beváltásával meg bízott fővárosi pénzintézetek az 1915, év végéig költségmentesen fogják megőrizni. Annak elérése végett, hogy ennek a kizárólag hadi czélokra szolgáló kibocsátásnak jegyzése kisebb emberek­nek is lehetővé tétessék, a legkisebb kötvény névértéke 50 K-ban fog megállapiltatni A kölcsön előnyös feltételei, a pénzpiacz kedvező helyzete és annak felismerése, hogy a kölcsön jegyzésében való minél nagyobb részt- vétel az aláírók magánérdekei melleit a köz­érdeket is nagy mértékben szolgálja, biztosítékai annak, hogy e kizárólag belföldi kölcsön jegy­zésének eredményeiben az ország közgazgasági ereje impozánsan fog megnyilvánulni. Bajok a közélelmezésben. November 11. A háború alatt többször foglalkoztunk la­punk hasábjain közélelmezési viszonyainkkal. Ha visszapillantást vetünk az immár három hó­napos hadiállapotra, megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy a közönséget még túlságos érzéke­nyen nem érintette a világháború, bár az árak a legutóbbi hetekben a legkedvezőtlenebbül alakultak. Ami a közélelmezést illeti, sajnos, nem áll módunkban már a közel jövőre sem megnyug­tató képet nyújtani, sőt a mértékadó tényezők teljesen egyértelmű nyilatkozatai alapján a kő zönséget a legmesszebbmenő takarékosságra kell figyelmeztetnünk És nem csupán azokat, aki­ket anyagi helyzetük erre különben is kénysze­rít, hanem a jólétben élő, vagyonos osztálynak is kötelessége igényeit a lehelőségig csökken­teni. Hogy pedig a takarékosságra és az igé­nyek mérséklésére irányuló figyelmeztetésünkre meg van minden ok, arra nézve bőségesen nyújtunk bizonyságot. A legszükségesebb élelmiczikk a gabona, hús, burgonya és tej Ami a gabonát illeti, ma még a készlet kielégítő, ha azonban a fogyasztás terén nem akképen rendezte a dolgot, hogy apa és fia a keleti Kárpátok e nagy magasságában egymásra találja­nak. Barbu Juon annyi szeretettel ölelte szivére fiát, ami még a fölötte kemény kőből faragott szá­zadparancsnoknak is feltűnt. Paraszt embernél ritkaság az ilyen érzelmiség. Hegyvidéki »síinás pakulár« oláh embernél még ritkább, mint más­nál, meg volt tehát okolva, hogy a kapitány ur elcsodálkozott a dolgon és nem igen értették a »bágye Barbu« érzelmes »nyálosságát« az embe­rek sem. — No, most legalább nem bőg többet a borja után, mint egy eladott tehén ... — mon­dogatták fölötte durván, azonban fölötte elége­detten a bakák, akiknek kedvére való volt, hogy a nagy szálfa apa és a vézna fiú ekképen szere­tik egymást. Mert bizony vézna legény volt az öreg Barbu gyermeke, nem mutatott többet nyurga testi formájában tizenhét esztendőnél, holott pe­dig már elmúlt huszankeltő, sőt már egy kis leánya is volt odahaza a hegyi-stina kunyhójá­ban, ahol most egyedül feji a birkákat pufók kis balkézi felesége, a szöszke Nászta. Lehet, hogy e véznaság miatt beczézgette annyira fiát az öreg Barbu. Lehet, hogy értelmű nehézkes műhelyében valami effele moioszkált, hogy szemrehányásokat érdemel a fiától . . . ennél­fogva tehát kétszeresen kell őt szeretnie, hogy elfeledtesse vele a szomorú igazságot. Bár hiszen az igazság korántsem volt olyan szomorú, mint amilyennek az öreg érezte. Az ő hatalmas alakja mellett persze, hogy semmit sem mulatott a fariunk mértéket, a veszély’ e téren beláthatat­lan. Mert csak azt tudjuk, hogy mi van ma és hogy minő bajok származhatnak abból, ha a közönség intelmünket nem veszi lelkiismerete­sen. A takarékosság nem azt jelenti, hogy ke­veset együnk, hanem azt, hogy a gabonát ne fogyasszuk tisztán, hanem ngy a kenyérsütés­nél, valamint a fésztanemüek elkészítésénél a megfelelő szurrogátumokat vegyük lehetőleg igénybe. így járnak el Németországban és Ausztriá­ban is, sőt a fogyasztókat már a bevásárlásnál kényszerítik erre olyképen, hogy csakis szurro- gálumos gabonát vásárolhatnak Az árpa , ku- koricza- és bu gonva-liszt nagyon jó tápszer és ha hatvan százalék gabonához ezek bármelyi­kéből negyven százalékot keverünk, még min­dig elég jó minőségű kenyeret vagy tésztát ehetünk. Igaz, hogy a jómódú közönség ezt a táp­anyagot még nem szokta meg, de háború van és ilyenkor az érzékenységig menő finnyásság­ból — ha tetszik, ha nem — engedni kell, már addig is, amig nem muszáj Mert a muszáj na­gyobb ur a finnyásságnál és minél kevésbbé használjuk a szurrogátumokat, annál előbb be fog következni e használat parancsoló kény­szere. De hogy ez a vegyitelt gabona különben I is Ízletes élelmiszer, láthatjuk abból, hogy pél- i dául egész Erdélyben akkor is ezt fogyasztják, mikor nincs háború és mikor készlet bőségesen van. Egyáltalán nagy hiba, hogy a mi közön­ségünk jó része még mindig nem akarja be­látni, hogy takarékoskodnia kell, sőt kötelessége úgy élni, mintha tényleg küszöbön lenne már az élelmiszer-hiány. Tessék úgy berendezkedni, hogy akinek eddig egy métermázsa gabona két hónapra volt elég, most ossza be azt — a szurrogátumok igénybevételével — három-négy hónapra. Burgonya van bőven és nem kell tarta nunk attól, hogy az uj termés előtt elfogy a készlet. E téren igen helyes hatósági intézkedés volt az, hogy szeszfőzéshez nem szabad, csak meghatározott mennyiségű burgonyát használni. Sürgősen szükséges elrendelni ezenfelül, hogy állal takarmánynak se vehessék igénybe ezt a rendkívül fontos tápszert. A burgonya minősé­gét illetőleg is le kell mondanunk a finnyásság­ról, mert tény, hogy a sárga és a rózsaburgonya izletesebb a fehérnél, azonban ez is kitűnő, na­gyobb mennyiség áll rendelkezésre és jelenté­kenyen olcsóbb. Érthető a tej drágulása is s némileg indo­kolt is, mert a vásárokon rengeteg nagy a marha felhajtás. A takarmány fogy és drágul, a gazdák tehát iparkodnak túladni szarvasmar­háikon. De a tej árának drágulása szinte uzsora­százalékokat mutat Ma már a leglefölözöttebb tejért is elkérnek 28—30 fillért Ez pedig tűr­hetetlen dolog. fiatal Györgye, vézna is volt, az bizonyos, de félannyira se volt gyenge* mint amilyennek lát­szott. Két hónapja nem látták egymást, de most aztán kibeszélhették magukat kedvük szerint. Akár reggeltői-estig beszélgethetlek. Még aznap parancs jött, mely az egész hosszan elnyúlt regimentet ösz- szes tartalékjaival együtt odaszegezte további intézkedésig, ahol állott. Helyesebben szólva, ahol az erdőség nagyszerű természetes védelme alatt elásta magát. Ellenség napokig nem mutatkozott, öreg népfölkelők, fiatal sorhadbeliek békésen végez­hették dolgaikat, senki ebbeli foglalatosságaikban nem zavarta őket. Ami baj mutatkozott, azt a hirtelen megváltozott időjárás zúdította a pihenő regimentre. Egy este hideg szél sivitott végig a fenyő rengetegen és reggelre kelve lábnyi magas hónak végtelen fehérsége csillogott az egész föl- séges hegyvidéken. Barbu oda se hederitett a hónak, egy reg­gel azonban mégis olyan fehér arccza! lépett ki a iövészárok improvizált fenyőgaiy sálra aló', mintha meg lelt volna fagyva. Fehér volt sze­génynek még az ajaka is. Tizen is egyszerre kérdezték, hogy mi lelte, Barbu azonban csak leintett a kezével és a kapitánya elé kívánkozott. Annak aztán szinte nyöszörögve jelentette, hogy hajnaltájt egyszerre csak felnyögö t. a fia . . . azután hörögni kezdett ... és mire hozzá rohant, hogy egy ital vizet nyújtson neki, már vége is volt. — Meghalt ... — rebegte majdnem sírva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom