Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1914-11-12 / 46. szám

1914 november 12 NAGYBÁNYA 3 A tojás ára egyszerre váraflanul 5—6 fil­lérről 10—12 fillérre szökött. Ez sem indokolt s csupán az uzsora terhére írandó. A húsról jobb lesz nem is beszélnünk. Méregdrága árakon minő selejtes húst árulnak, az szinte elképzelhetetlen, S ma már a juh hús ára is 1 K—1 K 20 fillérre szökött fel, pedig a juh hús volt a szegény népnek ez ideig a ki­segítője. A hatósági ármegállapításokat Berlinben már e hó 4-én éleibe léptették Nálunk pedig összetett kézzel nézik az illetékes tényezők a legszükségesebb élelmi czikkek árainak is a hallatlan fölsrófolását. Meddig várunk még ? Mikor a liszt ára 62 - 68 fillérre rúgott, a kenyérliszlté 50—58 fillérre, még mindig nem érkezeit e el az ideje a hatósági beavatko­zásnak ? Az ország területén a járványok már fel­ütötték fejüket. Védekezünk is ellene a leg- szélesebbkörü apparátussal, csak egygyel nem törődünk, hogy az éhínség ki ne törjön, pedig a szegénység, a nyomorúság, az éhség a leg­nagyobb melegágya minden járványnak. Ütött a tizenkettedik óra, hogy véget ves­sünk e lehetetlen állapotnak s a körmére kop- piulsunk azoknak, akik semmivel sem törődve, csupán csak a maguk uzsorás hasznát szol­gálják ! Nagybánya helyett Besztercére. (Egy nagybányai mezei jogász kalandja a Számos- völgyi vasút összes vonalain.) Kolozsvár, november 9. » . . . A nagyhatalmaknak a Dardanellákra és a Boszporusra vonatkozó megegyezése Orosz­ország ellen irányul, hogy hajóhadával az ő Fekete tengeréről ki ne jöhessen. — Most, hogy Török­ország elzárta e tengerszorosokat, az orosz, mint j ketrecbe zárt óriás, a ketrecét rázogatja . . .« Éppen ezt az aktuális részt tisztáztam nagy érdeklődéssel nemzelközjogi jegyzékem ceruza- vonásos gyorsirási jeleiből az elmúlt borús, szo­morú vasárnap délutánon, mikor a lollpergés, az óraketyegés s a tompán beszűrődő utcazaj halk zenéjét súlyos léptek lármája, majd erős kopogás zavarta meg. Pár másodperc múlva már itt állt előttem várakozó tekintetekkel jogász kartársam, aki ma reggel szememláttára szállott lie a Szamosvölgyi vasút egyik nagybányai kocsijába. Nem vagyok babonás ember, azért minden bizonyítás nélkül hajlandónak mutatkoztam el­hinni, hogy tényleg ő ál elöltem — Hiszen a mostani háborús időkben a csodák, a feltáma­dások és egyéb furcsaságok napirenden vannak! ww ff lMTWirMifnanriig, i wbi 11 «n w óbb—mmamamm ———tummimmmmmmm A kapitány nyomban orvosért szalasztotta az embereket, de bizony az is csak a beállott halált tudta megállapítani, segíteni a hirtelen kiszenvedett fiatal katonán már ő sem tudott. Szív, vagy agyhüdés érhette, nem bizonyos, — csak a halál bizonyos és a temetés, amely dél­után öt órára tűzetett ki. Birbu száraz szemmel hallgatta á temetést elrendelő parancsot, azután engedelmet kért, hogy Ö maga áshasson sirt a fiának. A kapitány hoz­zálépett, gyöngéden megveregette a vállát és igy szólt: — Ne busuj, Barbu, az öreg Isten legjob­ban tudja, hogy mit miért csinál. — Lehet, dón kapitány, lehet ... bólintott mellére csuklóit fejjel az ember. Délután öt órára megásta fiának a sirt, a század meg eltemette a holt katonát s letüzöít a sirdomb fejéhez egy egyszerű fakeresztet. Ke­reszt és sirdomb másnap reggelre el volt borítva hóval s az uj havazás kemény fagyot is hozott. így tehát tamási tapogatások nélkül szóltam : ? . . .Szervusz. . . Hát te hogy kerülsz ide? — Képzeld, hogy jártam! — Hadd mond­jam el. — De nehogy kiírd a nagybányai lapba! — Désig zavartalanul utaztam. Annál na­gyobb volt ott a zavar, a sürgés-forgás, rengeteg katona, nagy lárma. De azért a villásreggelizés sem maradhatott el. Gondoltam, megeszem egy pörköltöt s megiszom egy pohár sört. . . . Sok idő eltelt ott az étteremben, mikor komolyan kezdtem érdeklődni. Hallottam ugyan már olyasfélét, hogy Nagybánya felé tessék be- szállani, de az már régen volt. A pincérek pedig megnyugtattak, hogy ráérek még — Szóval lemaradtál a vonatról. — Ó annál rosszabbul történt. Szedem ma­gam s mivel ott állt a vonat az állomáson, min­den gondolkozás nélkül, boldogan beszállok egy kocsiba. Egyéb gondjaim nem vollak. Podgyászt nem vittem magammal, igy nem sokat törődtem a vaggon számával, vagy éppen a felírásával. Fáradt lévén, el is aludtam mindjárt. A kalauz, látva, hogy ré*i utas vagyok, békén hagyott. Jóideje alhattam a vonatülésen, mikor nagy zajra, mozgolódásra ébredtem egy nagyobb ál­lomáson. — Besztercze, kiállja harsányan a kalauz. — Volt annyi lélékjelenlélem, hogy átszáll­tam az éppen Dés felé induló vonatra. Jön a kalauz. — önnek Nagybányára kellett volna utaz­nia, figyelmeztet. — Azt én kérem nagyon jól tudom — mondom — Most már meg kell a jegyet váltani. Désre vagy Kolozsvárra parancsolja ? . . . — Hát már akkor inkább Kolozsvárra. Fizettem . . . Most hálistennek megint itt vagyok. Hol­nap utazom haza. . . . Sok érdekes látnivaló volt arrafelé. Én nem is bántam meg ezt a fuvarozást, leg­feljebb a — pénztárczám. — De nem baj Legalább meglátom a moziban Antwerpen bevételét . . . ■ * Nem fogadtam meg kedves kollégám előre- j bocsátott figyelmeztetését, mert kiirtani a lapba , az esetet (bár ez, mikor e sorokat irom, még ! egy tényező (!) hozzájárulásától függ), de a ne­vét diszkréten elhallgatom (hisz úgy is kitalál­ják, akiket illet) Lopva, suttyomban írtam meg ezt a tudó­sítást, — nem hiába ilyen égbekiáltóan rossz, nehogy meglepetésül szerelve tisztelt kollégám ugv hat óra tájban bekopogtasson az ajtómon. Most pedig, mig kedves kartársam Anlwer ■ pen bevételéről lát nagyszerű filmeket a szin I körben, felveszem nemzetközijogi jegyzetem el- I ejtett fonalát: Mindenki köpenyébe burkolódzott és fújta a körmét. Csak az öreg Barbu nem burkolódzott a köpenyegébe, hanem levetette és úgy indult el szép lassan a behavazott friss sirdomb felé. Látták a tisztek is, a legénység is, — de senki sem értette a dolgot. S aztán csak látták, hogy Barbu ráteriti katonaköpenyegét asirdombra sa szája mozogni kezd . . . — Mit csinálsz ott? — kiáltott rá a ka­pitány ? — Hideg van, dón kapitány, — válaszolta csendesen az ember, — félek, hogy megfázik a fiam . . . A lisztek összenézlek. Senki sem szólt egy szót sem. A századparancsnok végre összeszedte magát és intett a katonáknak. — Vigyétek hátra szegényt ... — mondotta szánakozva.-*«S­«... A Dardanelláknak az orosz flotta ellen irányuló elzárása a nemzetközi egyezmény értelmében egyedül Törökországtól függ. Török­országnak ilyen jogot adni, a nagyhatalmaknak érdekében állott ...» _a hírek. November 11. Személyi hírek. Dr. Fass Gyula pár heti itthon tartózkodás után ismét hadba vonult. — Km- Pap Sán­dor nyug. táblabiró pár havi távoliét után hazaérkezett. — Dr. Wagver József főorvos pár napi itthon tartózko­dás után a harcztérre utazott. — lioromisza Tibor festő­művész, tartalékos honvédhuszár-hadnagy a szatmári városi megfigyelő állomás parancsnokává neveztetett ki. — Dr. Pap Viktor ügyvéd, tartalékos hadnagy pár heti itthon tartózkodás után ismét hadba vonult. — Dr. Erdős Vilmos ügyvéd, tartalékos hadnagy pár heti tartózko­dásra haza érkezett. Joggyakornoki kinevezés. A kassai kir. Ítélő­tábla elnöke Marosfy Gábor ügyv djelöltet az eperjesi kir. törvényszékhez joggyakornoknak nevezte ki. Kinevezés a harcztéren. A cs és kir. had­ügyminiszter dr. Szentmiklősy Ödön klinikai gyakorló orvost, ki már három hónapja van a harcztéren, segédorvossá nevezte ki. Eljegyzés. Dr. Szentmiklősy Ödön klinikai gyakorló orvos, mielőtt hadbavonult volna el jegyezte Bodó Sándor kolozsvári máv. főellenőr és forgalmi főnök kedves leányát: Bözsikét. Esküvő. Dr. Móricz Miklós kereskedelmi és iparkamarai titkár f. hó 14-én, szombaton tartja esküvőjét dr. Miskolczy Sándor ügyvéd leányával: Erzsikével. Hadi litániák. Csernoch János biboros her- czegprimás a püspöki értekezlet határozata ér­telmében rendeletet bocsátott a lelkészkedő papsághoz, hogy az októberben tartott esti áj la­tosságokat ne szüntessék be. hanem továbbra is tartsák fönt a háború befejezéséig. Városunkban ezután is mindennap délután 5 órakor tartják meg az esti ájtatosságokat. Aranyat vasért. Az aranyat vasért mozga­lom nevében fölhívjuk mindazokat, akik Turman Olivérné vezetése alatt álló gyűjtésében éksze­reket adni szívesek voltak, hogy f. év november hó 15 én délelőtt V, 12 órakor a városháza tanácstermében, a vasgyürük átvétele végett, megjeleuni szíveskedjenek. További adakozást a nemes czélra szívesen fogadnak: Domokos Ferenczné és Makray Mihályné. Halálozás. Részvéttel vesszük a hirt, hogy városunk tisztes polgára Gaitdek Károly rövid szenvedés után elhunyt. A boldogultat nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra — Mély gyász érte Pityik György m. kir. bánya­kapitánysági főtisztet. Felesége, szül. Gerendy Ilona f. hó 6-án éleiének 57 évében hosszas szenvedés után elhunyt. A halálesetről a követ­kező gyászjelentést adták ki: Pityik György férje, György, Gizella, Rózsi, Idus Irénke gyermekei, Pityik Györgyné Tohotán Ágota menye, Magos Gyula veje, Bencsik Teruska Pityik Laczika és Ágica unokái úgy a saját, valamint az összes rokonok nevében is mélyen megrendülve tudat­juk, hogy a felejthetetlen jó hitves, forrón sze­rető édes anya és szeretett nagymama: Pityik Györgyné túri Gerendy Ilona f. hó 6 án reggel 7a3 órakor, fáradhatatlan és áldásos életének 57-ik, boldog házassága 40-ik évében, hosszas, de megnyugvással viselt betegség és az üdvös­ségünkre rendelt szentségek többszöri felvétele után csendesen az Urban elhunyt. Drága halot­tunkat f hó 8 án délután 3 órakor fogjuk a róm kalh. vallás szertartása szerint Postarét-utca 27. számú gyászos háztól örök nyugalomra elhelyezni

Next

/
Oldalképek
Tartalom